Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám
1879-07-24 / 74. szám
„BÉITÉSMBAYBI KÖZLÖNY.* I870. 74. SZÁM. Ily körülmények között nem csoda ha a gyermek szeppegve jő fel az iskolába mint egy bárány, mely a vesztőhelyre vezettetik. Az egyik félelmében sir; a merészebb játszit, sőt beszélget, mig a legnagyobb része rendetlenül bár, de vesztegül és ekkor nem a tanitóra ügyel, hanem inkább annak kezemozdulatait lesi, hogy vájjon nyúzza e már őt. Azt képzeli, hogy egy hóhér áll előtte, ki nem tesz egyebet, minthogy csak ver. Első nap aztán örömtelten szalad haza és beszéli, hogy bizon ő nem kapott ki. Otthon tehát pajzánkodhatok, mert a tanitó ur nem veri. Az atya és anya vagy fenyegetik ismét a tanítóval, (kit ezentúl folyton mint ijesztőt használnak) vagy maguk verik meg. A gyermek tehát felhágy utóbbi esetben csintalanságával és folytatja inkább azt az ő ezentuli rezidencziájában, az iskolában, mert hiszen ott mégsem büntetnek. Az itt felsoroltakból a t. olvasó megértheti, hogy a gyermek az iskolát vagy börtönnek, vagy oly helynek tartja, a melyben szeszélyeit követheti. Két, három nap elteltével, a gyermek otthonosabbnak érezvén magát az iskolában, elkezd rendetlenkedni. A tanitó meginti, ismétlődés esetében tenyerével kezére üt. A gyermek sirva beszéli otthon el, hogy mily kegyetlenül kapott ő ki. Tanulótársai bizonyítják. Az apa meg akarván nyugtatni, következő szavakkal csillapítja: „Ne sirj, fiam, majd meg mondom én (értsd: parancsolhatok neki) a tanitó bácsinak, hogy ne verjen meg téged." A tanitó csakugyan barátságosan kérdőre vonatik. A gyermek, ki tanítója irányában az előítéletektől még nem ment, kezdetben fél, szótfogad; de miután tapasztalja, hogy rég nem kapott büntetést, azt hivén, hogy atya felszólítása tevén a tanítót tartózkodóvá, ismét elkezd rendetlenkedni. A tanitó ekkor szorult helyzetbe jő. Az iskolaszék talán nem igen törődvén az iskolai fegyelemmel, a tanitó magára van hagyva, és újra kénytelen büntetni. Ezekből kiviláglik, hogy az iskolában előforduló gyakori büntetéseknek, sokszor, a szülők helytelen eljárása is oka. A törvény a gyermekekkel való durva bánásmódot szigorúan tiltja. Hogy a tanitó szenvedélye által el ne ragadtassák a büntetések fokozatát 9 pontban adja elő, melyek közül a 9-ik, végrehajtás végett az iskolaszékre van bizva; úgyszintén az 1876. XXVIII. t. cz. 60. §-ának 4. pontja. Hogy azonban az iskolaszék dolga könnyítessék, a törvény „a büntető könyvek" behozatalát rendelte el. E követelésnek a tanitók részéről elégtétetik ugyan, azonban némely iskolaszék azt tekintetben sem veszi. a nádason át — hol valóságos irtó háborút vittünk a mardosó szúnyogokkal — a túlsó parton a fürdők között voltunk. Fürödtünk — részemről elöször — a gyopárosban, élveztük annak lágy vizét % óráig, dörzsöltük testünket mint a többi, a tó fenekén lelhető sziksó tartalmú agyaggal. Mulattunk volna tovább is, ha nem kelle sietnünk a városba, hogy a „Kornevillei harangoknál" idején ott legyünk. Halva sokaktól a viznek gyógyerejét önkénytelen törtem a fejem azon, vájjon miért is nem akad vállalkozó, ki a már is nagy számú vendégeknek egy kényelmes fürdő házat épitsen s ez által alföldünknek ezen egyetlen forrását hirestbbó s látogatottabbá tegye ? Ajánlom különösen a megyi orvosi karnak figyelmébe. Vizsgálja meg e vizet, tegyen kísérleteket s ha csakugyan — mi valószínű — sok eleven példa bizonyítja — gyógyerővel bír: indítsa meg a mozgalmat; bizonyára akad pártolókra kik hajlandók lesznek részvények alapján a gyopároson egy fürdőt építeni. Kissé sokat is időzök a gyopáros körül s ennél fogva — különben is 3 hét előtt történtet késő is volna lei mi, — a „Cornevillei harangokról" keveset s csak anynyit mondhatok, hogy nagyobb élvezetet nyújtott ez előadás mint Csabán, meglehet azért, mert az ily változatos mindmegannyi szívhez szóló dallamu operettek C3akis a többszöri hallás után tehetnek hatást, nem lévén képee a fül egy este oly sok szellemi élvezetet egy előadáson jelfogni, megemészteni. Ficzkó. A gyermek az iskolaszék közönyösségét a büntető könyv iránt észreveszi, tehát ő is közönyös lesz irányában. A tanitó tehát, az iskolaszék hanyagsága folytán, egy hatalmas fegyelmi eszközt vészit el. Az iskolaszéki tagok, kik a község bizodalma által lettek azzá, törvényes kötelessége volna az iskolát minden tekintetben emelni; az itt emiitettük eljárás által azonban az ellenkezőt érik el. Azon sokszor alaptalan panaszok, mely valamely tanitó iránt ellenszenvvel viseltető iskokolaszéki tag által tudomásul vétetik, a városban hírre kapnak. E hirek folytán a közönség megvetést kezd tanúsítani az iskola iránt s oda van az iskola jóléte, mert a tanitó elkedvetlenedik s a gyermekek nem tanulnak, mi által egyenetlenség keletkezik, a melynek csak az illető iskola feloszlatása vethet véget. E felsorolt kellemetlenségek elkerülése végett tehát helyén volna, hogy az iskolaszék az alaptalan panaszokat visszautasítsa a szülők a tanítókkal barátságos érintkezésben legyenek és erejükhöz képest törekvésében támogassák. A felekezeteknek pedig kötelessége szakértő s lelkiismeretes iskolaszéki tagokra bízni az iskolájuk vezetését, ezért talán ajánlatos volna alkalmazni a felekezeti iskoláknál is, az 1876. XXVIII. t. cz. 13. §-át, mely az iskolákszáki tagok megeskedtetését rendeli el. Mindenkor megfontolás előzze meg tetteinket. L. J. — A kontantinápolyi legújabb válságot — mint a „Times" jelenti — a görög kérdés ós a szultán azon k'vánsága idézte elő, hogy az összes mohamedán népekre ki akarja terjeszteni uralmát. — Az angol lapok szerint a zulu háború vége felé közeledik. E hírt Sir Garnet Wolseley főpaiarancsnok hivatalos távirata is megerősíti. Cetewajo király ugyanis szarvasmarhát és elefánt agyarakat küldött az angol táboiba meghódolása jeléül. Az elefánt agyarak azt jelentik, hogy azokat vivő követek a király meghalalmazottjai. Wolseley megjegyzi, hogy a jelen körülményekből Ítélve, még az Hón megkötheti a békét. — A müncheni nemzetközi kiállitá* megnyitásának napja julius 19-ón bekövetkezett s az üvegpalota pompás vestibülje és öblös termei a nagy és előkelő közönség előtt föltárultak, bemutatva megigéző gazdaságban a kincseket, a melyeket teremtő ész ós mesteri kéz alkotott s e tárlatra nemes versenynyel összehalmozott. Rendőrségi szabályrendelet. (Ajánlható a megyei közegeknek elfogadásra és különösen megtartásra. (V é g e.) V. Szolgálati szabályok, s azokból származható viszony. 1. Rendörbiztot. a) A rendőrbiztos végrehajtja a községi elöljáróság s felettes megyei hatóságok által hozzá áttett rendeleteket. b) Kezeli, kötelességük pontos ismeretére, ugy az fegyvergyakorlatra oktatja az alája rendelt valamennyi rendőrt, azoknak szolgálati utasítást ad, a nappali és éjjeli szolgálatot köztük czélszerüen beosztja; a szolgálat pontos teljesítésére nézve naponta számoltatja. A rendőri szolgálat czélszerü, pontos, eredményes végrehajtása iránt a rendőrbiztost illeti a felelősség, s e tekintetben a rendőröknél felmerülő bárminemű kihágást, szabályellenes eljárást, hanyagságot az elöljáróságnak rögtön jelenteni tartozik. A rendőrbiztos a rendőrség szolgálat pontosságának ellenőrzése és tapasztalatok gyűjtése czéljából, nappal ós éjjel a város területén czirkálni tartozik. A rendőrbiztos rendőri irodájában csak annyi időt tölt amennyi jelestéseinek beterjesztése, az utasítások átvétele s utasításainak kiosztása végett mulhatlanul megkívántatik. Egyéb idejét nyomozással és tapasztalatok gyűjtésével a város területén tölti. c) A rendőrbiztos, a szolgálatból kifolyó jelentést tétele s utasítások vétele körül a községi elöljárósággal áll egyenes összeköttetésben; mint rendőri ügyben előadó, a városi tanácsban helyet foglal, szavazati joggal azonban sem a tanácsban, em a képviseletben nem bír, az utóbbiban az esetben kivétel történik, — ha a rendőrbiztos képviseleti mandatummal van felruházva. d) A rendőrbiztos büntethetési, fenyithetési, bírságolási joggal felruházva nem lévén, ha bárkit rendőri letartóztatásban részesít, az esetet további eljárás végett, azonnal az elöljáróságnak jelenteni tartozik. e) A rendőrbiztos, minden a községben és határában felmerült bűnesetet, a járás csendbiztosainak szintén tudomására juttatni tartozik. f) A rendőrbiztos következő irodai jkvet vezet: 1) iktatókönyvet, melybe általában a naponkint felmerült panaszok, s azok feletti intézkedés és jelentés ikfatandók; 2) a jegyzőkönyvet, melybe a községből kiutasított idegenek és idegen helyről a községbe kísért helybeliek, s általában a rovott egyének nevei nyilvántartás czéljából iktattatnak; 3) tolonezozási jegyzőkönyvet, melybe a tolonczozás és a tolonezok nevei iktatandók; Egy párbaj történőt©. — Beszély. — Irta : Clirisztó Miklós. I. A felkelő nap megaranyozá a fák tetejét, a viradatot üdvözlő kedves madárzene, a mező s a vad virágok bódító illata tölté be a levegőt. A csörgedező ezüst patak egyhangúlag folytatá útját, csókolgatva puha ágya mohós partjait. A gyenge szellő enyelegve hajtogatá a fák leveleit s a pásztor tillinkója oly keservesen sir-ri, mintha megakarna repedni. A természet egész pompájában ragyog : gyönyörű májusi reggel van. A „k"-i erdő egy kis tisztásán két férfiú áll egymással szemben, hogy eléje álljanak a végzet utjának, hogy elvegyék egymástól azt az életet, mivel csak az Isten rendelkezhetik. Kihal keblükből minden szép iránti nemes érzés, megvetik a természet nagyszerűségét s csak bosszujoknak élnek. Megfeledkeznek hivatásuk, kötelezettségeiuről. A segédek a pisztolyok töltésével vannak elfoglalva. Kisérjük őket figyelemmel, talán mindent megtudhatunk. — Uraim — szól a segédek egyike — még egyszer felszólítom önöket a kibékülésre ; elfogadják-e ? Az ellenfelek felriadva álmadozásaikból egyhangúlag felelók; — Nem. — iSetn. A társaságban a vivók ós segédeken kivül még egy orvos is volt. — Tehát vigyázzanak t Az első tapsra czólozzanak, a másodikra lőjjenek. — Egy ! ... a kit ellenfél egymás szemébe nézett erősen, azután mindkettő azt az érzékeny részt igyekvék czélba venni, a mit ugy hívnak, hogy : sziv. — Kettő A csörgedező kis patak egyhangúlag folytatá futását, a pásztor tilinkója még keserűbben zokogott, a csendbe két fegyver dördülés vegyült, s a vivók egyike vérével öntözó a harmatos lüvet. E pillanatban egy magánfogat állott meg a színhelyen, s belőle egy nő szállott ki. Szemei egy pillanatig keresni látszának valakit 8 az első pillanat hatása alatt havas kezével végig simitá homlokát, azután az elesetthez rohant, letérdelt mellé s szivszakgató hangon sikoltá : — Elemér 1 A férfiak zavarodottan vonultak vissza, őket is meghatotta e nő fájdalma. (Folytatás köv.)