Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-04-10 / 31. szám

31. szám. li.-CsaM, április 10-éiL BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. ^Jegjolenil*. liotorvK ónt háromszor : vasárnap, ls.ed<i (féliven) és ostltörtöli-ön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Esyes szíím ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener B. és (írünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalt -n, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu po^ ^hivatalnál 6 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás „Békésmegyei Közlöny" hatodik évfolyamának második negyedére. A „Békésmegyeí Közlöny" april elsejétől kezdve hetenként háromszor fog megjelenni és pedig vasárnap, kedden (félívnyi alakban) és csütörtökön. Az előfizetési díj a régi marad és pedig Csabán, házhoz hordva vagy vidékre postán bérmentve küldve: Negyedévre 1 frt. 50 Félévre 3 — Háromnegyedévre ... 4 „ 50 , A kiadó-tulajdonos minden áldozatot meghoz, hogy a megye t. olvasó közönségének igényeit kielégítse és reményű, hogy sem a csabai, sem a vidék magyar olvasó közönsége nem fogja fáradozásának hatodik évében megvonni tőle szives támogatását. Az előfizetési pénzek a „Békésmegyei Közlíny" kiadóhivatalához küldendők. Nyolez egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpéldány jár. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. B.-Csabán, 1879. évi márcziusbó végén. Á „Békésnegyei Közlöny" kiadóhivatala. iiékésmegye hölgyeinek levele a belügyiHini^zterliez. Nagyméltóságú miniszter ur ! ü felségeik, a királyi pár, huszonötéves egybekelésök nemzeti megünneplése czéljából széles e hazában éledt mozgalmakhoz csatlakozva, Békésmegye hölgyei a végett, hogy alattvalói legmélyebb hódolatuknak, de különösen a nemzet védangyala, a legjobb királynő iránt érzett őszinte szeretetüknek és ragaszkodásuknak ők is kifejezést adjanak : folyó 1879. évi márczius 2-án Békés-Csabán megtartott értekezletükben egyletté alakultak, elhatározták : hogy egy — a magasztos pillanatnak megfelelő disz-album keretében foglalt üdvözlő felirattal a trón zsámolyához járuljanak — és ezen disz-album költségeinek fedezésére a szükséges gyűjtéseket megindítják. De alig indult meg az egylet lelkesültsége hevével a czélhoz : felzudult Magyarország gyöngye : Szeged és vidéke felett a magyart sújtó vész és feljajdult a népek anyja, az oly forrón szeretett királynő is, mert leszállva népéhez a trón magaslatáról, híven osztott fájdalommal az anyához, a királynőhöz méltóan, Szeged- és vidékének adta azt, mit a hódolat a szeretett lábaihoz letenni óhajtott — Szeged és vidékének adta alattvalói által adandó — és saját legdrágább szeretetét, elhatározván : hogy ezüstmenyegzője megünneplésére az országban gyűjtött összegek népe ezreinek töröljék le könyeit. Meghajlunk ezen akarat és felség magassága előtt, mi, szintúgy mint népei és midőn nemzeti gyászunk fájó könyein keresztül bámuljuk szeretett királynőnk léleknagyságát, alázattal hozzuk — a legmagasabb elhatározás után megszakadt — gyűjtésünk csekély eredményét, összesen 800 forintot. Kérjük nagyméltóságodat, hogy azt, mint ő felsége a legjobb és legnemesebb királynő anyai adományát, Szeged és vidéke felsegélyezésére fordíttatni méltóztassék. Isten, a magyarok istene éltesse ő felségeiket, a királyi párt népeik boldogitására sokáig Honleányi üdvözlettel maradván Békés-Csabán, 1879. april 6. nagyméltóságodnak tisztelői A békésmegyei uuigyek nevében : Jegyzette : ííogáll Janka egyl. jegyző. — A szegedi árvízkárosultak javára Andrássy Gyula gróf termeiben tartott Liszt-estély fényesen sikerült. Jelenvolt király ő felsége, Vilmos ós Eajner főherczegek. A jövedelem meghaladja a négyezer forintot. — Vasárnap közgyűlést tartott Szeged város törvényhatósága. Bakay indítványára elismerést szavaztak a kormánynak az eddigi és ezután teendő munkálatokért! de kijelentette a közgyűlés, hogy a munkálatok födözésóbez sem most, sem a jövendőben nem járulhat. -- Sok keresztre vágyó. A boszniai occupátió alkalmából 42 folyamodvány érkezeti a Mária-Terézia rendért— A magyar pénzügyminiszter legújabban egy körrendeletet bocsátott ki, melyben intézkedik az iránt, hogy külföldről beérkező, különben vámdij alá eső oly küldemények, melyek hatóságokhoz vannak czimezve s a szegedi árvízkárosultak javára szánvák, feltétlen vámmentességben részesittessenek. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság m. hó 17-én tartott gyűlésén. [Vége.] V. Vegyesek. 1) A megyei pénztárak véletlenül megvizsgáltatván, rendben találtattak. L „Magpi Közlöny" tárczája. Egy selyem-foszlány emlékei. [Farsangi rajz, de bojt végén kell elolvasni.] Nem érezte még a»sszonyom, hegy gyakran minden kiállhatatlannak tűnik fel előttünk? Terhelő a zaj, Ízetlen barátaink mosolya, érintetlen hágy a szemek villáma s ha végre magányba vonulunk, ugy fáj, oly ijjedelmes. Az élet oly unalmas, de azért mégsem óhajtjuk a halált . . . Hát arra gondolt-e már, mint s/abadulunk e zsibbasztó érzésektől ? Gondolt ugy-e bár, de nem találta fel az óvószert. Igy hát elmondom asszonyom. Lássa, ezt egy mélyen érző Írónőtől tanultam, Paoli Bettitől. Hogy ilyenkor legjobb irományainkat, leveleinket rendezgetni, holmi csecsebecsékkel foglalkozni, melyek szórakoztatni fogják önt asszonyom ! A minap is ilyen érzések közt kerestem fel magányos szobámat, megemlékezvén Paoli szavairól, levéltárczámat vettem elő s rakosgattam, nézegettem sorra rejtekében. Ime, mi tűnik elé? E;:y fehér selyem-foszlány! Hogy került ez ide? Ön mosolyog asszonyom. Emlékszem már! a v--i kaszinóibálon a bálkirálynő letaposott uszályából való. — Hogy került hozzám, bajosan mondhatnám meg, elég az hozzá ott volt. Magam pamlagra vetve s finom czigarettre gyújtva, elnézdelém, mint kergetőznek, játszadoznak apró kékszemű koboldok az illatos dohányfüst lenge, aczélkékszinü karikáiban. Olyap valami túlvilági volt e magányban! (Ámbár még nem voltam oly szerencsés ott lehetni.) Kandallómban élénken pattog a tüz, egy-egy rávetett nedves hasáb szikrázva sustorog, lángnyelvek nyaldossák a kandalló rostélyzatát; ablakomon a szél kopogtat, erős ro hammal rázván sarkait; a gyertya lobogó lángja hangosan serczeg, az óra éles ütései az éjfélt jel/ik. S az éjfél megnépesül hangokkal, szellemekkel. S a zűrzavarból suhogó hangok váltak ki s én figyeltem az érthető szavakra, a selyem-foszlány szólalt meg az éjiéi, az alvilágiak órájában .... Nem álmos még asszonyom ? Meghallgatja a selyem-rongy memoárjait?! .Ismerilek a börtön magányát? Ha igen^ ugy tudjátok mit szenvedtem a tárcza sötét rejtekében. Mellettem elhervadt virágok, elrongyolt levelek, megtépett szalagok s színe-vesztett arczképek gyászolják sorsukat. Az illatból, színből semmi sem maradt meg! Hát én? Mi vagyok én? Megvetett homályba rejtett lom, foszlánya egy ékes öltözéknek, szép emléke egy éj titkainak, fényes multam megátkozott romladéka, árva könyezője ensorsomnak. Mily szép volt az est, melyben először szerepeltem! Mennyegzö volt. Mindenfelé vidámság, zaj, zene. Örömsugárzó arezok. Ékes menyasszony, ünnepibe öltözött násznép. S legboldogabb én, ki a bájos arához simulva^ ott susogtam a fehér, hullámzó keblek bársonyán. Ekkor egy forró csepp pergett rám. Eosz jel, gondolám magamban, hideg borzongás futván végig minden részemen. De a vidámság, zene, elfeledteték velem az égő könnycseppet. Vájjon boldogság hírnöke, vagy szenvedés előjele ? A menyasszony mosolygó arcza zavarba ejte . , • Csöndes volt az éj. Zavartalan a szoba magánya. Egy betévedt éji lepke zümmögese zavarta meg a csendet, meg a zongora húrjának elpattanása. Csak a lámpa libegett-lobogott még, bágyadt világát az ifjú párra vetve. Kiket én íájó szívvel néztem egy távoli pamlagról. Boldog csókok csattantak el . . . Aztán sokáig elnémult minden . . . . \ kalandor lepke tovább zümmögött, a zongoráról a második húr pattant le ... . Aztán sokáig voltam eltemetve. A rejtelmes szekrény évekig zárt magába: de behallatszott falzata közé minden szó, minden szóváltás, minden panasz, minden zokogás, sőt távoli szobából kisded rivása. Igy tudtam én meg, hogy az árva könycsepp csak előjáték volt . . . . Vájjon milyen lesz az utójáték ?! . . . Ekkor egy tolakodó szörnyeteg látogatása zavart fel. Moly urnák nevezó magát és szerelmi ömlengéseivel fárasztott. S midőn határozottan visszautasitám, keblembe mart . . . Végre megnyílt koporsóm zára s én fpllélekzettem. Halvány ifjú nő vett elő. Hangjáról ismertem meg. Mosolygott. Nem ámítasz el többé mosolyoddal! Vagy a környezőknek akarta mutatni, hogy boldog? Nem — gyermekére mosolygott! Oly megszokott valami volt a csapás, hogy már vártam is reá. El is jött s nyomában lealázás is lépett, A moly-sebesités következtében elválasztottak előbbi helyemről, a keblek szomszédságából és uj alakba öntve az uszálynak lett könnyű fodra. (Folyt, köv.)