Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-12-14 / 135. szám

„Békéflmegyei Közlöny* 1879. 138. szám. pán a tanács jegyzője részesülne megfelelő évi tiszteletdíjban. A földmivelés érdekeinek szakadatlan és nyomatékosan gondozó vidéki közegei a gazdasági egyesületek lesznek. — Nem áltatta magát az országos értekezlet hiu ábrándokkal, nem volt előtte titok azon apathikus tétlenség, mely a jelenleg létező gazdasági egyesületek jelenlegi állapota mellett, azoktól hathatós, — erőteljes működést nem igen remélhetünk, ez okból határozta el minden eszközzel, még önmegadóztatás utján is, e gazdasági egyesületeket uj életre ébreszteni. Az országos értekezlet e tekintetben elhatározta, hogy minden megyében egy gazdasági egyesület létesítendő, de egyszersmind ki is mondotta, hogy azok szervezetének teljes megváltoztatásával ezek fentartási költségeiben — ugy mint azaz 1868. YI. t. cz. által a kereskedélmi és iparkamarákra szervezve van — a gazdasági egyesület területén levő minden földtulajdonos egyenes földadó forintja után fél krajczár maximum járulékkal vesz részt. Midőn tehát a magyar gazdák a gazdasági hanyatlás érzete által indíttatva válságos állapotaink javítása czéljából még az önmegadóztatástól sem rettentek vissza, annál biztosabban hiszik, hogy a t. képviselőház és kormány, •— Magyarország gazdaközönségét ideczélzó törekvéseikben teljes mérvben támogatni fogja. Bizton hiszszük tehát, hogy ezen határozataink a t. képviselőház hozzájárulását kinyervén, az ekként újonnan létesülendő gazdasági kamarák lesznek a közgazdasági minisztérium legmegfelelőbb, valóban hivatott és életképes közegei. A közgazdasági minisztérium megfelelő központi közegek mellett hivatott vidéki közegekkel, t. i. a mezőgazdasági, továbbá kereskedelmi és iparkamarákkal rendelkezvén, rendszeresen és valóban hivatásszerüleg fogja működét irányozhatni a földmivelés ipar és kereskedelem ügyeinek kizárólagos gondozására. Ez napjainkban és viszonyaink között anynyival inkább is szükséges, mivel általánosan elfogadott nézetté vált ma már, miszerint ha gazdaságunkat súlyosan érintő jelen bajainkból kivergődni akarunk, gazdaságvitelünk teljes rendszerváltozása szükséges. Az agrikultur állam kezdetleges állapotából itt az ideje, hogy átlépjünk a fejlődés további korszakába és erre már ma az előkészületek elkerülhetlenül megteendők. Nem kivánjuk hosszas indokokkal és tények elsorolásával igazolni azon veszélyt, — mely a jelen gazdasági rendszer tovább folytatásával mindnyájunkat fenyeget, csak röviden arra utalunk, hogy gazdasági terményeink, különösen gabonánk értékesítése terén mindinkább oly jelenségek tűnnek fel és vernek — fájdalom — állandó gyökeret, melyek gyors léptekkel siettetik a mostani rendszer mellett a gazgasági válság kitörését. De ha nem fenyegetne is bennünket gabnemüinknek a minden oldalról támadó kon kurrenczia által előidézett és a jövőben még fokozottabb s pusztitóbb mérvben előidézendő elértéktelenedése; — ha e tekintetben nyugodtak lehetnénk is, avagy nem saját jól felfogott érdekünkben fekszik-e, hogy a túlnyomó gabonatermelés lotteriaszerü rendszerével szakítsunk s egy a józan földmivelés alapelveire fektetett helyesebb rendszert karoljunk fel ? — E rendszer nem lehet egyéb, mint az elértéktelenedés veszélyével fenyegető gabnatermelés teréről a hústermelés mezejére lépni, szóval az állattenyésztést erősebb, fokozottabb mérvben felkarolni. És valóban más egyéb indokokból is itt az ideje, hogy az állattenyésztés nagyobb istápolásb-m részesüljön. A marhalétszám apadása — mint az általánosan ismert — oly elrettentő mérveket ölt, hogy a legkomolyabb aggodalmakra szolgálhat okul. íme a még évtizeddel ezelőtt marhadus Erdély alig képes egy gulyát felmutatni, vagy hazánk havasos vidékei, hol a különben aranybányákkal felérő dus havasi legelők marha hiányában hasznavehetleniil kárbavesznek. (Folyt, köv) A megyéből. T.-Komlós, deczemberhóban. A „Békésmegyei Lapok" decz. hó 4-én keltezett 74-ik számában olvastam, bogy T.-Komlóson ez évben tanítványok hiányában két iskola : egy közs. felső- s annak romjain felépült közs, polgári fi-iskola szüntettetett be. Becses lapjának hive lévén, szives engedelmével annak hasábjain akarom ezen, „állítólag bekövetkezett katastrópha" árnyoldalait némileg megvilágítani. Sokan soraim bevezetésének láttára azt fogják először kérdezni : talán a minisztérium oszlatta fel ezen iskolát, mint a nagyrőczeit ? Nem kérem, egy magántestület elnöke. Mások előtt az a kérdés merül lel : hogyan lehet egy ilyen iskolát felállítani, melynek jövőjét ködfátyol borítja ? Elmondom. Békésmegye tanfelügyelője még két év előtt belátván, hogy a helybeli iskolákból kikerült gyermekek koránt sincsenek a képzettség azon fokán, melyet az előrehaladás kora a mai generácziótól követel : ezen indoknál fogva a községet egy polgári iskola felállítására hívta fel. Azonban a község kincses ládáját féltvén, addig alkudozott, mig polgári iskola helyett egy felső népiskola felállítását kieszközölte magának. De miután annak tannyelve magyar volt, a mi Hurbán néhány hivének szemében szálka volt, a lakosság által igénybe kis mérvben vétetett. Találkoztak később népvezérek is, kik különféle egyházi s világi tekintélyekhez zarándokoltak tanácsokat kérni, mily módon volna lehetséges ezen iskolát a község nyakáról lerázni s az egyháznak átadni, hogy mondja el fölötte áhítattal a „szent requiemet." Az „eszköz szentesíti a czélt!" Fáradságukat fényes siker koronázta, mert a megyei közig, bizottság is végzésileg az iskolát az evang egyháznak adta át. A község ily fényes győzelmet aratván, az egyházat 1000 frtnyi stipendiumban részesítette. Az izraeliták s a katholikusok látván, hogy a községi iskola az evang. egyház birtokába ment át, gyermekeiket abba küldték s két hónapig taníttatták is. Egy napon azonban a presbyterium elnöke azon határozatot hozatott : hogy „az izraeliták és katholikusok a felső népiskolából bocsáttassanak ell" Elbocsátották. A megsértett szülők a megyei tanfelügyelőhöz folyamodtak elégtétel végett. Néhány nap múlva az orosházi járás alszolgabirája a helyszínére kiküldettetett a benyújtott panasz igazvoltáról személyesen meggyőződni. Amint értesültem, az evang. egyháznak kötelességévé tétetett, a kizárt gyermekeket az iskolába visszafogadni; de e kötelesség csak a papiroson maradt, mert azok bizony most is iskolán k i v ül vannak. Tehát ebből is kiderül, hogy nem tanítványok hiányában oszlattatott fel ezen iskola. Ily alaptalan hirek közlésére, a minők a „Békésmegyei Lapokban" néhány tulbuzgó apostol részéről voltak közölve, kár volt a nyomdafesték. *) Kívánatos volna hogy az ilyen önkényü eljárás, mely ezen iskolával szemben követtetett el, a vallásés közoktatásügyi minisztériumnak is tudomására juttassák. Egy tanügyi volt elöljáró. A fővárosból. IV. (Aggodalmak. A nép s a vigadók. Estély, hangverseny. Megint aggodalom. Jelenet Boccacióból) Mintha minden utczában fürészmalmok állanának és azok simának egyhangú, élesen : azt vélné az ember, midőn hallja a kocsik nyikorgását a megfagyott, havas utakon. Féloldalt járnak a kocsik, a lovasuti kocsik elé négy ló van fogva, mégis nehezen megy. Vonatelakadásokat, hófuvatagot jelent a táviró a felső vidékekről; inig a szép alföldről enyhe időjárásról, árvizveszedelemről hallunk, olvasunk. Milyen szívesen engednénk mi a tizennégy foknyi hidegből — hetet, a felét. De már késő volna ! A fagy még inkább előidézné most a veszedelmet. Majd ha megszűnik a veszély, elvonul az ár, mielőtt betörne, majd akkorra kivánjuk a csikorgó hideget. Reszketve olvassuk mi, alföldiek a lapokat. Már a város határában tombol a dühöngő elem, már a külvárosba behatolt, mi lesz, ha a belvárosba is bezuhog. . . . ! De ez az aggodalom Pestet nem zavarja. A szegény nép remeg a bekövetkezhető veszedelemtől, ha a Duna is fenyegeíőleg lépne fel, mert most csak fenyeget. A szegény nép remeg A napszámosok megveszik a „Budapestet" vagy a „Politisches Volksblatt" vagy más efféle zuglapot. Ezt olvassák a hordárok, favágók s efféle népség. De ezek számba se jönnek. Most van a hangversenyek saisoneja. Pest mulat. Majd akkor ocsúdik fel zajos élvezeteiből, midőn átcsap a haragos *) Az ilyeneket ama lapban nem merik elitélni. Dicsérni kell mindent, és az ilv eljárást is vedeni. Külömbenis ezen ultramontán Inpot egy velünk privát okokból ellenséges viszonyba jött lelkész H L ur kezdeményezésére alapítottak és komlósi levelezője, ha jól tudjak szinte egy rokona szerkesztőjének. Ok egyházi szempontból fogják fel az ilyent és nem tisztán közművelődésiből. Külömben tiszteljük nézeteiket, addig mig másokat nem sértenek vele. Szerk. Duna a töltéseken és beköszönt a külvárosokba, bár senki se mondja neki, hogy : szabad Pesten mulatnak. A váczi utcza tele van sétálókkal. A déli órákon elegáns nép, gyönyörű leánykák, kaczér menyecskék, lomha uracsok tolonganak. Már délután ugyanezeket láthadnád bájos olvasónőm, ha velem volnál künn a jegén. Együtt néznők a korcsolyázókat, a kezdők szárny- akarom mondani lábpróbálgatásait; a didergő mamákat, bár a terem fűtve van, de csak ki kell nézni, mert hajh ! kedves olvasónőm b jegén van a legalkalmasabb légyott. Mert a világ szemeláttára, azért épen nem feltűnő. S meglehet, hogy ezt a kis lányt három órával előbb más toiletteben láttad és három óra múlva estélyöltözetben látod a Frőbel nőegylet jótékony estélyén. Fokozatosan. Séta — a kezdő csárdás, korcsolyázás — libegő mazur, utána az estély, a táncz rohanó galoppja. Korán kezdték. Máskor a farsang vége felé lobbant fel annyira a tulbuzgóság, hogy pénzért árulják a tourokat. Ez a barna hölgy a jótékonyczéi érdekében pénzen adta a tourokat. 0 boldog vásárlók 1 Játszott Brahm, a hires zongoraművész, kit a vidék is nagy élvezettel hallgatott, midőn az ősszel lent járt az Alföldön. A nemzeti színháznak ismét vendége van. A népszínházban Pálmay Ilka vendégszerepel. Szóval, mulatnak. Zaj, vidámság, zene mindenfelé bent a városhan. A vidéken csak a hömölygő ár zúgása veri, zavarja fel az elhagyott helyek csendjét 8 a vészharangok ijesztő kougása. Boccacio előszavában meg van irva, hogy FIorenczben a pestis dühöng, kívül pedig egy félreeső szigeten lombos fák alatt, füszőnyogen enyeleg tiz boldog ifjú pár. Nálunk a városban mulatnak s künn van a veszély nagyobb, mint a pestis, mert ez csak emberéletet ragad el mig az árviz embereket és élénk, gyönyörű városokat rombol Ö3sze, virágzó falvakat temet sötét, zavaros ölébe. Robin. Külföldi hirek. — A muszka czár a legutóbbi merénylet óta folyvást nagy rettegésben van, különösen azóta, a hogy a téli palota közelében néhány font dynamitot találtak a földbe ásva. Attól fél, hogy az összeesküvők a téli palotád is alá aknázzák. — Svajczból aggasztó hirek érkeznek a hóomlásokról. — Stuttgartban legközelébb leégett a Herczog-féle czirkusz, két lovász, 7 ló. egy ponny, két szarvas és teljes fölszerelés, ruhatár és lószerszám oda égett. — Oroszországban a szaratovi kerület több falujában egy éjjel a fákat sürü rétegben bizonyos fehérszínű és édes kenyér izü anyag lepte el, miben az ottani nép isten áldását látja, és most kenyér gyanánt mohón eszi. Az orosz tudósok nem képesek a ritka természeti tüneményt megmagyarázni. — Szerajevóban rendkívüli időjárás van, a hideg f. hó elsején 20 czelziusi fok volt és 4. már a hőmérő 15 fok meleget mutatott. Ausztriai hirek. — A bécsi technikán a nyugalom már he'yre állott 8 az előadások már folynak, még a gyűlölt Piere tanáré is. — Goldstein Gyula, széles körben ismert bécsi bankár meghalt. Hátrahagyott vagyonát 6 millióra becsülik. Hazai hirek. * Ungváron a munkás nép kö/.ött az inség borzasztó alakban jelentkezik, csapatosan jár a sok kéregető. — Diószegen egy 11 éves iskolás gyermak, ki apja csizmájának sarkát véletlenül lekalapálta, a bűntetéstőli féltében felakasztotta magát. — Érdekes falfestményekre akadtak a gerényi fiók templom javításánál, minek folytán a szatmári püspök felszólította Ipolyit, a tudós beszterczebányai püspököt a nevezett templom falfestményeinek szakértők általi megvizsgálása iránt. — Gomboson az alföld-fiumei vasút egyik vegyes vonatán baleset történt. Ugyanis a gőz kompra való lejáratnál a vonat két utolsó teherkocsija kikapcsolódott és a Dunába rohant. Fővárosi hirek. — Arany Jánosnak, a „Toldi szerelme" költőjének & magyar gazdasszonyok egylete f. hó 12. nyújtotta át az értékes ézüst koszorút. — Lipovniki Lipovniczky Vilmos a seminitő szék volt alelnöke meghűlés következtében meghalt. — Az árvízkárosultak felsegélyezésére ö felsége 3000 frot adományozott magánpénztárából. — Fővárosunk közelében a mint a napilapok irják, már a farkasok is kezdenek garázdálkodni, sőt azt is beszélik, hogy már a házak közelébe is merészkednek jönni.