Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-10-31 / 87. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY.* IB7B. 87 SZÁM. a papír-pénz összege semmiesetre se érje el az évi egyenes adók összegét ; ezen egyetlen esetben a papír-pénz nein veszedelmes a különben jóhítelü államra, és nem is szorítja ki a jó pénzt a forgalomból. Továbbá még akkor is, ha csak kis mértékben bocsát is ki valamely á'.lam papir-pénzt, kötelessége annak beváltásáról mentül hamarabb gondoskodni, mert a papír-pénz, ha még oly kis mértékben van is kibocsátva, nyűg a gazdaközönségre, az iparra, a kereskedelemre, tehát macára az egész államra nézve. Az eddigiekbe a t. olvasó könnyen átlál* hatja, mily nagy különbség van a bankjegy és a papír-pénz között. A bankjegyet az fogadja el, a ki akarja ; a papír-pénzt mindenki köteles elfogadni. A bankjegynek van érezfedezete, a papír-pénznek nincs. A bankjegy bármikor beváltható ércz-pénzért, a papir-pénz nem váltható be. A bankjegy a magánhitelben, a papir-pénz az államhitelben nyeri alapját stb. K M. l'r. N. — Az osztrák kormány már közelebb törvényjavaslatot fog előterjeszteni Spizzának az osztrák birodalom félhez, s a magyar kormány hasonló ^javaslatot AdaKalehnak Magyarországba kebelezése iráni. — A főváros felirata a kormány vád alá helyezése tárgyában következőleg hangzik : Mélyen tisztelt képviselőház ! Felelős kormányunknak a keleti kérdésben követett politikáját s ebtől kifolyólag Bosznia és Herczegovinának okkupáczióját a főváros törvényhatósági bizottsága elejétől kezdve ugy politikai mint pénzügyi következményeinél fogva szerencsétlennek s hazánkra veszélyesnek tartá. Lehetetlen volt, hogy politikai jogérzetünk a koimány politikája lelett fel ne háborodjék, midőn láttuk, hogy az ország pénze s vére a törvényhozás előleges megkérdezésa s beleegyezése nélkül hadi vállalatokra fordittatik s az ország lakói vagyonukkal együtt ellenséges földre kényszeríttetnek. Fi tényekkel szemben ott keresünk orvoslást, h..vá bennünket a törvény utal. Felelős kormányunk által az ország közórzületének és közkívánatának ellonére követett politika megbirálása, annak helyeslése vagy kárhoztatása a mélyen tiszteit képviselőház törvényes feladata. Ezen meggyőződésben hazafias bizalommal kérjük a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy a jelenlegi országos magyar kormány összes tagjait a keleti kérdésben követelt vészteljes politikáért, az ország pénzének és vérének a magyar törvényhozás megkérdezése és beleegyezése nélkül hadivállalatokra fordítása, valamint az ország lakóinak vagyonukkal együtt ellenséges földre kényszerítése miatt felelőségre vonni méltóztassék. Kelt Budapest főváros törvényhatósági bizottságának 1878. évi október 6. tartott közgyűléséből. — Budapesten okt. 24-én az országgyűlésen ejtetett meg az elnök választás és daczára az egyesült ellenzék óriási erőlködéseinek és mindenféle transnkeziónak a szabadelvű párt elnökjelöltjei fényesen győztek. Elnökké választatott Ghyczy Kálmán hetvenhét szótöbbséggel; alelnökök lettek ; Várady és Kemény szintén nagy szótöbbséggel. — A képviselőházban e hó 26-án hosszú vita folyt a felett, vájjon a Thaly Kálmán és Luppa Péter választása ellen beadott kérvények elfogadhatók-e vagy sem ? A tény az, hogy azokat még a korelnök vette át, de az osztályok alakulása után. A vita szenvedélyes volt, s szavazás előtt a szélsőbal egy része elhagyt<í*a termet. A többség ezután a kérvények elfogadása mellett nyilatkozott. Az országházból. II. Budapest, októl r 29. T. szerkesztő ur ! Bosznia és Herczegovina okkupatiója még mindig elmozdithatlan kő gyanánt fekszik a törvényhozók előtt. A két ellenzék fejcsóválva jár a nagy kő körül ; próbálja átkarolni, hogy felemelje, — de nem bírja. Biz az nehéz — mondják egymásközt — de hiszen nem is a mi kötelességünk azt onnét elgördíteni ; ott van Tisza Kálmán és pártja, tegyék ők. Ha pedig nem teszik meg, akkor majd ütjük őket és a jámbor publikum nevetni fog rajta. De a parlamenti eljárás megköveteli, hogy részökről rendszeres támadás tétessék. Legelőször is a kormányt vád alá kell helyezni, hogyan mert az ő belegyezésük nélkül Boszniába menni. Holmi haszontalan Európa beleegyezése vagy megbízása — az előttük semmi. „Abrincs" mondja Mokány Bérezi. Nekünk nem parancsol Európa, sem Bismark, sem Grorcsakoff, sem Andrássy — mert mi független magyar nemzet vagyunk — a mely körül kell forognia az egész világnak ! Tisza hiaba beszél a szabadelvű párt mamelukjainak holmi lehetőségkről, európai helyzetekről — az mind lári-fári, csalás, ámítás, muszkával való czimborálás — ós a miniszteri székhez való görcsös ragaszkodás. A közvélemény mást akar: véd- és dacz-szövetséget a törökkel, háborút a muszkával. Ez az egész. Ezt akarja mindenki, csak az átkos kaurmány nem. — Még a szabadelvű párt többsége is azt akarja, csak Tisza csökönyös, nem enged. Lám nemcsak a Pesti ISIapló, dft aFremdenblatt is megírta, hogy Szlávy József, Wahrman Mór, Horváth Lajos, Falk Miksa, Erneszt Kelemen és még sok jeles volt „deákpárti" képviselő nem akarja beirni a nevét a szabadelvű pártkönyvbe, mert nincsenek megelégedve a keleti politika menetével, és különösen Tiszával. Csak az alkalmat várják, hogy frontot csinálhassanak és Bittóhoz csatlakozhassanak, kormányt alakithassanak és Európát szabályozhassák — szóval, hogy véget vessenek ennek a hitszegő, c^aló és rabló európai diplomatiának. Ilyenekkel van itt teli a levegő. Beszélne* egyénekről, pártokról és törekvésekről — a melyein azonban leginkább azok csodálkoznak, akikről szó van. Az elnökségre jelölt Bittó csodálkozik azon, hogyan szerezhette meg egyszerre a szélbal és a habarék kegyét, melyekhez ő soha sem tartozott ? Szlávy csodálkozik azon, hogyan lehet ő vezére a „Deákpártnak" a mely nem létezik. át neki : — János! kend most elmegy a postára, s feladja fzt a levelet! — Ertem kéremássan. — Aztán mindennap el fog menni a postára, s meg fogja ott kend kérdezni, nincs-e ott A. B. betűk alatt poste restante levél, — de ne mondja, hogy nekem — s ha van, elhozza. — Ertem kéremássan, de ugy-e kisasszony erről a nagyságos urnák semmit sem szabad ám tudni. — Okos ember kend János! Itt van egy kis borravaló, s több is jut még. — Ertem kéremássan — irormogá János, s bozontos bajusza alatt, midőn a 6zoba ajtaját betevó, „megeresztett egy csöndes mosolyt." II. A levél elküldése után két nap mult el. A nagyságos ur még hálószobájában ül kényelmesen elvetve magát puha hintásszékében; élvezettel szivja elmaradhatlan csibukját, mely jóféle Füzes-gyarmatival van megtöltve. Jobbjában egy hírlapot tart, s annak érdekesebb részét elolvasva, miután semmi teendője sem volt, szokása ellenére a hirdetéseket is olvasni kezdé. Egyszerre félreteszi a csibukot, székéből felegyenesedik, s ajkán mosoly jelenik meg. Ugyan mi idézhette azt elő az örökké zsémbes öreg ur ajkaira. Bizony nem volt egyéb, mint egy házassági ajánlat, mely a következőkép hangzott: „Egy előkelő, csinos, szellemdus, gesztenyeszinhaju, karcsú hölgy, minden szeszélytől ment, házasságra akar lépni egy művelt, jómódú, s előkelő számazásu férfiúval. Életkor nem határoz. — Ajánlatok A. B. czim alatt küldendők, poste restante, Budapest. E pontot még többször olvasta az öreg ur, aztán hangosan ismétlé: előkelő, csinos, szellemdus, s a mi legfőbb, még csak nem is szeszélyes! ép nekem való! — Fel s alá járt egy kis ideig szobájában, aztán nieghuzá a csengetyiizsinórt. Rögtön belépett János. — Parancs, nagyságos ur ? — Mit csinál Laura kisasszony ? — Nem tudom kéremássan, mert még ma nem hiva ott. — Mond neki, ha lehet, jöjjön ki. — Szolgálatjára. Néhány perez múlva visszajött János, s egy nagyot bókolva jelenti, hogy a kisasszony nem jöhet le, mert gyöngélkedik. • — Elmehet. Wahrman csodálkozik azon, hogyan tűnhetett el a neve a pártkönyvből, mikor ő saját kezeivel beírta. Horváth Lajos kérdezi Fa lkot, hogy hát csakugyan történt-e valami boszorkányság ? a „lapok irják", tehát igaznak kell lennie. A valódi tény pedig az, hogy a kormányelnök előadta a ministeri krízis létrejöttét és a keleti kérdésben elfoglalt álláspontját. Elmondta, hogy a tényleges viszonyok között négy lehetőség állott előtte. 1) az, hogy a muszkával megosztozzunk a tehetetlen török birodalmon, — amivel meg is volt Andrássy kínálva ; 2) hogy a törökkel szövetkezve háborut indítsunk az orosz ellen, a mire az ellenzétri sajtó rég óta izgat ; 3) tétlenül nézni az események alakulását, a mint most sokan beszélik, és 4) diplomatiai uton, Európa közmegegyezésével oldani meg a kérdést háború nélkül. Ez az utolsó ut látszott a magyar kormánynak a legbecsületesebbnek, a legtanácsosabbnak és legkivihetőbbnek. A muszkával nem akart osztozni, mert Osztrák-Magyarországnak ni'.ics szüksége sem terület-nagyobbodásra, sem külellenségekre. A törökkel nem akart szövetkezni, mert annak kormánya jellemtelen, megbizhatlan emberekből áll, akiknek szövetsége kész veszedelem volna. Tétlenül nem nézhette a dolgokfejlődését, mert akkor a muszka okkupálta volna nemcsak Boszniát, hanem Szerbiát is, — és akkor Magyarország azon boa constrictor által lett volna körülgyűrűzve, melyet Kossuth L. emlegetett oly gyakran és hangosan, Igy jutottunk oda, hogy a pánszlávizmus főfészkének szétrontására, s a szomszéd zavart viszonyok rendezésére a magunk érdekében, Boszniába kellett mennünk, Európa és a török kormány megegyezéséből és akaratából. Nem hóditásvágy, hanem a kényszerűség vitt oda. Nem ellenségképpen, hanem barátképpen lépték át seregeink a határt ; nem is álmodozva arról, hogy a gyalázatos török kormány, mely csak nem régen is barbarismussal vádolta katonaságunkat, titokban szítja a lázadást, fegyvert és katonaságot küld a bosnyákok fellázitására. De elég a magas politikáról. Majd módunkban lesz néhány nap múlva hallani és olvasni az országgyűlésen mondott diktiókat a keleti bonyodalmakról, telítve az utczákról és lapokból összeszedett „tudományos" argumentumokkal. Most rnég csak annyit, hogy a szakbizottságok, mire e sorok ön kezében lesznek, már megalakultak. Különös, hogy a tanügyi bizottságba megyénkből három képviselő jutott, úgymint grf. Károlyi Tibor, dr. Szeberényi Gusztáv és Zsilinszky Mihály ; grf. Wenckheim Frigyes, ha kimarad a fontos pénzügyi bizottságból, csak is azért marad ki, mert minden párt maga jelöli ki tagjait. 0 pedig párton kivül áll, és igy hatásnélküli működésre kárhoztatta magát. Móricz Pál szarvasi mandatuma megtámadtatott, de ugy tudjuk, hogy ennek daczára ezt fogja megtartani — még azon esetre is, ha uj választás következnék. Dr. Arés. János kimenve a szobából, egyenesen a postára rohant, mert tudta, hogy a nagyságos ur nem fogja egyhamar hívni, s mert reménylette, hogy ismét kap egy kis borravaló „biztatóra." Az öreg ur pedig tovább folytatá a fel s alá járkálást, s halkan mormogá. Tehát makacskodik a kis Laura! jó, csak makacskodjék, hisz ugy sem tart már sokáig, majd segítek én a bajon. Ezzel leült Íróasztalához s irni kezdett. Szerémi ur — mert ez volt neve, — daczára annak, hogy az ötvenes éveket túlhaladta, még eléggé rokonszenves alak volt. Termete középszerű, haja, mely már erősen őszült, igen szép göndör, szemenek tüze és fénye ugyanaz, a mely 30 év előtt, s tartása oly egyenes volt, mint akármely fővárosi dandyó. Arczát jól ápolt kerek szakái körivé, s bajsza is imponált, egy szóval „jó konservált alak" volt. A mi már természetét illeti, igaza volt a kis Laurának, hogy lehetetlen vele kijönni, mert a tulságig pedaus, minden pillanatban változó ízlésének és igényeinek uem lehetett eleget tenni. — Minden csekélységen fenakadván, uj és uj csetepaté játékot idézett elő. Azonban nézzük, mit csinál Laura. Hánrich Árpád. (Folyt, következik).