Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-08-24 / 87. szám

»BéKÉ3MEGYEI KÖZLÖNY" 1879. 87. SZÁM. Most 31-én lesz az intézet alakuló közgyűlése, felhívjuk az aláirt érdeklő közönséget minél tömegesebb részvételre! H. S. — A szegedi kir. biztosságtól a következő hirdetményt kaptuk közzétel végett : „Hirdetmény. Szeged sz. kir. város belterületén az árviz következtében egyes lakosok és a város mint ilyen által szenvedett károknak az 1879-ik évi XX-ik törvényezik 5-ik §-a alapján elrendelt felvétele ós megbecsültetóse már f. évi junius hó 18-ika óta folyamatban lóvén, — a végből, hogy az összes károk felvétele után a károsultaknak osztályokba sorozása, a segélyezési kulcs s a segélynyújtás módozatainak törvényszerű megállapítása hova-hamarább megtörténhessék, maguknak a kárvallott feleknek érdekében is fölöttébb kívánatos, hogy a kárbecsülesi eljárás immár mielébb végleg befejeztessék. Minthogy azonban még mindig számosan vaunak oly árvízkárosultak, a kiknek káraik mindezideig nem becsültethettek meg a miatt mert sem az első ízben, sem a pótlólag eddig teljesített kárfelvételek alkalmával nem jelentkeztek, sem karaik jegyzékét be nem küldöttek, sem más módon káraikra nézve adatokat nem szolgáltattak : ugyanazért ezennel végleg figyelmeztetnek ós felhívatnak mindazon szegedi árvízkárosultak, a kiknek káraik mindezideig fél nem vétethettek, hogy szenvedett káraikat vagy Írásban — a kárvailás helyének : a városrésznek, utczának, térnek vagy köznek, a ház számának vagy a háztulajdonos nevének megjelölése s a szenvedett kár tárgyainak s azok pénzbeli értékének felsorolása, jelen lakhelyük kitétele ós nevük sajátkezű aláírása vagy keresztvonása mellett, s ha a károsodásra nézve tanúik is vannak, azokra való hivatkozassal, vagy azoknak is nevük aláírásával, — bezárólag folyó évi szeptember hó 10-kéig a szegedi kir. biztosságnál múlhatatlanul bejelentsék, — vagy pedig élőszóval, folyó évi szeptember hó 1-jétöl bezárólag szeptember hó 10-ik napjáig (reggeli 8 órától délutáni 1 óráig) a szegedi városi székház közgyűlési termében, — hol azon időben mindazon felvett károkra nezve, melyek eddig még felszólamlásra kitűzve nem voltak, a felszólamiási eljárás is meg íog tartatni, — személyesen vagy megbízottjaik által annál bizonyosabban bemondják és igazolják, minthogy szeptember hó 10-én tul már a kárbejelentések, kárbemondások és felszólamlások mint elkésettek tekintetbe vétetni nem jognak. Szegeden, 1879. évi augusztus hó 21-én. A királyi biztosság." — A vadászati jegyek. A pénzügyminiszter f. évi 47.385. számú körrendeletében, minthogy ujabban is tapasztalták, hogy a vadászati jegyek használatának ellenőrzésére kellő gondot nem fordítanak, ismételve szigorúan meghagyta a pénzügyi közegeknek, hogy a vadászati jegyek használatát pontosan ellenőrizzók s minden visszaélés megtorlására azonnal megtegyék a törvenyes intézkedéseket. — Harmadfél millió. A szegedi árvízkárosultak javára a belügyminisztériumhoz befolyt adományok a hivatalos lapban kimutatott 102.720 frttal együtt 2,578,461 írtra rúgnak. Az összeget ama 250,000 frank rúgatta lei harmadfél millión íelülre, melyet gróf Roys, a szegedi árvízkárosultak segélyezésére alakult frauczia segélyzó bizottság elnöke a Párisban rendezett nagy operai ünnepély eredménye fejében beküldött. R/iéhészet. Felhívás az országos méhészeti egylet megalakítása tárgyában. Nem rég, egy üdvös és eredményeiben nagyreményekre jogosító mozgalom indult meg hazánkban, az okszerű méhtenyésztés felkarolása, általános elterjesztése, s az eszme létesítése és a kivitel biztosítása czéljából: egy országos méheszeti egylet alakítása tárgyában; s a kezdeményező lelkes ügy barátoknak ez ügyben tartott előértekezletén az országos méhészeti egylet megalakításának határnapjául folyó évi augusztushó 21-dike lön kitűzve. Az ügy fontossága kétségkívül megérdemli, sőt meg is Kívánja, hogy a tárgyhoz szólva, a hazai közönség figyelmét rá felhívjuk, az eszmét tisztázzuk, mintegy előkészítsük, s legalább a főkérdéseket megismertessük, s iránta érdemszerü közérdeklődést keltsünk ; — miért is szabad legyen ez ügyben szerény észrevételeimet, a hírlapi nyilvánosság terén röviden előadnom. A gondviselés bölcsen alkotó keze, az anyatermészet ölén, a méhet, ez igénytelen kis szárnyas rovart, bámulatos ösztönnel ruházta fel, — mely midőn egyrészt folytonos szorgalma és takarékosságával oly megragadó szép példát mutat az embernek, másrészt e szorgalomnak igazán „édes gyümölcs"-ét: a mézet, s az életben oly sokszerüleg szükséges nyers terményt: a viaszt adja hálából az őt ápoló kezeknek. A méhet ott találjuk az ember mellett, a föld kerekségén mindenütt, mert nagyon kevés olyan vidék van, mely iránt a természet oly mostoha és fukar lett volna adományával, hogy még azon kis fokú tenyész-élettel se bírna, mely a méh megélhetéséhez szükségeltetik. A méh iránti tiszteletet a klasszikus ó-kor mythologiai regéi s Virgil örök szép müvei évezredeken át megőrzék számunkra, sőt még a romai egyház hagyományaiban is feltaláljuk ezt; igy Milano egyik templomában, egy régi oltárkép szent Ambrus püspököt méhektől környezve ábrázolja e felirattal: „Nascentem apes, morientem Deus alant." (Midőn született, a mének — midőn haldoklott, az isten által tápláltatott.) — Első Napoleon dynastiájának jelkepes állatjául választá s koronázási palástjára arany méheket himeztetett ; Európának minden müveit s fejlettebb kulturával bíró államában rég meghonosult a méhtenyésztés s főleg Dzierzon tenyésztési módszerének alkalmazásba vétele óta, a méhészetnek egész nagy, terjedt irodalma van már, minden müveit nyelven. S hazánkban ? A méhészet ügye úgyszólván még csak bölcsőjében van. Találunk ugyan az ország több vidéKén méhészeti egyleteket, s nagyobb — rendezett méhészeteket, de ezek majd mindenütt inkább csak egyes szakértők nemes szonvedélye, mint a nagy közönség általános érdeklődése és méltánylása eredményeként tekinthetők. Pedig ez nem jól van igy ! Napjainkban, midőn — ugy az államot, mint egyeseket tekintve — minden gond ós igyekezet arra irányul, hogy adó- és jövedelmi képességünket emeljük, gyarapitsuk, szinte csodálatos és minden esetre megrovásra méltó mulasztás, hogy oly biztosan jövedelmező iparágat, mint a minő a méhészet, elhanyagolunk, figyelmen kívül hagyunk ; -- holott nem lenne szabad a méhészetnek egyetlen község, sőt egyetlen gazdaságból sem hiányzani. Hiszen nem kell e czélra sem külön szántani, sem külön vetni, ültetni, mert a mit a gazda földjén müvei, tenyészt, az mind tartalmaz táplálékot a méh részére, s az a csekély befektetés, melyet az első beszerzéseknél igényel, már a következő évben gazdag kamattal kifizeti magát; nem kell ennek költséges felügyelet, cselédtartás sem, sőt a méhekkel való bánás, a többi terhesebb munka után, még mintegy szórakozás és szelíden gyönyörködtető időtöltésül kínálkozik. Hány száz és ezer munkaképtelen, nyomorék, elaggott embernek adna a méhtenyésztés biztos keresetforrást ós megélhetést I! mennyi szegénysorsu falusi lelkész, tanitó, jegyző, stbnek gyarapítaná csekély jövedelmét, — s végül mily jótékony lendületet nyerne általa a hazai ipar is, mely — méhtermék szükségletét, most e téren is többnyire külföldről kénytelen beszerezni'? — Statisztikai adatok bizonyítják, hogy csupán az amerikai egyesült-államokban 85 millió font méz termeltetik ós adatik el évenként, — ós nálunk Magyarországon, melynek földjót Isten oly gazdagon megáldá, kiteszi-e ennek csak ezredrészét is a termelés ós forgalom ? Hazánkban üdvös haladást ós eredményeket, e téren, csupán egy jól szervezett országos méhészeti egylet működése áltai remélhetünk. Nem kicsiny lést érdemlő kérdés tehát ez, mórt általa százak és ezrek keresetforrása, jövedelmi képességének fokozása, s közvetve hazánk ipara ós gazdászatának nevezetes emelkedése és felvirágzása forog kérdésben. Az országos méhész-egyletnek hivatása leend : az országban levő minden egyes méhészbarátot, kik a méhészettel foglalkoznak, a jo ügynek megnyerni, egyesíteni, hogy igy az erők egyesült közreműködésével, a méheszetnek általános elterjesztése, fejlődése, szóval a legnagyobb tökélyre és virágzásra emelése eszközöltessék. S hogy az országos egylet mindjárt elején megkezdhesse működését, kívánatos lenne, hogy az egylet, az okszerű méhtenyésztóshez szükséges különféle kezelési eszközöket s a legjobb ós legczélszerübbnek elismert méhlak és méhkaptárokat, legalább néhány példányban beszerezze, a legkitűnőbb fajú méhcsaládokkal együtt ; melyre nézve talán szabad reménylenünk, hogy a vidéki méhész-egyletek ós egyes méhtenyésztők, a közjó érdekében bizonyára nem fogják áldozatkészségüket megtagadni és sajátjokból egyet-mást önkényt ajándékozni fognak az alakuló országos egyletnek; ezekhez aztán a legtökéletesebbnek elismert méhészeti tárgyak a külföldről is beszereztetvén, s majdan a budapesti állatkert helyiségében felállítandó országos minta-méhészetben mindezek csoportosíttatván, a tudomány és gyakorlat ki fogja mutatni, hogy a jók közt, mi a legjobb, legolcsóbb, iegczélszerübb a méhtenyészteshez, — ós az egylet, (mely nem önmagáért, hanem a méhészetnek az egész országban való előmozdításáért fog élni, működni) tudni fogja, mit ajánljon a meneszeknek, mint legjobbat. Később aztán igyekezni fog az egylet mindezen — általa legjobbnak ajánlt — tárgyakat nagyban gyártani, s a megrendelőknek a lehető legolcsóbban elárusítani, — ami a méhészetnek országszerte egyöntetű kezelése és állandósítására nézve, bizonyára a legjobb hatással leend. Göiulöcs Benedek. (II. közlemény köv.) LEVELEZES. Szeghalom, aug. 21. T. szerkesztő ur I Ha az ember csak egy vidéki lapot vesz is kezébe s olvassa abban a nagyobb varosokban felmerülő csaknem napoiikinti leverő eseteket, arra a gondolatra jön, hogy mily paradicsomi életet élhetnek azok a falusiak, kik közt annyi lopás, gyilkosság, csalas stb. nem fordul elő. Pedig hat ez esalódas. Itt is változatos az élet. Igaz, hogy faluhelyeken nincs annyi járdataposó, a más ügyetlenségén élődő iparlovag ; de azért itt felráz bennünket egyszerű magányunkban egy-egy megdöbbentő esimény. Íme a mult napok egyikén az a hir kezd terjengni, hogy N. N. élóskamaraját ejjel tolvaj kezek nyitották meg s szalonnáját elvitték. Faluhelyen, kivált a hol csendbiztos lakik, az ily jelenségek mindig a szegenységnek a sziiKségnek biztos hőmérői. KI lehetünk rá keszúlve, hogy ily jeiensegek gyakran fognak ismétlődni daczára a szervezett rendőrségnek. Folyó hó 17-ón méhészeti előadást tartott a „Polgári olvasó-egylet" helyiségeben a békósmegyei méhészegylet által kiküldött vánioi tanár t. Bróznc Károly ur, fejtegetve a Dzirzon-mebószetnek a rajoztató méhészét feletti előnyeit. Vajha a jobb módú méhészet-kedvelők ez okszerű méheszethez kellő eszközök beszerzése által ösztönt adnáuak a rajoztató méhészet barátainak! Vagy társakozás által állíttatnák elő a valóban megbámult mézcsorgató s lópkószitö eszközöket 1 Igy lehetnénk valóban urai a móheknek, kényszerítve őket hogy akaratunk szerint munkálkodjanak. Mily fonák dolog a rajoztató méhészet altal a legszorgalmasabbb méheket leölni, hogy mézükhöz ju-sunk. Valóban ily eljárással a tőkét rontjuk el, hogy azzal együtt a kamatot is elveszítsük; mig a mü-méhószet által a tökét sértetlen hagyva a kamatot sokszorosbitjük. Uj hidunk nemsokára készen lesz, 10 méterrel hoszszitva s 2 méterrel magasítva. Eeméljük, hogy igy a magasabb helyekről sietve lefolyó vizeiuk nem lógnak nt lunk sokáig alkalmatlankodni. Igen, de az alantabb fekvő helyeknek, minő a Tisza mente, annál hamarabb s annál magasabb vizök leend. Vájjon nem kerülte-e ez el figyelműket ama bölcs uraknak, kik a vizek szabályozását illető tervezettel vannak megbízva ? Hiszen ismeretes közmondás : az erdő miatt nem látja a fát. A helybeli úr. tanítók f. hó 13-án tették le tanítványaikkal az évzáró vizsgát megszokott jó eredmónynyel. Különös dicséretökre válik az illetőknek, hogy az előadási nyelv magyar, még a bibliai történeteket is ezen tanulják. S méltán, mert ha magyar kenyeret esznek, kell hogy tökéletesen birják is az ország nyelvét. De büszkék is rea, a mennyiben a statisztikai adatok bevallásánál a „nemzetiség" ro\atát e szóval töltik ki : magyar. Igy van-e ez az egész országban? vagy csak megyében is? Még nem feledtük el a tavaszon nálunk időzött szinésztársulat sajnálatraméltó sorsát — s már egy más társulat, állítólag Zombori Gyula igazgatása ai_:t ak;ir nálunk letelepedni. Szegény költöző madarak! ne jöjjetek most hozzánk. Keressetek boldogabb tanyát, hol enyhébb a lég s a mezon örömdal haugzik. Hiszen magunk is éhezünk, nemhogy titeket jól tarthatnánk. Erszényünket megütötte a lapos guta, s hogy a tiéteket meg tudnánk csak némileg is tölteni, arra nem vagyunk elég Hoskók. S aki tán kétkedett volna ez állítás igazságán, hogy nálunk az ország jólétének alapja főleg a földmivelés, most meggyőződhetik, mert a silány termésnek káros visszahatása észlelhető ugy az ipar mint a kereskedelem terén, ezért ismételve tanácslom : ne jöjjetek most hozzánk ! r. 1. B.-Gyula, 1877. aug. 17. lekintetes szerkesztő ur 1 Soha életemben lapba nem írtam, nem szerettem az irka-firkát, de most bocsásson meg, hogy ftoaek meg