Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-22 / 48. szám

VI. évfolyam. 1879. 48. szám. IM^ük, május 22-én, BÉKÉSMEGY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IVlegJelenilsL hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-fóle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és (iriinfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 2& kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál & kros postautalványnyal. Gróf Apponyi Albejt Béfeésmegyében. Lapunk a megyei közügyök hü visszatükröztetöje lévén, nem lehet hallgatással mellőznünk azon örvendetes eseményt, hogy a legközelebbi megyei gyűlést parlamentünk egyik kitűnő tagja, gr. Apponyi Albert ur, mint megyénk egyik virilistája is meglátogatta. Örvendetesnek mondjuk ez eseményt, mert a megyei arisztokraczia visszavonulását a közügyektől mindig őszintén sajnáltuk. Fájdalommal szemléltük ezt, hogy ebben a vármegyében, hol még a negyvenes években a Károlyiak, Wenkheimok, Almássyak és Battyániak oly lelkesen működtek közre, a Bach-korszak után bekövetkezett alkotmányos aerában majdnem egy megyei mágnás sem vett részt a közügyek intézésében ! A megyei gyűlések — daczára annak, hogy a szorosan vett politikai kérdések vitatása elvonatott tőlök — az országos politikai pártok élessége szerint hevesek voltak. A demokratiának hamis értelmezése, az ebből eredő tulhajtások elkedvetlenítették a régi bajnokokat és visszariasztották az ujabb nemzedéket. Igy jutott a mi vármegyénk azon furcsa helyzetbe, hogy azok, a kik értelmiségüknél és vagyoni állásuknál fogva leginkább lettek volna hivatva a közügyekben tevékeny részt venni, elkeseredve lassankint visszavonultak, átengedvén a tért egészen más elemeknek. A megyei gyülé seken érezhető volt a régiek hiánya, kik függetlenségüknél fogva ellensúlyozhatták volna a szélsőségekre való hajlamokat. Gr. Almássy K. volt az első, ki nem tartotta méltóságán aluli dolognak, hogy a megyei közigazgatási bizottság gyűlésein részt vegyen; gr. Apponyi A. a második, ki a legközelebbi gyűlésen kijelentette, hogy ezentúl, tevékeny részt kiván venni a megyei ügyek intézésében. S ezért őszinte örömmel üdvözöljük őt. Mert valóban igen sok a tenni való mind a közigazgatás, mind a Közgazdaság, mind a közmivelődés terén. Csak a vizkalamitásokat emiitjük meg, melyek az egész megye közönségének figyelmét igénybe veszik ; s valahányszor tenni kell „mindannyiszor tapasztaljuk, hogy mily kevesen vannak a megyében, kik magasabb szempontra emelkedve képesek lennének valóban a közügynek szolgálni. Hisszük hogy Apponyi gróf ezen kevesek számát szaporítani fogja megyénkben s egyáltalán nem vagyunk hajlandók elhinni azok állítását, a kik őt egy közönséges kortesi misszió elválalásával gyanúsítják a csabai előljárok azon tapintatlan eljárása miatt, melyet a gróf elutazása előtt tanúsítottak. Bizton merjük állítani, hogy az ilyen éretlen, minden téren politikát hajhászó és provokáló eljárás, éppen annak fog legkevésbé tetszeni, a kinek kedvéért történt. Csaba város igen t. főjegyzője, a ki oly érzékeny szokott lenni a pártharczokban nyerhető csapások iránt, nem okosan cselekszik, midőn az elöljárókat testületileg bókoltatja ott, a hol ennek semmi észszerű oka nincs, legfeljebb üres demonstraczió a mostani csabai orsz. képviselő ellen, a ki — ha nem tetszik is neki — tényleg mégis a többség óhaja szerint, az egész város képviselője. Valódi alkotmányos érzelmű emberek ezt nem tennék meg; mert azok tudnak és akarnak külömbséget tenni hivatalos és magán demonstraczió között; ós mert nem tartják sem ildomosnak sem okosnak a választási kudarcz miatti tüntetést — a választás után. Vagy azt akarják az urak, hogy ellendemonstraczió legyen '? Ha ugy áll a dolog, hogy csakugyan nem a megyei közügy emelése, hanem a politikai pártszenvedély felélesztése a czél ; ha az ellenzékké kavarodott vegyes elemek a nemes grófban nem a megyei érdekek előharczosát hanem egy közönséges kortest keresnek és remélnek, s ha a kétes jellemek bujtogatása folytán actiót inditauak, akkor igenis meglesz a harcz, meglesz a küzdelem, de bizonyára nem a józan és higgadt elemek javára, hanem azon túlzók gyönyörűségére, kik a szenvedélyek felkavarása folytán akaratjok ellenére az ő nyakukra fognak nőni. Mi azonban eddig nem hihetjük, hogy gr. Apponyi helyeselje az ilyen agitacziót. Az a férfiú, ki a parlamentben tapasztalhatta a népszerűséget hajhászó pártvezérek szomorú sorsát, bizonyosan meg fogja elébb vizsgálni, hogy kikkel szövetkezzék; az a férfiú, kit hivei Széchenyihez hasonlítanak, tudni fogja, hogy nagy tettek és nagy áldozatok — nélkül Széchenyi szerepét játszani nem lehet; s tudni fogja azt is, hogy Békésvármegye népe meg tudja becsülni a valódi érdemeket. Azon hitben, hogy a nemes gróf is igy fogja fel békésmegyei szereplésének czélját és feladatát, üdvözöljük őt a megyei cselekvés terén! — A vágvölgyi vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot a m. országgyűlés elfogadta. — A magyar és osztrák állam liitel-érdeme tekintetében az európai bankhelyek véleményére nézve mostantól fogva a londoni tőzsde lett az irányadó, és több mint valószínű, hogy az angol pénzpiacz ezentúl a magyar államhitelt csak valami csekélységgel fogja alacsonyabban traktálni az osztráknál. Szorórostáink. Az idő pénz, így szól az angol, ama gyakorlati gazda. A mi népünk nem akarja ezt hinni. Mert ha hinné, gazdáink legkisebbikének sem kellene szórórosta nélkül lenni. Nézzük, miként megy nálunk a nyomtatás és szórás. Vége levén a takarásnak, kezdődik a vontatóknak egy kiszemelt helyre: a szérűre vontatása. Ez az úgynevezett „vontató masina" által történik. Itt az angollal tartunk : időt nyerünk s a buza kocsira rakását elhagyva, a mag kipergését akadályozzuk. Kezdődik a nyomtatás s tart-folytonosan mig az összehordott vontatókü „Békésmegyei Közlöny" tárczája. Balosillagzat alatt. Eredeti beszély. Irta: ifjabb Jancsovits Pál. (Folytatás.) Aladár oly híreket hallott, hogy mpgszakadt köztük a jó viszony, s legfeljebb nyilvános helyeken egy-egy futó pillanatra látták egymást; az ifjú feljogosítva hitte magát arra, hogy az ismeretséget az illem korlátai közt hallgatag teljesen beszüntesse. Évek óta tartott a feszültség s ez idő alatt a kölcsönös üdvözlósnél egyéb szót alig váltottak; —ez anynyival könnyebben történhetett, hogy nem is egy városban laktak, s Aladár ritkán járt Harangosra. Csak most találkoztak ismét oly körülmények közt, hol majd lehetetlen volt egymást mellőzniök. Aladár egy családias jellegű társas estóiyre volt Harangosra hivatalos. A mint a salonba lépett, kissé megdöbbent, a mint Mariskát is megpillantotta a sétálók között; leküzdvén a kellemetlen érzést, a házi asszony üdvözlése után, Mariskához ment s köszönté a leánykát. Mariska alig bírta meglepetését és zavarát rejteni. ^Eégen nem találkoztunk már" szólott végre. „Nekem hosszabb volt ez idő, — s nagyon sajnálom, hogy oly sokáig meg kellett magamat fosztani kedves társaságától, hol azelőtt oly jól éreztem magamat," felelt Aladár. .Keménylem, nem tartja indiscretionak, ha megkérdem, hogy érti azt a kényszerűséget ?" „Azt hiszem igen jól tudja nagysád, — ejl de felejtsük a mult kellemetlenségeit." „Ugyan kérem beszéljen világosabban, nem értek a rebusokhoz." „Ha kívánja, az parancs nekem, tehát nagysád maga akarta, hogy baráti viszonyunk — ha szabad ugy szólanom, — megszakadjon." „Én? ez igazán érthetlen előttem?" Aladár a lányka szemébe nézett, s ugy találta, bogy az a szempár, az az ajak nem hazudhatik, elmondta tehát röviden a hallottakat, a mik Mariskától elidegeniték. „Esküszöm önnek, hogy ezt most hallom először!" — válaszolt a lányka — „különben jelen van Cselei Mathilde, a kinek állítólag ama szavakat mondáin, kérdezze meg őt magát 1" Aladár nem lehetett oly udvariatlan, hogy el ne higyje a leányka szavait, s igen szégyelte magát. „Nagysád tehát nem tudta elmaradásom okát, ugyan mit gondolhatott akkor illetlen viseletemről?" „En nem Ítéltem el soha, — nem gondoltam egyebet minthogy nem akar velein találkozni, — arról pedig nem tehettem, hogy társaságom önnek kellemetlen volt." „Becsületemre, ellenkezőleg! tehát megbocsát?" „Igen szívesen, hisz ön fényesen kimentette magát, de biztosítom, soha sem haragudtam önre." „Ez inig egyrészt jól esik, másrészt tönkre tesz." „Nézze azon oldalról, a honnan inkább tetszik." „Kegyed anyyal, Mariska" — szólott hévvel Aladár, megcsókolván a lányka kezét, — mi alatt kellemes szorítást érzett ujjain. „Emlékezik még, hogy ;t második négyes mindég az enyém volt?" kérdezé. A lányka igeulően intett fejével. (Folyt, köv.)