Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-11-14 / 91. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1878. 91 SZÁM. zös iskolák, hol minden tag tanitó is tanuló is ; hol ügy a helyi viszonyok érdekesb mozzanatai, mint a hazai közügyek, az irodalom és művé­szet, a mezőgazdaság, ipar és kereskedés, a polgári, politikai és társadalmi elvek, eszmék, szervezetek, kellemes időtöltés alakjában tanul­mányoztatnak, megvitattatnak, fejlesztetnek. — Mint ily erkölcsi testületek, kötelességet teljesí­tenek csak, ha a szép, jó és igazat erkölcsileg támogatják, vagy ha a haza és nemzet javára ki­ható nagy eszmék képviselőit, a nemzet gond­viselésszerű vezetőit, jóltevőit, közös tiszteletűk­kel megkoszorúzzák. Ezt tevé mind a két testület, midőn magyar hazánk több kitűnőbb fiait tiszteletbeli tagjaiul választá ; ezt teve akkor midőn Széchényi, Te­leky, Deák arczképeit, nem tekintve a politikai pártszinezetre, egy értelemmel tisztelete jeléül s termei díszéül megszerzé, és ezt tevé akkor, a midőn a nevezett nagy hazafiak olajba festett arczképei sorát Kossuth Lajos arczképével sza­porítani elhatározá. A megrendelt arczkép két példányban, egy a kaszinó, és egy a polgári kör részére a na­pokban teljesen elkészült és pedig valódi mű­vészi sikerrel. Nem siettettük, a véletlen hozta úgy, hogy az arczképek épen ma adatnak át a két testületnek, a midőn egyszersmind a meg­tisztelni óhajtott nagy hazánk fiának évfordulati névnapját is ünnepeljük. Ez legyen a kép történetéhez, melynek ki­folyása a mai ünnepély. — De mit szóljak az ünnepélyről, annak fontosságához méltót? A ma­gyar nemzet előtt korunkban a legnépszerűbb névhez, s a magyar hon történetében a legma­gasabban álló honfiak egyikének megtisztelésé­hez nem tul egyszerű, nem csekély-e, ezen mi ünnepélyünk ? ! Előkészületek nélkül, minden oly rögtönözve, a dal, a szavalat, — és rögtönözve, alig át­gondolva a gyönge magamra bizott elmélkedés, melynek ha a készülésre jutott idő, s tehetségem engedik, feladata hármas leendett ; szólani t. i. a jolar» T7Íei7/íixynlrhn'7 mórion. aoAlani i'mük fp.l­költ, nemes érzületéhez mérten, és szólani az ünnepelt hazafi nagyságához méltóan. Nagy és nehéz feladat. Hazánk viszonyai, midőn a magyar nemzet a hosszú kényuralom békóiból alig szabadulva, s nemzeti önfentartásában is annyi érdekhez kötve, csak lassan vajúdva képes ugy ki, mint befelé szervezkedni, s midőn a jelen és közel jövőre az ország törvényhozó testületének több­sége épen azon elveket ejté el, melyeknek az általunk megtiszteltetni kivánt nagy hazafi első szószólója és képviselője, — mérsékletet, egy­szerűséget, majdnem hallgatást követelnek tő­lünk, hogy a párttüntetés reánk fogható ne le­gyen. — Európának válságos helyzete hason­lóan nem alkalmas tüntetésekre, hasonlóan mér­sékletre int. Földrészünknek két legelső rendű nemzete csaknem szemeink előtt, minden eddigi háborút felülmúló öldöklési szenvedélylyel pusz­títja egymást hitvány ürügyért, hatalom és dics­vágyból. Talán állandó béke, de ugy lehet Eu­rópa minden nemzetének a harezba sodortatása leend e küzdelem eredménye ; ily eshetőséggel szemben és midőn a napi hirek kedélyünkre oly nyomasztólag hatnak, legindokoltabb ismét a néma kézszorítás. Elmélkedésem első részét te­hát hallgatással mellőzhetem. Hogy szavaim önök nemes és fenkölt ér­zelmeikhez méltók legyenek, ez rögtönzésem má­sodik és nehezebb feladala. Ámde itt vigasztalom és bátorítom magamat azzal, hogy helyzetem, erőm és tehetségemhez arányítva, mérsékelt le­end önök igénye, várakozása is. Es bátorít, megnyugtat az, hogy bármi gyönge hangon megpendített eszme ós gondolat elég arra, nogy a fogékony sziv és elme tovább fűzze azt, s ér­tékes gazdag eszmelánczot alkosson abból magának. K. M. (Folyt, köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság f. hó 4-én és folytatv? tartott gyűlésén. (Folytatás és vége.) A K.-Ladány-vésztői uton ásott kubikgödrök be­töltésére a járási szolgabíró eddig semmi gondot nem fordított ; az ezen útvonalon levő „Bikeri töltés", pedig mely a vállalkozó áltarjelenleg szélesittetik, még további szélesítést igényel. — De a közlekedés igényeinek nem felel meg a békési csatornahidboz vezető ut-töltés sem, mely az ottani szerfelett élénk és nagy forgalom tekin­tetéből legalább 2—3 méterrel szélesítendő. Sajnálattal jegyzem meg, hogy az endröd-szarvasí veszedelmes töl­tés helyett tervezett czélszerübb uj útvonal felépítését a halásztelki szab. társulat makacs vonakodása hátráltatja, mely társulat a töltés-ut helyett a miniszteri rendelet daczára sem uj utat a megyének átadni, sem a töltéssel párhuzamosan uj töltést épiteni nem akar. Ellenben örömmel jelentem, miszerint a magy. kir. közlekedési miniszter urnák a törvényhatósági bizottság határozata ellen, melylyel a szeghalmi-gyomai utat a megyei úthá­lózatba felvétetni rendelte, észrevétele nincs, mely útnak kellő jókarba helyheztetése tekintetéből szükséges hely­színi felvétele és a teendők iránti javaslat kidolgozásával a megyei állatnépitészei kir. főmérnök urat már ezúttal oly morron niegbizainl'liéfieui, - üogy az ezen uton levő s a belvizek természetes lefolyását akadályozó , Tógáf-on igényelt áteresz tervét és költségvetését is elkészíteni szíveskedjék. Megemlíteni kívánom még, hogy a b.-csabai országútnak borosgyáni vonala tervszerűen felépíttetett azon kivétellel, hogy nem a csabai töltéssel, de az a melletti elhagyott úttal kupcsoltatott össze, mely tévedés helyreállítását a járási szolgabíró ur megígérte. — A rendetlen állapotban levő közterek szabályozása tárgyában annyit jelenthetek, hogy a csabai, békési és mező-be­rényi főterek rendezése tervszerűen megindittatott és nagygyából befejeztetett, mely munkálatok azonban még további gondozást ós szilárdítást igényelnek. ÍY. Vódtöltések és körsánezok. A szabályozási társulatok vódtöltéseit és egyúttal a községek kötsánczait is szemle alá vévén : — jelentem, hogy a hosszufoki szab. társulat gátrendszerét oly meg­nyugtató karban találtam, mely a társulat ügyeinek eszélyes és erélyes vezetéséről, különösen pedig a tár­sulat szakközegének, t. Szent-Mihályi Lajos mérnök ur­nák lelkiismeretes ügybuzgalmáról ós kitartó tevékeny­ségéről tanúskodik. — Örömmel jegyzem meg, hogy e társulat, védmüveit az eddig észlelt legmagasabb viz szin felett egy métetrel magasabban felépíteni elhatároz­ván, ezen feladat végrehajtására a megkivántató pénz­y. Épen kilencz órát ütött az egyetem templomi to­ronyóra, midőn Szerémi ur megérkezett a légyott kitűzött helyére. Azonnal felismerte a túlsó oldalról jövő hölgyet a piros schawlról, kéjteljesen sietett elegáns chassé lépé­sekkel feléje, de midőn a távolság köztük alig egy-két lépésnyi volt, a hölgy hirtelen — mintha tört döftek volna keblébe — meghökkenve halkan felsikoltott, s rög­tön visszafordulva gyors léptekkel távozott. Az öreg ur nem tudva mire vélni a dolgot, meg­gyorsitá lépteit, s ezt látva a leány, futni kezdett. Szerémi ur, a mennyire épen testalkata engedé, megkisérlette az elsiető hölgy utáni futást, de látva, hogy tüdeje nem birja ki ezt az athletikai versenyt, fulladozó hangon kiabálni kezdett: nagysád ké-rem, csak egy szó-ra! De a hölgy nem akarta azt hallani, s tovább futott, de lassabban, mert már lankadni kezdett; csak a főbe­járatot akarta elérni, bogy ott egy bérkocsiba ülve me­nekülhessen, s ismeretlen maradhasson Szerémi előtt. De a kérlelhetleD sors nem akarta, hogy a dolog igy végződjék, mert egyrészt a hirtelen csalódás, más részt a hosszú séta, mert ö már hét óra óta járt ott, ki­meritek ugy is gyönge szervezetét, s majdnem eszmé­letlenül dőlt le a padok egyikére. Az öreg ur diadalmasan mosolygott, hogy megcsíp­heti a szép szökevényt, már csak azért is, mert látni akarta, hogy ki az, aki vele nincs megelégedve, jogosan következtetvén azt a megfutamodásból. A padhoz érve, képzelhetjük meglepetését, midőn a piros schawlos hölgyben Laura húgát ismerte fel. Megsemmisülve állott mellette, mert ámbár egy­formán voltak hibásak, ő mégis sokkal jobban röstellette a dolgot. Végre leküzdvén felindulását, Laurának nyájasan karját ajánlotta, s a múzeumkertből lakásukra menvén, útközben Laurának meg kellett Ígérnie, hogy lejő az öreg úrhoz, s együtt theáznak majd. áldozatot meghozni nem kóslelkedett, — mely feladat, ha az idő kedvezend még az ősszel befejeztetni szándé­koltatik. Hogy e társulat a kellő őrök, őrházak, mérczék, anyagszer és szerszámokkal rendelkezik, és hogy töltései minden gaztól tiszták, szinte felesleges megemlítenem. Fzek előre bocsátása után szükségesnek tartom előter­jeszteni, hogy a társulat az Alsó-Fehér-Körös csatorna jobb partjának a szanazugtól a Fekete-Holt-Körös alsó torkolatáig terjedő töltését, mely eddig az alsó-Feltér­Körös szab. társulat gondozása alatt állott, saját gátn-ud­szeréb" illesztette és már is a szanazugtól a dobozi hí­dig nyúló részét czélszerüen erősítteti. — Nem mulaszt­hatom el ezúttal megjegyezni, hogy a mennyiben a békési hidtól a povádi magaslatig, s a k.-tarcsai rév hajótól K.-Ladány felé vonuló gát egyszersmind ut gya­nánt használtatik, a társulat azon kívánságát, miszerint e vonalok teljes felépítéséhez a megye is hozzá járuljon, méltányos és igazságosnak ismerem el, mely a közmunka erő felosztásakor tekintetbe lesz veendő. — Végtére mi­után Schvarcz Farkas k.-tarcsai birtokos a töltéstől alig pár méternyire nyúló árkot mind ez ideig be nem há­nyatta, a járási szolgabíró urat felhittam, hogy ezen az 1871. XL. törvény d) pontja ellenére létesített árkot záros határidő alatt még az ősszel betöltesse. A szarvasi járásban terjedő kákafoki s halásztelki ármentesitő töltéseket is megvizsgálván : tapasztaltam, hogy ezeken az idei munkafeladat, melynek legjelenté­kenyebb részét a mult évi hátralék képezi, — még be­fejezve nincs, holott az idő előbaladása annak mielőbbi megoldását tanácsolja, mire a társulatokat figyelmeztetni feleslegesnek nem tartottam. Már mult évi jelentésemben megérintem, miszerint a kákafoki társulat gátrendszere az árterületnek megfelelő mérvben kiegészítettnek csak akkor tekinthető, hogy ha a vedtőltések Szt.-András község nyugati oldalán levő makkosi magaslatig terjed­nek, mit Szt - András község, mint társulati tag jogosan igényel, mely igénye azonban a társulat részéről nem móltányoltatik, — a mire a társulatot szintén felhivan­dónak véltem. Végre a halásztelki töltésekre nézve el nem hallgathatom, hogy azokat sok helyen gazzal és szerb tövissel nagy mérvben ellepetteknek találtam, m azoknak sem díszére, sem előnyére nem szolgál. Az eddig megtekintett községi körsánezokon az erődítési munkálatok még befejezve nem lévén : azoknak befejezését a községi elöljárók figyelmébe ajánlottam. — Ked -es kötelességemnek tartom e helyen az öcsödi elöl­járók azon páratlan erélyóről ós bölcs óvatosságáról di­csérőleg megemlékezni, miszerint a Köröspartnak szilárd faburkolattal való befedését folytatják, mely kiváló pél­dát a többi hasonsorsu községek is utánozhatnák. V. Vegyesek. 1. Körutam alkalmával az orosházi járás községei­ben is az ügykezelést megvizsgálván : azt kifogástalannak sehol sem találtam, a mennyiben a községi jegyzők az általam móg a mult 1877. év végével kiadott ügykeze­lési mintákhoz minden tekintetben nem alkalmazkodnak, mely mulasztás helyrehozására a jegyzőket, a kezelés ellenőrzésére pedig a járási szolgabíró urat tigy t ílmez­tettem. 2. A megyei pénztárakat a mult hóban is várat­lanul megvizsgálván : rendbeu találtam. 3. A magy. kir. belügyminiszter ur a törvényha­tósági bizottság felterjesztése alapján megyénk kórházát nyilvános jelleggel felruházni méltóztatott, — mely in­tézkedés a jövő év elején életbe lépend. 4. A boszniai hadjáratban részt vett katonák csa­ládjai felsegéllésére alakított községi bizottságok javaslatai nyomán a gyűjtött adományok szétosztása folyamat­ban van. A theázásnáli beszélgetést az öreg ur kezdé meg. — No te rosz leány, igy akartál megmenekülni a téged oly nagyon szerető nagybátyádtól? — Csak ugy, a mint kedves nagybátyám akart az önt oly véghetetlenül szerető Laurájától. — Ne légy oly haragos Laura. Hiszen ha ép oly nagy „férjhezmehetőkéd" van, szerzek én számodra egy derék fórjet. — Jó kedves bácsikám, csak olyat ne, mint a mai. — Ne csintalankodjál kis hamis, mert meglakolsz! — Dehogy édes bácsikám! s egy csattanós csókot adva bátyjának parányi ajkaival, s jóéjt kívánva szobáiba sie'ett­* * * Három hónap múlva a nemzeti szinház egyik páho. lyában láttam a szép Laurát. Sokkal halványabb volt. Férje, egy középkorú, főrangú ur mellől ügyesen irányoz­gatta gukkerjét egy délezeg tüzértisztre. Hánrich Árpád.

Next

/
Thumbnails
Contents