Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-03-10 / 20. szám

V. évfolyam. 1878. 20. szám. B.-Csaba, márcziiis 10-éii. BÉKÉSMEGYEI KÖZL Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és osíitör tökön. Előfizetési díj: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái ÓB a nyomdában, vidéken minde^ postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A kereskedelmi ifjuság. Téves nézetek a nemzetgazdasági elvek és tényezők körül uralkodtak századokon át hazánkban. A kereskedelem lenézett, kigúnyolt foglalkozási ág volt. Annak horderejét és jelentőségét az állami életben, annak fontosságát a nemzeti vagyonosodás érdekében nem kutatta senki. A rómaiaknál a rabszolgáknak jutott a csere üzése, és rabszolgai lealacsonyító üzelemnek tekintették; de mig a nyugoti népek annak becsét és értékét csakhamar felfogva a kereskedelem megalapítása a bel-, kül- és tengeri kereskedelem felkarolásával igyekeztek az állam tekintélyét latba vetni; mig a középkorban a német ós olasz városok fejlődésével a kereskedelem csakhamar nagy jelentőségre vergődött, addig nálunk a kereskedelem és ipar, idegenek betelepítése folytán is csak azon szomorú stádiumba jutott, hogy mig az ipar idegenek kezében a jobbágyi viszonyokkal kapcsolatban a földesúri hatóság tartozékának tekintetett, és csak a városokban vergődött valamivé, a kereskedelem, a „seftelés," az uralkodó félszeg közgazdasági nézetek folytán a csalással egy kategóriába helyezve, egy elnyomott osztály kezei közt hagyva, az által monopolizáltatok mai napig. De biz azt nem báata senki. „Zsidó" és kereskedő egy fogalom volt. És amint senki sem kívánkozott zsidóvá lenni, aképen az „ur" családfáján támadt szennyfolt ós fekély lett volna, ha egyik ivadék a kereskedelem undok üzelmeibe bocsátkozott volna. Ez szerencsére sohasem történt. Es hogy ez a szerencse mily szerencsetlenség volna az országra, azt bizony nem gyanította senki. A virágzó kereskedelme folytán nagygyá lett olasz középkori köztársasági államokban, a legrégibb nemesi családok voltak az első keres kedők és bankárok és amint az országot megvédendő kardot ragadtak, ugy váltották azt fel békésebb időben üzleti irodájukban a tollal, és ezen nemesi családok számos ivadékai máig is Olaszhon legnagyobb bankárjai. Nálunk kereskedelemről e szó teljes és nemzetgazdasági értelmében szó sem lehetett; szerves egységgé nem alakulhatott, mert inkább egymástól független csereberére szoritkozott, amint egy máról holnapra tengődő, a szabad mozgásban minden tekintetben megakadályozott osztály kezében egyetemes foglalkozássá és nemzeti vagyonosodási, illetőleg nemzetgazdasági tényezővé nem is válhatott. Későn kezdtük belátni, hogy mi a kereskedelem. Későn kezdtek csak terjedni és világot látni némi nemzetgazdasági irányelvek. > Gr. Széchenyi István nagy szelleme és lángelméjével, párosulva a hazafiság szent érzelmeivel kezdte művelni a megmunkálatlan talajt és szóval, tettel és Írással teremtett a gazdasági életben egy uj korszakot. Felnyílt a nemzet szeme. Bekövetkezett nemzetgazdasági életünkben az elmulasztottakrohamos pótlása. Ez hatott a kereskedelemre is, mely ezentúl több figyelemre méltattatott a nemzet és a törvényhozás részéről. Amint a kereskedelem nagyobb tért kezd elfoglalni a nemzetgazdasági élet keretében, akképen emelkedik* tekintélyben maga a kereskedelmi, illetőleg kereskedői osztály. Hogy kereskedelmi képzettség, vállalkozási szellem és társadalmi állás tekintetében hazánk kereskedői osztálya a külfölddel versenyezhessen, szükséges ugy maga a kereskedelmi téren működők vállvetett együttes erőfeszítése, valamint a társadalomnak bizonyos tekintetben való közreműködése. A társadalomnak szakítani kell a viszonyainkból fejlődött előítéletekkel, és a kereskedői osztálynak azon helyet juttatni, mely azt az általa képviselt foglalkozási ág fontosságánál fogva megilleti. De viszont, hogy a kereskedői osztály, üzleti működésétől eltekintve, a társadalmi életben szereplésnek és tekintélynek örvendhessen, szükséges, hogy a mi kereskedőink is a műveltség azon színvonalára emelkedjenek, melyet a mai kor minden intelligens embertől követel. Kellő szakképzettség elnyerésére is kell törekedni, hogy a közönséges mindennapiam üzérszellembői kivetkőzve, a világkereskedelmi osztály méltó tagjává legyen. A kereskedői osztálynak és első sorban a kereskedelmi ifjúságnak van tehát fentartva, hogy minden utat és módot, de különösen a társulás intézményét felhaszuálja erősbödésére, önképzésére és művelődésére. Es örömmel üdvözölhetünk minden oly mozgalmat, mely erre irányul, vagy ennek csak csiráját is rejti magában. Hazánk számos városában kereskedelmi és terménycsarnokok vanuak hivatva a kereskedelmi érdekek előmozdítása és megóvására, de mig az öregek csak az anyagi érdek szemüvegén át tekintik a viszonyokat, hazánk kereskedelmi ifjúsága, mint az uj nemzedék tagjai, már társadalmi irányban is kezd mozogni. Mert társadalmi állást igényelnek. Hazánk fővárosában, de már több vidéki városban is számos oly egylet van, mely a kereskedelmi pályán mozgó ifjaknak fárasztó és kimerítő üzleti munka után alkalmat nyújt: nemes szórakozásra, szakképzettség és társadalmi műveltségnek az Önképzés utján való elnyerésére. G_

s. — Az uj Bulgária határai. Az uj muszka tartomány felületes számítás szerint 3200—3500 négyszeginértföldre terjed, két tenger vizében fürdik, s keresztül megy rajta minden Európába vezető keleti vonal. A portának csak két területe maradna, egymástól külön-külön: Konstantinápoly és Drinápoly környéke körülbelől 400 négyszögmértföld, s egy 3000 négyszögmértföldre elnyúló terület, mely Boszniát, Herczegovinát, Albániát, Epirust, Thessaliát ós Szaloniki vidékét a Ctialkisz félszigettel foglalja magában. — A kongreszusnak Berlinben való összeülósét most már bizonyosnak tekintik. A kongreszus eszméje, ugy látszik mégis győz, ós pedig azon értelemben, hogy a kabinetek vezérminiszterei vesznek abban részt. Gorcsakoff berezeg is elmegy, s Bismarck herczeg nem vonaü Jkésigjeí Közlöny" tárnája. K. leopatra. — Elbeszélés. — (Folytatás.) „Egy izben, a mint már a kép majd teljesen elkészült, s csak az utolsó vonások voltak hátra, nagy lárma támadt az udvaron, egy hires gonosztevő szökött meg a börtönből, s én kötelességem teljesítésére rohantam, véletlenül nyitva feledve Wertheim-szekrényemet, melyben a/, államnak húszezer dollárja hevert." # „Midőn eredménytelen voltam kénytelen visszatérni, szobámban még egy kellemetlenebb meglepetés várt reám: az én szép mintaképem az állam szép bankjegyeivel együtt eltűnt, még boldogult nőm ékszereit is emlékül vi?én magával." „Minden keresés, köröztetés hasztalan volt; miatta odaveszett csekély vagyonom, sőt hivatalomat, becsületemet is alig tarthattam meg." „S nem is akadt még máig sem ama nőre?" „I)e igen, az emiitett fegyenczet Ottavában egy fürdőhelyen elcsípettem, s a vizsgálatból kitűnt, hogy Thomasthownból együtt szöktek meg, de mielőtt hasznát vehettem e felfedezésnek, a fegyencz, ki Trislwood Adolf álnév alatt élt ehüuése óta, ismét szökni akart, de oly szerencsétlenül bukott le a fogház faláról, hogy nyakát szegte, s vele együtt minden reményemet eltemették!" „Uram, — szólott Sándor ünnepélyesen, — azon nő, kit mi emliténk, fájdalommal vallom be, mert egy jó barátom felesége, a legnagyobb valószínűséggel az. ön megrablója. Férje itt van Bécsben, jőjjöu velem a Tauber szállodába, s ott találkozhatunk vele." Imrét szállásán találták, s az angol újból elbeszélte, a mit Pathóczyéknál: mondott. Alig lehetett szavai valóságában kétkedni; az igazságnak meggyőző hangja van. A kép pedig bizonyosabbá tette előadását. Imrét földig sújtotta a felfedezés, de uralkodva felindulásán, bár reszkető ajkakkal, hidegen szólt Green Aluredhez. „Uram, én Benyam Yalerine törvényes férje vagyok, s nőm becsülete az enyém is. Elbeszélése beigazolására elég lesz egy szembesítés Valerineval; ha, amiben nem tudok kételkedni, a dolog az ön javára üt ki, ön kárpótolva leeud veszteségeért, ha azonban nőmet méltatlanul gyalázta, ugy elkészülhet reá, hogy golyómat agyába röpítem. „Elfogadom!" felelt az angol. Másnap hajnalban Imre Kolton szállott ki a vonatról az angollal együtt. Ugy látszik, Valerine nem várta férjét, mert különben nem kellett volna ennek hangja hallatára szeretőjét az ablak nehéz függönyei megó rejteni. Egész testében remegve, rosz előérzet közt nyitotta fel a zárt; ében hajának kuszált fürtéin, kékre csókolt ajkain, s bágygyadt szeme alatt a sötét patkókon bárki meglátta volna a kéj közt átélvezett éj nyomait; de most Imre alig nézett reá, s a szoba sötétében mitsem vett észre. „Gyorsan öltözzön fel kérem Valerine, egy úrral jöttem, ki állítólag Thomasthownból ismeri." „Ki az?" kérdezte remegve Valerine, kit férjének fagyos hangja majd megdermesztett. „Majd meglátja, az elfogadó teremben várunk kegyedre" szólt Imre, s magára hagyta Valerinet. Kálmán is kibujt a függöny alól, s gyorsan kötötte fel nyakkendőjét. (Folyt, köv)