Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-10-31 / 87. szám
Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik lietenkéut két«/er : vasárnap és osíltörtöleön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéiiratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kíadó-lilvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes száin ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalba"., Biener B urnái és a nyomdában, vidéken minde^ postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A jegybankokról és bankjegyekről. IV. Már fenébb említettük, hogy ha a bankji'ü-y ncin vállható be annyi ércz-pélizért, a inenvli.V'it képvisel, akkor élveszti bankjegytulajdoriságát. cs egyszerű papir-pénz le^z belőle. Lássuk már most, hogyan keletkezik és mi az a papir-pénz ? Egyes államok életében jőnek olyan időszakok, a mikor vagy egyáltalában nem, vagy igen nagy százalékra kaphatni államkölcsönt ; némely állam ekkor ugy segit magán, hogy saját polgáraitól kamat nélküli kényszerkölcsönt vesz fel, azaz papir-pénzt ad ki, a melyre rá van nyomtatva, hogy az illető jegyet tartozik minden alattvaló a megjelölt értéltben elfogadni, kivéve azon eseteket, a mikor a fizetési kötelezettség cseng") pénzre szól ; továbbá rá van nyomtatva még az is, hogy az országos pénztárak is kötelesek azt adóban stb. elfogadni Külalakilag bankjegy minálunk a 10 frtos, és 100 frtos. Papir-pénz pedig az 1 frtos. 5 frtos, 50 frtos és 1000 frtos. Lényegileg azonban a 10 és 100 fitos jegy is csak papir-pénz, mert ezekért sem kaphatni annyi ezüstöt vagy aranyat, mint a mennyit képviselnek. Tehát csakugyan ugy kell tekintenünk a papir-pénzt, mint kamat nélküli kényszerkölcsönt? Igenis ugy ! Mert az államhivatalnok, a ki reggeltől napestig dolgozik hivatalszobájában, a kereskedő, aki az államnak szükséges czikkeket szál litja, az iparos, a ki a hadsereg számára szükséges fölszereléseket készíti, a katona a ki idejét és vérét áldozza, mind-mind valóságos értéket ad az államnak s ezért az állam oly papirossal fizet, a minek tulajdonképen, a nyomtatási költségeken kivül, jelenleg semmi értéke nincsen. De valaki azt mondhatná, ha igy áll a dolog, akkor mindezek, a kik el voltak itt sorolva, ingyen dolgoznak az államnak, s a papir-pénz nem egyéb mint értéktelen papír ? Feleletünk erre egyszerűen az, hogy mindamellett mégsem értéktelen papir az; hanem egyszerűen állani kötelezvény ; mert hiszen valamint az államnak vannak kötelezettségei egyes polgárok iránt, a kik az államnak dolgoznak, vagy minden egyes polgárnak vannak tartozásai az állam iránt, mert mindenkinek, legyen szegény vagy gazdag, adót kell fizetnie ; s az adófizetésnél az állam ezen papir-pénzt visszafogadja, s ezzel lerója azon adósság egy részét, a melyet a papir-pénz kibocsátása által a nagy közönségtől kamat nélkül fölvett ; a többit pedig lerója akkor, mikor a kibocsátott papir-pénzt jó pénzért beváltja. Mert az állam, ha cs;ik saját alattvalóit egészen tönkre nem akarja tenni, köteles a papir-pénzt előbbutóbb, ha máskép nem lehet, kölcsön által is jó pénzért visszaváltani. A t olvasó könnyen jöhet arra a gondolatra, hogy ha a papir-pénzzel igy áll a dolog, akkor leghelyesebben cselekszik minden állam, ha a mikor szorultságba ; jön, ily papir-pénzt nyomat, a melyet azután, ha a viszonyok fordulnak, ismét beválthat. Első tekintetre csakugyan helyes ezen okoskodás, de ha mélyebben pillantunk a dolog lényegébe, egyszerre látni fogjuk, hogy egészen máskép áll a dolog. A papir-pénz kibocsátás nagyon egyszerű módja ugyan a kölcsön-kötésnek, de az alattvalókra és igy az egész államra nézve is káros következményű. Ugyanis ily papir-pénz kényszer árfolyammal bir, azaz mindenki tartozik elfogadni oly értékben, a mennyi az illető papírlapon jelölve van ; ha valakinek birtokában van ily papir-pénz, igyekszik attól mentül hamarabb szabadulni, s az igazi pénzt, ha van neki, magánál visszatartani ; ennek az a következménye, hogy a jó pénz a forgalomból egészen kiszorul. Oly országban, a hol papir-pénz forog közkézen, arany- és ezüst-pénzt csak nagyon ritkán láthatni ; az olyan emberről, a ki ily országban arany- és ezüst-pénzzel fizet, méltán föltehetni, hogy nagyon meg van szorulva, sőt még az is megesik, hogy azt az embert lopással is vádolják. Ha a jó pénz kiszorul a forgalomból, ennek az le-z a következménye, hogy az élelmi, ruházati és más czikkeknek ára tetemesen felszökken ; erre nézve a történelem nagyon sok példát mutat fel ; mi ezekből csak egy párt idézünk. A mult század utolsó tizedében, Francziaországban, a rémuralom ily papir-pénzt bocsátott ki assignata név alatt ; volt idő akkor, mikor egy kenyérért 30 frankot ta mi pénzünk szerint 12 forintot/ egy pár czipőért 200 frankot (80 forintot) adtak. Ha a legszükségesebb dolgok ára nagyon felszökken, azt minden polgár, de leginkább a szegény nép érzi meg legjobban. A papir-pénz becse az illető állam hitelével legszorosabban összefüggésben áll. Emlékezzék csak vissza a t. olvasó az 184 8/ 9-iki magyar szabadságbarezra, ekkor volt nekünk magyar bankjegyünk, mert ez tulajdonkép nem volt papir-pénz, mivel 12 millió forint aranyban ós ezüstben le volt téve fedezetül, s mikor a muszkák jöttek, s liire szárnyalt, hogy az osztrák kormány a fedezetül szolgáló érczet lefoglalja, a bankjegyből papir-pénz lett, s minden egyes csata-vesztés után, Magyarország hitele csökkenvén, mindenfélének ára óriási mértékben szökkent felfelé. Ha Magyarország ezen küzdelemben győzedelmes maradt volna, lefoglalhatta volna az osztrák kormány a fedezetül szolgáló érczet, azért minden czikknek ára ismét leszállott volna valódi becsére, s a magyar papirpénz is visszanyerte volna értékét, mert Magyarország hitele is helyreállott volna. Ha valamely állani kényszerítve van papirpénz kibocsátására, ezt saját érdekének veszélyeztetése nélkül csak ugy teheti meg, ha csak aránylag kis mértékben bocsátja ki, ugy hogy Á JIÉsigyn Közlöny" Imája. Halottait napján. — Alkalmi költemény. — Falu szélén, patak partján Jegenye-fasor alatt, Csacsogó kis gyermekével Gyászoló bus hölgy halad. Fasor végén ezer lángtól, Fénylik ma a temető. Kegyeletből gyújtotta azt: Sziiló, gyermek s szerető. A gyászos hölgy könytelt szemmel, A temetőbe kiért. Leborul a kereszt előtt S imádkozik. L»e kiért? „Jó anyácskám — szól a gyermek Hol fekszik édes atyám ? Keressük fel s imádkozzunk — Mint a többi"— síi-halmán," Nem hallja gyermeke szavát, Zokog s a keresztre dől. Meghatva a kis árvának, Köny pereg a szeméből. * Sokan siratják atyjukat, Sirasd te is kis gyermek. Atyád Boszniába' fekszik Harczok áldozata lett. * üyászos özvegy könytelt szemmel Igy végzi be az imát : — Boldog ki átölelheti Szerettének sirhalmát! . . . — Egy házassági anonce. — Novtllette. — I. — Nem! Lehetetlen tovább tűrni nagybátyámnak szeszélyeit! Tűrtem a meddig lehetett, de már lehetetlen vele tovább kitartani, kiáltott fel egy csinos hölgyecske, hanyagul elvetve magát kényelmes pamlagán. Különben is érdekes arczának pirját hatványozta még a haragé, a mi kimondhatatlan jól állott neki. Márványfehér homlokát ós nyakát gesztenyeszin hajának fürtéi mint trónt fogták körül. Karcsú, minden ízében szabályos termete, az egymással összhangzásban levő részek bármely művész ecsetének és képzeletének dolgot adtak volna. Hozzáadva még szivének romlatlanságát, kedélyének derültségét, jószívűségét, nyájasságát, minden emberben lebilincselték azt, a mi érez : szivet, lelket ós észt. — Igen, eddig csak ugy néha-néha jutott eszembe, hogy ugyan mifélék lehetnek azok — nem épen szokatlan uton történő házasságok, de most magam is megkísérlem. A sorsra bizom jövőmet, s ha épen valami kedvem szerinti férjet ad, meg boldog is lehetek; de nagybátyám szeszélyeit tovább nem tűröm! nemi és százezerszer nem! Ezzel felkelve a pamlagról, egy ideig fel s alá járt a szobában, s láttatni engedó parányi lábait, a mint azokkal kimondhatlan kecsesei a puha keleti szőnyegek virágain lépdelt. — Homlokát — mint egy Darwin elveit megezáfolni törekvő philozoph — ránezokba szedve, szépmüvü faragványokkal diszitett íróasztalához ült, s a fiókok egyikéből „fecskepapirt" ós borítékot véve ki, irni kezdett. Irt néhány sort, aztán valamely szó nem tetszvén neki, kitörölte, s igy ment ez jóidéig, mig végié készen állott a levél. Egy smeretes napilap szerkesztőségére czimezó, s becsengetve az inast, e szavak kíséretében adá
