Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-10-30 / 116. szám

•Ee'késmegyei Közlöny

" 1879. 110. szám. tagja, Molitórisz Adolf nr (szül. Szarvason 1801. meghalt ugyanott 1855.) rögtön felkiáltott, — hogy : „a czól el van érve, a harang könnyebben fog menni, minden bizonnyal; de ! ... az ütőt nem viheti magával, némaharang lesz!" És erre lett zavar és sugdosás, hogy: „a takács elrontotta a harangot!'' A mire tehát Demetert nyugtalankodó hajlama, s a sok próbálgatás vezette, azt a munkálatot a tanár, technikai szempontból fogta fel, és azonnal meg is birálta. De nagyon egyoldalulag ! Néma harangról szólt, holott ha kissé behatóbban gondolkozik a látott dolgok felett, azonnal észrevette volna, hogy a harang testéve' ellenkező irányban mozgó, illetőleg viszszamaradó ütő, okvetetlenül érinteni fogja a harang vele szembemenő másik oldalát. Igy törtónt tehát, hogy — Demeter keze testet adott az eszmének ; a fél eredményt jelezte Molitórisz tanár; az egész eredményt pedig bemutatta a próba-harangozás! És mily furcsa dolgok esnek a nap alatt! Amerikát nem Kolombusz nevéről nevezi a világ; a legújabb harang-felszerelés hivei sem szólnak Demeter nevéről, a ki pedig — a mint értesültem •— csaknem égész vagyonát arra áldozta, hogy utat törjön hajlamának, és politikus találmányával zöld ágra jusson. Hiába! Az öreg Pozdeché lett a győzelem a hosszas liarcz után, melynek gordiusi csomóját végre is egy birói itélet vágta ketté, szegény Demeter szive fájdalmára. Sőt — ha jól vagyok értesülve — még azért is elverték szegényen a port, a miért a kisújszállási harangokat át merte alakítani sat. sat. Nem akarom birálat alá venni a már régen lezajlott eseményeket, nem is volna haszna; azzal azonban az igazság és történeti hűségnek tartozom, midőn kijelentem, hogy Pozdech nem feltaláló volt, csak az uj eszme keresztülvitelének tökéletesitője, ki csak is mint ilyen nyerhette a kizárólagos szabadalmat. Midőn tehát „Pozdech legújabb harangfelszerelési találmányáról" hallunk és olvasunk, ez csak annyit jelent, hogy ő a Demeter által feltalált eszme kivitelét, oly mérvben tökéletesítette, melyhez mérve a szarvasi harang első felszerelése, csak olyan forma lehetett, mint a minő egy régi kohás pisztoly, egy szép és jó revolverhez viszonyitva. Pozdech vaskoronáinak szerkezete és vasállványai a harang-felszerelés terén oly haladást tüntetnek fel, melyre honi iparunk büszke lehet, és a mely nem érdemetlenül lett elsőrendű aranyérmekkel kitüntetve, hazánkban és külföldön egyaránt. Yan azonban egy körülmény, a mely a találmány dicsősége mellett, hasonlóul Demeter javára róható fel, t. i. az ő harangkötelet helyettesítő vas-gépezete, mely nemcsak a harangot hozza nagyon csekély erő alkalmazása mellett kellő ingásba, de egyszersmind az ingás netovábbját is meghatározza, s igy a harang túlságos és veszélyes rángatását lehetetlenné teszi. És ez fontos dolog, főként a kisebb harangokra nézve, ott, hol nemcsak a toronyba járni szerető ifjak, de maguk a vén harangozok is sárrétiesen harangoznak. A Demeter, illetőleg Pozdech-féle rendszer ily húzást nem tür; és mert a legújabb felszerelés tökéletesitője moderátort nem alkalmazott a harang-huzás módozatát tekintve, az elismerés babéra Demetert illeti. — Suum cuique 1 Garzó Gyula. (Köv. a III. közlemény.) Külföldi hirek. * Ring bárót a franczia meghatalmazottat, mi. dőn Maczedoniában utazott, megtámadták és kifosztották a rablók. — Berlinből írják, hogy Vilmos császár meghitta Sándor czárt Berlinbe. — A spanyolországi árviznél hivatalos jelentések szerint 1200 ember veszté életét. Az anyagi károkat 50 millió frankra teszik. — A londoni „Standard" szerkesztőjéhez intézett levélben Apponyi Albert gróf megczáfolja azon hírt, hogy a parlamentből kilép, és kikel e lap bécsi levelezőjének az ellenzékről tett megjegyzései ellen. — A pétervári egyetemen három tanár lemondott állásáról, mert tulszigoruuak tartják a tanulók ellen behozott szabályrendeletet. — A londoni török nagykövet fia Párisból a legjobb nemesi családok egyikéből való nőt megszöktetett. Most kiadatását követeli a franczia külügyminisztérium. Ausztriai hirek. * Bécsben ugy a képviselői mint az urak házában a felirati vita folyik. Az urak házában Hübner indítványa elvettetvén a többség felirata, a véderőre vonatkozó szakasz beigtatásával elfogadták. — Haymerle ezredes az „Italikae res" szerzője ez iratáért 2 heti szobaáristomot kapott, de fogságát már mint tábornok fogja elhagyni. Ha az olaszok elégtételt kaptak, ő sem maradt kárpótlás nélkül. — Krisztina föherczegnö, a spanyol király jegyese, a királyi ház tagjaitól drága ajándékokat kapott. Hazai hirek. * Szegeden Herrmann Ottó 65 szótöhbséggel képviselővé megválasztatott. — A Szent-Péterről Torna felé induló postakocsit kirabolták és a kocsist j meggyikolták. — Kassa környékén egy szolgabiró feltűnő szépségű leánya apja hajdújával megszökött; már gyermekkorától fogva parasztöltönyt viselt s ilyenben követte most is szive választottját — a demokratikus érzelmű kisasszony. — A király 20 évi súlyos börtönre változtatta Bódi József halálitéletét, ki két nőtestvérét meggyilkolta. Fővárosi hirek. * A vámház mellett épülő közraktárak munkásai 28-ától kezdve éjjel is fognak dolgozni villanyvilágítás mellett. — Verhovay Gyula hir szerint uj lapot indít Rochefort .Lanterne"-je alakjára. Csak nem lesz tartalma is — komunista.? — A székesfehérvári kiállításon nyert érmek kiosztása f. hó 30-án, ma fog végbemenni József főherczeg jelenlétében. MEGYEI HIREK. — Békésmegye törvényhatóságához a belügyminiszter úrtól a következő rendelet érkezett: — „Körrendelet. Az ország lakói megélhetési, élelmezési viszonyainak éber figyelemmel való kisérése, s annak alapján teljes ismerete minden időben a megyei törvényhatóságok legfontosabb B leglelkiismeretesebben megoldandó feladatainak egyikét képezi. — Annál na gyobb gondozást és tevékenységet kíván és követel e feladat most, midőn az ország nevezetes részében az aratás és termés eredménye felette kedvezőtlen volt, s annál is inkább kell, hogy a törvényhatóság a helyzetet ismerve, a megélhetés első feltételeiről, s ha kell a segélyezés eszközeinek biztositásról a jótékonysági források gondos felhasználásával saját hatáskörében gondoskodjék. — Ez indokokból — bár nem kétlem, hogy a törvényhatóság saját kezdeményezése folytán ez irányban már is intézkedett — magam részéről is kötelességemnek tekintem a törvényhatóságot e nagy felelősséggel járó feladatára és kötelességére figyelmeztetve azt, felhivni, hogy alárendelt közegeit — szolgabiráit — azonnal megfelelően utasítsa, miszerint alakosság megélhetési — élelmezési viszonyait — feltűnés nélkül ugyan, — de éber és folytonos figyelemmel kiserve, ugy tapasztalataikról, valamint ha bajt vagy veszélyt észlelnének, ennek terjedelméről, s az annak elhárítására vagy enyhítésére irányuló eszközökről, a megye első tisztviselőjének, az alispánnak megfelelő időszakokban, minden esetre azonban legalább havonként pontos jelentést tegyenek, ez utóbbitól pedig elvárom hogy maga részéről — a beérkezett alantas jelentésekre való figyelemmel — s ha gyorsabb intézkedés nem igényeltetik, szinte havonkiír) hozzám intézendő jelentéseiben a helyzetről, az annak folytán tett intézkedésekről s azok eredményéről nekem minden túlzástól ment, teljesen hü előterjesztést teend, hogy annak alapján az, lesz-e, ha igen minő mértékben és minő módozatok mellett az állam segélye is igénybe veendő — megállapítható legyen és a szükséges intézkedések ez irányban is mielőbb megtétethessenek. — Budapesten, 1879. évi október hó 16 dikán. Tisza, s. k." Erre a megyei alispán ur a következő intézkedést tette: „Ezen miniszteri rendelet másolata „Beszélhetek én annak, meg akárki fial" „Dejszen szeretném én látni, hogy az én Sárim ne ahoz menjen a kit én akarok néki!" — pattant fel a gazda, „na de majd segítünk rajta! — ugy belebujtatom Buza Jóskát a sárga sinóros nadrágba mint annak a rendje, aztán Rózsi se lesz bolond, hogy három évig bolonduljon utána." „Hisz nem is bolondja! — az a búzában lelt fattyú csak ugy félvállról diskurál vele, mégis mindig az jár az eszibe", — s nagyot húzott az öreg keservében a csikóbőrösből. Sárika belépte szakította meg a beszédet. Felterítették a viaszkos vásznat az asztalra, s apránként összejött a névnapi vacsora elfogyasztó serege. Három béres, feleségeikkel, cselédjeikkel ülték körül a turóscsuszás tálat, s darabig csak a villák zörgése szólt. Ezalatt feljött az esthajnali csillag; az esti szellőnek alázatosan bókol a nádrengeteg és a sásbuzogány, melynek töve között egy-egy béka dugja ki fejét, s kiáltja hogy „papucsot-papucsot" mint agglegény, ki kényelembe akarja tenni magát. A Gangos Gábor földjét nyugat felé szegő árok, vén füvekkel van végig ültetve, és a rét partján rekettyésbe végződik. A szomszéd tanyáról arra ballag egy szép szál legény ; subája hetykén ül balvállára, pörge kalapján nemzeti-szín kokárda mellett egy pár fehér darutoll lebeg a szellőnek. A legény rádől egy odvas fűzre, s bánatos tekintetét rátapasztja a Gangos tanyára, melynek ablakából a mécsvilág fényes szálat vett az éjszakába, mely lassanként leteríti fekete kendőjét. Egy-egy árnyék vonul el a legény és a mécs világ között, s a legény szeme majd kidől az erős nézésben; hátba Sárikát láthatná, csak egy pillanatra is! „Hejh I miért is termettem ilyen szegénynek a világra, vagy miért is vagy te Gangos Gábor leánya ! sóhajt fel, ha nekem is kiparancsolt volna az úristen, mint édes apádnak, kilencz fertály földet, de másként is gondolkoznék a világról 1" Egy lesi-puskás lövése veri fel Buza Jóskát álmadozásából. Előveszi szűre ujjából tilinkóját, s mély érzéssel, siró-könyörgő panaszhangon veri ki rajta szerelmi bubánatját. Hát valljon odaben gondolnak is rája ? Odabenn, elköltvén a vacsorát szétoszlott a vendégség; csak ketten maradtak benn, Gangos Gábor a gazda, és öreg bérese Nádudvari Ferencz. Sárika és Rózsi az orsót pörgetik. Szép egy pár lány, milyen alig akad több a határban. Rózsika hosszas, halvány, barna arcza, fekete haja, tüzes szemepárja, karcsú, nyúlánk alakjával szakasztott ellentéte Sárikának; emez gömbölyű kis szőke, kék szemű, fehér piros arczu. A bizalmas suttogást a gazda szava töri meg. „Tegyétek el holnapra magatokat, lányok, meg mink is, öregem." Sárika „jojczakát" kívánva, a benyílóba ment, Rózsi pedig ki, a konyhán keresztül. Sárika kinyitotta kis ablakát; kikönyökölve hallgatta a tilinkónak hozzá szűrődő édes hangját. Ugy a szivéhez szólt az az epedő dal, hogy könynyek jöttek hosszú szempilláira. Sárika ugy szerette Jóskát, mint a szomjú vetés a harmatot, mint a galamb párját. De szerelmét senkinek sem merte bevallani, egyedül Jóskának, tudva, hogy apja soha se adná egyetlen leányát egy olyan szegény legénynek, ki még apjátanyját sem ösmerte, ki nevét is a buzavetéstől kapta, melyben találták ; ma is hallotta apja véleményét, oly fájdalmasan, hogy a szive majd megrepedt. Nem hitte soha hogy boldog lesz szerelmével, de azt tudta, feltette magában, hogy inkább pártában vénül meg, minthogy másé legyen, nem a Jóskáé A tilinkó - szó, mely oly édesen, oly biztatólag hangzott, a nóta közepén szakadt meg ... mi hagyatta abban a legénynyel? Egy könnyű kéz érintette vállát. Megfordult, s megismerte Rózsit. „Mit keressz itt Rózsi?" kérdó őt a legény, kit épen nem kellemesen zavart meg. „Hát eljöttem megkérdezni kendtől, hogy csakugyan elment-e az esze?" „Ugyan miért ment volna? tán hogy téged nem szeretlek ?" „Nem éppen ... de hogy olyan szekér után szalad, a melyik soha sem veszi fel." „Ha fel nem vesz, az én bajom lesz." (Folyt, köv.)