Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-03-14 / 21. szám

V. évfolyam. 1878. 21. smn. B.-Csaba, márczius 14-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. —~ „ „Iíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Márczius 15. 1848—1878. Holnap lesz harminczadik évforduló napja az örökké emlékezetes márczius 15-ikének. Három évtized fokozta már e nap emlékét minden igaz hazafi keblében, és minden ujabb érkeztével ujabb előkészületek tétetnek minél méltóbb megünneplésére. Egy uj nemzedék teremtette e napot, (Petőfi, Irinyi, Vasváry, Jókai stö.) és ez örökséget minden ujabb nemzedék szentül megőrzi. A megszentelt zászló, melyre a szabadság születésnapját lángbetükkel jegyezték fel ezelőtt harmincz évvel, soha sem hullhat a porba! Minden ujabb nemzedék méltó akar lenni elődeihez, és ezek példáján lelkesülve még az elnyomatás korszakában is, daezolva a nyers erőszakkal, benső érzelmeinek nyiltan adott kifejezést. A főváros, ugy mint a vidék, eleinte csendes magányba vonulva ünnepelte meg e napot; majd jöttek a mozgalmas idők, és 60-ban a főváros lelkes ifjúsága, midőn a szabadság vértanúinak sirjait e napon meg akarta koszorúzni, a temetőben elrejtett rendőrségtől orozva sorlövéssel fogadtatott, melynek több rendbeli kisebb-nagyobb sérülésen kívül, áldozatul esett Forinyák Géza fővárosi joghallgató, akinek a gyilkos golyó lábszárcsontját fúrta át, és pár nap múlva végképen kioltá a szépreményű ifjú életét. Egy szeretett király koporsóját nem állják körül nagyobb gyászszal, mint Forinyák Gézáét hazánk vezértérfiai, köztük azok is, akik még életben voltak, az első márczius 15-ikének alkotói, megteremtői közül. Tizennyolcz év óta porlik már a szabadság ez ifjú vértanuja a pesti kerepesi temetőben; de emléke kitörölhetlen marad minden igaz honfi keblében, mert vérével pecsételte meg e nap emlékét, hogy a késő utódok is tanuljanak lelkesülni, s edződni a szabadságérti küzdelemben. Ma már, midőn a szabad e zrnék fölötti harczban nincs mit tartani a czenzura arguszi szemeitől, legliivatotlabbak e nap emlékének évenkénti megörökítésére a tudományosan képző egyletek. Es ezt valóban teszik is. B.-Csabán a „Polgári kör," hogy a márcz. 15-iki napot minél méltóbban megünnepelhesse, már több évvel ezelőtt beszerzé a „Kör" részére Kossuth Lajos életnagyságú arczképét és miután művész hazánkfia s földiák Haan Antal ur polgártársainak eme buzgalmától megilletődve a tiszteletdijat el nem fogadta a díszes olajfestményért, az összegyűjtött pénz a b.-csabai gymnazium részére „Kossuth-alapitvány" czimén gyümölcsözővé tétetett az itteni egyik pénzintézetben, és a befolyó kamatok ösztöndíjul szolgálnak egy-egy jobb tanuló számára. A „Polgári kör" által ma este megtartandó ünnepélyről csak jövőre lehetvén írni, egyelőre annyit mondhatunk, hogy-több idő óta egy lelkes hölgy Orosházáról évenként egv-egy aliialmi költeményt küld anonym a csabai „Polgári kör" elnökségéhez azon megjegyzéssel, hogy az az ünnepély alkalmával felolvastassák. Az idén, mint értesültünk, a költemény már több hét óta a kör alelnökénél van és az előkészületek szintén meg vannak téve az ünnepély minél impozánsabb sikerültére, miről a csabai „Polgári kör" eddigi jóhirneve elegendő kezességet nyújt. — A német kormány, mint házigazda, szétküldte a hivatalos meghívókat a Berlinben tartandó kongressusra, miután Anglia, Francziaország és Olahország előzetesen elfogadták a javaslatot: Görögország, mely nemzetiségi érdekeit az uj szláv alakulások által veszélyeztetve látja, szintén képviseltetni kivánt a kongressuson, s az angol kormány, melyhez fordult, elfogadta ezen javaslatot. Ámde ez nem az angol kormányon áll egyedül, s bizonyosnak vehető, hogy a kongressusra csupán a hat hatalom Képviselői jelennek meg. Anglia Ígérete tehát legfölebb ugy magyarázható, hogy megbízottja Lord Lyous egyúttal a görögök érdekeit is képviselni íogja. — Hód-Mező-Vásárhelyen szélsőbali kouventikulum volt a Budapestről leutazott apostolok vezérlete alatt. A hangulat, mint egy távirat mondja, igen hideg volt. Hoztak határozatokat az országos szervezkedésre vonatkozólag, szemben a közeledő választásokkal, s kimondották, hogy semmiféle más ellenzékkel nem szövetkeznek, mert ezek csak magukhoz csábítanák a tisztavérüeket, s azután elhagynák programjukat. — Ferencz Károly főherczeget szerdán délután 5 órakor kisérték örök nyugalomra. Mi is osztozkodunk a birodalmi főváros gyászában; a magas elhunyt lelki üdveért nálunk is fognak gyászmisót tartatni. Szükséges-e rendszeres kisdedávoda Gyoma városának ? [Vége.] Mondok még egy másik szomorú példát is. A kis gyermek apja elmegy dolga után a mezőre, édes anyja elmegy a piaczra, s a gyermeket, hogy „bent valami kárt ne tegyen" kizárják a szobából az udvarra. Azonban a gyermek szűknek találja az udvart, felébred benne a nagyobb tér utáni szabadságvágy: kimászik a kerítésen, beleesik, s belehal a ház mellett levő mély árokba. A másik csendesebb természetű levén, az udvaron marad, ott játszik, míg végre a kútban leli szomorú halálát. Ezen példákból most már meggyőződhetik mindenki, hogy a gyermeknek szülői távollétében ápolóra, gondozora van szüksége, s ezt feltaláljak a kisded-nevelőben, ki nem csak gondozza, hanem tanítja is a fejletlen gyermeket, rosz tulajdonairól leszoktatja, szivét fogékonynyá ü JkÉugyn Közlöny" teája. KI leopa.tr a. — Elbeszélés. — (Folytatái.) „Mitől reszket édes angyalom ?" kérdezte Valerinet, ki halálsápadtan állott helyében s körülkarolva csókokkal akart pírt csalni a máskor oly üde arczra. „Oh Kálmán, oly rosz előérzetem van, — ugy érzem mindenki elhagy." „Én nem hagylak el soha!" szólt hévvel az ifjú, s szorosabban ölelte magához a nőt. „Szeretsz engem, Kálmán?" „Oh, még kérdezheted?" „Képes volnál érteni áldozatot hozni?" „Erted nem ösmerek áldozatot!" „Majd meglátom. Ma estve, a szokott helyen várlak. Most pedig siess innen, — itt a kis ajtó kulcsa." Még egy heves ölelés, egy tüzes osókzápor, s az ifjú eltűnt, — Valerine pedig rendbeszedve pongyoláját, megjelent Imre és Green előtt. Az angol mereven nézett szemeibe, de csalatkozott, ha azt hitte, hogy Valerine oly könnyen elárulja magát; egy vonása sem mozdult halvány arczának, s kérdőleg nézett az angolra, — hogy ez szinte zavarba jött. „Asszonyom, azt hiszem, mi ismerjük egymást?" szólt ez minden szót hangsúlyozva. „Nem emlékezem a szerencsére uram, magyarázza ki magát." „Emlékezik ön a Thomastown városára?" „Én soha sem voltam ott, — de miért e kérdés?" „Asszonyom ugy látom, nem mondott le a szinmüvészetről!" „Uram, ön sérteget —" „Ah, azt tettem volna? — ha igen, ugy személyében csalódtam, azonban épen Bécsben van Santa-Clara kapitány, és —" Nem végezte be mondatát, mert Valerine a kiejtett név hallatára ájultan rogyott össze. „Nos uram c szólt az angol Imréhez, ki összefont karokkal hallgatta végig a párbeszédet. Imre a legmélyebb megvetéssel nézett Valerinere. s elhagyta Greennel a termet. Még az nap kifizette az angolt, s örök hallgatását megvásárolta, — egy okmányt íratván azzal alá, melynek értelmében a titok felfedezése esetén a kapott összeget kamatostul visszafizetni tartozik. Green zsebredugta a pénzt, megbámulta a Dunapartot s még az nap felutazott Bécsbe, leküldve onnan a fatalis festményt Imrének — emlékül. Bizony ritka gyűjteményben van oiyan drága ereklye! VII. Imre pedig a bankárjától, hol Greent kielégitó, egyenesen Jókuthy Aurél felkerésóre indult. Aurél egyike lőn a főváros legkeresettebb ügyvédeinek; a kedélyes s könyelmü ifjúból józan s higgadt férfi lett. Imrét nem látta, mióta ez Kis-Oselevónyből a nagy bátyai örökség felvételére indult, s most annál jobban esett neki a viszontlásás: „Édes Imrém!" szólt hévvel ölelve meg barátját ..oh, be jól esik, hogy már láthatlak; mi szép tőled hogy el nem feledtél boldogságod közepett." Imre keserűen mosolygott. „Ne beszélj boldogságról barátom, vége már annak." „Hogyan? Te mondod azt, egy oly angyal férje? a minőnek kedves nődet festik?" „Hadd el, hadd a dicséretet! Tudod, mi hozott hozzád ?" „Nos barátom?" „Elvállalod-e válóperem kivitelét?" Szegény Aurél azt sem tudta, komolyan vegye-e a dolgot, de Imrétől ily illetlen tréfát épen nem várhatott. „S mi vezet e borzasztó lépésre?" (Folyt, köv.)