Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-03-17 / 22. szám
.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 4" 1878. 22. SZAM. dekes észrevételeket teszi: „Nem szabad illúziókat táplálni: nem föladata most Európának, hogy az ottomán birodalmat jól-rcszul helyreállítsa; hanem el van határozva ugy tekinteni a dolgokat, a mint vannak s őszintén elismerni, hogy Törökország immár csak puszta szó. Európának egyesegyedül azzal kell foglalkoznia, hogy oly rendszert állítson fel, a mely képes biztosítani a jövőt, elégtételt adván a nemzeti törekvéseknek, biztosítván a hatalmak érdekeit, s megakadályozván Oroszországot abban, bogy az európai egyensulylyal össze nem férő területi és tengerészeti kiterjedést nyerjen." — A magyar képviselőház márezius hó 16-án, szombaton d. e. 11 órakor ülést tartott. A kevélység. — Társadalmi. — A kevélység, a mily undok fekély az emberi kebelben, ép oly nagy hiba, ép oly nagy vétek a társadalom előtt. Tudjuk, szenvedélyeink gyakorta végletekig ragadnak bennünket, mi által erkölcsileg — többször köztörvényileg is — hibát, vétket követünk el. A szenvedélyeknek többféle nemei vannak ; psychologice annyi a szenvedély a hány az uralkodó vágy, azaz a tárgy, mely után mértéktelenül vágyódunk. Azt tudjuk, a szenvedélyeknek nemei: az önzés, kójelgés, kevélység, irigység, fösvénység, nagyravágyás, szerelem, bosszúvágy és gyűlölet. Themául tettük a kevélységet, tehát beszéljünk erről valamit, csak ugy dióhéjba szorítva. Mi a kevélység? Saját énünk túlságos becsülése. Ez azonban korántsem zárja ki azt, hogy személyünket mibe sem véve szellemünk tökélyesbi sere ne törekedjünk, mert ha ez igy nem lenne, ugy erkölcsi rothadás allna be szellemi tehetségünkön, s mintegy fogókonytalanná tenne a szép, jó és ig^z iránt. A kevélység a legnagyobb tökéletlenség s épen azért oly tökéletlen, mert a kevély nem akárja elismerni, hogy ő, mint ember: tökéletlen. A kevélyt gyakran összetévesztik az önzővel ós nagyravágyóval, pedig ezek között nagy különbség van. Az Önző mindig leghelyesebbnek tartja — daczára, hogy vakmerőket állit — saját véleményét; pedig az „erkölcsi érzelem a felismert összefüggés alapján mondja ki véleményét, Ítéletét. S cselekedetében is az önző mindent magáért tesz, söt annyira vetemedik, hogy saját czélja elérésére másokat csak eszközök gyanánt használ, s azokat csak is olyanoknak tekinti, — kik butáknak vagy együgyűeknek neveztetnek. A nagyravágyó más által mindig többre becsültetni kiván mint mennyit ér, azaz saját szeszélyét megillető tiszteletvágya minden észszerű korláton túlmegy, s igy vannak azután ennek fajai: a dicsvágy, hatalomvágy és az uralkodási vágy. Az igaz a kevély szintén túlbecsüli magát, de ennek hibái már nagyobhak, mint a nagyravágyóéi. Ilyen például egyik faja a hiúság, mely betegségben általában véve — megbocsát a szépnem — a nők szenvednek, mert a hiu mindent a külsőségekben keres, de kivált a testi szépségben. Más a férfi, más a nő szépsége. Aesthetice „férfié a<4 erő, nőé a gyöngeség; igy bátor, nyílt, büszke, de erőszakos és vad a férfin: a nő nyájas, könyörületes és szelid, de épen ezért rava szabb s alattomosabb (igy akarván ezeket ellensúlyozni). Férfié a fönség, nőé a kellem.*' Hová tovább, mindenik nő azon törekedik, hogy testi szépségének bájait, gyönyöreit, kecseit minél inkább feltűnővé tegye, s e czéljának elérésére bizarr eszközökhöz kénytelen folyamodni. Eszközei, ugy ezeknek mikénti felhasználása, sokszor — már tekintve magába a czélt — az észszerüség korlátain túlmegy. „Szép nő az, a ki magas, sugár termettel bir, tagjai kifejlettek, épek, arányosak s kerekdedek, lelkes, eleven nagy szemek (nem tekintve, kékek vagy feketék-e), finom du^ hajzat." Ha ehez járul még nemes magatartás, beszédben kellem s a kedvesség finom árnyalata, ugy a nő gyönyörűségén kivül képes maga irányában azon hevesebb érzeményt is fölkelteni, mit szeretetnek nevezünk; a mennyiben „szivélyességgel, előzékenységgel egybekötött vonzóbb személyiség" egyik indító ok a megszeretésre. Tudjuk a külső mennyire képes szivünket lekötni, azért mondta Tullius „Mily forrón szeretnők az erényt, ha szemeinkkel láthatnók." A kevélység második faja a dicsekedés, vagy kérkedés, midőn érezzük azt, hogy bennünk piczivel több képesség van valami tekintetben, mint némelyekben, s mi e „piczivel" óriásilag kérkedünk ; vagy pedig oly valamit tulajdonítunk magunknak, mivel nem is bírunk; az ilyen egyén szánalmat, nevetséget, s gyakran megvetést vesz jutalmul, és pedig a tiszta nemes erkölcsű keblekben ellenszenvet, gyűlöletet gerjeszt. A kevélység harmadszor nyilatkozik a gögés dölyfösségben: a dölyfösség is egyike a legaljasabb jellemvonásoknak. A gőgös felsőbb lénynek hiszi magát, ki csak azért van teremtve, hogy mások felett uralkodjék. Az egész világot megveti, keblében gyűlöletet hord az emberiség iránt, gyakran e gyűlöletes szenvedélyét nem tudván leküzdeni — menekülni óhajt a világtól — öngyilkosságra vetemedik. Ez volna tehát a kevélység s fajainak rút sorozata. Őrizkedjünk e tulajdonságok, e rút jellemvonások jellegét magunkra ölteni. Vegyünk fel mindezeknek ellentétét, az alázatosságot. Ismerjük be, hogy semmik vagyunk ; jó lehet, mint emberek é földön legtökéletesebb teremtmények vagyunk, de azért még sem tökéletesek. g z. j. LEVELEZES. T. szerkesztő ur! A békésmegyei tanítóegyesület csabai fiókjának működésé sokkal szerényebb, semhogy igényelné a nyilvánosságot; hanem a f. hó 14-én tartott rendes havi gyii lése oly élénk volt, hogy nem mulaszthatok el egy-két mozzanatot felemlíteni, becses engedelmével. Tudom, sokan vannak, a kik azt se tudják, vájjon van-e itt tanító-egyesület; vagy ha tudják is, alig jut eszökbe csak rá gondolni is, mit csinál ez egyesület. Pedig bizony nem válik Csabának szégyenére az, a mit tanítóink tesznek. Neveléstani, bölcsészeti, történeti értekezések olvasása, ezek és egyes tanügyi kérdések feletti iták, gyakorlati előadások, könyvek ismertetése, bírálata íépezi a havonként rendesen megtartott gyűlések tárgyát. Söt ezeken kivül négy szakosztályra oszolva (nyelvi, történeti, számtani és természet tudományira) azonkívül is tartatnak összejövetelek időhöz nem kötve azon czélból, hogy a csabai elemi iskolai tankönyvek megbiráltassanak s egyúttal módszertani eszmecserére legyen a tanítóknak alkalmuk. A mult csötörtökön vendége, volt a fióktanitó egyesületi gyűlésnek. Kemény M'hály országos képviselő ur, a ki az elemi tanügynek régi jó barátja, azzal mutatta ki érdeklődését a csabai fiók-egyesület iránt, hogy saját emlékeiből a majdnem fél század előtti elemi tanügyről tartott felolvasást. Gyermekkori emlékei sok érdekest foglalnak magokban, d^ különösen a tanügyi állapotokra igen érdekes világot vet néhány vonás. Folytonos derültségben tartotta a hallgatóságot, midőn részletezte a taneszközöket, továbbá a tanítást magár jellemezte s a tanító életmódját rajzolta. A mostani tanügyi állapotok valósággal paradicsomiaknak tűnnek fel azokhoz képest. Mert már legalább azt elértük, hogy a tanítónak ki van szabva a tanitás ideje, nem lézengnek iskolájában a tanulók rendetlenül kora reggeltől késő estig; legalább rendes iskola áll rendelkezésére, nem kéuytelen lakását átengedi tanhelyiségül; el van látva taneszközökkel, nem szorítkozik csupán a burnót-szelenczére, pipára, veszőre, egyetlen táblára s annak legfőbb kellékére a — nyullábra (ez volt a szivacs); azt is elértük, hogy a tauitó többé nem ludtoll-gyár és vonalozó intézet, hanem valósággal tanitó, a ki nem helyettesíti magát tanulókkal. Mi máskép volt 50 év előtt! Ez azonban korántsem ad okot a mai kor tanítójának arra, hosy elbízza magát, mert a változott viszonyok daczára is mindenik kell, hogy érezze, mennyire szükséges még a tökéletesedós s bizonyára lelkesedést is merített mindenki a jövőre nézve, hogy a kor színvonalára mentől jobban eljuthasson. A nagy tetszéssel fogadott felolvasásután Brózik K. ev. tanitó ur tarott egy méhészeti minta leczkét gyermekek számára. Ismertette a méhest, annak berendezését ós a méhek természetét. Mulatságos intermezzo volt az, mikor a méhek aránylagos nagy hidegtürését bizonyította azzal, hogy a méh 300 ezerszer kisebb az embernél, mégis kibírja a legszigorúbb hideget; hol van azaz ember, a ki 300 ezerszer nagyobb hideget kibírna? Természetes az ily bizonyítás el nem kerülte a felolvasás végeztével a kritikát. Egyébként mindenki nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadta megyénk legjelesebb méhészének különben szép értekezését. Utána Braun Jójás izr. tanitó mutatott be egy magyar nyelvű leczkét. A jelenlevő kartársak közül kiválasztott pgy néhányat, a kik tanítandó növendékeket helyettesittetek s azokkal ügyesen mutatta be tanmodorát. Elismerőleg kell nyilatkoznunk a tanulókként szereplő tanítókról is, kik ismerve a tanulók minden ügyességét, kifürkészhessék, de az előadót sem fecsegés, sem mással való foglalkozás, sem közbeszólás, sem rosz feleletek zavarba nem hozták, folyvást megtartotta nyugodiságát s a fonalat nem vesztette el. apróbb hibáit mind felsoroltak, de jó tulajdonságairól sem feledkeztek meg biráló kartársai. Ez után némely folyó ügyet hozott fel az elnök, mire az idő elöhaladottsága miatt a gyűlést bezárta. Ha a csabai tanítók további működését 'elég érdekesnek tartja t. szerkesztő ur, jövő alkalommal szintén leszek bátor a gyűlés folyamáról rövid értesítést tenni. (Igen kérjük! Szerk.)Maradtam tiszteleltei B.-Csaba, 1878. márcz. 15. Tanárki. TÁVIRATOK. * London, márcz. 14. A „Standard" jelenti, hogy a Bezika öbölben állomásozó angol hajóraj a Gallipoli hogy a gazdagsággal a bőkezűség nem jár együtt, s a gazdagnak fogalma sincs arról, bogy mi az a nélkülözés s a vagyoni helyzet áldásainak legnagyobbika nem az, ha a szenvedőnek könyeit töröljük le ?. . . Gróf Wenckheim Krisztina feltűnés nélkül s a „divatos hírlapi hálálkodások" igénye nélkül, hány emoer baján segített! Sok annak a megmondhatója. S mégis, mily kevés, ki valóban eleget tett volna a hála kötelmének. Elmondhatjuk, hogy gróf Wenckheim Krisztinának, leszámítva a romlatlan pórnóp keresetlen ragaszkodását, kevés jótéteményéért volt alkalma tapasztalnia, hogy nem méltatlanokra pazarolta kegyességét. Fájdalmas ezt felemlítenünk, de sokan tudjuk, hogy hol termett meg mégis a hálátlanság útszéli bogáncsa az elvetett nemes magvak helyett. Igy van ez. Talán az egész világon egyaránt. S a grófnő szive intését követve, még mindig az, a ki volt. Ha Gyulán a várkastély regényes vidékén járunk : egy díszes hajlék ókesenszóló bizonyítékaként tűnik szemeinkbe, bizonyítékaként annak, hogy a grófnő a jótékonyságban leli a társadalomhoz valő ragaszkodásának legszebb jelét — a tapasztalt hálátlanság daczára. Azon elvonultságnak is, melyben a család él, ha szabad e sorokban rámutatnunk: egyik indoka talán épen abban rejlik, hogy a hálátlanság nyilatkozatai innen-onnan sokkal sötétebbek voltak, semmint a sötét árnyék némi borút ne eredményezett volna. Szép megyénk e legdíszesebb főúri családja csaknem egészen elvonulva a közélet zajától, mozgalmaiban tényleges részt nem vesz, de azért a megyei szellemi mozgalmakat figyelemmel kisóri, a megyei jótékony egyleteket támogatja. De elég kár rejlik ebben is, a társadalmi s megyei élet erős növése és virulása körül, hogy ily család a közélet porondjától visszavonul. . . Azon erények között, melyben a grófnő ékeskedik a nemzeti vagyon érdekének mérlegében nyomós sulylyal bir az, hogy ama varázs hatása alól, mely főúri családainkat a külföld felé vonzza, ő teljesen ment. Nem kell magyaráznunk, hogy a nemzeti érdekek szempontjából mily örvendetes jelenség ez. Bárha valaháia már általánossá lenne ! . . . A kigyósi kastély ha elkészül, köriilbelől egy millióba fog kerülni. Mért épitteté azt Kígyóson ? szokták kérdezni. Falun egy felséges palota ! Igaz, hogy Bécsben többen megcsodálnák, de csak jobb annak ott Kígyóson, mert a haza egy darabja azzal is szebb. Alig múlik el évtized, hogy fényes nevü magyarcsaládok lejátszott szerepléséről ne olvasnánk. Egymásután hány ősi czimer fényét homályosította el a kalmárszellem, s hány uradalom került a hitelezők körmei köze prédául! Nem vagyunk azok, kik vak hódolói vagyunk a kilencz vagy hétágú koronának, de a történelem tanúsága szerint tudjuk, hogy a régi fényes nevek közös nemzeti tulajdon: melyek fénye a mi fényünk is egyszersmind s egy-egy történelmi név elbukta a nemzeti hanyatlás egyegy fordulója s üazafiatlan lélek lakik abban, ki annak örülni tud. Mert a régi nevek s régi családokkal régi erkölcsöket, régi eszméket, ősi erőt vesztünk, melyek uyomába, a mult fénye által meg nem nemesitett, a hagyományok által át nem hatott uj, nagyobbára kufárkodó örökösök lépnek, a kik műveltség s büszkeség nélkül ülnek egyngy fényes név megürült székébe, s nem erényei, de hibáiban fogják azt utáuozni. A Wenckheim család fénye napról-napra csak emelkedőben van ; az egyszerű erkölcsök, hazafiság s a gazdálkodás szelleme még magasabbra fogja emelni e család fontosságát a magyar haza érdekében, melynek szüksége van arra, hogy a nemzetségek törzsfáin ne őröljön a szú, de dús lombokat bocsássanak s nemes gyümölcsök teremjenek tovább !
