Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-03-06 / 19. szám

VI, évfolyam, 1879

. 19, szám. B.-Csaba, márezius 6-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : va-iárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-ben egy sor közlési dija 2& kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeii postahivatalnál 5 kios postautalványnyal. Előfizetési felhívás Mmm Whf hetenként kétszer megjelenő vegyes tartalmú lapra Házhoz hordva vagy postán bérmentes küldéssel : Egész évre ... 6 frt. Félévre .... 3 , Évnegyedre ... 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a lentirt kiadónivalhoz küldendők. Féléves előfizetők a csabai reűout rajzát, egész éves előfizetők az 1880-ik évre kiadandó „liékésmegyei naptárt" kapják ingyen. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpéldány jár. §®r Hirdetések jutányos áron fogadtatnak el. B.-Csabán, 1879. évi január l-jén. Á „Btaegyei Közlöny" kiadóhivatala. Még egy szó a ,,megyé"-ről.*) i. Egészben tekintve a nemzetek élete, mint egy nagy summája az egyesekének: ép ugy át jár azon fázisokon, melyekben a megszokottat ujakkal felcserélni érez magában vágyakat, mint az egyesé, s igen természetesen gyakran elvetve a régit: anélkül, hogy szándokolta volna, vagy csak előre láthatta volna is, s nem ritkán anélkül, hogy annak tudalmára is ébredhetne, roszszabbat kap, mint volt előbbi birtoka. Igy jártunk mi is a parlamentarismus elveivel; s bár jól tudom magam is, mikép ma, a parlamentaris elvek szakában az olyat, ki százados politikai alkotásuk s küzdelmek által alapított védbástyánk a régi vármegyei rendszer *) Az eszmecserének szívesen tért engedve, közöljük e cikket, s saját álláspontunkat — mint Ígértük — alkalmilag kifejtjük. S z e r k. mellett veszi lel fegyvereit: egy nemével a szánalomnak szokás lenézni, s sokan e küzdelmet a spanyol újkori lovaghős szélmalom-harczának hajlandók tekinteni; azért mégis, mert elvek érvényre jultatü.'íta. ának kérdése ez, melyre bármily s/.ük tért is meglépni kötelme azoknak, kik meggyőződéssel birnak, s mert az igaz meggyőződésnek nyilatkozata bármely erős ellenfelekkel szemben is jogosult: nagy örömömre szolgált, midőn e lapok hasábjain egy hangot hallottam felszólalni a megyék ügyében; s eltekintve attól, hogy ama sorok tendentiáival alább ellenkező véleményt kellend kifejtenem, maga a tény. hogy a megyék felett discussió produkáltatott, s igy ezen régóta hallgatással mellőzött ügynek ujabbi felelevenítésére hozzájárulhatok, az alkalmat megragadni egy neme a vágynak késztetett. Igaz, szük a tér egy ily különben is eléggé igénybe vett lap hasábjain arra, hogy nem tisztán helyi érdekű kérdések megvitatására terjedt rovatokat vehessünk igénybe; de épen, mert vidéki lap hasábjain látom ez eszme pengetését, szellőztetését áldásosnak, ker 'stem- -meg © lapoi. nagyrabecsült szerkesztőjét e sorok közlésére is. A fővárosi sajtó, mely az állami s összletes socziális élet rohamosan előálló napi kérdései felett czikkezik, nagyrészt már rég lelépett azon térről, melyen politikai rendszerek felett szoktak lándzsát törni, s az igazat megvallva, sehol inkább nem találom helyén valónak beszélni a megyéről, mint épen a megyén, jobban mondva a vidéken! Miért?. . . Megkísértem röviden elmondani. A lőváros a központ, hová a nemzet előszeretettel, örömmel gyűjti kincseit, nagyrészt különvált életet ól, mint mi, rohamosabban él át eseményeket, s vált meggyőződéseket is, mert minden mi körülötte el, mozog, óriási sebességgel változtatja alakjait, sajátságait; elvei s meggyőződései mielőtt krystallisalódhatnának : egy uj politikai aktió által már izgásba hozatnak, megszokja ennek folytán a dolgokat csak átröpülő valaminek tartani, s nagy események elé is már egy nemével a közönynek tekint. — Mi inkább conservativek vagyunk, szeretjük tetteinket, mielőtt végrehajtanék azokat, megfontolni, s kisebb ténykedési körben cselekedhetvén, azt legalább áldásosán megmunkálni iparkodunk. Ennek következtében azután rendszerint egészségesebb is közéletit k minden nyilvánulása. — A főváros, megszokva, hogy ugy politikai, mind socziális, közgazdasági, mind irodalmi kitűnőségeket magához vonva, domináló állást foglaljon el: czentraliztoriussá válik nagyban és kicsinyben egyaránt; a vidéket raktárnak szereti tekinteni, honnan ma^át csak regenerálni érzi hivatva, a nélkül, hogy annak létjogát is elösmerné. Kicsinylőleg tekint alá azokra, kik más elveket vallanak, mint ő, s mert ő maga nagy léptekkel előhaladott oly téreken, melyen mi még örömmel járunk és kelünk: velünk szemben erőszakossá lesz; vágyainkat nem szereti meghallani, gunynyal beszél azok felől, s lát saját dolgai után. De mi tehetünk saját magunkért saját körünkben! És tennünk is kell, mert eltekintve a kor uralgó czentralistiKus eszméitől, melyekről sokan már oaak oly hangon szeretnek szólani, mintegy általán jónak talált, elfogadott aologrol, üdvös valamiről, s melyek végeredményükben csak nagyobb absorbealtatásunkra intézvék : egyedül mi érezzük valóban azt, kik távol a központtól e gyárakodási rendszer kellemetlen, magyar-ellenes békóit hordjuk, miszerint e tekintetben egy erős oppositiót, ha valahol — ugy csak közöttünk a vidéken lehet megteremteni, és nekem szent hitem, miként az áramlatnak, mely egyébaránt csak szigorú egymásutánja a parlaraentarisrausnak: idébb hátrább a vidéken oly hatalmas ellenzéke fog akadni, mit adjon az ég! hogy megyei jogainknak a régi alapokon egy ujabb és pedig minden izében magyar szellemű reorganizálásának megkísértése nem leend puszta óhajtás. Kábdebó Ferencz. (Folyt, köv.) — Az ügyvédi nyvgdiyintézvény tárgyában két ügyvédi kamra küldött be az ígazságügyminiszteriumhoz szabályzati javaslatot, melyeket azonban a minisztérium nem tárczáia. Budapesti tárcza-levelek. Budapest, febr. 28. IV. (Míliályfi József ur elmélete az ország középpontjáról. — Kreszan szélmalma. — Zsedényi f — Delegácziók. — Országgyűlés. — Országgy. skandalumok. — Eötvös Károly szentencziái. — René Tallandier f — „Milton." — Jelmezbál a várszínházban. — Lisztestély a nemzeti zenedében. — Színházak. — Csabai színház. — Eét halott.) Szégyenkezve bár, de kénytelen vagyok fővárosi létemre Budapesttől „az ország központja" czimét megvonni, s azt a Kreszan szélmalmának engedni át. Kestelkedé-embe azon egy öröm vegyül, hogy a ki erre nézve a sötétségben való tapogatózásnak a „Szatvasi Újság" hasábjain gyújtott felvilágosítással véget vetett, szeretve tisztelt hajdani tanárom, Mihálfi József ur. S hogy a trópusban tovább menjek, melynek elméletét i'p öli hálft ui magyirázta nekem legelőször, <zen felvilágosítás nemcsak hogy a „Szarvasi Újságot" meg nem perzselte, de sőt díszére vált s aligha netn érzett a megyének minden fia egy kis édes büszkeséget, midőn az összes hazai sajtó Mihálfi ur „fölfedezését" reprodukálta. Csak aztán meg ne haragudjék a szarvasi nagy templom tornya. Mert nem lealá/tatás-e ő toronyi zömökségére (ad vocem fenségére) nézve, hogy egy hányaveti, széllel béliéit Don Quixott-rem íme hírével elhomályosította? Talán Mihálfi ur sem hitte akkoriban, mikor ezt a toronycsúcsot, mint a trigonometriai felmérések egyik pontját „híres toronycsúcsnak" nevezte, hogy valaha a Kreszan malmát fogja „az ország középpontja" még díszesebb czimével illetni. — Hogy levelemet e tárgyról kezdtem, az mindenesetre nagy egoismus akkor, mikor az országnak bár félreeső, de mégis első városa sokkal fájdalmasabb s fontosabb dolgok színhelye. A mult héten szűnt meg itt dobogni a nngy „Sparmeister -nek mindig a haza javáért vert szive. S méltó volt a nagy halotthoz az ünnepély, mely a Deák-téri evang. templomban tartatolt, s melynek rendezésében az oroszlánrész a felekezet gymnasiumának tanári karát illeti. Az országgyűlésnek minden pártja osztozott a gyászban, s alighanem szívesen eltűrték volna a ma öszszeült delegátusok is Zsedényi akadékoskodásait, ha még néhány évig résztvett volna a tárgyalásokban. A delegácziók most az 1879. évi költségvetés azon tételeit fogják lárgvalui, melyekre nézve deczemberben azt határozták, hogy addig halasztassanak, mig a törvényhozás a berlini szerződést jóvá nem hagyta. Az országházban is régen mondattak olyan beszédek, mint a héten Zsilinszky, Kármán és Grünwald Béla képviselők által. Ez utóbbinak nagyszabású politikai fejtegetése oly mély hatást keltett, hogy a némely „óriások" kénytef nek voltak a rendelkezésükre álló bő skandalum-ratkárból egyet előrántani. Ki is állt a rettenthetlen Osanyágyi jaz platzra, de bizony csak nem hagyták kidörögni, lévén a ház tisztességes parlamenti viták, nem pedig káromkodás és sértegetés számára ren-