Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-29 / 51. szám

Ví. évfolyam. 1870. 51. szám. B.-Csaba, május 29-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és tírünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. A municipiiiin. (Vége.) Es főleg nem azért lenne szükséges az utasítási jog, hogy megvédjen az elkerülni akart hvtelen szavazattól, hanem azért: mert erkölcsi szavatosságot nyújt arra nézve, hogy a választott egyes a választó többség érdekeért lépend sorompók közé. Az utasítás elleni szavazat érvényes volt a tekintetes karok és rendek sorában is és érvényes lenne ma is, de az volna ujolag elvitázhatatian előnye, hogy a polgári becsületre fogadott, határozott igéret hangzatos frázisokkal, hamis okoskodásokkal nem egy könnyen játszathatnék ki. — Az utasítási jog, nem pressió, csak előleges intézkedés arra, hogy a „képviselő" aspiráns vessen számot a kerület választó közönségének, s önmagának meggyőződésével. — Ha aztán elfogadhatja — elfogadja, minden pressió nélkül; s ha nem : férfiasan viszszalép, átengedve a helyet egy olyan másnak, ki hisz a küldetés jogosultságában, s kész is annak harczossává lenni! Ha pedig a képviselő, utasítása ellen szavazott : a visszahívás joga nem arra való, hogy a megtörténtet meg nem történtté változtassa; de, hogy az olyat, ki aljas indokoknál fogva Ígéretétől eltért, a mandatumnak visszavonása következtében mintegy erkölcsi capitis diminutió érjen ! A „parlament és megye" czimü czikkek irója is különben a „helyhatósági autonomiát" mint az „egyéni szabadság biztositékát" fentartandónak állítja. S ebben egyet értünk. A különbség azonban az, hogy ösmeretlenül nagyra becsült ellenfelem, ezt a mai megyét olyannak tartja, mely a parlamenttel szemben garantiát képezhet. Ezt még maga a kormányelnök se hiszi (?) Magyarországon 1848. óta, kivéve a hatvanas évek kissé élénkebb politikai életét, a parlamentarismus teljes polit. visszaesést szült, nem ugyan hangzatos dikcziókban, de a nemzet közjogias érzületére nézve. — Az a kibeszélhetetlen sok nemű törvényalkotás; eltévesztett utakon valósított reform lépések; azok, az absolutismusnak egy eszmét eláruló furcsa eljárásai egyes kormányoknak, midőn helyen maradásukról volt a szó; az a sok, a magyar nemzeti szellemmel ellenkező, ujabbkori idegen izü institutió meghonosítása, pótlása és ertörlése; az a sok belül alkalmazott pénzügyi müvelet, inproductiv gazdálkodás, eszélytelen eladása a dominial jószágoknak; a teljes rossz alapra épített vámszerződések . . . mind élénken bizonyítják az olyan előtt, ki a kérdés elbírálását hazafias érzelmének Ítélőszéke elébe szokta vinni, hogy a baj a nemzetiesnek elvesztésében keresendő, azaz recipiálásában az idegen szelleműnek (?) A ház, mely józan öntudatában van annak, hogy vagy a majoritás szokott magának kormányt ültetni, vagy pedig a kormány rendelkezik majoritással, ami lényegileg különben egyre megy, a maga teljes valóságában látja a vármegyéktől s igy a néptől való függetlenségét; és soha sem volt a parlamentáris rendszer meghonosulta óta nálunk egyetlen egy eset, melyben a köztörvényhatóságok deputácziója, sürgető felírásai, vagy a sajtó a kormányt valamely czélba vett tervétől elmozditbatá vala. A legközelebb lefolyt külpolitikai dolgokra nem is tekintek. Nem egyébnek jele ez, mint a puritán szigorral különválasztott kész cselekvési körnek. Hogy egyébiránt ezen állapot minő bénitó hatással van az államigazgatás menetére, azt talán felesleges is bővebben fejtegetni. Öntudatára ébredett annak ujabbi időkben maga a kormány is. Mutatja azt a sok enquette tanácskozás; a leiratok az egyes igazságszolgáltatási forumokhoz, más a közéletben szereppel biró testületekhez. A legislativa érzi szükségességét egy intelligens közvéleménynek, csak persze nem hajlandó annak valódi helyét: a municzipiumokat ruházni fel a tanácskozás s önkormányzat jogával. Pedig egy ország intelligens polgárságának, vagy ha tetszik választó közönségének kívánalmait kifürkészni, egyetlen egy biztos ut van : minden megyének nyilatkozata; az utasítási jog gyakorlata (?) És minthogy bármely kormány létjogosultsága attól függ, hogy vájjon a közvéleménynek-e nyilatkozata azon többség, mely őt a polezra ülteté, s minthogy czélja annak csak az lehet, hogy a nép kívánalmai, melyeknek ismeretére csak akkor lehet jutni, ha azok a kellő helyen és módon már nyilatkozásba jöttek, teljesüljenek : érthetetlen, ha az utasítási és szavatossági jognak a népképviseleti rendszerrel való párhuzamosítása ellen tétetik kifogás. Elismerem, lehet az utasítási és visszahívási jog ellen parlamentáris szempontokból ellenvetéseket tenni; de vájjon ez utóbbi ellen nem lehet-e ? És minden árnyai mellett is, magát a tényt, hogy az valódi, igaz garancziát. képez Á „Mésigysi Közlöny" lárczája, Kérdezd .... kérdezd a fát, ha lombja elvész, A rózsát hogyha illata; Kérdd a magot, mit a madárka Idegen földbe hullata, A fészket hűvös ősz beálltán: Miért kívánja a nyarat, A hont, az illatot, a lombot; Mi az, mit bán, fájlal, sirat ? Kérdezd a keblet alkonyatján: Hová küldötte sóhaját ? S a köny, miért homályosítja A szem tündöklő csillagát? A szivet, ha verése lasubb Hová a vágy, hő érzelem? S a gondolat, mint hő nyarában, Mért nem képes csapongni fen ? Mi lesz a válasz?! . . . Ó halgasd meg Az őszi szél, mely átvonul A letarolt fán, rózsaberken, Igy zug a mult napjairul: „Fáj a jelen az árva szivnek Múltjáért ejt könyiit a szem; S a képzelem jövőt nem alkot Eltéved a tünt édenen. De mig fa, lombot kap tavaszszal S illatot a virágkehely, A messzeszórt mag is kikel még, S a fészek uj lakóra lel; Nem ujul a sziv üdve s múltja Csak emlékét rezzenti meg; És álma sem vonzó s nem édes, Nem szövik tündér-szellemek. S ha éled is uj vágy a szivben S virul is egy dicsőbb remény: Olyan az, mint a haldoklónál Bágyadt mosoly nugtört szemén. S ki vágynék azon kézzel, a mely Hajdan friss rózsákat szedett, Most jégvirágokat szakitni, S árnyat ölelni fény helyett? Katang. Efcalosillagzat alatt. Eredeti beszély. Irta: ifjabb Jancsovits Pál. (Folytatás.) „Régi barátságunk nevében, szabad-e ezt most is kórnem ?" „Szívesen," felelt látható örömmel Mariska. Aladár meghajtá magát, s többi ismerősei üdvözlésére sietett. „Nos, kit tart a legszebbnek? kérdó tőle egy ifjú asszony. „A lányok vagy a menyecskék között?" „Megint csúfolódni akar, nagy ördög! a lányokról beszéljünk." „Csaáry Mariskát bájolónak találom." „Na csak mulassanak jól, nem veszedelmesek egymásra. " „Hogy érti nagysád?" „Nem sok magyarázatra szorul! Önnek menyaszszonya van, s ő tudja, hogy ön vőlegény." „Majd elfeledém" felelt mosolyogva Aladár, s tovább ment; s a kártyázó szobába tért. Különös érzések vonultak át szivén. Ha valaki iránt indokolatlan ellenszenvvel viseltetünk, vagy ha valaki iránt igaztalanok vagyunk, midőn meggyőződünk tévedésünkről, mintegy bíinbánólag ugy fejlik ki keblünkben a kiengesztelés iránti hajlam s a rokonszenv, mint a vad tőben a nemes oltás. Igy fejlett Aladár szivében egy oly érzelem, a melyről nem mert számolni önmagának. Most érezte először, hogy Gizella iránti érzelmei megváltoztak. Nem volt többé ugy megelégedve sorsával, mint az előtt; szerette, becsülte menyasszonyát, de a mint reá gondolt, képzelete előtt Mariska arcza megjelent, s tulragyogta amazét. Le akarta az érzelmet küzdeni, már féltette szivét Mariskától. Mióta Gizellát ismeri soha sem ingadozott, most először. Hogy tópelődésének véget vessen, leült a nemzeti biblia közé ós játszott. Szokatlan szerencséje volt, egész halmaz bankjegy hevert csakhamar előtte. „Aladár barátom! szólt hozzá egy játszó társa, vőlegény embernek nem jól áll a játókban, ily bonheur." Épen arra gondolt ő is. A tánczteremből kihallatszott a második négyes nyitánya, ő is felkelt hogy elfoglalja Mariska mellett helyét. (Folyt, köv.)