Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-01-16 / 5. szám

Yí. évfolyam. 1879. 5. szám. H.-Csa«)á, január iö-án. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és osíitöx'tökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó- Ii i V a, t a, 1 : Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalbazi, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 5 kros postautal ványnyal. Előfizetési felhívás hetenként kétszer megjelenő vegyes tartalma lapra. Házhoz hordva vagy postán bérmentes küldéssel : Egész évre ... 6 frt. Félévre .... 3 „ évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a lentirt kiadóhivalhoz küldendők. Féléves előfizetők a csabai redout rajzát, egész éves előfizetők az 1880-ik évre kiadandó „íiókC'smeg.yei naptárt" kapják ingyen. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyen) (éldány jár. HÜT" Hirdetések jutányos áron fogadtatnak el. B.-Csabán, 1879. évi január l-jén. Á „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Ke csak földművesek legyünk, i. Volt alkalmam többször hangoztatni, menynyire szükséges volna iparossabbá lennünk, hogy a mindég emelkedő terheket fedezni birjuk s fokozott igényeinket kielégíthessük. De a jövő okozta aggodalmak is megkívánják tőlünk az iparkodást és takarékosságot, hogy valamicskét félre tehessünk aggkorunk nyugalma és családunk jövője biztosítása végett. Azonban erre irányzott törekvést —- különösen alföldünkön — alig észlelhetünk. Szántani, vetni, kapálni ki sem tud jobban megyénk népénél; a földmüvelés terén, mint phisikai eszközök, kitűnően használhatók ök, és ha isten boldog esztendőt, jó termést ad, akkor nincs baj, van hegyen völgyön lakodalom; de ha az elemek közbe szólnak, ha fagy, aszály, rozsda és egyéb kalamitás tönkre teszi vetéseinket, nincs a mi megmentsen az ínségtől. Hogy menekedhessünk: az éhség kínaitól, — szégyen kimondani, — idegen segélyt és könyöradományt kell koldulnunk. Ott van 1863. és 1866. És mindez azért van, mivel a földmüveléssel egyoldalulag, — egyedül csak a szántás vetéssel foglalkozunk s e téren is oly előrelátás és okszerűség nélkül, mintha a 18-dik század óta mit se haladtuiu volna és mert egyébbel épen nem foglalkozunk. Nem állitható, hogy a földmivelés terén okszerű gazdálkodásra, haladásra ki sem oktatott és serkentet volna. A számtalan kitűnő szak-müveken kívül — ott vau Mokri Sámuel urnák a „buza túltermeléséről" irt jeles ós gyakorlati párbeszéde ; egyes kiváló gazdák mintaszerű gazdálkodása ; a megyei gazdasági-egylet serkentő működése s daczara annak, a mezei gazdálkodás nem haladt annyira, hogy állattenyésztésre nagyobb gond fordíttatnék; pedig eltekintve az elkerülhetlenül szükséges és nagy hasznú trágyanyeléstől, az állattenyésztés volna részben hivatott gazdaságunkban a szüktermések veszteségeit enyhíteni azon haszon által, melyet nyújtana. Hanem az ilyen gazdálkodás sem mondható még egészen kifejlettnek s az ipar-élet oly fokú haladásának, mely anyagi biztonságunk garancziáját képezhetnéMind addig, mig nyers termónyeinKet feldolgozatlanul adjuk el s.a munka nyereségét másnak fizetjük meg, csak vak szerencse vezethet gazdagodásra. Amennyiben a kis ipar képezi az átvezető hidat a nagy iparhoz, mindenekelőtt megyénk tényezőinek egész lélekkel kellene odahatni, hogy a háziipar azon neme kultiváltassék nálunk, mely a földipartól nyeri anyagát s illetve a földiparral áll összeköttetésben. A háziiparhoz szükséges idő és munkáskéz nem hiányzik, csak a munkához szükséges akarat meglegyen, Sajnosan tapasztalható, hogy megyénkben különösen az alsóbb osztályú, — valamint földmives nők meglehetős keleti kényelemben élnek, kivált magyar helyeken. A sok fosztás, fonal-készités éz — itt-ott — a szövésen kivül mással alig foglalkoznak: tehát a háziipar köztük nem honosult meg, pedig főleg ők volnának hivatva a földiparnak hasznos értékesítői lenni a háziiparbani ténykedés által. A háziipar gyakorlásába magok a férfi munkások is befolyhatnának, a földinivelésből fenmaradt idejökben. Mert azt megint nem lehet okszerű eljárásnak tartani, hogy a mezei munkások elvégezvén a szántást, vetést, aratást, takarást és nyomtatást, zsebre dugott kézzel malmok alatt, kovács-mühelyekbea pipázgatva töltsék el idejűket. Ez nemcsaK azért káros nemzetgazdászati szempontból, mivel a pénzt érő idő terméketlenül A Jkssigfíi Efizlöaf társzája. Budapesti tárczalevelek. Budapest, jan. 14. I. (A jog- és államtudományi tanulmányi és vizsgálati rendszer reformja tárgyában egybehívott enquéte. — Joáchim hangversenye. — Márkus Emília „Juliá"-ja. — Dr. Heinrieh Gusztáv baklövései. — Jégpálya. — A főváros vendégei, Rossi, Massenet, fionzier, Hortier. — ftagy Imre és neje vesztesége. — Játékrend-változás — Jámbor óhajtás.) A hét egyik elsft eseménye kétségkívül a Joáchim hangversenye. Én halottam őt s azért bátran mondhatom, hogy a hatást, melyet ő hegediikirályi fensége játék

it kelt, leirni nem, érezni lehet csak. Mindenesetre nagyobb élvezetet nyújtott, mint a jog- és államtudományi vizsgálati rendszer reformja tárgyában egybehívott enquéte tárgyalásai. Nézetem szerint az ilyen enquétezés addig, mig a középiskolai tanterv kiáltó rendellenességén nem segítnek, — meddő marad. A nemzeti színház legérdekesebb előadása volt pénteken „Romeo és Júlia" — nagy közönség előtt. Ide s tova egy éve, hogy e darabot utoljára láttuk s ha Márkus Emília „Juliá^-ja akkor már, a kisasszonynak, mint színi tanodát végzett növendéknek első színpadi felléptekor számára mindenki szivét megnyerte s ha már akkor a lapok hasábokat irtak a „színművészet egén íeltünt uj csillag" dicsőségére, — ugy most azt ujabban megerősíthetik ; sőt ha lehet még fokozhatják. Elég legyen megjegyeznem, hogy a k. a.-t ötször tapsolták a lámpák elé a harmadik felvonás után. Nem hiszem azonban, hogy dr. Heinrieh Ousztáv is ott lett volna a tapsolók közt. Ez a tudós fiatal dr. — nem elégelve meg saját a Lloyd" tárczájában aratott hazafias (?) dicsőséget, most neki ront a „Nemzeti Hirlap"ban az uj vállalatoknak sorban. Kezdi a „Magyar Lexicon"-on és végzi a Sebestyén Gyula „Világtörténet -én. Az előbbire nézve a N. H." szokott loyalitással vasárnap hoz egy levelet Somogyi Edétől, melyben a Heinrieh féle szélnek eresztett állitások minden alaptól megfosztatnak — sőt a személyeskedés színét nyerik, — az utóbbira pedig, bár az is felesleges lett vona, Sebestyén rég megadta a feleletet. Hogy mindkét, fentnevezett vállalat okvetlenül hézagpótló, szükséges : azt tovább a müveit olvasónak fejtegetnem nem kell. Heinrieh ur tehát kritikáival jégre akarja vinni a könyvvásárló közönséget — sokkal veszedelmesebb jégre, mint milyen a pesti korcsolya-egylet jégpályája. Ott vasárnaponként — persze esak szép időben — gyönyörű kép tárult elénk. Különösen este, mikor a színes lángok öntötték fényüket a festői csoportokra, nyert a pályán hemzsegő vidám élet tündéri színezetet.. Csakhogy ugylátszik az idő nem akarja tűrni, hogy a jégen konczentráljuk magunkat. Folyton nedvesség uralkodik ; csak e soraim írása közben kezd végre szárazabb szél fújni. Kell is, hogy a főváros ne lucsoktenger módjára várja vendégeit. A Nagy Róssi jő Pestre, hogy itt f- hó 16. és 18-án a herminatéli német színházban fellépjen. A ki ösmeri ezen kis tziuházacska tét viszonyait, az e hír alapos voltán, — bármenyire erősen tartja is az magát, kétkedik. Ha egy zártszéket tiz forinttal fizettet is meg majd az igazgató, meg akkor sem fogja ez egy Rossi igényeit kielégíteni. Ide kellett volna érkeznie Massenet Józsefnek is hogy nagy operája, a „Lahór királya" első előadását dirigálhassa. Minthogy azonban a játékrend okvetlenül megváltozik Nagyné Benza Ida kedves öt éves fiacskája halála miatt, Pázmándy Dénes, az ismert műbarátfőur, elébe ment a vendégeknek Bécsbe, hogy őket erről értesítse. Massenet tehát társaival alig ha nem előbb Milanóba ment s csak aztán jő Budapestre. Akkorra talán a megrzomorodott művésznő, ki most férjéi/el, a kitűnő hős színész Nagy Imrével, kis körutat tesz, — viszszatérve, a „Lahór király"-ban már felléphet. Massenetvel, ki 82 éves középtermetű ember, Gonzier Armand, jeles zenebiráló ós Hortier hírlapíró utaznak. Az előbbi zénészeti szaklapjának minden számában hoz valami közleményt a magyar zenéről s a magyaroknak általáoan jó barátjuk; ugy hogy Párisban „tiszteletbeli magyarnak"(le hongrois honorair) nevezik. Az utóbbi, Hortier ur, a „Figaro" miudennapi munkatársa; szellemes finom embernek mondják. Várom a jövő hét eseményeit, hogy azokról önt tudósítsam. De csak azon íeltevésben, hogy Benza Ida szerepét nem Tannerné fogja ideiglenesen énekelni s hogy akkor a nagy közönséggel együtt könynyebnen fog fellólegzení az ön tisztelője : F. A.