Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-03-07 / 19. szám

V. évfolyam. 1878. 20. szám. B.-Csaba, márcziiis 19-éii. Ff •• •• Politikai, társadalmi, közgazdászati ós vegyes tartalmi! lap. Megjelenik hetenként kétszer* : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési díj: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiildve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Az árva-iievelésről. Az emberi humaaismus a nyomor enyhítésére számtalan intézményt létesített, melyek között az elhagyatott árvák és ügyefogyott szegények ellátása s nevelése a legnagyobb támogatásnak örvend ugy egyesek, mi az e czélra alakuló társulatok részéről. Már a régiek az ó-korban is figyelmet érdemlő gondoskodással voltak az árvák és szegények iránt, az ujabb korban pedig Belgium és Németország nagyobb városaiban már bizonyos rendszer szerint kétféle módon segítettek a társadalom e mostoháiuak sorsán. fi módok egyike volt, hogy számukra nyilvános árvaházakat építettek és azokban ápolták, nevelték és tanitották őket; másika, hogy szegényebb és vagyonosabb polgárok házaiban a családokba osztották el, és ápolásuk-, neveltetésük és taníttatásukról a megbizott család tartozott gondoskodui. De e rendszer amellett, hogy sikerre nem vezetett, még szerencsétlen következményeket is szült, amennyiben a gyermekek az árvaházakban testi munkát nem végeztek, a Kevés szellemet is csak gépiesen ós a testi erő kifejlésének hátrányára, s ugy történt, hogy az intézetből való kilépésök után épen a munka volt rájuk nézve nehéz, az önfentartás lehetlen, s ők szérencsétlenek voltak. A családokra bízott gyermekek a legtöbb esetben épen megfordítva, csupán testi munkára valának utalva, szellemi kiképeztetésükre semmi, vagy csali igen kevés gond fordíttatott; mindezekhez még kiméletlen bánásmódban is részesültek, felhasználtattak a roszra, s maguk is roszakká lettek és — elvesztek. Az árv'anevelés ügyén 1775. a schweiczi Pestalozzi Henrik lendített, midőn Argau kantonban, Birr mellett, Neuhof nevü falusi földbirtokán nagy áldozatokKal árva-nevelő-intézetet nyitott és tartott fenn, és abban az árva ós szegény gyermekeket nemcsak ápolta, nevelte és tanította, hanem folytonosan szoktatta munkára, és olyan m inkára, melynek segítségével felnőtt korukban biztosan megélhettek. Pestalozzit elvben követték 1801. Eulenberg Emánuel berni patriczius. ki árvaintézetében jövedelmező gazdaságot űzött, s 1810. ennek ügyes vezetője, Wehrli Jakab. Ezek összeszedték az árva s ügyefogyott szegény gyermeket az utczán, sokszor a fenyítő bíró kezéb)l, s Hofwyban lévő intezetükben elhelyezték, s testileg szellemileg Kiképezvén, a társadalomnak hasznos polgáraivá lőnek. Azóta az úgynevezett árva-házak Schweiczban mindinkább fogynak, s keletkeznek helyettök fonással, szövéssel vagy gazdászattal egybekötött árva-nevelő-intézetek, melyeknek tanítói mind Wehrli iskolájából kerülnek ki. Átszármaztak ezek más országokba, s nevezetesen hazánkba is. Ott van például a balaton-fiiredi szeretetház, s élén a scweiczi kitűnő tanár, Weber. Wittinger Antal, — a — A török-orosz békeszerződés megköttetett. E rég várt és oly soká késett hirt hozta meg a távíró egy szt.-pétervári távirat alakjában, mely az orosz sajtóiroda általánosan ismert lakonikus rövidségében a puszta tény konstatálását elégnek találja. A Reutersoffice azonban többet akar tudni, s közli, hogy a szerződési okmányban Oroszország lemondott a leendő bulgáriai és az egyptom: tributumüak hadi kárpótlás fejében való követeléséről. A .,Times" szerint a föltételek nem foglalják magokban a torok flotta átengedését, valamint nem érintetnek az elzálogosított államjövedelmek, a hadi kárpótlást illetőleg még nincsen végleges megállapodás, a rai — Erzerum kivételével — főkép az ázsiai területből fog kielégíttetni. A Romániára, Szerbiára és Montenegróra vonatkozó már, közölt feltételek elfogadtattak, Konstantinápolyban — hir szerint — összehívják a parliamentet, hogy szentesítse a megkötött békeföltételek<jt. Mind e hirek oly hiányosak, hogy azokhoz az előttünk fekvő adatok elégtelensége miatt ez idő szerint hozzá szólni tartózkodunk; beérvén puszta közlésével annak, a mi iránt a politikai világ érdeklődése oly magas fokra föl van csigázva. Hajlandók vagyunk az előzmények után ( s több igen könnyen;-megérthető oknál fogva e pontozatokat a valósággal nem minden részben megegyezőknek tekinteni. Erre nézve azonban be kell várnunk a legközelebbi napok jelentéseit, a mik a keleten végbemenő eseményeknek bizonyára hű kópét lógják nyújtani, — A Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés tárgyában a berlini Nat. Zeitung a következőket írja: „ A mult évi októberben félbeszakadt tárgyalások ez évi ápril elején ismét folytattatnak; legalább ezen időre kilátásba helyeztetett az osztrák-magyar megbízottak Berlinbe érkezése. A mult év végével „időhiány" okozta a szerződés létre nem jöttét, a mi Ausztria-Magyarországot azon indítvány megtételére b

:.rta, hogy a kereskedelmi szerződés egyelőre meghosszabbíttassák. — XIII. Leo pápa megkoronáztatása márezius 4-én kissé szomorúan, de minden zavarás nélkül folyt le, s 9 órától 2-ig tartott. 8 órakor az ünnepélyre meghívottak megjelentek a Sixtuskápolnában. Az utczák még majdnem egészen üresek voltak; a Szent-Péter téren egy század katona állott. S 9 órakor mégis zsúfolva volt már a Sixtina. A fejedelmi emelvényen a többiek közt n parmai herczeg és herczegnő volt jelen. A mezőgazdaság e'rdeke'ben. (A közgazdasági miniszter körrendelete az összes törvényhatóságok közigazgatási bizottságaihoz.) Azon körülmény, mely szerint hazánkban a keresetforrások között a mezőgazdaság mérv és terjedtség tekintetében minden egyebet messze fölülmúl és valamennyinek alapját, a közvagyonosság ós adó képességnek alapját képezi, elufasithatlanul követeli, hogy fejlesztésére a kormány és a hatóságok által a többi érdek fölött kiváló gond fordittassók. A „Sskmmí Közlöny" tárája. ü leopatra. — Elbeszélés. — (Folytatás.) VI. Az 1873 év szemptemberének egyik napja tengernyi néző-közönséget üdvözölhetett a bécsi világkiállítás művészeti csarnokáb m. Minden kép, minden kis szobor vagy dombornü és műkedvelő közönség bírálata alatt állott. Egy előkelő ifjú párt követünk; sorban nézik végig a termeket, s halkan tesznek megjegyzéseket egy-egy kiváló műremek, vagy egy-egy föltünöbb alak felett. Egy ifjú názaspár is merősünk Pathóc/y Sándor s neje a kis Ofalvay Malviné, kik nászutukkal kapcsoltak össze a világkiállítás megtekintését. Most épen egy képet néznek, ugy látszik, nagyon lebilincselte figyelmüket. A kép egy erdőben ábrándozó fiatal hölgyet ábrázolt, a mint egy megfagyott, s a gyepen fekvő kis fecskére néz szánakozó mosollyal. A kép valóban remek volt, de a mi hőseinket érdekelte, az a kép s Hilára vagy Valerine közötti hasonlatosság volt. „Valóban, mintha csak Hilárát látnám!" szólt a férj, folytatva már megke/.dett társalgást, „de az arcz kissé teltebb, a haj s arezbőr kissé sötétebb — s inkább hasonlít Ölyvödiné, mint Hilára arczára." „Hogy nem jutott eszembe, igazán, valóságos Valeriné!" „Ölyvödi is ide fen van, figyelmeztetni fogom e képre, mindenestre meglepi vele Valerinet" szólt Sándor, s még egy tekintetet vetve a képre, tovább vonultak. Egy férfi pedig, ki látszólag a képtárlat egykedvű szemlélője volt, szüntelen az ifjú pár nyomáoan volt, s midőn belefáradva a világ kincseinek szemléletebe, szállásukra sétáltak, a különös egyén odáig elkísérte őket. Alig értek fél szobájukba, midőn ajtajukon kopogtatás hallatszott, s az ismeretlen férfi lépett be. „Bocsássanak meg nagyságtok alkalmatlanságoméi t, melyre igen fontos ok kényszeritett s bátorított" szólt az idegen angolul s illedelmesen bajtá meg magát. Sándor s Malviné meglepetve néztek egymásra. „Kicsoda ön uram, s miben lehetek szolgálatára?' „Nevem Gieen Alfréd, amerikai polgár s Tomasthown városában állami fogházfelügyelő vagyok. Az ok, mely ide vezetett, igen különös — engedjék meg kérem, hogy leülhessek, igen fel vagyok indulva." „Tessék." „Nagyságtok" folytatta beszédét az angol „ma egy általam festett képet voltak kegyesek vizsgálni, s épen akkor Valerine nevet említettek, szabad e tudnom, hogy a kiejtett név a képpel kapcsolatosan volt felemlítve? Ettől függ, tovább is alkalmatlankodom-e?" „Igen, — szólt Sándor — a képet egy östneröeünkhöz találtuk hasonlónak, kit Valerinének hivnak. „S szabad tudnom, honnan való ama nő?" „Magyarországban egy városban lakik." „Ah ezer bocsánat, — keserűen csalatkoztam, — én amerikainak hittem őt." „S valóban az, ezelőtt egy évvel jött Magyarországba." „Ah! ugy nem tévedhetek," szólt az idegen, s kitörő örömet alig tudta elpalástolni. „Ön kíváncsivá tesz bennünket." „Bátorságot veszek tehát viseletemet megmagyarázni. — Azon képet, mely uagyságtok figyelmét magára vonni szerencsés volt, ezelőtt három évvel én festettem. Egy daltársulat jött Thomasthownba, s e kép eredetije a társulat primadonnája volt; nekem, ki üres időmet a festészettel töltém, s minden szép iráni lelkesültem, •— Benyam Valerine auyira megtetszett, bogy elhatároztam öt vásznamon megörökítani. Tiz aranyban egyeztünk be, melyért ő a kép elkészültéig kötelezte magát napouként egy óráig mintául ülni előttem." (Folyt, köv)