Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-06-01 / 52. szám

Melléklet a ,Békésmegyei Közlöny" 52-ik számához. „BÉKÉSMB6YEI KÖZLÖNY" 1879. 52- SZÁM. ennek hű kísérője az anyagi jólét s vagyoni gyarapodás meghonosulna. Ily módon lehetne a közgyűlés vidékeni megtartása alkalmával a kölcsönös érintkezés és megbeszélés alapján a népnél meggyökeresedett előítéleteket kiirtani : a fatenyésztés, folytonos gabna-termelés, gyümölcs-tenyésztés terén. Azt pedig nem tagadhatja senki, hogy azon kis-birtokosok a megye minden részéből nem fognak B.-Osabán megjelenni, hogy szaktudósainkkal érintkezzenek, de igenis megfogják őket örömmel hallgatni s bölcs tanításaikat követendik is, ha városaik és községeikben megjelennek. Ily s ezekhez hasonló okokból indítványozom tehát, hogy gazdasági egyletünk azon alapszabálya, mely szerint a közgyűlések csak Csabán tarthatók, ugy módositassék : hogy jövőre a közgyűlések megyénk más városa s községében is megtarthatók legyenek, annál is inkább, mert a gazdasági egyesület minden választmányi gyűlését ugy is Csabán tartja. Jelenleg a gazdasági egyesület évkönyvet ad ki — s jutalmazza azon gazdákat, kik gazdaságaikban aránylag legtöbb lábas jószágot tenyésztenek, arra törekedvén ezáltal, hogy a föld termő képességét fokozza, s a gazdákat a jelenben szükségesnek s a folytonos magtermelésnél végeredményben hasznosabbnak mutatkozó állattenyésztésre buzdítsa. A gazdasági egyesületnek ezen buzgalmát s törekvését gáncsolni lehetetlen, azonban ha tekintjük azon aránylag csekély hasznot, mit az évkönyv épen azon szegényebb sorsú gazdaközönségnek nyújt, mely gazdaközönség érdekében a gazdasági egyesületek keletkeztek; továbbá ha figyelembe vesszük, hogy az emiitett jutalmakban eddigelé mindig csak a jobbmodu osztályhoz tartozó gazdák részesültek, s a szegényebbek, kiknek ösztönzésére lennének, tulajdonképen szánva a dijak — azokból részt nem nyertek, lehetetlen be nem látni, miszerint ezen intézkedések nem egészen felelnek meg a kitűzött czélnak. Miért is bátorkodom indítványozni : 2-szor, hogy az évkönyv és az emiitett jutalmazások helyett, a gazdasági egyesület a nép nyelvén szerkesztett gazdasági szaklapot adjon ki, olyformán mint azt a baranya - megyei gazdasági egylet teszi. — Ezen gazdasági néplap hasznai kiszámithatlanok, — meglehetne ezen lapokban vitatni a gazd. egylet ügyeit. — Az egylet által czélba veendő kiállítások, gyülésezések, s egyéb fontosabb mozzanatokról értesíteni a gazdaközönséget. Ezen szaklap ismertetné az ujabb és hasznosabb gabnafajok előnyét, ismertetné a gazdasági rendszerek, takarmányozás, barom-nevelés, takarmány-magvak — jónak bizonyult gépek hasznait, ajánlaná az előre haladottabb nemzetek gazdálkodási módját, a kisebb gazdaságok czélszerü berendezéseinek kellékeit stb. Miért is kérem a t. gazd. egyletet, hogy mindkét rendbeli fönnebb indokolt indítványomat tekintettel azok kétségbevonhatlan hasznosságára kegyesen elfogadni méltóztassék, Honfiúi üdvözlettel maradván, — B.-Gyulán, 1879. május 25-én. Göndöcs Benedek, apát és lelkész. LEVELEZÉS. Szarvas, május 26. Tekintetes szerkesztő ur! A inai nap városunk életében messze kiható jelentőségű volt. Ma tartotta ülését Gyöngyösy János közi. minist, titkár ur elnöklete mellett a szarvasi vasút közigazgatási bejárására kiküldött bizottság. A bizottság tagjai voltak az elnökön kivül a következő urak : Robitsek ministeri íőmérnök, Storch Károly vasúti és gőzhajózási főfelügyelőségi felügyelő, Lubomeski Szaniszló lovag cs. k. kapitány a Generalstabs-Corps-ban mint a bizottság szavazó tagjai, azon kivül a tiszavidéki vasúttársaság részéről: Rindskopf Mózes főfelügyelő, Lode Rezső szakaszmérnök, Gallikovszky Nándor, Dűlenberger és Kárász Emil mérnökök, Békósmegye részéről Salacz Ferencz szolgabíró s a közigazgatósági bizottság részéről Haviár Dani. A bizottság hosszasabb tanácskozás után a mezö-tur-szamsi vasútvonal békésmegyei szakaszára nézve megállapodásra jővén, az elnök a m. k. közlekedési miniszter ur nevében az épitési engedélyt megadta. Most tehát a vasútnak kiépítés© tényleg megkezdődik. Máj. 28-án a Jász-NagykuuSzolnok megyében eső szakaszra nézve Mező-Turon fog a bizottság ülést tartani, mely után reményijük, az egész vonalra nézve meg fog adatni az épitési engedély. Ugyanott tervben van a bánrévi állomás szervezése, mely M.Tur és Szarvas között esnék. A szarvasi közönség a városban megjelent fentisztelt urak iránti tiszteletét óhajtván kifejezni, ma este a Bárány vendéglő nyill tornáczában közvacsorát tartott, melyen számosan jelentek meg s jó kedvben töltötték az estót. De szóljunk ez alkalommal egyébről a mai napot megelőző dolgokról is. Liedl Ferencz hegedűművész és társa Gőczy Rudolf zongoraművész máj. 14. és 15-én két hangversenyt rendeztek a színkörben. A közönség csak igen kis számban jelent meg. Az a körülmény, hogy nem azon időre jelentek meg, melyre Ígérkeztek, ártott a hangverseny sikerének. Kik jelen voltunk, tartozunk elismeréssel a két művész iránt. Liedl urnák kifejezésteljes tiszta játéka van, s midőn Wieuxtemps „Faust" ábrándjában egy stakkatót játszott, valóban meglepett szinlelő ügyességével. Hasonlólag csak móltánylólag kell szólnunk Gőczy Rudolf ur játékáról is. Máj. 22-ón a fögymnáziumi önképzőkör tartá örömünnepét a fögymnáziumi diszteremben. Ez alkalommal egy pár darabot énekelt a fögymnáziumi dalkar, szavaltak : Prikádi, Rozenfeld, Jeszenszky, Dobosfy, Kvacsala, Hoitsy ós Cikatricisz, a kitűzött arany jutalmat, melyet gróf Ueberrackernó nemes úrhölgy adományozott, Cikatricisz Lajos kapta. Munkálataikat bemutatták Kvacsala, Ilovszky, Mocskónyi, Vitéz és gróf Ueberacker, a jutalmat szinte egy aranyat, Ilovszky Ödön nyerte. Mellette Mocskónyi Józsefnek költeményét is elismeréssel kell kiemelnünk. Ez alkalommal ismét kifejezést adunk elismerésünknek, melylyel e lelkes, a jövőnek készülő kör elnöke Tatay István igazgató ur iránt viseltetünk. Máj. 24-én a városi sörház mellett a szarvasi első zenekar felszerelési költségeinek javára zártkörű majális volt rendezve. A köusóg nem nagy számmal jelent meg, de a Kik ott voltak jól mulattak. A Potőfí gözös szállította a vendégeket oda és vissza. Ugy éreztük magunkat rajta mintha a fővárosi gőzösön a Margit sziget felé haladtunk volna, de mindenki tudhatja, hogy utunkat olyannak csak képzeltük. Móg egyet el nem hallgathatunk mult hetünk élményeiből. Máj. 25-én este a kaszinóban fellépett szavalatával Virányi Nándor színművész. Tetszést bizony nem aratott, sem hangja; sem előadása nem olyan, vagy legalább ez alkalommal nem volt olyan, hogy csak a szerényebb követelményeknek is megfelelt volna. Jól esik kifejezést adnunk annak is, hogy a mult heti pásztás jégesők, melyek két-három napon át határunkon áthaladtak, vetéseinkben ós ültetvényeinkben jelentékenyebb kárt nem tettek. r. 1. MEGYEI HIREK. — A „Békésmegyei Közlöny"-re bármely naptól kezdve fogadtatnak el előfizetések. Május és junius hónapokra 1 írt az előfizetési dij. Lapunk hetenként háromszor jelenvén meg, azon kellemes helyzetben van, hogy minden nevezetesebb eseményt gyorsan hozhat és megbeszélhet. Hivataloktól származó hirek, hirdetmények, értesítések, ha a nagy közönség érdekeit illetik, minden dijazás nélkül szivesen közöltetnek. — A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. -- A békésmegyei régészeti- és mivelődéstörténelmi-társulat f. évi juniushó 2-án délutáni 5 órakor Gyulán, a megye dísztermében nyilvános felolvasással egybekötött gyűlést tart, következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó beszéd, néhai Geiszt Gáspár életirati vázlatával, Göndöcs Benedektől. 2. „Gyula múltjából," olvassa dr. Fraknói Vilmos, a magyar tudományos Akadémia titkára s egyletünk tiszteletbeli tagja. 3. A gerendási leletet és a gyulai muzeumnak némely érdekesebb tárgyait bemutatja dr. Hampel József a nemzeti muzeum régészeti osztályának őre, s egyletünk tiszteletbeli tagja. 4. Elnöki zárszó. Göndöcs Benedektől. (Zártülésben : folyó ügyek, ragbejelentés, pénztárnoki jelentés s netaláni indítványok.) A midőn egyletünk czélja- és a megyei közművelődés ügyének előmozdítása érdekében van szerencsénk a t. közönséget e gyűlésen való szives megjelenésre felkérni és meghívni, hazafias tisztelettel vagyunk: Gyulán. 1879. május 24. Göndöcs Benedek, elnök, Zsilinszky Mihály, főtitkár. — Kedden, a pünkösdi ünnepek miatt lap meg nem jelenhetvén: lapunk mai száma mellé féliv melléklet van csatolva. Zsebmetsző. B.-Gyulán a mostani országos vásár alkalmával akarta rendkívüli zsebvágói ügyességót produkálni Lakatos Mária czigányasszony(ság) s már sikerült is volna egy 7 frt s néhány krajezár tartalmú tárczát magához emelni, de a rosz sors épen arra vetett egy rendőrt, s a rendőr szeme épen a czigány nőre esett, kít természetosen ezen „bűbájos" tettóért oldala mellé vett, hogy az igazságszoltatás vas körmei közé dobja. (!) Ugy is lelt. Ott is van. fl: Gyöngyössy László gyulavárosi volt napdias megyei Írnokká neveztetett ki. Tehát ő lett a győztes a versenyiráson. fl: Személyi hír. B.-Gyulaváros kapitánya, Friedrich Mihály ur, rendőri dolgokban m. hó 29-ón Budapestre utazott. fl: B.-Gyulán kávéház volna már szép számmal, de az a baj, hogy vendég nincs. Épen most nyilt meg egy uj kávéház, czime a „nemzeti" „fekvése" a német város, tulajdonosa Greiner Antal. Na hogy nem valami fényes jövő vár reá Gyulán, az kétségtelen! dalait, sem Nemzetközi Tóbiás kozmopolita költészetét, vagy épen Pállott Talabór „eredeti beszólyeit:" — ugy ezeket sem szabad meghallgatnia! mert ezek csak az érzékeket támadják meg, azok pedig az érzést. A május letűnt. Ne sajnáljuk. Dongjanak gyászdalt felette a a regényes cserebogarak. Csakhogy most ezek sem igen dorombolnak még. Mert Ök is most kezdenek ébredezni. Rájuk is most mosolyg a tavasz. S a piros pünkösd napja! Csakhogy itt van! Csakhogy megjött. Mindenki várta. Még a tárczairó is. Mindenki köszönti, mindenki üdvözli. Csak az ablakom előtt magányosan álló platán búsong, lecsüggeszti lombját, szóles leveleit. Még a madárka se száll ma rá, pedig eddig mindig az csicsergett hajnalonkint sötét galyai közt. Ennek a plantánfának történeti van. El kell beszélnem Önnek aszszonyom! Évekkel ezelőtt szép halvány ifjú, blazírt kedélyállapottal, sötét világnézettel jött ide egy távoli országból. Haza, nyugodni. De útjába vetődött egy piros rózsa. Nem is kellett leszakítania, az önmaga hajlott meg előtte. Pedig nem lett volna szabad keblére tűznie. Mert a hét évből csak hét hó maradt hátra. De a szerelem mámora elfelejtetett vele mindent. Még a becsületbeli kötelességót is. Gyönge volt idejekorán visszalépni, de elég erős, hogy egy lányka illúzióját eloszlassa, s hogy egy tiszta szívnek dobogását megállítsa. Hót éve már, hogy a szép olasz földön gazdag nobilivel volt összekoczczanása. Párbajt is yivtak. Jelentéktelen sebek ós kibékülés volt a vége. Legalább a segédek kiegyenlítettnek nyilvámták az ügyet. De a kibékülés csak látszólagos volt. Egyiknek halnia kellett. S a fekete golyót a magyar ifjú húzta. Évek múlva lejött szülőföldére. Gyáva volt, vétkezett. Lelketlen volt, de szive sem lehetett nemes. Nyugodni jött s egy lányka nyugalmát dúlta fel. Ok ültették a platánt piros pünkösd napján. Még a nevöket is bevésték. A szép tavasz, mint az élet, a forró nyár, mint a lángoló szerelem elmúlt. Mire a platán levelei leperegtek s az ingó lombokkal őszi szél játszott — egy blazírt lélek lehelte ki vógsóhaját a szomorú platán alatt. A földön pisztoly hevert meg egy levél. Nemsokára a lányka is elhervadt — „hervadása liliom-hullás volt." Ezért gyászol a platán. Móg könyei is peregnek. A nevek beforrtak már. Alig lehet kibetűzni. De az egyik ágára kötött gyászfátyol ott leng sötéten, szomorún. A zápor árjától s a terjengő porszemektől megfakult rég. De nem szakíthatta le a romboló vihar, csak megtépte. Meddig fog még gyászolni a platán? Nem tehetek róla. De mindenki ugy van vele. Mindenki elkomorul, ha látja a fát s a két nevet ós a libegő gyászfátyolt rajta. Olyan ez, mini a Loreley. íme asszonyom a verőfényes képhez mily sötéteket rajzoltam. Ne nehezteljen. A franczia forradalom alatt a szép olasz földön ólt egy előkelő nemes, ki menekülni volt kénytelen s bátrahagynia mindenét lakásában. Volt égy Michel Angelofóle festménye. Azt hitte, hogy valamelyik ellenséges tiszt felismeri majd ós zsákmányul elviszi magával. Igy az utolsó perczekben ráfestetetett egy közönséges jelenetet a művészi képre, mely nem tűnhetett föl senkinek. Igy a viharos idők lezajlása után megtalálta a remek munkát dórtetlenül. Tegyünk mi is ugy asszonyom. A hasonlat igaa kissé sántít. De képéről van szó : igy meg lehet bocsátani! Fessünk e két borongó képre vidámat, verőfónyest. Néhány ecsetvonássall tüntessük el a gyászos rajzokat és varázsoljunk elő ujat, kedvezőt. A bájoló hölgy tovább is az akáczok árnyán ül. Öléből kiestek az „Idyllek" az illatos füszőnyegre. A rózsák susogni, beszólni, a márványszobrok pedig megelevenedni látszanak, s imádattal néznek reá. De ő ezeket figyelembe sem veszi, azokat nem hallgatja meg. Tekintete, szive, lelke az előtte térdeplő troubadouron csüng. Vajha, ne csalódjók asszonyom! Jusson eszébe a pünkösdi platán, a tépett gyászfátyol, nehogy valamikor majd az élet könyvét becsapva, ezt kelljen mondania : „Soha, soha ilyen pünkösd napja!" Katang,