Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-08-17 / 84. szám

f VI. évfolyam. 1879. 100. szám. B.-Csaba, szeptember 17-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenkélit háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 2b kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Az erkölcstelenség fészkei. Ki tagadhatná, hogy a henyeség, dologtalanság a romlottságnak szülő anyja ? Már a mult században moudá egy erkölostanitó, hogy : „annak, a ki nem tud magának hasznos foglalkozást találni, ad az ördög munkát, hogy tartsa az igazak elélje kifeszitett hálóját." Mai világban ez állítás igazságát az emberiség nagy része ismeri, s ezt ellensúlyozni akarván intézkednek az egyes nép-, közép- s főiskolákat igazgató testületek ugy, hogy a tanulók folytonosan ellátva legyenek munkával, nehogy üres idejöitben roszat gondoljanak s azt végre is hajtsák. Sőt midőn a kormány az ismétlő iskolákat életbe lépteté, könnyen hihető, hogy általuk nem annyira a szellemi műveltség fokozását czelozta, mint inkább azt, hogy serdülő ifjaink az erkölcsi romlottságtól lehetőleg megóvassanak. S ezek ellenére is mit tapasztalunk ? Azt, hogy a mérleg azon csészéje, melyben a feslettség, a szülék s felsőség iránti tiszteletlenség zagyvaléka van ülepedve, mint könnyű pelyhet billenti fel a másik csészét, melyben a szemérem, lelki tisztaság, általában az erény húzta rneg magát. A tény igy állásának mi vagy ki lehet az oka ? A körülmények igazolása szerint az egyes szülék s ezeknek az anyagiság iránti vonzalma, mely a látnatlan szellemi kincseket a látható s kézzelfogható világi javak mellett csaknem háttérbe szorítja, ezekért fut, fárad, mintha amazok csak az igehirdetők s erkölcstanitók merész agyában fogamzott, de nem létező dolgok volnának. De ne beszéljünk képleg, szóljon a rideg való. A mint tavaszszal a libák kezdenek kelni, Julcsa, Zsófi sat. kifogatik az iskolából. Hiszen csak nem fogadhatnak libapásztort ?! ki győztié azt, igy okoskodnak a szülék. S hogy a hosszú napok hamarébb teljenek, az ily kis libapásztorok összeülnek a gyepen s hallgatják a köztük itt-ott felmerülő már iskolahagyott lányok haszontalan fecsegéseit, miknek tárgyai többnyire a legények, általában a szerelem. A mi jót a még rosszat nem tudó ártatlanok vasárnapokon a lelkész ajkairól, vagy egy egész éven át a tanítótól hallottak, — mindazt egy rosz példa helyrehozhatlanul letörli, elmossa. íme a gyilkos méz. Optimistának kellene annak lenni, a ki hinné, hogy a hol az érzelem, átalában az állatiság idő előtt fel van izgatva, ott a kisértő erős ellenállásra talál. Tehát a libapásztorkodás az erkölcstelenség első — alapvető — fészke. Ellenvetésül felhozhatnák az optimisták, hogy az eféle jerémiádáK mind haszontalanságok, nélKülözik a valódiság alapját, mert növekedjék bár a fiu vagy leány egy ember nem lakta szigeten, a nemi ösztönök ott is kifejlődnek azokban a természet rende szerint, vagy a költőt idézve : „A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyiljék, ha jön a szép kikelet." Igen ! a maga idejében, a természet rende szerint, de nem idő előtt. Az erővel érlelt gyümölcs, tudjuk Ízetlen szokott lenni. S a mely fiu vagy ieány idő előtt fejlik, mintegy kényszerítve a rosz példák behatása által, a mig t. i. nem erős a hitben, s az erkölcs tiszta fogalmával nem bír — addig minden eféle benyomások veszedelmesek annak ugy hitére mint erkölcsére nézve. Második fészke az erkölcsi romlottságnak a vasárnaponkinti korcsmai mulatságok, melyekben a mindkét nemű iljuság oly édes-örömest vesz részt. Itt már a romlottság széles utján járók nagyban szerepelnek : szóval, tettel ellenkezőjét mutatván annak, mit az iskola s templom nagy gonddal csepegtetett szivökbe. A fajtalan beszédek, illedelmet sértő magaviseleti cselekmények bőven táplálják olajjal a még* csak hamu alatt rejlő, de hirtelen lángra lobbanó rosz irányt vett indulatokat. Igy az indulatok lassan-lassan szenvedélylyé változnak át. A szenvedély pedig tudjuk. hogy vak. íme, midőn a tó felülete látszólag még csendes, belsejében már dul a vihar, miként a tűzhányó vulkán, előbb belsejében forrong s ha egyszer kitört, kietlen pusztává változtatja a viruló környezetet. (Vége köv.) Alakítsunk tornaegyletet. Több izben szólaltak fel egyesek már a megyei lapokban egy alakítandó tornaegylet érdesében, a miből következtethetjük, hogy annak a megalakítása, létrehozása csakugyan szükséges lenne megyénkben is. Mióta az alkotmányos aera hazánkban is létre jött, azóta csaknem minden város igyekezett e tekintetben tenni valamit, ugy, hogy mondhatni minden nagyobb s intelligencziával biró városban megalakittatott a tornaegylet. Hogy a tornászat művészies üzése mennyire fontos társadalmi életünkben, azt hosszasan fejtegetnünk megyénk müveit férfiai előtt, feleslegesnek tartjuk. Csupán annyit kívánunk ez alkalommal felemlíteni, hogy a tornászat fontossága főképen miben nyilvánul. A tornászat eredete régi s a műveltséggel és a szabadság érzetének feltűnésével tökéletesen azonos, ugy annyira, hogy bátran állíthatjuk, mikép a tornászat a műveltség édes gyermeke. Valamint egyik jótékonyan hatott és hat a másikra, ép ugy mondhatjuk : viszont a másik is amarra. És a kettőnek, t. i. a műveltségnek és tornászainak kimaradhatlan következése a testi erő gyarapítása, fokozódása, ami ismét egy uj produktummal ajándékozza meg társadalmi életünket: a víg kedélylyel. Már a görögök fel tudták fogni, miszerint munkakedv csak is ez által szerezhető, a mennyiben testünk a tornászat czélszerü üzése által egészségessé, erőssé tétetik. Igen sok ember van, aki panaszkodik testi bántalmai miatt s nem egy van ezek között, ki i SÍ Ha. Fürdői levél. B.-l'üred, augusztiishó. (Kgy kis bevezetés. — Budapesttől—Füredig. — B.-Füreden.) Plútó, Árgus, Genius ; Arrainus és Ficzkó ! Nagy merészség ugyebár ily jeles eiők szellemi konkurrencziáját zavarni akarni ! Emlitni sem merem a legkedvesebb s legszellemesebb tárczairóuő nevét, kinek hosszas pihenése, oly sok élvezettől fosztja meg e lapok olvasóit — s kinek isn eretleniil is hálás lekötelezettje vagyok még tavalyi érdekes tárczaleveleiórt, melyek nyomorúságos boszniai életemet örömmel, vigasszal töltötték el. Két-három izben egyiitt töltöttük meg epy fővárosi Is p hasábjait, — ő szellemes csevegéssel, én pedig bosnyák tárczákkal. Boldog szép idők ! Mily tartalmas volt akkori tárczám — no már csakis az, melyet zsebemben hordtam ! Levele i kezdetén vagyok, mégis az aláírás feletti töprengésemben rágom már félóra óta a tollat ! A mytholcgiából még leginkább a Dadelusz (nem Daedalus) név illetne meg. Ficzkó ur, ki nevét valószínűleg a magyar mókalógiából vette, sokkal szerencsésebb, hej, mert § mindenben kegyelt 1 Tiszteletbeli tagja a csabai szépek tizeuegyes (szivrabló) társulatának. Bendező parketten és füvön, vizén és szárazon. Oh mily leirhatlan élvezetesek lehetnek azok a kirándulások ! A szabad természet, az a felséges zöld illat (!) ugyebár Ficzkó ur nagy hatással van az kedélyére, gondolkozására, sőt irályára is ? Ah az a zöld illat ! Csak szakgassa továbbá is az aranyhiinporos szeráftollakat, mártogassa szines sz'várványba — s énekelje meg a fűzfák árnyékát s a Libanon lábainál legelésző őzikéket." — Higyje el ezreket mulattat vele. Nade térjünk tárgyunkra. Czélom e lapok szíves olvasóitól a munkások közzé, kegyes bebocsáttatást kérni. Hébe-hóba mondom ; nehogy majd unalmas, alkalmatlan legyek ! Igyekezni fogok biztosan értesülni mindenről, nehogy ugy járjak, mint Arminusz uram, ki Hermán Mariska konczertjén nagyító üveggel jelenvén meg, a karcsú hegedűt gordonkanak nézve, igy is irta azt le, itt egy tárczájában. Nem czélom itt tüzetes vagy d;igado?ó irályu leírását adni a balatonfüredi útnak ; mivel ugy is tudom, hogy előttem már mások szépen, ügyesen irták azt le, ha mindjárt nem is e lapok hasábjain. A lagunás magyar Velenczén-, Székesfehérvárim-, Lepsényen át-, Sióiokra robogott be dübörgő vonatunk. Székesfehérvár ós Lepsény közt a vidék kevésbé változatos, kissé egyhangú, unalmas, Itt-ott, a hegy nevét meg sem érdemlő óriási vakandturások juttatják csak eszünkbe, hogy nem az Alföldön járunk. Siófok közelében tűnt elő a Balaton északkeleti csúcsa. A tó hullámai kedves — üde szellőt hoztak hátaikon, melyet kupénk nyitott ablakain kergettek be. Oh! azt a benyomást, melyet rám az isteni Balaton, a magyar tenger látása tett, lehetetlen leírni ! Bámultam, csodáltam és örvendtem ! Bámultam a beláthatlan meszszeségig terjedő hatalmas víztömeget s örvendtem, mert láttam Magyarország díszét, a Balatont. A forró nap aranysugarai a tó hullámaiba szálltak alá fürödni, — rezgő szálaik ezerszeresen megtöredezve -lebegtek szét a tó felületén. Gyenge szellőtől hajtott szelid hüllámocakák a partfeló ügetve — egymásnak adogatták, a fényét fokozatosan vesztő aranyszálacskákat, mig az a part csillogó homokjában elveszett. A tó partját végig futó hegysorok, a mesebeli aranytengert szegélyző smagard hegyeket juttatták eszembe. Valóban nagyszerű itt minden ! Leírásokból szépnek, gyönyörűnek képzeltem a Balaton vidékét; de ily elragadóan felségesnek, mint a minőnek maga a természet tünteti fel, nem képzeltem soha, ezt lehetetlen kép,elni, ezt látni kell ! Siófokon felcsigázott kíváncsisággal siettem a gőzhajóállomásra. Az egyszerű kikötő a Sió torkolatában van. A fo<