Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-11-14 / 91. szám

\ V. évfolyam. 1878. 91. szám, ll.-Csaba, november 14-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kéts/or : vas;írnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. : Egyes szám ár:i lOkr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalbii, Bieuei If. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. A tulajdon és tőke. (Folyt, és vége.) II. Az idézettekből láthatjuk, hogy a tulajdon a legősibb, legkezdetlegesebb birtokba vételben gyökezedzik s onnan veszi alapját. A uii tulajdon unkát képezi, az a mi vagyonunk; a tőke pedig nem más, mint szerzett vagyon, mely ujabb termelésre, vagyis vagyon szerzésre, tehát tőke gyarapításra fordittatik. Es igy a tulajdon és tőke egymásból folyó fogalmak. Azért aztán véghetlen csodáljuk némely tudós azon törekvését, hogy a tulajdont kiirtsa a társadalomból, hogy a tőkére, mint a társadalmi minden nyomon kizárólagos kutforrására, anathemát mond. Nagyon természetes, hogy azok, kik a szerzett vagyont igy üldözik és elkárhoztatják a tőkét, midőn a társadalom átalakításának szükségéről és sürgősségéről szólnak, mint igazi utópisták, nemcsak a tulajdonnak megszüntetését, de egyéb dolgokat is követelnek. Szerintök az örökösödés eltörlendő, vallás, család- talán szemérem is felesleges, egj^éni tulajdonságok, vágyak, törekvés, erő és erkölcsök csak fixa ideák, melyek nélkül meg lehet és meg is kell lenni az egyénnek a társadalom javára és parancsából. Teremtenek képeket, ideális országokat, mint Morus, Cauipanella, Oabex és mások, hogy élvezet lelkünknek bennök elkalandozni, hol nincs egyéni vagyon, nincs család, nincs feleség, nincs — igen nincs ember sem, hanem csak érzéki lény, állat; és ezen képzeleti müvekkel akarják meggyőzni a józan'eszű embert, szocziálistáink és kommunistáink rendszerök szépsége és helyességéről. Ha csak fejünk lágyára nem estünk, — bolondgornbát enni csak nem fogunk. Mi emberek lévén, mindent emberi szempontból ugy fogunk fel, mint ahogy a természet, történet tanított. Tudjuk azt, hogy a legősibb ember első tevékenysége, már hirtokot szerzett neki s tulajdonjogot adott hozzá, — mi a tulajdon létét az ember természetéből folyó szükségnek valljuk és igy a tőkét is. ^Nincs törekvés, ha reménynyel nem bírhatunk 'eredménye gyümölcsét élvezhetni. Van az emberben egy kevés önzés, és ezt — bölcselkedhetünk bár mennyit is — ki nem irthatjuk jellemünkből. Azért látni, érezni óhajtjuk munkánk gyümölcsét, ez közvetlen jutalma törekvésünknek. De majd nagyon is mélyen találok bele merülni tárgyamba, már is sokkal hosszabb voltam, mint sem azt egy hírlapi czikk kerete megengedi ; czéiom csak az volt, hogy a tulajdon, a tőke létének jogosultságát, sőt hogy helyesebben fejezzem ki magamat, szükségességét bizonyítsam ; mire ugyan a t. olvasók nagy részének alig volt szüksége, mivel azt nálam ugy is jobban tudják, de hát ha egy két olvsó valami kevés hasznát vette az elmondottaknak „Közlönyünk" avval is hasznottett. Körösparti. — A képviselőház november 11-diki ülésében benyújtottak a lelirnti javallatok. A 21-es bizottságét Szontagli Pál, a bizottság előadója adta be, az egyesült ellenzékét gr. Appony[ Albert. A felirati vitát a ház csütörtökön — ma — kezíli meg." — Budapest és Bécs között a távirdai összeköttess minden vonalon helyreállíttatott. Kossuth Lajos egy 10Vi év előtti leveles az ahhoz csatoií emle'kek. (Folytatás.) II. Közbevetőleg jegyzem csak meg, hogy nagy hazánkfia a festőművésznek adandó dijt tul nagyra azért becsülte, mert nem tudhatta azt, hogy H. A. mint csabai fi, szülővárosa társas köreinek e nagy disz-mellképeket a méltó jutalomnak egy harmadán alul állította ki, büszkeségének vallván egy részről azt is, hogy Kossuth L. festette, és baráti emléket óhajtván hagyni maga után szülő városában. A másik megjegyzésem az, hogy e képek festése mellett e két egyesület nem feledkezett meg azon hazafias, nemes figyelmeztetésről sem, mely berekesztőleg igy szól : „Adjanak bőkezűségüknek valamely gyümölcsöző irányt, mely egyesületeik hazafias szelleméhez is méltóbb löszén, s nekem is örömet okozatid örömtelen távolomban." — A két egyesület együttesén, saját körében tett gyűjtésből egy „Kossuth Lajos" alapítványt létesítendő, ma a kamatokkal mintegy 270 frt felett rendelkezik, mely ö-szeg egyelőre 300 írtra szándékoltatik kíegészitetni, s akkor kamatai egy szegény szorgalmas leány támogatására fognak fordíttatni a polgári leányiskolánál. Kossuth L. fenközölt levelének történetét ezzel befejezhetném, de ide csatolom még a képek leleplezésének leírását is. Midőn a képek megérkeztek, csak igen kevés nap választott el a Lajos név évforduló napjától, mi természetesebb tehát, minthogy a képek együttes leleplezését a kaszinó melletti ekkori nagy teremben, az akkor irt 1870. év augusztus 24-ke vagyis Lajos napja előestéjén tartották meg. Az ünnepélyen a kaszinó és körnek nemcsak tagjai, de ezek családjai is megjelentek. az ünnepély rögtönzött s egyszerű volt ; egy pár dal, egy szavalai, s a kör elnöke Kemény Mihálynak beszéde, melyet, mint a képek története kiegészítőjét szószerint közzé tenni nem tartn-ilz fnInato^ocnok A he-;léd wv hangzott • Tisztelt honleányok és honfitársak ! Midőn a mai nap alkonyán egy csendes, családias, testvéries ünnepélyre sereglettünk össze, miként a hivők az ur házában, a mulatni és gyönyörködni vágyók a közmulató helyeken szoktak : jóllehet hitünk, korunk, vágyaink, polgári foglalkozásunk, társadalmi és politikai nézeteink eltérők és különbözők, — ma még is egy és ugyan azon nemes érzelem, egy közös tisztelet és kegyeletéi zet egyesit bennünket. Kossuth Lajos nagy, olajfestett mellképének leleplezése a mai ünnepély neve, czime. Kossuth Lajos! egy rövid név, czim és rang nélkül, de oly név, mely minden magyar honleány és hazafiban, legyen az bármely politikai elvnek vallója, ha még e nemzet és emberiség iránti szeretet sziveinkben él, kell hogy a tisztelet igaz érzetét költse fel De ne kezdjük ott a hol végeznünk kell. Kugédjenek pár szót ejtenem előbb a kép történetéről, mint az ünnepély előzményéről. A b.-csabai kaszinó és a polgári kör, két erkölcsi testvér-egyesület, melyek czélja csak kisebb részben a társas szórakozás, de lényegileg a közművelődés i-kólái ezen egyesületek, köü „Békésmegyei Közlöny" bárczája. Egy házassági anonce. — Novellette. — (Vége ) III. Az ebédnél mind Laura, mind az ö^eg ur nagyon vig volt, de egyikök sem szólt egy árva szót is. Az öreg ur egyrészt rokoni fensőbbségénél, másrészt meg idősebb koránál fogva méltóságán alólinak tartá, hogy ő kérjen bocsánatot durczáskoaó húgától. Laura meg csak azért sem, mert nő volt. S általánosan elismert tény, hogy a nők, habár öntudatában vannak annak, miszerint ők a hibásak, csak azért sem teszik meg az első lépést. Azon fölül tudják ők jól azt is, hogy a makranezosság nekik igen jól áll, s ezért még hiuságuknak is egy kis mértékben eleget tenni törekszenek. Az ebéd végeztével szobájába vonult, s epedve várta az est bekövetkezését, s unalmában találgatta, hogy miféle ember lesz majd az ő leendő „lovagja." Udvarias-e, szellemdus-e ? tart e elegáns equipaget, szobaleányt, inast? rendez-e majd be számára egy keleti fénynyél bútorozott és díszített édeni boudoirt? S mig Laura ezekkel s hasonlókkal fárasztotta kis fejecskéjét, addig Szerémi ő nagysága hasunió dolgokon törte fejét, csakhogy magától értetődik, Hogy gondolatának központja egy „madonna" volt. Laura alig várva be a hét órát, már távozott hazulról, az ismertető piros schawllal karján, miután előbb szobaleányának megmondta, hogyha valaki keresné tudakozódnék utána, mit mondjon. Nyolcz órakor az öreg ur — mert hisz

Qn gyaníthatják a t. olvasók, hogy ő volt a légyottadó — azon törve a fejét, mit mondjon otthon, illetőleg mit adjon eltávozásának okául, mert este ő kivétel nélktil mindig otthon volt: belépett János, egy régi lámpát helyezve az asztalra. — János! mit csinál a kisasszony ? — Nemrég ment el hazulról kéremássan. — Hová? — Nem tudom kéremássan, de majd megtudom a Lizi leányasszonytól azonnal. Pár perez múlva visszajött, s jelenté, hogy a kisasszony a színházba ment a „Kis herczeget" megnézni, eltávozott. — Itt van ni — dünnyögó •— idáig legalább megmondá, ha valahová el akart menni, de most már arra sem érdemesít. Ilyenek a nők mind I Oh ha tudnám, hogy a ma esteli szylphid is ilyen természetű, inkább lemondanék — a csibukozáaról, de még sem mennÓK el a légyottra. De az igazai megvallva, örült Laura honn nem létének, mert legalább minden feltűnés nélkül történhetett eltávozása. Magára véve tehát felöltőjét, oda tűzve a jelvényt, pálezáját kezébe véve, neki iramodott a nagy útnak.