Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-11 / 43. szám

Ví. évfolyam. 1879. 43. szám. B.-Csaba, május 11-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 2b kr. Elöflcethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál B kros postautalványnyal. A szétszórt birtok tagosítása. (Vége.) ' Lássuk ellenérveinket, mik egyúttal a tagositott birtok előnyeit kézzelfoghatólag kimutatják : Egy egész teleknyi földdel biró ember tagositott birtokát árokkal veheti körül; az árokból kihányt földben — mi egyszersmind árviz ellen is védené birtokát — oly élősövényt létesíthet, melyen a bika sem törhet keresztül. Azonban évről-évre vághatja is azt, ugy, hogy tüzelő szükségletét bőven fedezheti, azonkívül szőlőkaróra is szert tehet. Ez esetben nem kénytelen, hogy marhái alomját tüzelőül használja fel, sőt oda fordíthatja azt, hol dus kamatot hozhat, t. i. természetileg sovány szikes földjére. Ez az első haszon. Földjét — tanyája közelében lévén — idővesztegetés nélkül idejében megmunkálhatja és pedig ugy az állati mint a pénzerő nem csekély részének megkimélésével. Ugyanis nem kell a munkásoknak két vagy több mértföldnyi távolságra fáradni, mi a napnak nem ritkán egy negyedébe kerül (mi a szétszórt birtoknál kikerülhetlen); a visszamenetel ugyanannyi időt vesz igénybe. S hányszor megtörténik, hogy, alighogy munkába álltak, kiveré őket abból az eső s igy az egész napot elvesztették. Számitsuk már most a mezei munka idejét 8 hónapra, az ily természeti akadályok annak egy negyedrészét bizonyosan ellopják. Tagositott birtokon az ily akadályok sokkal kevésbbé lépnek fel, mert a tanyán egy vagy más munkát mindig talál a gondos gazda esős időben is. Ez a második haszon. Tagositott birtokon minden talpalatnyi földet eke vagy kapa alá vehet a tulajdonos, mi a szétszórt birtokon a legjobb akarat mellett sem valósitható. Bodzás vagy aszatos földjét 2 vagy 3 lábnyi mélységben megfordíthatja (rigolirozás) igy a csak vékony gyepet termő székesföldet is termővé varázsolhatja. Ez a 3-ik haszon. Ezt belátva nem vonakodnak a nagyobb birtokosok illetőségüket sovány földben is kivenni. Negyedik haszon az, hogy az ily tagositott birtok a tulajdonos által folytonos felügyelet alatt lévén, nélkülözhető a csősz vagy őrző, mellőzhető az ennek adni szokott őrzési dij, mi valljuk meg, nem épen csekélység. Csordásnak, gulyásnak, csikósnak, kanásznak szintén nem kell fizetni, mert bizony mindez a család tagjaiból kitelik. Legnyomatékosb érv a tagosítás ellen a marha-állomány csökkenése. De ez is csak ugylátszó érv, mely jelentőségét azonnal elveszti, mihelyt ellenébe ez elvet állítjuk: a marhatenyésztésben ne a mennyiségre, hanem a minőségre, főleg a faj-minőségre kell tekintenünk. Tagositott birtokon jászlon tartván a jószágot, nyáron zöld takarmánynyal (lóher, luezerna, bükköny satb.) télen ugyancsak eféie szárított takarmánynyal etetjük ugy tejelő mint igás jószágunkat; de a mennyiben igy kevesebbet tarthatunk, annyival jobbak, szebbek is aztán azok. Elöregedett ökreinket, teheneinket igy annyira felhizlalhatjuk, hogy száraz legelőn sohasem ugy s az érttök nyerendő pénz két- sőt háromszorosan felülmúlja a közlegelőn tengetett jószág árát. Azonban, ne feledjük az istálózásnak azon nem kicsinylendő oldalát, hogy marháink egészségesebbek, az idő viszontagságainak kitéve nincsenek, nem kénytelenek szomjazni és főleg, hogy az általuk nyerendő trágya a föld kivett zsírját képes folytonosan pótolni s igy földünk folytonosan munka alatt lehet s mégis mindig kellően terem. A tagositott birtok 5-ik haszna főleg a termény betakarításánál mutatkozik. Ismerek egy gazdát — de hány lehet ilyen — kinek tagositatlan 3/Í teleknyi földe 1^-^rabban van a határ különböző részein. Ha egy helyt elvégezte a nyomtatást, mint a sátoros czigánynak, vándorolni kell a másik darabra, s azt a sok ezókmókot, a mi a nyomtatáshoz szükséges vinni oda s ott ha üres szérűt nem talál, azt készíteni. Végezvén a nyomtatást, elébb a magot, aztán a szalmát hazaszállítani. Mindez, mint a „szórórosták" czikkben érintém, a vetés idejét hátráltatja a gazda s jószága hátrányára. A tagositott birtokon egy szérűn kinyomtathatja a gazda minden terményét. Nem vészit időt a költözködéssel; s mire a szétszórt birtokú gáfcda a vetéshez kezd : akkorra a tagositott gazda vetése már szépen kikelt. Hengerezés, konkolyozás trágyahordás, kapálás stb. csaknem felényi idő alatt végbemegy s igy időt, erőt, pénzt nyer a tulajdonos. De ki győzné mindazon előnyöket leirni, melyek a tagositott birtokból a gazdára néznek. Egy nagy könyv telnék ki ezekből. Szóval, csak az itt röviden előadottakból is megczáfolhatlanul kitűnik, hogy vak az, ki a tagositott birtok előnyeit nem látja be. A tagosítás még 1x36-ban országgyülésileg elrendeltetett; s a kik foganatba vették, nem bánták meg, sőt okszerű gazdálkodás által birtokuk értékét kétszeresen emelték. A hol még mindeddig ama kezdetleges — szétszórt — gazdálkodás van, igyekezzenek szakítani a múlttal, igyekezzenek birtokuk tagosítását, mint boldogulási eszközük legfőbb tényezőjét keresztül vinni! Segits magadon ember, isten is ugy segit!... ———- Árgus. ü „Békssmegyei EözlSif tárcsája. Májusi kirándulás. (Az első tavaszi nap, — Csolnak-kirándulás. — Pár szó hazai iparunk mellett). A vándor-madarak rég elhozták a tavasz „vizitkártyáját. " Jöttét már rég előre bejelentették s ő mégis oly soká késett, mert, mint két dudás egy csárdában, ugy 8 a zord téllel nem fér meg egy helyen. Különös időjárásunk volt a mult hetekben, ha az ember szép meleg perczben hosszabb sétára indult ki, ha kissé óvatos volt, hordárt fogadott, hogy az utána plaidet, esernyőt avagy téli kabátot vigyen, nem tudva hogy a másik perezben a változó időben, melyik darabot kell igénybe vennie. Május 7-re, nem félve a haldokló tél csipős, hideg leheletétől, a vig mondhatni merész csabai „tizenegyek

1' leány-egylete, kitűzte az első csolnak-kirándulást. Mi történt? Az örey; tél az napon kimúlt, vajjy talán csak belátva, hogy hosszú ittléte már untat, helyet adva az oly rég várt vendégnek a tavasznak, lovagiasan félrevonult a havasok ős erdeibe hogy innen a „szentek nap ián" szólása szerint — még egy búcsú látogatást tegyen — nem tudjuk: annyi bizonyos, hogy a nevezett kirándulás alkalmával nyomát se láttuk. A tavasz e napon egész pompájával diszlect, terjesztve az éltető nap meleg sugarát s a mm virágok illatát. A vig társasággal hogy a „tizenegyekhez" férfiak is csatlakoztak, inondanunK sem kell. A gyülekező helyrpl a csolnak-egylet kikötőjétől, csolnakokon a bátrabbak s a félénkebbek — kiktől a bátorságot a gardedámok figyelmeztetve a magas vizre elvették — a parton d. u. 3 órakor elindultunk s csakhamar elértük a kitűzött czélt Kocziszky ur tanyáját, a hol is a fasor melletti bársonygyepen ütöttük fel „sátrainkat." Vigan töltöttük e délutánt. „Cziczáztunk," midőn is igen helyes volt azon megjegyzés, hogy a kis czicza nagy hibát követett el, hogy a fehér egeret megfogta, mert elválasztá a párjától. Karikát dobáltunk, labdáztunk, stb. stb., egyszerre azon kellemes hang üti meg füleinket, hogy „tálalva van." A zöld gyepre a fasor árnyában kiterített kendőn felhalmozott kitűnő ételhez — moly mintha egy bűvész varázsütésére jött volna létre, nem véve észre útközben semmiféle podgyászt — amúgy magyarosan hozzá láttunk s csak itt-ott volt még egy pár sütemény; egyszerre két czigány, az én „flótás komám" ós egy kontrás, terem hátunk mögött. Legelőször is azt a nótát húzták egy k. a. kívánságára, s mi dallal kisértük, hogy „Akkor szép a kis lány. . Szép is volt, már hogy a nóta-e? azt nem tudjuk, nem vagyok zeneértő, nekem nagyon tetszett, de hogy a ki megrendelte, szép volt, azt tudjak. Felváltva tánczoltunk s daloltunk 7 óráig s ekkor mint jövet ugy indultunk, — azzal a külömbséggel, hogy az egyik hajóra bevetiük a flótást, hogy útközben mélabús hangon Keseregjen — haza felé s fél 8-kor azzal az ígérettel váltunk el egymástól, hogy a jövő héten újra találkozunk. A kirándulás sikerét emelte azon körülmény, hogy a hölgyek egészen egyszerű, házias toilntben jelentek meg. Hátha még sikerül az az napon tett indítvány, hogy még egyszerűbb hazai gyártmányú kényelmesebb szabású egyenruhát varatnak, még kedélyesebbé s vonzóbbá toeudlk a képet és a — kirándulásokat. Önkénytelen őszünkbe jutott s kérdeztük is, ugy magunkba, hogy hová lett azon jó, egyszerű világ, a midőn hölgyeink diszót, — nem sokat adva a külsőségekre, „illúziókra," illatos fürtökre — egy rózsa a hajban s egy ejjyszerü, olcsó ruha képezte ; a midőn a betanult mosoly kaczérság helyett a minden arany, gyémánt és csillároknál szebben ragyogó kedély honolt ifjú szép arezukon. A kirándulás alkalmával bátran mondhattuk, hogy „itt van." Nem volt az az elmúlt farsang alatt. Hisz előttünk van még a sok drága 300 frtos s ennél is drágább toilet, mely vászonból készített s valami párisi gyárban készült 15 frtos virágokkal volt diszitve, előttünk az iparosok bálján a földmivelők lányai, kiknek szép ép termetüket arannyal ezüsttel átszőtt, virágokkal berakott, 20 méter illúzió tödte. Mennyivel bájolóbbak azok az egyszerű s kedvesebbek ezek a szép nemzeti magyar ruhában. Ezt tudják, érzik hölgyeink is s mint jó honleányok elismerik, hogy a pompa helyett az egyszerűség lesz jelszavuk, mig férjeik illetőleg szüleik — a nyomasztó pénzviszonyok mellett különben is lapos-erszenyeit kímélik, ugyanakkor haiánk