Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-02-17 / 14. szám
V. évfolyam. 1878. 4 14. szám. B.-Csaba, február 17-c». BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer* : vasárnap t >s csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám Ara 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 2& kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Bieuer B. urnái és a nyomdában, vidéken mindé., postahivatalnál 5 kros postautalvány nyal. A csabai szinház. = Koszorús regényírónk, Jókai Mór legutóbb tartott országgyűlési beszédében, melynek részünkről minden szavát osztjuk, s melyre nézve határozott véleményünk az, hogy ez egyszer a költő,, kinek agya állítólag csupa merész fantaziával van telve, sokkal gyakorlatibb és higgadtabb politikusnak bizonyult, mint sok ember, ki nagy ós bölcs politikusnak fitogtatva magát, elérhetetlen utópiák után kapkod ós egy bizonytalan jövőnek, előre ki nem sáámitható, válságos megrázkódtatásnak akarná alávetni az országot — konstatálta, hogy oly nemzet, melynek kebelében a mai nehéz időkben is, önkényt százezreket költenek nemzeti czélokra ós színházakra, az nem lehet oly nyomorúságos helyzetben, mint a hogy azt a mindenben túlzó, rettentő frázisokkal dobálózó ellenzék a világgal — anyagi hitelűnk nagy kárára, elhitetni akarja. Különösen kiemelte a szónok, hogy például Csaba városa egy 80,000 frtos színházat épített a nemzeti múzsa ápolására. A békésinegyeiek ós különösen n csabaiak hálás köszönettel vették az országos hirü férfi szives elismerését. Annál roszabbul esett egyik fővárosi szélbali lap e tárgyban közölt helyreigazítás-féléje, melyről nem tudjuk és nem is kutatjuk ki fábri — kálta, de a melynek érdemlege. tartalmát, mely szerint ez a 80,000 frtos épület nem is szinház, nanern speculaczióra szánt bérház, hallgatással nem mellőzhetjük. A tiszta igazság kedvéért kijelentjük, hogy az illető szélbali újság közleménye a való tényállással ellenkezik, mert a csabai közbirtokosság, mely ezen diszes épületet emelte, főczélul, mint a monumentális épület homlokzatán is olvazliató, a „közművelődést" tűzte ki, s azt, hogy Csabán, a tulnyomólag tótajku városban a magyar nyelvnek legyen állandó temploma. A fölbej sírás a karzattal és páholyokkal ellát >tt színterembe vezet, hol csaids szinielőadásokra, különösen e czélra épült, sülyesztőkkel is ellátott félkör alakú színpad van , az első emeleten pedig van egy gyönyörű diszterem, melyben a most a városházán tartatni szokott magyar felolvasások, hangversenyek és szavalati estélyek fognak ezentúl megtartatni. Az épület külseje is, nem bérház formára, hanem a művészetnek és irodalomnak szánt építményhez egyedül illó magasabb stylusban van épitve. Az épületnek főrészei tehát tisztán szellemi czélokra vannak szánva, ugy, hogy azoknak, kik igénybe akarják venni ily czélokra, ingyen engedtetik át használatra és különösen színészektől épen nem fog dij szedetni. Igaz, hogy földszint egy-két bolt is van, mely némi a többinek feltartására fordítandó jövedelmét hoz, de ugy hisszük, az nem hiba, ha valakinek sikerül a hasznost a mulattatóval összekötni. Ez egyébiránt majdnem mindenhol ugy van és hogy a legközelebbi példát említsük, ott van az aradi szinház is, hol kávé- és sörház, boltok és lakások vannak. De azért az aradi szinház még sem épült volna, ha a főczél nem az, hogy szinház legyen s a csabai közbirtokosság sem épiti e monumentális, drága épületet, ha a magyar szónak állandó hazát nem akar teremteni, mert ha nyereség lett volna a czél, akkor ez nagyon gyakorliatlan vállalat, a mennyiben a 80,000 forint csak 5 u/ 0 is, biztos helyre, elsőrendű pénzintézetbe letéve, 4-szer annyi jövedelmet hajtott volna, mint egy diszépület emelése mely fentartási költségbe, adóba is kerül. Ez a tiszta, hamisítatlan való, s elég sajnos, hogy a szélbali sajtó a legnemesebb tettet, a legszebb intencziót is szo'cott fegyvereivel agyar nusitással mocskolja be, hogy tarthatlan és nem létesíthető szándékai és terveinek propagandát csináljon és port hintsen a könnyen ámítható nép szemébe ! — Ausztria-Magyarország és Anglia szövetségének esélyéről igen figyelemre méltón nyilatkozik az angol kormánypárt tőközlönye a „Standard" válaszul Gladstonenak múltkori kitörésére, melylyel ez orosz államfórfiuvá promoveált hajdani liberális pártvezér monarchiánknak kedveskedett. „Anglia szilárdul ragaszkodik ahhoz, hogy az orosz-török bókeegyezménynél beleszólási jogát fenntartsa és nem megtűrni oly békefeltételt, mely az ő érdekei ellen intéztetnék. Nyilvánvaló, hogy Ausztria-Magyarország is hasonlóan van elhatározva. Oroszország tehát nyilván kenytelen lesz lemondani ama czéljairól, melyek megválósitására a dunai várakba és a konstantinápolyi védvonalakba titokban befészkelődött, és pedig az Ausztria-Magyarország és Anglia jogos érzékenysége iránt való hesuntettiöi; vagyna nem, aK;cor b„li.«i nagjvuu c. kerül a dolog, mint az volt, melyet most felfüggesztettek. — A Deák Ferencz emlékszobrára beérkezett adományokról szóló XVII. kimutatást közli a hivatalos lap pár utolsó száma. E szerint tetemesb összegeket adakoztak: A nemzeti kaszinó 1000 frtot; a bécsi magyar olvasó és társas kör 453 frt 32 krt; Rónay F. 500 frtot; a pécsi takarékpénztár 400 frtot; Sinay István 333 frt 45 krt; özv. Bezerédy Istvánné 300 frtot; Schlauch Lörincz 200 frtot; Zólyommegye alispánja gyűjtés utján 120 frt 3 krt; a „Pesti Napló" szerkesztősége 115 frtot; a budapesti iparos kör 106 frt 70 krt; Balbó Ferencz 102 frtot; a körösi városi kaszinó 100 frtot; a nyíregyházi kaszinó 100 frtot; az első magyar gyapjugyár 100 frtot; az ó-becsei polgári olvasó egylet 61 frtot; Dr. Csillag Gyula gyűjtés utján 56 Irt 60 krt.; végre 50—50 trto} adományoztak: a zalaegerszegi, takarékpénztár, Cséri LaA „Békéiéi Közlöny" tárcsája.. Vasárnap-délutáni pletykaságok. II. Egyhangú az élet mindenfelé, ma u^ry mint holnap, s hála istennek még holnapután sem lesz vége, ennek a zajos egyhangúságnak. Ez az egyhangúság pedig hasonlít egy kíkeleti díszben ékeskedő iához, melyen annyi a virág, hogy miatta nem látszik a levél. Mindenüuuen báli hirek érkeznek be a szerkesztőségi irodába, a rovatvezető nagy aggodalmára, a ki nem győzi a meghívókat evidencziában tartani, s vigasztalhatlan volna, ha egy báli hírt kifelejtene az újdonságok közzül. Maga a közönség is inkább elengedne egy vezérczikket a „Bürökfalvi Lapok -nak, (nagyobbára nem nagylemondásába kerül,) csak hogy a báli tudósítások el ne maradjanak, melyekben a papák s mamák szemevilágait zengi meg, a báltudósitó-czéh egy-egy fölkentje, a ki a sok hivatalos bókolás és magasztalásban utóvégre annyira érzéketlenné válik a „c.-inos, szép, kecses, bájos" epithetonok alkalmazása iránt, hogy a farsang végén inár csak csupa „bájos hölgyet" ismer, s elcsudálkozik azon, bogy ezt farsang előtt félig sem mondhatta el magáról. Naponta veszünk közleményeket — erre vagy arra a bálra vonatkozólag — ismeretlen szerelmes kezekből, melyekben Melánie Alice, Ludmilla úrhölgyeknek épit áldozó oltárt, egy-egy titkos imádó „rózsabimbó holdsugár veiöfény ibolyaillat, üdv, mámor", s hasonló sarkalatos dolgokból és négyszögletes rim-vályogból, melyen szivének farsangi (gyakran vizes) szalmáját füstölögteti nevezett úrhölgyek nem kis mulatságára, s nekünk nem kevesebb boszuságunkra, mert az efféle szerelmes tudósítások rendesen olyan virágesöt zúdítanak a fejünk felé, hogy prózai fogalmaink esernyőjét ugyancsak ki kell feszítenünk, hogy az árba ne fuljunk bele. Ábrándos tudósítóink zöngedelmei csakugyan mulatságosak, s mi itt nyomba ki is nyomatnánk néhányat, ha nem tartanánk attól, hogy Melánie, Alice, Ludmilla ő nagyságaik meg neheztelnek ránk ekkora bizalmasságért. Nem is hiszi más ember fia, hogy egy szerkesztőségnek milyen ovatosnak kell lennie az efféle szerelmes tudósítók üzelmei iránt. Múltkor példának okáért, Ámor egy „áldozata" ilyen szavakra fakad, s nem átallja mindezt nyílt „leve lező lapon" közölni velünk, mintha csak arra szánta volna közleményét, hogy a levél hordót gyönyörködtesse, a ki unalmas sétája közben, gyakran rá ér egy-egy „korrespondenczián mulatni." Tudósításában azt akarja velünk elhitetni, hogy az a—i bálban nem is lányok meg asszonyok, hanem „csupa angyal s istennő" volt együtt. Szerencse, hogy valaha tanultuk a mythologiát, s magunk is megfordultunk már sok bálnán: különben, még kinyomattuk volna a tudósítást, mit azzal kellett volna utólag helyreigazítanunk, hogy bizony nem angyalon voltak ott se, hanem lányok — a kik (reményiem nem veszi tőlem senki zokon ezt az ujabb udvariatlanságot) mindenütt csak — egyformák. Egy másik a ..províncziáról' („oh mi elbizakodott nagyvárosiak") ezt irja nekünk: hogy a „Betekints" hotel termei zsúfolásig megteltek az x i intelligenczia crémjével. Valóban bűbájos estély volt ez, s a tánczterem forgó lusterei az ünnepélyes alkalomra kivételesen nem faggyú, de gyöngyöket csorgató milly-gyertyákkal voltak ellátva. Azt hittük nem is a „betekints"-ben, hol egyébkor bus vándorlólegény s önérzetes hajdú issza borát, de a paradicsomban vagyunk, hol a rózsa örökké nyilik, a jázmin s myrtus levelén tarka pillangó csillogtatja hímporos szárnyait a mosolygó verőfényben s a zefir szerelemről suttog. Felejthetlen estély volt ez szerkesztő ur nagyon is sajnáljuk, hogy nem volt jelen, ho°-y látta volna: hogy „raktuk" mi a csárdást, a mely „kivilágos kiviradtig" tartott. Mulat most az egész világ, vagy helyesebben: (hiszen mi csak megyei lap vagyunk) az egész megye, kelettől nyugatig, alkonyattól virradatig minden áldott nap. Mulassunk is addig, mig nem a bojt flymen-rózsalánczait fogja csörögtetni fejünk felett....
