Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-08-24 / 87. szám

II. évfolyam. 1879. 87. szám. B.-Csaba, augusztus 24-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindéi* postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A kis föld- és szőlőbirtokosok hiteiéről. A kormány parlamentünk sesziója vége felé, olv törvényjavaslatot fogadtatott el az országgyűléssel, mely nagy fontosságánál fogva már hosszú idő óta foglalkoztatja hazánk — különben is tulnyomólag gazdászatot üző közönségéi. Az érintett törvényjavaslat életbeléptetése, azaz a kisbirtokosok földhitelintézetének felállításával az ország azon lakosságának, mely esak kisebb mérvben gazdálkodhatik, lehetővé fog tétetni az ingatlanokra csekély kamatláb mellett kölcsönt nyerni, ezt okszerüleg befektetve felhasználni, s ilyképen kibontakozva a tőkepénzesek karjaiból, mely a földmivest számos esetben még becsületes eljárása mellett sem menthette meg a legsajnosabb következményektől. Igy tehát a kellő eszközök mellett a lakosságnak ezen legjelentékenyebb része, ha egyébb természetfölötti (vis major) csapások nem érik, biztos jövőnek néz elébe. Nekünk azonban szándékunk, különösen reflektálni vidékünk buza- vagyis magtermelési viszonyaira és következtetést vonni, hogy mily uton lehetne e téren olcsó kölcsön felhasználása által reformokat behozni, melyek hivatva volnának a földbirtokosok egy részének zilált állapotán radikálisán segíteni, azonkívül evvel kapcsolatosan jó, azaz köny nyen exportálható ós eladható terményeket előállítani, melyek természetszerűen, magával hoznák vidékünk és általában a kereskedelem nagybani emelkedését és igy jelentékenyen elősegítené a vele foglalkozók jólétét. Csak példával élve, a magyar földhitelintézet fennállása kezdetével esik össze azon időszak, midőn a magyar mezőgazdaság nagy lendületnek indult és mindent okszerüleg kezdtek kezelni, hogy netalání kölcsönfelvételkor kellő fundus instruktust és jól müveit földet kimutathassanak, sőt még a Gralicziaban felállilott Eustical-OreditAnstalt, mely a nagy és kisbirtokosok segélyezését tűzte ki, létezésének első 3 éveben a gazdálkodásra oly nagy befolyással volt, hogy statisztikailag 50%-kal emelkedett a föld értéke. Tekintsük a mai állapotot és ebből kiindulva majd következtetést lehet vonni a jövőre. — A földmunkáját sok kézi erőt vesz igénybe ; a talaj megmunkálása sokba kerül és amellett a tulajdonos az időjárásnak inkább van kitéve, mint más termelő. — .Rendszerint — elég sajnos, hogy már rendszerré kezd válni — a legtöbb földbirtokos még annyi tőkével sem birt a föld megvételekor, miszerint ennek árát teljesen megfizethette volna, és igy ezt törlesztenie kell, másrészt pedig munkásait fizetni, és ily egyén hitelt keresve már is egyesek kezei között van, kik egoisztikus czéljokat szem előtt tartva, ily exisztencziákat lehetetlenitenek. —A mellett nines a terménynek vevője, és ha tekintünk a dolog mélyébe, azt láthatjuk, hogy par force munkát végeznek ós nem a talajnak megleielő terményt ültetnek — hanem többfélét — hogy csak legyen — mely eljárásnál fogva egy vegyiteket hoznak létre, és ez tehát, mint mondók nem talál vevőt, vagy csak igen csekély áron, mivel a kereskedő szintén annak piaczot nem nyithat; ez léhát rendszernélküli termelés. — Ez legnagyobb részt a szük hitel, a magas kamatláb és a kölcsönzött összeg gyors beváltásának eredménye. — A kellő nyugalom, a higgadtság, nem lévén jelen, nyakrafőre való munkálattal igyekszik a gazda kötelezettségeinek megfelelni, a melyek számos esetben reá rosz kimenetelűek. Itt tehát segíteni kell, még pedig okszerű alapon és említett intézet felállítása volna hivatva kis fiókintézeteket létrehozni, melyek a földműves lakosságot nem örvénybe sülyesztení, hanem ellenkezőleg, létezésüknek biztos alapot szerezni igyekezzenek. Kormányunk, helyesen felfogva ezen magasztos ügyet, elsősorban deczentralizálni akarja az intézetet, melynél fogva fiókokat állit fel, ezek kölcsönt adhatnak, csakhogy a zálogjegyek a fővárosi fointózet által lennének eladandóü, a mely egyúttal a kormány közvetlen befolyása és annak hatalmas protektorátusa alatt állana. A vidéken 100 tagból álló gazdasági egyesület nyerhet már egy fiókintézet felállítására engedélyt, és ott kaphatnak a pénzkeresők legfeljebb 6000 frtig terjedő hitelt, melynek mimimuma 300 írt leend. Továbbá folyó számla (Oontocorrent) utján adassék hitül, mivel számos birtokos és szőlőtulajdonos, csak őszszel ós tavasszal szorul pénzre, és igy folytonos adás-ve vés viszony állhatna fenn mint az hasonlóképen nagyban az osztr. nagy iparosok ós birtokosoknál, a bécsi bankárok irányában történik. Természetesen a váltóüzlet ki legyen zárva, mert a szédelgésnek nyithat kaput, továbbá nem egy földhitelintézet hatásköréhez tartozik, különösen akkor, midőn az állam maga a vállalat lanszirozója, mely — kétséget nem szenved — akaratának kellő nyomatékot ós eredményt biztosithat. ü „Békésaegyei Kőzlttaf tárczája. Egy elzüllött élet. (Rajz.) Irta: Mészáros István. Nem vagyok merev fatalista, nem hiszek a csillagokban. De hogy mégis mindakettő hatása alatt vagyunk, ezt vallom, A sors sok olyasmit besző életünkbe, mit mi onnan messze elvetnénk s a csillagok életünk felett irányadólag ragyognak. De nem azok a fényes, égi világok, melyekből a csillagjósok a jövendőben olvasának, hanem azok a hithaf» lan csillagok: a dicsőség, a hir, a rang csillagai. — is főkép a szerelemé. A végzet játékai vagyunk. Az volt az az ember is, kit most önnek szemlélete elé állitok, asszonyom. A vésztői szélmalomban láttam először. Es meglehet, utoljára. Nehéz lellegek tornyosultak. Sötét palástjokból egyegy vakitó fény villant, ki. Metsző szól süvöltött át a vitorlák tépett szárnyain, csikorgatva a döledező alkotványt. Így menekültem a fedél alá. Az alkonyat félnomálya ömlött el a malomban. A molnár nagyon el vala loglalva. Igy unalmam ahoz a szánandó alakhoz vitt, ki ott ült a legény nyoszolyáján. Körülötte batyuja, kalapja, botja hevert. Egy gömbölyűbe csavart holmi azonnal eláruló a garde des robes-ot. Ott ült. Foltozott. Merev tekintete az avult foszlányokon nyugovót. A kuszált haj őszbe csavarodó kalászai, a lelógó fésületlen bajusz s rendetlen szakái, az arcz mogorva vonásai, a fénytelen szemek lemondó pillantása viharos, hányavetett életről tanúskodnak. És talán sok éhezésről. Ott ült. Foltozott. Nagy ujja be volt kötve. Nehezen ment a varrás. Melege volt. Pedig az a megviselt szürke átilla nem nagyon szorult vézna termetére. Azt is kaphatta valakitől. — Vagy vette tán, valamelyik megyei hajdútól. És foltozott tovább rám se hederitve valami jegyzösegédnek vagy gazdasági Írnoknak tartva. Sóbajtoű is olyan önkénytelen sóhajjal, — melyet épen azért nem vesz számba senki, mert nem erőszakolt, mert önkénytelen. Megszólítottam. Hidegen, nyersen, sőt gorombán válaszolt, szóval terhére volt jelenlétem. Igaz, be nem jelentém magam. Ott hagytam. Odafordulván a molnárhoz, ki megsúgta, hogy a vándormüvészetek bordájába tartozik, fel vala költve kíváncsiságom. Tán valami félreismert vidéki szellemóriás, kit az intrika, a nyomor sülyesztének le ennyire ? Vagy valami szerencsétlen szabólegény, ki annak tudatában, hogy pályát téveszt a tü ós vasaló mellett, felcsap komédiásnak! Érdekelni kezdett. Másképen szóltam hozzá. Hogyan ? Ez tán nem is érdekli ónt asszonyom. Bizony elég keserű hangon a vidéki színészet hiányairól, a vandortársaságok roppant lelki szegénységéről, egyes direktorok alávalók ágairól, stb. stb. Bizony belévegyiilt abba az ízlés íerdesége, a régi jó magyar szokások elhanyagalása ellen is jó adag kifakadás. Bekalandozzuk lelkünkkel az ismeretlen világokat. Járunk Olaszföldön, Svódhonban és onnan teremtünk alakokat a színpad számára. És a jó magyart, népünket, jó és rosz szokásaival, jellemzetes voltával — elhanyagoljuk. Pedig Hát talán a spanyol jobban tud hazájáról, s a vérmes alakjáról irni, mint mi. De hagyjuk ezt! E kifakadásaimban már elhagyta mogorvasága emberemet. Letette a tüt. Figyelt. Szemei kigyúltak. Vonásaiba élet ömlött. Megszólalt. És én ide irom önnek asszonyom beszédét. * * * „ . . . . Kén m alássan szíves engedelmét elóbbi illetlen viseletem miatt. De ne csodálkozzék tekintetes ur ! Ne, egy cseppet sem. Már megszoktam, hogy mindenki bánt, rug, hát én is fukarkodom a jó szóval. Oh tekintetes ur, a kóbor kutyának jobb dolga van, mint egy ilyen elöregedő vidéki színésznek. Pedig hát én is voltam egyszer jó sorsban ! Én is jó családba tartozom. De hát! . . . Kolozsválott jogászkodtam. Katonának soroztak. Ezt mind csak jó rokonaimnak köszönhetem, kikkel ma is perben állok. Igy történt a dolog tekintetes uram ! Atyámnak volt egy öcscee, kivel együtt gazdálkodtak. Szép birtokunk volt. Atyám korán elhalt. Nagybátyám mindent magához ragadott. Kiskorú voltam. Nem léphettem fel. Hiszen ő volt a gyámom. — Hogy katona lettem, az ő müve volt. [Folyt, köv.]