Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-12-14 / 135. szám

VI. évfolyam. 1879. 135. szám. B.-Csahn, deczember 14-én. e® #• BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. I^Eeg'öelenllr Ixetenlsént liároraszoi: vasárnap, 3sed.d. (féliven) és cs-ü-törtölsön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál B -Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Népünk ás a kis lotieria. Szerencsétlen nemzetgazdászati viszonyok, az urhatnámság s különösen a kis lotteria azon okok, - - melyek a helyzetet még aggasztóbbá, az állam polgárait szegényebbé s egy részét valóságos proletárrá teszi. Pedig legszerencsétlenebb állam az, hol a proletárizmus kifejlődve van. A könyü szerrel való meggazdagodásnak egyik eszköze a vak szerencse (mert csakugyan annak lehet nevezni) e kis lotteria, mely Ausztriában 1787, hazánkban pedig az 1868. XV. törvényczikk által hozatott be. Ha tekintetbe vesszük, hogy a játék, még egyrészrőluemzetgazdászatilag káros; mert a tunyaság és semmit tevést előmozdítja és a tőkegyűjtést lehetleníti : másrészről a ritkán történő nyeremények által légvárak építésére adván okot, utoljára szenvedélylyé fajul és igy az erkölcsiség elvével összeütközésbe jő: misem indokolja fentartását. Mert azon esetben, ha a játékdüh csak azok által űzetnék, kik ezen kiadásra minden megerőltetés nélkül képesek, nem volna annyira veszélyes. Csakhogy ennek épen ellenkezőjét találjuk. A szegény nép tehát általában azok, kik lehető legnehezebben s legkevesebbet keresnek, követik el ez inproduktiv fogyasztást. S inkább magok s családjuk szájából vonják el a mindennapi kenyeret, csakhogy e mániának eleget tehessenek. És ez szomorú, kétségbe ejtő jelenség! Az államnak, nem polgárai szenvedélyének kiaknázásán, hanem azok anyagi és szellemi jólétének előmozdításán kellene igyekezni. Mert a pénz, mely évenként a lottomonopoliumból a kincstárba befoly, mely hála istennek a statisztika igazolása szerint hova-tovább kevesebb : annyi, hogy azt más fogyasztási adók behozatala által ép ugy meglehet nyerni. A játékszenvedélyre mindenesetre nagy befolyást gyakorol a babona, tehát a műveletlenség. Egy király, egy nagy államférfi halála, vagy egy rablógyilkos pl. Rózsa István, Tóth Ferencz, Madarász János felakasztásának napja rendkívüli izgalmat szül a lottomániában szenvedők között. Ily alkalmakkor aztán oly nagy és sok a betét, hogy e nevezetes számokra rakni talán már nem is engednek, nehogy vakszerencséből kijőve „krach"-ot idézzen elő. Ha tekintetbe vesszük, hogy a statisztika bizonyítása szerint 1860—1868-ig terjedő 9 évi átlag szerint a monárchia mindkét felében 1000 betevő közül 13 nyert, egy nyeremény átlag 8 frt 28 krral számítva, valóban nevetségesnek tűnik fel, az egyesek vesztenek, az állam pedig évenként 6—7 milliót tesz zsebre. Miután az 1868. XV. t. cz. értelme szerint e regale csak a törvényhozás ujabb intézkedéséig tartatik fenn, jó lenne, ha mennél előbb eltörültetnék. Jól mondja Hock: „minél rosszabbul állanak valamely ország pénzügyei, annál több ok létezik ügyelni arra, hogy ne szolgáljanak az adók a nemzetgazdaság ártalmára s hogy a lotto helyett más fogyasztási adók sokkal előnyösebben honosithatók meg." Szeghalmi. Politikai hirek. — A képviselőház f. hó 11. ülésében a hadmentességi dijról szóló törvényjavaslat minden jelentősebb vita nélkül elfogadtatott. — Anglia-Fiume közti hajózások segélyezéséről, továbbá a szegényjog szabályozása tárgyában Francziaországgal kötött egyezményről szóló törvényjavaslat általánosságban és részleteiben vita nélkül szintén elfogadtatott. Azután Tisza Kálmán miniszterelnök felett Gyurgyik Gyulának a regále jog szabályozása tárgyábani interpellácziójára, mely egyszerűen tudomásul vétetett. — Filippopolból érkező hirek szerint ott egy összeesküvés felfedezéséről beszélnek, melynek czélja lenne Aleko pasa elűzése és a tömeges felkelés. Magyarország képviselőházához emlékirata a magyar gazdák II. orsz. értekezlete által kiküldött végrehajtó-bizottságnak az ország mezőgazdasági helyzetéről. (Folytatás.) A „meződazdasági államtanács" szervezési részleteibe e helyütt nem bocsátkozhatunk, — csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a tanács tagjai fizetésben nem részesülnek és csuA „BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" TÁRGZÁJA. De Gastro Inez. (Történeti rajz.) Irta: Mihálfi József. (Folytatás.) Im elhatározá Inez halálát, Vélvén, hogy a fiúnak igy megoldja Békóit, és kigyúlt szeielme lángját Undok halál vérével majd eloltja. A hősi kard a mórok vad tusáját Megbírta ugy, hogy eddig semmi foltja, S most «zende, gyöngéd hölgyre fenve éle? — Hová ragadta bőszült szenvedélye ? A királyt bőszült szenvedélye csakugyan a legvégsőre ragadta, meg kell halnia annak ki fiát ennyire lebilincselte, ezt határozta el a lelketlen udvaronezok tanácsából. Pedro megséjté a veszélyt, mely kedves Inezét fenyegnti, a Mondego partján nem látja elég biztosságban kedveseit, nejét és gyermekeit Loimbrába viszi és hogy itt is baj ne érje a Szent-Klára kolostornak szent falait jelöli ki számukra tartózkodási helyül. A kolostor szent hely, menedékhely, odáig nem ér el a gyilkos kéz a nélkül, hogy szentségtörést ne kövessen el, Pedrónak aggódó szerető anyja Beatrix s a Braganzai érsek figyelmeztetik a herczeget, hogy a veszély még mindig fenyegeti szeretett Inezét, legyen éber; de ő többet bizott a szent hely sértlietlenségében, mint a mennyit biznia szabad volt, szemben hitvány seregével a fondorkodóknak s a vad apának. Inez veszte el volt határozva, s amint Pedro egy vadászat alkalmával pár napra eltávozott Loimbra vidékéről, a király a kolostorra tör, Inezt „Rémes poroszlók hurczoljak magokkal Könyör lopódzik a király szivébe, De vad zsibajjal és gálád okokkal Izgatja véres gyilkosságra népe. Nem hajt Inez halállal, nem kínokkal, S ha nyilik ajka, szivrázó beszéde Csak herczegét, csak magzatit siratja, Értök sovárog minden gondolatja. És fölveté a kristály tiszta égre Esdő szemét — és könnye sürün omla — Igen, szemét, mert halavány kezére Kötélt fűzött már egy mogorva szolga ; Aztán, kiket nem vonhat már ölére, A drága kisdedek felé hajolva, Gyötrelmiben, hogy árvaságra hagyja, Keményszivü ipának ezt sóhajtja: „Még a vad is, mely erdők rejtekében Vérszomjas ösztönének hajt szavára, Meg a madár, mely odafenn a légben Zsákmányait mohón keringve várja, A csecsemőt kiméli vak dühéhen, Sőt szánja, védi, gondja van reája — Mint Ninus anyjának !) gondját viselték S az ikreket 2), kik ős Rómát emelték. S te, emberi arczczal, kebellel áldva (Ha emberi, ölésben lelni kedvet, S gyilkolni gyenge nőt, mert birtokába Ejtett szivet, mely szivén vett győzelmet), i) Semiramianak «) Romulus éi Rémusnak. — Engem taszits bár kegytelen halálba — E kisdedektől megvonnád kegyelmed? Érettök — érettem — hajolj könyörre, Ha meg nem indulsz bűntelen bünömrs! Tudtál halált ezrével osztogatni, A mór hadat tüzzel-vassal terelve, S kegyelmesen most nem tudsz éltet adni Annak, ki vesztét meg nem érdemelte ? Ha bir az ártatlan kérelme hatni, Ám számkivess kietlen, messze helyre, Jég-Scythiába, izzó Libiába, S boruljon éltem ott örökre gyászba. Ám számkivess, hol a vadak leselgnek, S bösz tigrisek s oroszlánok körében Tán még találok irgalmat, kegyelmet, Mit nem talaltam emberek szivében. S őrizve a kioltbatlan szerelmet Iránta, a kiért most szörnyű végem, E drága csemetéit ott nevelném, S enyhülve, kinomat nyugton viselném !" E szavakkal bornlt Inez a király lábaihoz s könnyár közt könyörgött tőle kegyelmet, irgalmat. A király könyörül, látva a szerencsétlen anyának s unokáinak kétségbeejtő arczait, nem hajtatja rajta végre a borzasztó határozatot. Visszavonul, — da nyomban követik gonosz tanácsosai. Nugnez, Coelho és Pacheco nem nyugszanak a királyt arra birni, hogy a nőt megsemmisítse. A király kiadja a végzetes parancsot, hogy Inez kivégeztessék ! Még azon órában az Ítélet rajta végrehajtatott 1355-ben. A három főczinkos rohant reá s vette el az életet, mely jobb sorsra volt érdemes. (Vége köv.)