Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-07-24 / 74. szám

„BÉITÉSMBAYBI KÖZLÖNY.* I870. 74. SZÁM. Ily körülmények között nem csoda ha a gyermek szeppegve jő fel az iskolába mint egy bárány, mely a vesztőhelyre vezettetik. Az egyik félelmében sir; a merészebb játszit, sőt beszél­get, mig a legnagyobb része rendetlenül bár, de vesztegül és ekkor nem a tanitóra ügyel, ha­nem inkább annak kezemozdulatait lesi, hogy vájjon nyúzza e már őt. Azt képzeli, hogy egy hóhér áll előtte, ki nem tesz egyebet, minthogy csak ver. Első nap aztán örömtelten szalad haza és beszéli, hogy bizon ő nem kapott ki. Otthon tehát pajzánkodhatok, mert a tanitó ur nem veri. Az atya és anya vagy fenyegetik ismét a taní­tóval, (kit ezentúl folyton mint ijesztőt használ­nak) vagy maguk verik meg. A gyermek tehát felhágy utóbbi esetben csintalanságával és foly­tatja inkább azt az ő ezentuli rezidencziájában, az iskolában, mert hiszen ott mégsem büntetnek. Az itt felsoroltakból a t. olvasó megértheti, hogy a gyermek az iskolát vagy börtönnek, vagy oly helynek tartja, a melyben szeszélyeit követ­heti. Két, három nap elteltével, a gyermek ott­honosabbnak érezvén magát az iskolában, elkezd rendetlenkedni. A tanitó meginti, ismétlődés ese­tében tenyerével kezére üt. A gyermek sirva be­széli otthon el, hogy mily kegyetlenül kapott ő ki. Tanulótársai bizonyítják. Az apa meg akar­ván nyugtatni, következő szavakkal csillapítja: „Ne sirj, fiam, majd meg mondom én (értsd: parancsolhatok neki) a tanitó bácsinak, hogy ne verjen meg téged." A tanitó csakugyan barátsá­gosan kérdőre vonatik. A gyermek, ki tanítója irányában az előítéletektől még nem ment, kez­detben fél, szótfogad; de miután tapasztalja, hogy rég nem kapott büntetést, azt hivén, hogy atya felszólítása tevén a tanítót tartózkodóvá, ismét elkezd rendetlenkedni. A tanitó ekkor szorult helyzetbe jő. Az iskolaszék talán nem igen tö­rődvén az iskolai fegyelemmel, a tanitó magára van hagyva, és újra kénytelen büntetni. Ezekből kiviláglik, hogy az iskolában elő­forduló gyakori büntetéseknek, sokszor, a szülők helytelen eljárása is oka. A törvény a gyer­mekekkel való durva bánásmódot szigorúan tiltja. Hogy a tanitó szenvedélye által el ne ragadtas­sák a büntetések fokozatát 9 pontban adja elő, melyek közül a 9-ik, végrehajtás végett az isko­laszékre van bizva; úgyszintén az 1876. XXVIII. t. cz. 60. §-ának 4. pontja. Hogy azonban az is­kolaszék dolga könnyítessék, a törvény „a bün­tető könyvek" behozatalát rendelte el. E követe­lésnek a tanitók részéről elégtétetik ugyan, azon­ban némely iskolaszék azt tekintetben sem veszi. a nádason át — hol valóságos irtó háborút vittünk a mardosó szúnyogokkal — a túlsó parton a fürdők között voltunk. Fürödtünk — részemről elöször — a gyopáros­ban, élveztük annak lágy vizét % óráig, dörzsöltük tes­tünket mint a többi, a tó fenekén lelhető sziksó tartalmú agyaggal. Mulattunk volna tovább is, ha nem kelle sietnünk a városba, hogy a „Kornevillei harangoknál" idején ott legyünk. Halva sokaktól a viznek gyógyerejét önkénytelen törtem a fejem azon, vájjon miért is nem akad vállalkozó, ki a már is nagy számú vendégeknek egy kényelmes fürdő házat épitsen s ez által alföldünknek ezen egyetlen forrását hirestbbó s látogatottabbá tegye ? Ajánlom különösen a megyi orvosi karnak figyelmébe. Vizsgálja meg e vizet, tegyen kísérleteket s ha csakugyan — mi valószínű — sok eleven példa bizonyítja — gyógy­erővel bír: indítsa meg a mozgalmat; bizonyára akad pártolókra kik hajlandók lesznek részvények alapján a gyopároson egy fürdőt építeni. Kissé sokat is időzök a gyopáros körül s ennél fogva — különben is 3 hét előtt történtet késő is volna lei mi, — a „Cornevillei harangokról" keveset s csak any­nyit mondhatok, hogy nagyobb élvezetet nyújtott ez elő­adás mint Csabán, meglehet azért, mert az ily változatos mindmegannyi szívhez szóló dallamu operettek C3akis a többszöri hallás után tehetnek hatást, nem lévén képee a fül egy este oly sok szellemi élvezetet egy előadáson jelfogni, megemészteni. Ficzkó. A gyermek az iskolaszék közönyösségét a bün­tető könyv iránt észreveszi, tehát ő is közönyös lesz irányában. A tanitó tehát, az iskolaszék ha­nyagsága folytán, egy hatalmas fegyelmi eszközt vészit el. Az iskolaszéki tagok, kik a község bi­zodalma által lettek azzá, törvényes kötelessége volna az iskolát minden tekintetben emelni; az itt emiitettük eljárás által azonban az ellenkezőt érik el. Azon sokszor alaptalan panaszok, mely valamely tanitó iránt ellenszenvvel viseltető isko­kolaszéki tag által tudomásul vétetik, a városban hírre kapnak. E hirek folytán a közönség megve­tést kezd tanúsítani az iskola iránt s oda van az iskola jóléte, mert a tanitó elkedvetlenedik s a gyermekek nem tanulnak, mi által egyenetlenség keletkezik, a melynek csak az illető iskola fel­oszlatása vethet véget. E felsorolt kellemetlenségek elkerülése vé­gett tehát helyén volna, hogy az iskolaszék az alaptalan panaszokat visszautasítsa a szülők a ta­nítókkal barátságos érintkezésben legyenek és erejükhöz képest törekvésében támogassák. A fe­lekezeteknek pedig kötelessége szakértő s lelkiis­meretes iskolaszéki tagokra bízni az iskolájuk vezetését, ezért talán ajánlatos volna alkalmazni a felekezeti iskoláknál is, az 1876. XXVIII. t. cz. 13. §-át, mely az iskolákszáki tagok meges­kedtetését rendeli el. Mindenkor megfontolás előzze meg tetteinket. L. J. — A kontantinápolyi legújabb válságot — mint a „Times" jelenti — a görög kérdés ós a szultán azon k'vánsága idézte elő, hogy az összes mohamedán né­pekre ki akarja terjeszteni uralmát. — Az angol lapok szerint a zulu háború vége felé közeledik. E hírt Sir Garnet Wolseley főpaiarancsnok hi­vatalos távirata is megerősíti. Cetewajo király ugyanis szarvasmarhát és elefánt agyarakat küldött az angol tá­boiba meghódolása jeléül. Az elefánt agyarak azt jelen­tik, hogy azokat vivő követek a király meghalalmazott­jai. Wolseley megjegyzi, hogy a jelen körülményekből Ítélve, még az Hón megkötheti a békét. — A müncheni nemzetközi kiállitá* megnyitásának napja julius 19-ón bekövetkezett s az üvegpalota pom­pás vestibülje és öblös termei a nagy és előkelő közön­ség előtt föltárultak, bemutatva megigéző gazdaságban a kincseket, a melyeket teremtő ész ós mesteri kéz alkotott s e tárlatra nemes versenynyel összehal­mozott. Rendőrségi szabályrendelet. (Ajánlható a megyei közegeknek elfogadásra és különösen meg­tartásra. (V é g e.) V. Szolgálati szabályok, s azokból származható vi­szony. 1. Rendörbiztot. a) A rendőrbiztos végrehajtja a községi elöl­járóság s felettes megyei hatóságok által hozzá áttett rendeleteket. b) Kezeli, kötelességük pontos ismeretére, ugy az fegyvergyakorlatra oktatja az alája ren­delt valamennyi rendőrt, azoknak szolgálati uta­sítást ad, a nappali és éjjeli szolgálatot köztük czélszerüen beosztja; a szolgálat pontos teljesíté­sére nézve naponta számoltatja. A rendőri szolgálat czélszerü, pontos, ered­ményes végrehajtása iránt a rendőrbiztost illeti a felelősség, s e tekintetben a rendőröknél felme­rülő bárminemű kihágást, szabályellenes eljárást, hanyagságot az elöljáróságnak rögtön jelenteni tartozik. A rendőrbiztos a rendőrség szolgálat pon­tosságának ellenőrzése és tapasztalatok gyűjtése czéljából, nappal ós éjjel a város területén czir­kálni tartozik. A rendőrbiztos rendőri irodájában csak annyi időt tölt amennyi jelestéseinek beterjesztése, az utasítások átvétele s utasításainak kiosztása vé­gett mulhatlanul megkívántatik. Egyéb idejét nyomozással és tapasztalatok gyűjtésével a város területén tölti. c) A rendőrbiztos, a szolgálatból kifolyó je­lentést tétele s utasítások vétele körül a községi elöljárósággal áll egyenes összeköttetésben; mint rendőri ügyben előadó, a városi tanácsban helyet foglal, szavazati joggal azonban sem a tanácsban, em a képviseletben nem bír, az utóbbiban az esetben kivétel történik, — ha a rendőrbiztos képviseleti mandatummal van felruházva. d) A rendőrbiztos büntethetési, fenyithetési, bírságolási joggal felruházva nem lévén, ha bár­kit rendőri letartóztatásban részesít, az esetet to­vábbi eljárás végett, azonnal az elöljáróságnak jelenteni tartozik. e) A rendőrbiztos, minden a községben és határában felmerült bűnesetet, a járás csendbiz­tosainak szintén tudomására juttatni tartozik. f) A rendőrbiztos következő irodai jkvet vezet: 1) iktatókönyvet, melybe általában a napon­kint felmerült panaszok, s azok feletti intézkedés és jelentés ikfatandók; 2) a jegyzőkönyvet, melybe a községből ki­utasított idegenek és idegen helyről a községbe kísért helybeliek, s általában a rovott egyének nevei nyilvántartás czéljából iktattatnak; 3) tolonezozási jegyzőkönyvet, melybe a to­lonczozás és a tolonezok nevei iktatandók; Egy párbaj történőt©. — Beszély. — Irta : Clirisztó Miklós. I. A felkelő nap megaranyozá a fák tetejét, a vira­datot üdvözlő kedves madárzene, a mező s a vad virágok bódító illata tölté be a levegőt. A csörgedező ezüst patak egyhangúlag folytatá útját, csókolgatva puha ágya mohós partjait. A gyenge szellő enyelegve hajtogatá a fák leve­leit s a pásztor tillinkója oly keservesen sir-ri, mintha megakarna repedni. A természet egész pompájában ra­gyog : gyönyörű májusi reggel van. A „k"-i erdő egy kis tisztásán két férfiú áll egy­mással szemben, hogy eléje álljanak a végzet utjának, hogy elvegyék egymástól azt az életet, mivel csak az Isten rendelkezhetik. Kihal keblükből minden szép iránti nemes érzés, megvetik a természet nagyszerűségét s csak bosszujoknak élnek. Megfeledkeznek hivatásuk, kötelezett­ségeiuről. A segédek a pisztolyok töltésével vannak elfoglalva. Kisérjük őket figyelemmel, talán mindent meg­tudhatunk. — Uraim — szól a segédek egyike — még egyszer felszólítom önöket a kibékülésre ; elfogadják-e ? Az ellenfelek felriadva álmadozásaikból egyhangúlag felelók; — Nem. — iSetn. A társaságban a vivók ós segédeken kivül még egy orvos is volt. — Tehát vigyázzanak t Az első tapsra czólozzanak, a másodikra lőjjenek. — Egy ! ... a kit ellenfél egymás szemébe nézett erősen, azután mindkettő azt az érzékeny részt igyekvék czélba venni, a mit ugy hívnak, hogy : sziv. — Kettő A csörgedező kis patak egyhangúlag folytatá futá­sát, a pásztor tilinkója még keserűbben zokogott, a csendbe két fegyver dördülés vegyült, s a vivók egyike vérével öntözó a harmatos lüvet. E pillanatban egy magánfogat állott meg a szín­helyen, s belőle egy nő szállott ki. Szemei egy pillanatig keresni látszának valakit 8 az első pillanat hatása alatt havas kezével végig simitá homlokát, azután az elesetthez rohant, letérdelt mellé s szivszakgató hangon sikoltá : — Elemér 1 A férfiak zavarodottan vonultak vissza, őket is meghatotta e nő fájdalma. (Folytatás köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents