Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-22 / 48. szám

»BÉKÉ3ME&VBI KÖZLÖNY

1' I879. 48. SZÁM. ból az utolsó is a lovak lábai alá kerül. Gryíil a garmada. Esős időben hányszor újra xneg újra megázik, miközben a mag nem ritkán ki is csírázik s igy a kenyérnek valóból nem kevés megy kárba. Hát a hirtelen kerekedő zápor mennyit kiver a szérűről s mos be a földbe ? No de elvégre az utolsó vontató is ki lett nyomtatva, kezdődnék a szórás. Igen, de Aeolus zárva tartja a szelet, mintha eszelni akarná a régi, avas szokásaitól megválni nem akaró embert, vájjon ki tud-e az ő szeszélyén fogni? Nem, a mi embereink várnak, mintha szél nélkül szórni egyáltalán nem lehetne. Várnak napokon át, de a szél még sem fu. Nézik a naplementét, vájjon vörös-e ? Vörös, holnap szórhatunk. El is jött a várva várt szél, igen de éjjel, mikor nem használhatják, mert történetesen a hold fogytán van, vagy csak most ujult meg, tehát nem látnak. Hányszor nem történik meg, hogy az éjjel támadt szél terhes felhőket hoz, mik bőven hullatják a kövér cseppeket s mire megvirrad, a szérű helyén egész bokáig érő viz van. Most ismét várni kell, mig a szérű felszikkad. Csak hogy borura nem mindig következik derü. Tehát a várakozás tovább tart. Embereink alhatnak egész télrevalót. Harmadnapra kisüt a nap, de a lég oly csendes, hogy még a rezgőnyárfa levele sem mozog. Tehát mégis várni kell. Végre eljött a nap, mely meghozta a szelet. Munkára ! Foly a munka javában. Egyszer csak fordulni kezd a szél, északi helyett nyugati, vagy déli fú, fordítani kell a garmadát is; s mire megfordították : megállt a szél, vagy épen esőt hozott, mi újra beszünteti a munkát, a garmada meg — isten tudja — hányadszor fogott medvét, sőt a már felszórt mag is derekasan megázott. Most megint nem tehetünk semmit. Elég dolgunk van a szárogatással. Várjunk. Szerencse, ha csak egy-két napig kell várni. Ha pedig a szél véletlenül erős lökemekben jön, mennyi buzaszem megy a polyvába. Hát a szemes kocsis nem kinálja-e meg olykor olykor a lovakat a kenyérnek valóból? Ilyeténképen megy nálunk a szórás. A mi ezernet két nap alatt — talán sokra is teltem '? — rostán meg lehetne tisztítani szélcsendben ugy, mint borult időben, arra, ha lapáttal történik a szórás, kedvezőtlen időben nem ritkán két hét is kell. Magyarom! vedd elő a jobbik eszedet : szerezz magadnak szórórostát. Ezzel esténkint mindig felszórhatod, a mit nappal nyomtattál. Ne tedd magad függővé az idő szeszélyétől. De nem ez a fohászon, hanem az, hogy hamarabb végezvén a szórást, hamarabb viheted piaczra terményedet s értékesebben adhatod el mint később, midőn a restek is ott vannak. íme beláthatod csak ebből is, hogy igaza van az angolnak, midőn azt mondja, hogy : az idő pénz. A második haszon, ha hamar végezted a nyomtatást s szórást, az, hogy idejében foghatsz a vetéshez. S ez még nagyobb hasznot ád, mint terményednek drágán eladása. Lapáttal való szórással mindig a vetésben maradsz hátra, pedig ha sarba kell vetned, ugy, hogy búzádnak nincs ideje a megbokrosodásra, aratásod rendesen vékony leend. A vetéssel való elkésés nemcsak magadra, hanem igavonó jószágodra is hátrányos. Rád nézve a mennyiben fázlódol: igás jószágodra pedig a mennyiben az is fázlódik s a sáros földben nem birja ugy vonni az ekét s jó ha három nap alatt kiszánthatod s bevetheted azt, mit előbb két nap alatt végezhettél volna. Nyomtatási s szórási fonák rendszered még arra sem enged időt, hogy földedet megkeverd (másodszántás), tehát két szántásba vetsz, sőt nem példanélküh hogy egybe; pedig háromszori szántás három darab kenyér, már ezt magad is tudod. íme magyarom! a múltkori és mostani czikkben kimutattam szegénységednek kútfejét. Jó lesz e tiszta takörbe jól betekintened, hogy magadat s gazdálkodásodat elitéld. Teremtód józan észszel áldott meg, használd azt czélszerüen. tla a „vontató masina" czélszerüségét beláttad s használod azt, miért nem használsz szórórostát is. Az idő pénz! De emellett nincs is nálánál szeszélyesebb valami, ne engedd hát magadat általa korlátoltatni, hanem te uralkodjál rajta. Ha a nyomtatással idejében készen vagy : kellő időben vethetsz, s nem lesz tele a szád panaszszal, hogy földed szűken terem. De azt se feledd, hogy hitvány lovakon jól szántani nem lehet, tehát tarts jó lovakat, tarts szórórostát. Mii is mond csak a szentírás? segits magadon ember, az isten is ugy segit! Árgus. A békésmegyei gazdasági egylet emlékirata a dohány termelése, gyártása és elárusitása tárgyában, az egyedáruság keretén belül. (Folytatás.) Ezért mi a beváltó helyeknek decentralizálását, szaporítását és termelő vidékekre nézve helyesebb beosztását sürgetjük. A kincstár oly termelőnek, ki a beváltó hely községének határán kivül termeszt, beszállítási mértföld pénzeket engedélyez ugyan, de e kárpótlás egyrészt csekély és igy a távolabbi vidékeken való termelést költségessé tévén, megnehezíti, másrészt e fuvarkárpótlási rendszer maga is hiányos, mert a községek határai rendszerint hosszúkás, belapuló alakokkal birván, számos esetben, mint B.-Csaba határán is, a határ legtávolabbi pontjain, a községtől 4 — 5 mértföldnyire lakó nem kap fuvarkárpótlást, mig a határ belapult oldalához legközelebb eső más községbeli ilyenben részesül. Ezért mi a kárpótlást az igazság és méltányosság szempontjából nem a határtól, hanem egyszerűen a távolságtól tennők függővé. A beváltási határidő (Január—Március) a gazdára nézve kedvezőtlen, a mennyiben ilyenkor, kivált az Alföldön, az utak gyakran roszak és az igavonó jószág szertelett lecsigáztatik. A mezőgazdaságnak e hátrányán a kincstár a beváltási időnek, kivált rosz utak esetén, megnyújtása, illetőleg az egyes termelők beváltási határidejének aiegváltoztatása által segíthetne, mely utóbbi esetben a gazda az út és időben, jószágának kímélésével, jobban válogathatna. A dohánynak, beváltáskor, minőség szerinti osztályozását és ezen osztályoknak számát helyeseljük, mert minél több az osztály száma, annál könDyebb, becslés alkalmával, az igazságot eltalálni és annál biztosabban találja meg a termelőnek igyekezete és beruházása jutalmát. Itt csupán azon egy kívánalmat fejezzük ki. hogy a rongyos, de egészséges dohány ne a 3-ik osztályba soroztassék, mint eddig rendszerint történt. A megítélés azonban hiányos, mert inkább a levél nagyságára, mint minőségére van tekintet, a termelő kezelésének tökélye pedig az utóbbi időben már épen nem méltattatik. Ugy tapasztaljuk, hogy a kirendelt közegek a megitélésben ritkán szakértők. E helytelen ós méltánytalan megítélésnek a termelőre nézve következménye a kezelésnek sülyedése, a költséges beruházásoknak és az u. n. hollandi és német rendszernek ínindiukábbi abbanhagyása. Indokolatlannak tartjuk, hogy a rothadt (a kocsánégettnek kivételével) és az éretlen sarjú egyáltalán beváltatik. A2 ilyeuel.et kárpótlás nélkül egyszerűen el kellene égetni, minek a kincstár már a legközelebbi évben azon hatását tapasztalná, hogy ily dohány egyáltalán többé nem hozatnék be. Általán ha a kincstár az egyedáruság által feltétlen, kizárólagos befolyást biztosított magának hazánk dohánytermelésére és annak sorsát döntöleg kezében tartja : használja fel e roppant hatalmat a termelés tökéletesítésére, felvirágoztatására. Szabad piac, szabad verseny hiányában ez tőle egyedül függ. Es e nagy befolyást leginkább beváltás alkalmával gyakorolhatja. Alkalmazzon a beváltásnál oly rendszabályokat, melyek a hanyag termelöt sújtják, az iparkodót jutalmazzák. E sujtást és jutalmazást pedig leghathatósban az eddigi árak megváltoztatásával gyakorolhatja. Ma m.mázsánként a szivarosztályban a válogatottat 50 írt, az elsőt 41 frt 10 kr., a 2-at 33 frt 90 kr, a 3-kat 30 frt 40 kr, — a közönséges osztályban a válogatottat 26 frt 50 kr., az 1-sőt 22 írt, a 2-kat 17 frt 50 kr., a 3-kat 12 frt, a kacsot 8 frt 50 kr., a hulladékot 7 frton váltja be. Kiszámítván az évenként beváltott dohány súlyátlag árát kerületenként, változtassa meg — az átlagnak magának és emelésével — az árakat akként, hogy a szivarféléket, melyek elenyészőleg csekély mennyiségben adatnak be, tetemesen emelje, a közönségeseket pedig, melyek a tulajdonképeni nagy tömeget adják, kissé mérsékelje. Az ugrás a közönséges 1-ső és a válogatott között kezdődjék és tetemes legyen. Bizton állithatjuk, hogy ezen árváltoztatásnak a termelők és kertészeknél a kezelés tökélesitésére nagy befolyása lesz. Kívánatos továbbá, hogy az árak ne mint eddig, 3—3, hanem legalább is C—6, de lehetőleg 10 évre előre állapíttassanak meg, mert a biztonság a termelőben nagyobb ösztönt ébreszt a termelés tökéletesítésére. Szólnunk lehetne és kellene még a beváltó közegeknek becslés alkalmával követett eljárásáról is, ha ez valami kézzelfogható és bebizonyítható dolog lenne; de igy csak az általános panasz és zúgolódásról tehetünk említést. Annyi áll, hogy a dohány becslése kizárólag a beváltó közegtől függ, a termelőnek érdeke mi által sem védetik. Ez pedig sem nem helyes, sem nem igazságos. Biró a két érdekfél felett nem létezik, a mi anomalia. Mert a kit a megye e végből biztosnak kirendel, az vagy nincs jelen, vagy nem szakértő; de ha e feltételeket be is tölti, nincs elég joga ós hatásköre az előforduló méltatlanságoknak elejét venni. A becslő ellen a helybeli főnökhöz, ez ellen a felügyelőhöz — mint azt a szabály megengedi — fellebbezni tapasztalás szerint annyit tesz, mint még kedvezőtlenebb ítéletet idézni elő. Főnök alattvalóját nem compromittálja. Az orvoslás módja tehát illusorius. A szegény termelő tudja, hogy tökéletesen válogató kertész nem létezik ; tudja, hogy a dohányosztályokat megállapító kincstári szabvány oly általános és ruganyos kifejezésekben van fogalmazva, hogy pl. szivarlevél helyett közönségesnek becsült dohányában, ha a becslés ellen kifogása van, a becslő bizonyosan talál közönséges levelet és e felfedezéssel elveri a port rajta; tudja végre, hogy tiltakozásaival csak felbőszíti a becslőt s abban a méltányosságnak még meglevő csekély érzetét is elnyomja — megadja magát kegyelemre ! Igy áll elő és uralkodik az egyedáruság jelen állapotában azon abnormis és egészségtelen 'helyzet, hoyy az eladó oly piacra kénytelen vinni áruját, hol a vevő a ki' zárólag tőle függő becslésnek tág keretében önkényt szabja meg az árát. Ezen árat pedig elutasítani nem lehet, mert más vevő nincsen. (Vége köv.) LEVELEZÉS. Mezo-Beréuy, máj. 19. Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapjának f. évi 46-ik számában közzétett alispáni jelentés 7-ik pontjában a többek között az foglaltatik, hogy „a megyei íőesendbiztos éber figyelmét a marha levelek kiállítása körül itt-ott tapasztalt visszaélés sem kerülvén ki, M.-Berény községről azt jelentette, hogy itt a marha levelek kiállításáért 10 kr. dij szedetik. A mennyiben ezen alaptalan váddal ón mint a jegyzői hivatal vezetője érzem magamat méltatlanul megsértve, — azon reményben — hogy tekintetes szerkesztő ur e néhány soraimnak tért adni szives leend, bátor vagyok ugy magam mint tiszttársaim érdekében, következő rövid felvilágosítást adni. Igaz hogy nálunk egy marha- vagy ló-leválórt 10 kr. dij vétetik, — de tekintetbe véve azt, hogy ezen 10 krból 5 kr., a jegyző vagy község által beszerzett járlat bélyege árát képezi, a kiállításért csak is 5 kr. számíttatott, mint ez a nagyméltóságú földmivelósi ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumnak 1875. évi jun. 23-án 4220. sz. alatt kibocsátott rendeletében meghatározva van, — s állitom hogy ezzel ellenkezőt — egy esetben is — semmiféle éber figyelem nem képes kimutatni. Így tehát az aunyira hangsúlyozott visszaélés csak az esetben követtetett d, ha a jegyzői hivatal vagy a bélyeges marha-levelet lett volna köteles ingyen adni, vagy azt ingyen kiállítani, azonban azt hiszem méltányosan ilyesmit senki nőin kívánhat. Egyébhiránt csak ki kell azt mondani, hogy fájdalmas dolog midőn a szorgalom és tiszta becsületes eljárás ily alaptalan rágalmakkal jutalmaztatik, mert ez bizony nem sok ösztönt — nem sok kedvet ád a hivatali özön terhek viselésére. Hatj Károly, főjegyző. Szeghalom, május 17. T. szerkesztő url Folyó hó 10-én nagy esőnk volt, a mi zápornak is megjárta, villámlás és dörgés kíséretében. Szerencsénk, hogy a jég csak az esés közben jött elö, különben több kárt okozott volna; igy legföllebb a szőlőnek ós repczének ártott kis részben. No meg a libák közül vert agyon nem keveset. A folytontartó, apadni nem akaró árvizünk ez évben már harmadik áldozatot vette ki f. hó 15-én. Ugyanis egy jókedvű fiatal ember, mint hajós, épen az isten nagy nevét káromolva esett ki a ladikból. Tanulhatnának ez esetből többen, kik ugyan e lapot sohasem olvassák, hogy a bűnt elébb-utóbb utoléri a büntetés. 48 órai keresés után még nem halásztatott ki. A falu alatti Nádas nevü vizládából f. hó 15-én kezdetett meg a viz kiszivattyuzása. Eddig e vizláda fogadta ölébe a faluból lefolydogáló vizünket, most pedig tele lévén, belőle foly ki a viz a község alantosabb helyeire, ugy, hogy a kocsin való közlekedés sok helyt teljesen lehetetlen. Az iskolások is csak gázolva juthatnak iskolába több helyt a padlókat is ellepte a viz. Attól félünk ho^y mindenestül elázunk. Mig a magasabb helyeken levő pinczék is — hol ez előtt soha sem volt viz — 2—3 lábnyi vizben úsznak. Az emiitett esőzés következtében folyóink is meglehetősen áradtak. Bárcsak tiszta napfényes időnk