Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-26 / 77. szám

V. évfolyam. 1878. 77. szám. B.-Csaba, szeptember 26-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Mejyelenilt hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám áru 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A kassai kereskedelmi- és iparkamara a házaló kereskedés kinövéseinek megszüntetése czéljából az alábbi jegyzéket intézte Békésmegye törvényhatóságához : „Tekintetes megyei közönség ! Folyó évi augusztus 1-én 1871. szám alatt, a házaló kereskedés káros hatásának korlátozása czéljából, a másolatban csatolt felterjesztést in­téztük a földinivelés-, ipar és kereskedelemügyi királyi ministeriumhoz. A kir. ministerium nem teljesítette ugyan a kamara kérelmét oly értelemben, hogy az egész országra érvényes kötelező szabályként ki­hirdette volna a kamara javaslatát, de kijelen­tette folyó évi augusztus 9-én 18,245. sz. alatt kelt intézvényében, hogy nincsen az ellen ész­revétele, hogy egyes törvényhatóságok, vagy egész területekre, vagy annak egyes helyeire nézve a házalás gyakorlására vonatkozó, a helyi viszonyoknak ós a vevő közönség igényeinek megfelelő szabályzatokat hozhassanak és ezeket jóváhagyás végett a ministeriumhoz felterjesz­szék : megjegyezvén egyúttal, liogy a házalási nyiltparancs 17. §-ában bizonyos vidékek lakó­ínak biztosított jogok azonban a hozandó külön szabályzatok által rövidséget nem szenvedhetnek. A kir. ministerium ezen kijelentésével mó­dot és eszközt nyújtott minden törvényhatóság­nak, hogy a területén létező állandó adófizető kereskedőket a házaló kereskedés káros verse­nyével szemben megvédhesse és a közönséget azon károktól megóvhassa, melyek reá abból hárulnak, hogy a selejtes, silány árukat terjesztő, — különösen — osztrák házalók üzelmeiket minden korlátozó szabálytól menien folytathatják. Van szerencsénk tehát a tekintetes megyei közönséget, tekintettel a fenthivatkozott ministeri rendeletre, a megyei törvényhatóság védelmére bízott kereskedelmi érdekek nevében felkérni, miszerint a kamara által a •/. alatt másolatban idezárt felterjesztésben hozott, megszorító intéz­kedések figyelembevétele mellett, egy a házaló kereskedést korlátozó és kellő határok közzé szorító szabályrendeletet alkotni és a kormány­nak helybenhagyás végett felterjeszteni szíves­kedjék. " Az átiratban említett felterjesztés igy hangzik : Nagyméltóságú kir. ministerium ! A házalási nyiltparancs egyáltalában nem intézkedik az iránt: mennyi ideig'szabad a há­zalóknak a házalási engedély iparhatósági lát­tamozása után egy helyen tartózkodnia. Nem létezvén törvényes szabály, mely a házaló működési idejét egy-egy községben meg­határozná, tisztán csak az iparhatóság belátására bizatik ezen időtartam megszabása. Kerületünkben általános a panasz az iránt, hogy az eljáró iparhatóságok gyakran 14, sőt több napnyi időtartamra engedik meg a háza­lóknak üzletük folytatását az illető városban, mezővárosban vagy községben, sőt — ha egy és ugyanazon házaló rövid idő múlva a városba, mezővárosba és községbe visszatér, — újból engedik neki üzletének gyakorlását hosszabb idő­tartamon át. Szükségtelen a nagym. kir. ministerium előtt bővebben azon káros befolyásról értekezni, melyet a mai sajnos üzletpangás mellett a há­zaló kereskedésnek ily módoni rendszeresítése és állandósítása az állandó üzletemberre gyakorol. Hiszen a pátenst magyarázó és pótló ren­deletek, jelesen az 1855 évi október 6. 6914. szám alatt kelt kereskedelmi ministeri rendelet, megengedik a házalónak, hogy bármily meny­nyiségü árukat szekeren bizonyos helyre szál­líthasson, hogy azokat a szükséghez képest ház­ról-házra hordván elárusítsa. Ezen konczessió mellett ós ha az iparha­tóságok hosszú határidőket engedélyeznek, le­hetővé tétetik, hogy a különböző házalók egyes vidékeket és vidéki városokat teljesen elözönljék áruikkal és a rendes, állandó üzletembert hosz­szabb időre minden keresettől megfosszák. Miután magának az államnak érdeke meg­kívánja azt, hogy az állandó adófizető üzletem­berek a házalási jog túlságos kiterjesztése által ne károsittassanak és miután a kir. ministeri­umnak kétségtelen joga van e tekintetben üdvös megszorításokat elrendelni, ép ugy mint még az absolut időben a cs. kir. ministeriumok a há­zalási pátenst rendeleti uton módosították : en­nélfogva kérjük a nagyméltóságú kir. ministe­riumot, miszerint az ország iparhatóságait kör­rendeletileg utasítani méltóztassék, miszerint : 1. az egyes házalóknak a házalási jog gya­korlatát egy-egy városban és mezővárosban semmi szin alatt hosszabb időre ne engedélyezzék, mint a hatósági láttamozástól számítandó 2 napon, falusi községben pedig 1 napon át és 2. miszerint a házalóknak egy-egy város­ban, mezővárosban és községben üzletük gya­korlása végett csak minden félévben egyszer szabadjon megjelenniük. A nagyméltóságú kir. ministerium a legna­gyobb mérvben lekötelezné az üzletembereket, ha ezen indítványunkat figyelembe venni mél­tóztatnék. mrii i « i. * 1 • * " Városunkban a házalással űzött visszaélé­sek rendkívüli módon sértik adófizető üzletem­bereinket, minek folytán ajánljuk e felterjesztést kereskedő testületünk figyelmébe. — A hivatalos lapból. Igazságügyi magyar minisz­terem előterjesztésére, Csemegi Károly igazságügy minisz­teri államtitkárt, ezen hivatalától, saját kérelmére, kitűnő szolgálatainak elismerésével felmentvén, őt Cui iám legtöbb itélőszéki osztályához tanácselnökké kinevezem. Kelt Schön­brunnban, 1878. évi szept. hó 12-kén. Ferencz József s. k. Dr. Pauler Tivadar s. k. — Uj Szaszulics Vera. Nemcsak Pétervárnak, de Moszkvának is megvan a maga Szaszulics Verája. Orosz lapok jelentik, hogy e hó 12-én a 23 éves Wenetzka Alexandra Paulowna kisasszony állt az esküdtszék előtt, mivel szándéka lévén Przewalsky népszerűtlen állami pro­kuratort agyonlőni, tévedésből ennek Prozorovszky nevü i „Békssmcgyei KÉif tárnája. A gyermekkor paradicsoma. Az udvarról gyermekek hangos ujjongása hallszik, A kicsinyek ott künn igen kezdetleges szerkezetű hintá­val mulatnak, mit atyjuk vastag kötélből a faszin ajtajá­ban készített számukra. Az öröm e hinta fölött már he­tek óta tart, hova tovább mind nagyobb társaságot csal magához s e kis társaság egyetlen tagjának sem jutott még epzébe, hogy vannak ennél szebb, díszesebb hin'ák is, melyeken kényelmesebben ülhetni. Ha az ülés magán a kötélen kezd kényelmetlenné válni, ócska deszkadarabot vagy a faszin valamelyik zugában eldugott rég nyuga­lomba helyezett pamlag vánkost keresnek elé s ezekkel igyekeznek a dolgot kissé kellemesebbé tenni. Minél ne­hezebben sikerül a deszkát a felbillenéstől megóvni és minél gyakrabban csúszik le a vánkos, annál nagyobb az öröm és annál zajosabb az ujjongás. Ilyenkor aztán mindig eszembe jut az a szabályosan, kényelmesen készült hinta ott az uriház keltjében, melyet a ház gyermekei csak hébe korba vesznek igénybe. Ép igy járok, ha a kis Janka „lomtára" jut eszembe. E „lomtár" ugyanis nagy faszekrény, — hajdan méhkas volt, — tele minden gondolható játékszer romjaival; fél­fejű, harmadrész kezű és lábu bábukkal több mint czi­gányos öltözetben a töröttség mindennemű állapotában levő edényekkel rongyokkal és kimustrált drágaságokkal, minők egész és tör kötő és horgoló tük, ócska gyapjú és gyapot gombolyagok a mint épen jön, sok minden a mi tulajdonképen a rongy-zsákban vagy a szemétdombra tar­toznék, de a mit Janka még is gondosan a lomtárba gyűjtöget. — Evvel még lehet játszani, hangzik az Ítélet, mely e ritkaságoknak helyet ad. Es ő és játszótársai e lim lommal sokkal szebben játszanak, mint más gyermekek, kiket sokkal gondosabban nevelnek, semhogy lomtáruk lehetne, drága uj játékaikkal. A lomtár teljes dicsőségét természetesen csak a tanuló szobában vagy künn a lú­gosban tárhatja fel, a lakószobában csak egyes darabjait tűrjük, állandó tartózkodása pedig a mosókonyha egyik szögletében van. Itt azonban valódi tárháza minden kép­zelhető gyermeki örömnek, melyből már évek óta me­ritnek s még sem ürül ki, sőt ellenkezőleg hova tovább mind gazdagabbá válik tartalma. Mennyivel több élveze­tük és gyakoilati hasznunk is van a kicsinyeknek ez ér­téktelen czele czulában, mint a mennyi egy rakás szépen — tervszerűen rendezett játékszerben volna. Es általában máskép van-e ez bárminő gyermeki örömmel? Nem jobban lehet e hajtani egy ócska hordó abroncsot, mint a szépen megfestetett, melyet a játékkeres­kedőtől vettek? Nem lehet-e a bábut felfordított ócska kis zsákban szebben megszekereztetni, mint a selyem füg­gönyös drága kasos szekérkében, nem szivesebben merit­geti e a gyermek talált fél kagylóhéjjal a homokot, minc akár a legcsinosabb kis lapáttal is? Nem jobban izlik-e a kertész adta répa mosatlan, héjazatlan, mint a porczelán tányéron ezüst kanállal felszolgált nyalánkság? Pillantsunk vissza saját gyermekkorunkra, kérdjük meg magunktól, miben leltünk legfőbb örömet, és meg kell vallanunk, hogy nem a rzülők és nevelők által szépen tervezett és jól kiegyenge'ett utain az élvezetnek, hanem épen ezekről letérve. Boldog, a ki gyermekkorából ily előre nem látott paradicsom darabkája emlékét hozta magával az életbe ós jaj minden gyermeknek, a ki ebből ki volt zárva. Sze­rencsére nem oly könyü a gyermektől menyországát el

Next

/
Thumbnails
Contents