Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-06-01 / 52. szám

,BÁKÉ3MBR,YBI KÖZLÖNY" 1879. 52. SZÁM. I'V Ezen azonban lehet segíteni, ha vasvesszővel küszöböltetnek ki igazságszolgáltatásunk beteg, hasznavehetlen elemei. A közvélemény mindenhol ujjal mutat azon bírák és ügyészekre, kik nem érdemlik sem lelkiismeret, sem tudomány tekin­tetében diszes állásukat és kik a népet az igaz­ságszolgáltatás egész mostani épületének tartha­tósága iránt kétségbe ejtik. Ezektől, mint gyomtól, purifikálni kell a birói és ügyészi kart! Utóvégre is igazságszolgáltatásunk jó hire, méltósága nagyobb kincse a nemzetnek, a hazá­nak mint a birói függetlenség és elmozdithatlan­ság, melyre a legjobb óe legkitűnőbb birák legkevésbé szoktak hivatkozni, mert ők bármely szigorú rendszabályok és kiküszöbölési rendszer mellett is meg fognak állani helyükön!*) — A magyar országggülés az elszállásolási törvényt elfogadta. — A képviselőház mentelmi bizottsága 29. d. u. 5 órakor tartott ülésében első sorban Rohonczy Gedeon és Üchtritz Zsigmond mentelmi ügyeit vette tárgyalás alá, kiket a budapesti kir. törvényszók a Duka-fóle párbaj miatt vád alá helyezhetós végett kiadatni kér. Minthogy a bizottság a tényállást nem látja bebizonyitottnak, s minthogy a ház ily esetekben a képviselő mentelmi jogát eddig nem függesztette fel, — a bizottság nagy többsége nevezett képviselők mentelmi jogát nem tartja felfüggesz­tendőnek. — Rudolf trónörökös Tangerben. Rudolf trónörökös Gibraltárból Tangerbe indult, hogy e mór kereskedelmi várost megtekintse. A békésmegyei gazdasági egylet 1879. junius 2-án B.-Csabán tartandó közgyűlése elé GbndÖCS Benedek a gazdasági egylet választmányi tagja által terjesztendő inditványok. Tekintetes közgyűlés ! A gazdasági, valamint minden más egyesü­letnek jogában áll a közgyűlés alapszabályait módosítani, sőt kötelessége ezt tenni, ha a mó­dosítás az egyletnek javára válik — annál fogva indítványozom : 1-ör, hogy a gazdasági egyesület azon sza­bályát, melyszerint az egylet gyűlései csak Csa­bán tarthatók meg, módosítsa oda, hogy jövőben az egylet közgyűlései felváltva megyénk bármely városában és községében megtarthatók legyenek. Indítványozom pedig ezt azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen módosítás az egylet javára váland egyrészt, másrészt pedig kikerülhető lesz az, hogy megyénk két legjelen­tékenyebb egylete, milyen a közművelődési- s gazdasági-egyletek, egymás hátrányára gyülésez­*) Megjegyezzük, hogy ezen czikket a „fteues Pest^r Jour­nal" czimü német lap ez idei május 22-diki számából forditattuk át, némi kihagyással és némi hozzátétellel. Szerk. zenek s az érdeklődő csekély számú közönséget megosszák, mint az jelenleg is törtérik. Ugyanis alólirottnak sikerült hazánk jeles történészét Dr. Fraknói Vilmos magyar akadém. titkárt és Dr. Hampel József, a nemzeti muzeum régészeti osztályának őrét megnyerni, hogy Gyu­lán felolvasást tartsanak, s ezen felolvasásra határnapul pünkösd másod napját tűzték ki, mint mely napon mindketten szabad idővel rendelkez­nek s a vidékre eljöhetnek. A régészeti- s a közművelődési-egylet elnö­kének nem lévén ily módon szabad a gyűlés helyét ós napját megváltoztatni, kérvényt nyújtott be a gazdasági egyesület elnökéhez a végből, hogy junius 2-án tartandó gyűlését tenné át B.-Csabáról Gyulára, hogy az egyesület tagjai jelen lehessenek mind a két gyűlésen, s a szel­lemi és anyagi jót a két egyesület válvetve mun­kálhassa s mozdíthassa elő. — Azonban a gaz­dasági egyesület választmánya májushó 5-én tartott ülésében, abból indulva ki, hogy a gaz­dasági egylet szabályai meg nem engedik a vándorgyűlést, a kérést megtagadta. Ezek előrebocsátása után bátor vagyok kér­deni : nem egymás hátrányára gyülésezik-e ily körülmények között megyénk két legjelentéke­nyebb egylete? Továbbá, ha a kérés megadható nem volt, nem lehetett volna-e a közügyek érdekében a gazdasági-egylet közgyűlését pünkösd harmad napjára elnapolni, hogy azon minden érdeklett megjelenhessen ? Bizonyára ezen elnapolással a választmány, nézetem szerint, nemcsak a közművelődési egye­sületnek, hanem saját egylete czéljainak is hasz­nos szolgálatot tett volna. De a mi az indítvány hasznossági szempont­ját illeti, megkísérlem azt legalább vázlatosan bővebben körvonalozni. Nem lehet tagadni, hogy a gazdasági egye­sület fölavatása az, hogy a gazdászat felvirágzá­sát, szellemi és anyagi téren, szóval és tettel előmozdítsa; — a vagyonosodást, a közjólétet, az okszerű hasznos gazdászatot mennél nagyobb kiterjedésben megkedveltesse, s az ujabb vív­mányok életbe léptetésének nehézségeit gyakorlati példák felmutatásának segélyével leküzdje; has­son szóval, tollal, tettel. Ezen feladatát pedig szerény véleményem szerint,, biztosabban eléri, vagy legalább megközelíti ugy, ha az erdélyor­szági gazdasági egyesület példájára, évi közgyű­léseit termesztmény és egyéb kiállításokkal egy­bekötve, nemcsak B.-Csabán, hanem megyénk többi városai és községeiben is felváltva tartja, mert nem lehet tagadni, hogy a gazdasági egye­sület a kisebb birtokos gazdákért áll fenn, kik­nél a közvetlen érintkezés által nemcsak az egy­let iránti érdeklődés fokozódnék és az ujabb gazdászati rendszer iránti bizalom növekednék, hanem az ismeretkör bővülne, a szorgalom s Folytatás a mellékleten. ügyész. Lehet, hogy a biróság mindkét ügyben jogérvényesen ártatlannak fogja mondani vádlot­takat, lehet hogy elfogja marasztalni őket, de tény, hogy az ügyész mindkét esetben bűnösnek vélte; nem kétségbeejtő lelkiismeretlenség vagy tudatlanság azonban az, midőn ő egyetlen csalási 100 frt kártétellel járó ügyben ugyanoly bünte­tés alkalmaztatását indítványozza, mint oly ügy­ben, melyben 9—10 bűntényből álló bűnhalma­zatot és hol 10,000 frt kárt lát? Segithet-e a törvénykönyv ily roszakarat vagy tudatlanság ellen ? A fenforgó kérdést más oldalról is megvilá­gítjuk. Szaporodnak azon esetek, melyekben az ügyészség magatartása előre is megköti a biróság kezét. Nem rég történt egy-két eset, melyben a vádlottak áldozatukat kutyamódra agyonütötték, éjjel reá ^leskelődve s midőn még szuszogott az áldozat, egyik tettes azt mondá, „üsd, mert még él." Nincs reá kazus, hogy az érdektelen szakértő ezen eseteket legalább is szándékos emberölésnek ne qualifikálta volna s mi történik ? az ügyészség maga egyszerű vere­kedésből származó emberölést lát benne s az „ártatlanokra" l 1/, évi börtönbüntetést hoz indít­ványba ! Mily határozmányokat tartalmazzon a büntető eljárás, hogy ily esetek ne fordulhassa­nak elő, melyek legnagyobb mértékben képesek a jogbiztonságot veszélyeztetni és a népben az igazságszolgáltatás részrehajlás nélküli gyakorlá­sába helyezett hitet megingatni ? Sokat várunk ugyan a büntetőtörvény és eljárás életbeléptétől, de nem mindent. Sok hi­ányt, visszaélést már most ki lehetne küszöbölni, mert ezek majdnem kizárólag azon személyek által idéztetnek elö, kik a büntető igazságszolgáltatást kezelik. Hogy oly botránynak végét vessük, milyent nem rég dr. Kőnek ur a statisztika egyetemi tanára feltárt előttünk, ahoz nem kell előbb a büntető eljárás. Mert nyilvánvaló botrány az igazságszolgáltatásnak oly állapota, midőn dr. Kőnek alapos kimutatása szerint, Magyarországon SZÚZ, vizsgálati fogságba helyezett egyén közül csak negyvennégy ítélhető el, mig ötvenhat eset­ben az eljárás beszüntettetik vagy a vádlott fel­mentetik. Ha ezen arányt szemügyre vesszük és ha megfontoljuk, hogy Magyarország minden 292-dik lakosára egy bűnügyi vizsgálat esik, akkor szomorúan tűnik ki, mily könnyelműség­gel és mily nagyfokú tudatlansággal járnak el a bűnvádi vizsgálatok elrendelése körül, tehát a polgárok becsülete és személyes szabadságával. vendégeket szerepeltetnek — baletteket, poszékat, s mit tudom én még mit nem rántanak elő, hogy közönséget vonzzanak. Hiába! A házak alig félig telnek meg. Sol­dosnó egy hót óta úgyszólván esténkónt játszik s minden­féle hírlapi reklamdobot megüttet, nem restelvén váló­pörót is szelőztettetni, csakhogy Rákosyt a deflczit fenye­gető hínárjából kirántsa. De ily hőségben az sem ér semmit. Fürdőöltezetben igen kényelmesen lehetne nyáron 39° R. mellett is a pesti színházakba menni, de a mig a müveit nyugatnak százrétegü „nyári" öltcnyei lesznek használatban, „telt házat" tán Patti se „csinálna." De a lapok nem panaszkodhatnak „hdt évadról." (Bocsá­nat! Baksay Sándor ur!) A közélet, képviselőház, tudo­•mányos társulatok, a Kisfaludy- ós Petőfi társaságom, „családi események," egész hasábokat szolgáltatnak napon­ként s talán ez anyagbőség okozza azon egyébként dicsé­retes diskrécziót, melylyel az egyik közkedveltségü humo­ristánkat ért „szegény tatára-féle csapást elhallgatják. S utoljára említem a székesfehérvári kiállítást, mely a leg­élénkebb érdeklődós tárgya a fővárosban. A jövő héten magam is lerándulok oda s szerkesztő ur engedelmével onnan egy-két levélben bővebben fogom tudósítani. *) E levelem zártakor terjed a fővárosban a hir, hogy a budai hegyekLen óriási felhőszakadás lett volna. Itt már 3 óra óta rettenetesen villámlik és menydörög. A zugligeti vizrohamnak állítólag 6 emberélet esett volna *) Meg vagyunk győződve, hogy nem csak Ígérni, de géretót »eg is tartani tudja! Szerk. áldozatul. E hir azonban még megerősítésre vár. Bizony ázik ez a mi jó földünk s ha jó búzát, bort nem is, de annál több zuglapot látunk ós alighanem látunk még ezután is előbukkanni. Isten irgalmazzon a praenume­ránsaiknak 1 Freund Ármin. Pünkösdi tárcza. A karcsú akáczok lombjain fürtös, fehér virágok himbálóznak. Zsongó méhek rajongják körül a rengő-ringó koronákat, csapongó lepkék a harmatlepett illatos pár­tákat. Az ákáczok árnyán ül Ön asszonyom, ölében Tenny­son idyllei. Álmadozik kinyilt szemekkel. A sürii lom­bokon átszűrődő sugarak aranyos fényt lopnak sötét fürteire s alabastrom homlokára. Mily derült, mily biztató kép! . . . De én e verőfényes képhez sötétebb vázlatot festek. Csak egy-két ecsetvonás és kész a rajz. Borongó, homá­lyos, mint Osszián ege. Déli szél űzte vándor-fellegek, megpihenve a távoli bérezek ormain; sötét palástjukból perczekre csillan ki a messze torony csillaga. Ingó fűszálak tölött röpdeső pa­csirták; csapkodó hullámoknál lépdegélő gólya. Vizlepett szántóföldek, — kopár réteken legelésző nyáj, — subáikban mólázó pásztoremberek, egykedvűen nézve a közeli szél­malom vitorláinak egyhangú lebbenósót. íme, mily más kép! A letűnt május képe! S mi rejlik a karton mögött. Halvány, elcsigázott arezok, lázas szorongó alakok, a mostoha időjáráson töp­rengő gazdálkodók és kíváncsi, hirt hajhászó zsurnáliszták. Nem tetszik ez a kép asszonyom ? Nem tehenek róla. Ha nem is oly csábos, mint az előbbi, de bizonyára nem kevósbbó hű. És beköszöntött a junius is. Nagy ünnep nyitja meg. A pünkösd. A piros pünkösd, melynek haj­nalán annyi hajnalarczu leányka álmadozott már, s me­lyen annyi poéta sípja kesergett. Hiszen Ön ezt tán jobban is tudja! Fenn a nagy város zsibbasztó zajában és bünt lehelő légkörében többen dalolnak a tavaszi napok kelle­meiről, a vidék idylleiről, mint nálunk. Mert mi érezzük a természet költészetét, körüllebeg a bűbáj, kábít az illat. Halljuk a pacsirta hymnuszát, a fülmile elégiáját a csa­litban és nem a kalitban. Mig fenn — a bűbáj, a költé­szet, a harmónia csak vásznán vagy papirosan. A termé­szet ujulását csak a henyélő láttatja fokozatos fejlődósében, mig a tevékeny csak hébe-korba, ha kisétál a zöldbe. És álkor is hetvenkedő uracsokba kénytelen ütközni, kik a rondón kihívó arczczal köszöngetnek be a brumeok abla­kaiba. De ugyebár, Ön nem köszön, nem mosolyog vissza asszonyom ?! Mert ezek elől épen ugy el kell zárnia az ajtót, mint a sok ismeretlen előfizetési felhívás elől. Ha nem kívánja elolvasni Keserű Adorján világfájdalmas

Next

/
Thumbnails
Contents