Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám
1879-07-24 / 74. szám
VI. évfolyam. 1879. 7 2. szám. B.-Csaba, j i ilius 24án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, keddi (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. y / > Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" cziraü politikai, társadalmi, hetenként B.-Csabán háromszor megjelenő lap hatodik évfolyamának második felére. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Félévre: .... 3 frt. Negyedévre: I frt 50 kr. Egy hóra: . . . I frt. Az előfizetések vidjkró'l legczólszerübben postautalvány által eszközöltetnek. Helyben a kiadóhivatalban, Biener B. és GrUnfeld J. uraknál lehet előfizetni. Hirdetések jutányosán eszközöltetnek. A büntetések okairól a népiskolában. E fontos paedagogiai kérdést tárgyalván, miután az mindenkit érdekelhet, reményeljűk, hogy a t. közönség nem veendi rosz néven ha itt közzé tesszük. Ha érdekkel olvashatunk gazdászati czikkeket, miért nem nevelészetieket is ? Egy paedagogus azt állitja, hogy az emberben már születése órájában meg van a jó és rosz csirája, a mit a közönségesen hajlamnak szoktunk nevezni. A művelt embernél az első, a tanulatlannál többnyire az utóbbi fejlődik ki. Mindkét csirának bimbója az iskolában, virága pedig az életben diszlik. Az egyik virága pünkösdi rózsa, mely illatos; a másiké bazsa-rózsa mely szagos. Szegény rosz csiráju emberke! Miért kell már zsenge korodban tapasztalnod, hogy az élet nem egyéb, mint a létért való folytonos küzdelem ? Miért kell folyton rettegned a tanítódtól, ki máskülönben arra volna hivatva, hogy második apád legyen? Talán azért, mert rosz vagy? Igen is, azért! Kis polgártársam azonban nyugodt lehet, miután a józan ész nem fogja elitélni. A rosznak csirája azért fogamzott inkább nála, mert neveltetése a másikat (talán akaratlanul) elnyomta. Az alma nem messzire esik fajától, tartja a magyar. Ha rosz, akkor a megromlottat ki kell belőle vágni, hogy használhatóvá váljék. A tanítónak a feladata, a gyermekből a roszat kiirtani. Az igaz, hogy a gyermek az által kellemetlen helyzetbe jő, azonban ki más az oka, mint szülői, kik kárhozatos nevelés módjuk által, hajlamának ferde irányt adnak? A gyermekkel együtt azonban a tanitó is iszsza meg a fekete levest. A tapasztalat megmutatta, hogy a tanítónak hivatala nem annyira az iskola bel- mint külólete által nehezítetik meg. A „Quem dii oderunt paedagoguin fecerunt"-féle közmondás igazságát tagadnók, hacsak a gyermekek tanításának nehézségei miatt tartanok e pályát rögösnek, tudva levő dolog, hogy a tanítónak a szülői házzal érintkezésben kell áltania. E^en érintkezésből kif lyólag következik, hogy a szülök ép oly befolyással bírnak a gyermek tanítására és nevelésére mint a tanitó. E befolyásról szándékozunk írni. Apa és anya, az gazdag valamint a szegény, gyöngéden szeretik gyermeküket A csecsemönéi e gyöngéd szeretet semmiféle benyomást sem tehet, miután alig van tudomása a felöl, hogy ő letezik. Egy bölcsész megünnepelte azon napot, a melyen gyermeke először mondá ki e szót : „Én." E korban a gyermek szellemi tehetsége már fejlődött, de ekkor is csak önmagát ismeri; magának követel mindent és megadatik neki. Ez által azt véli, hogy szülei az ő kényelmére vannak rendelve. Etetik, ápolják, karon hordják s tudja isten miként szolgálják még. De jaj, az apa és anya nem gyönyörködhetnek mindég az ő okosságában (a minek a szülők minden mozdulatát tartják), nem élvezhetik mindig kedves társaságának mézét, miután az apának a konyhára kell keresni, az anyának pedig a keresetet a konyhában felhasználni. Okvetlenül szünet áll be az ő mulatatásában. Érzi annak hiányát. Neheztelését a fülre kellemetlenül ható alsó és felső akkordokban adja tudtul, azaz sir. Ha az apa vagy anya sürgős teendőik következtében azonnal nem felelhetnek meg kivánatának, a zene 8 alaphangját sokféle varriáczióban hallatja; a fejlődöttebb gyermek e produkeziót, hogy annál nyomatékosabb legyen, néha földhöz vetéssel kiséri. Némely szülő ennek nevet, némelyik, hogy a gyermek nevelt legyen és az ily csúnya természettől elszokjék, megveri. E verést az apa — az anya kérelmére — gyors tempókban szokta osztogatni. Persze, ez ütések nem veszélyesek, mert hisz „En, az apa verem, és az nem fáj annyira, mintha a tanitó veri." Ha a verés már pl. az eszesebb gyermeknél, nem használ, akkor beszélnek neki rémítőbbnél rémítőbb meséket. „Behívom a műre ust, békát stb." s a gyermek hallgat. 5 éves korában egy uj burkus fogalmat nyer. Ha iskolába küldéssel fenyegetik. Van ott egy haragos bácsi, ki a gyermekeket üti. „Ha te rosz leszesz, iskolába küldlek," fenyegetéssel téríttetik jobb útra. Hja, ha mai időben bárki már orvosolni tud, miért ne tudna nevelni is, hisz az oly könnyű! Az anya azt mondja: „Jőn a tata, hallgas fiam!" Az apa ismét iskolával fenyegeti. A „Békésmegyei Közlöny" tárcsája, A czivakodók. Viruló virág volt a Vilma — Mely leáuy ne volna ilyen És a virág hogyha kinyiina! Körülte zsongás milyen .... Öt is mindjárt körül rajongták Méhekkint Victor s Béla, Kik jobbjaik barátkint fogták Bár szóllalkoztak néha. S hogy épen egyet szereiének Divat is — egyik haljon — Párbaj döntsön; megegyezőnek iiielyik legyen az váljon. . . . Doktorunkat Ödönnek hivták, Fegyverül pisztolyt szántak, S bár a czélpontot elhibázták — Jövet is csak kiszálltak. S kiálltak szemben a porondra A most már ellenségek, S a kilőtt golyó, a goromba A Victort sebzé meg. Igy nem mehetett kézfogóra, Béla is menni mert-e ? . . . Ödön vette oszt' fontolóra — g a Vilmát el is — nyerte. Soraiból emléklapodnak Ki í e hadd hát törülni: Kettő között — kik czivakodnak — Harmadik fog örülni I Eördögh Lajos. Csabai tárczaleveíek. (Orosháza-e, vagy Csaba ? — Gyopáros. — Krecsányi búcsúelőadása.) Orosháza-e, vagy Csaba ? Ne ijedjen meg a nyájas olvasó, nem, a világért sem szólok valami székhely-kérdésről. Ezt a kérdést tettem fel magamban f. hó 3-án, t. i. maradjak-e Csabán, vegyek-e részt a nagy csolnakkirándulásban, vagy elhagyva a kedves mulatságot ránduljak át Orosházára, hogy Krecsányi társulatának bucsuelőadásában a „Kornevillei harangokban" gyönyörködhessem. Nem soká haboztam — bár fájt, hogy nem látom a kedves arezokat, nem élvezhetem a kirándulásnál tervezett, bográcsban főtt gulyás illatát, — adott szavam Orosházára vitt. Egyet ugyan nem irigyeltem a kirándulóktól : a hőséget. Képzelem, hogy az előzékeny áldozatkész sportmenek mennyire megizadtak az óriási hőségben mely az napon volt, melyből ugyan elég jutott nekem is. A coupé pamlagja s oldalfala, mintha mindenike egy-egy felmelegített kályháiéra ez lett volna — köztük én egy bornyu-szelet — ugy sütött, hogy még bent Orosházán is az „Alföld" szálloda udvarán, a szinkör előtt felteritett asztalok egyikénél sem bírtam arczomról kendőmmel s testemből hideg sörrel a hosszú útban felszedett hőséget eltávolitaoi. Egyedül ültem egy asztalnál s éppen mint az eb ha éhes, szalonéról, ugy én is e hőségben hideg vízről ábrándoztam. Egyszerre csak 4 ösmerősöm a fogadó lépcsőjéről rám kiált : „Szervus Ficzkó, nem jösz a Gyopárosba fürödni." Az isten beszél belőletek mondok s csakhamar öten a kocsin voltunk. A Gyopáros Orosházának nyugoti oldalán, a disznóhizlalók között — megjegyzendő, hogy ezek ott a város szélén vannak — Vásárhelyre vezető országút közelében, a várostól kis félórányi távolságra fekszik. Terjedelme 150 holdnyi. Vize kevés jó s nagymennyiségű sziksó tartalmú, s egy orvos állítása szerint gyógyerővel bir reamatikus, csúszós, köszvényes s egyóbb bajoknál, mit betegeinél nem egyszer sikerrel tapasztalt. Vásárhely, Szentes, s a vidékről egész karavánok látogatják e tavat s heteket töltenek mellette, miután közelébe épület nincsen, rögtönzött kis sátrakat építenek hajlékul. Nem egy nyomorék hagyta már a parton mankóját. A fürdő-közönség a város felöli részét foglalja el, hol kevesebb a nádas, mint az ellenkező oldalon, hova mi — egy ösmerősünknek a gyopáros partjára ültetett szőllöskertjóbe hajtattunk. A kis kerti lakból, mely egy dombon fekszik, az egész tavat láthattuk. A túlsó part hosszában felütött sátiak, előttük a füstölő bogrács; aszótszórt kocsik mintegy 60 s a tó szélén mindennemű, rangú ós korú egyének tejei, számra vagy 400, melvek közül sokat szalmakalap avagy ernyő védett a napsugaraktól: szép látványt nyújtott. Mi is csakhamar a kerti lakban lerakva felesleges öltözetünket, az e cáélra késsült ladikon áthaladva
