Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-26 / 77. szám

,BÁKÉSMBRXVEI KÖZLÖNY'' 1878. N. SZÁM. helyettesét sebesité meg életveszélyesen. Az esküdtek a vádlottat, ki egy államtanácsos leánya egyhangúlag föl felmentették, a mi a közönségben riadó lelkesedést keltett ugy, hogy a vádlott, v?lamint védője számos kitüntetésben részesült. Az orosz lapok ígérik, hogy közelebt részletes tudósítást irnak az érdekes pörről. — Két fontos vasúti törvényjavaslat maradt fenn elintézetlenül a mult országgyűlésről, u. m. a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről, s az eperjestarnoéi vasút magfarországi részével leendő egyesítéséről a deli vaspálya megosztásáról szóló tjavaslatok. Az elsőt letárgyalta s elfogadta volt már a képviselőház mind vasúti, mind pénzügyi bizottsága, az utóbbi azonban még a szakbizottsági előkészítő tárgyalások egyikén sem mehetett keresztül. Mindkét javaslat a kormány ált.il megkötött szerződéseket foglalja magában, mint halljuk, az uj országgyűlésnek legelső ülésszaka alatt ismét be fog terjeszteni. — Több diplomacziai állás uj betöltésére nézve jelentik a „Bohemiá"-nak, hogy Bukarestben, hol eddig csak fökonzul végezte diplomacziai teendőket, AusztriaMagyarország követéül Hoyos gróf van kiszemelve, ki eddig az Egyesült-Államokban képviselte a monarchiát. — Hoyos gróf azelőtt egy ideig mint előadó működött a külügyministeriumban. A nándorfehérvári konzuli állást is követségre emelik ; azonban még kérdéses, hogy Wrede berezeg meg marad-e az uj álláson, vagy pedig máshová helyeztetik. Wassitsch, a s/.erajevói főkonzulnak Bécsbe hivása pedig azért történt, mivel e hivatalnokot a külügyi ministeriumban akarják alkalmazni, hol a boszniai ügyekre nézve egy egészen külön osztályt szerveznek. Haymerle báró bécsi utjának azonban nincsen semmi jelentősége. — Szabadság idejének eltelte után, újra előbbi állását fogja elfoglalni Eómábán. — Károlyi gróf berlini nagykövetünk Londonba megy. Beust továbbra is a diplomacziai küztéren fog működni. Károlyi utódjául Berlinben Haimerle bárót és Chotek grófot emlegetik, ez utóbbi jelenleg Brüsselben követünk. Békésmegye a török uralom alatt, s az erdélyi fejedelmek korában. Irta : (íöndöcs Benedek. (Folytatás.) Belállapotokat tüzetesen ismertető egyenes adatokat hiában keresünk a magyarországi török birtokra nézve. Legbecsesebb, leghitelesebb kútfők a hivatalos okmányok, és pedig különösen azon megyéknek egészben vagy legalább részben megmaradt levéltárai, melyeknek kisebb nagyobb része a török alatt volt ; — második rendbeliek azon városaink — s főleg az alföldi nagyobb mezővárosok, mint Ozegléd, Kőrös, Kecskemét s a Jászságnak, — legnagyobb részt török nyelven irt, de az akadémia megbízásából már magyarra is lefordított levélgyüjteményei. Ezeknek külön-külön elszórt adatait egybeállítva, megtudunk belőlök annyit, hogy a nemesek, kkből az előtt a megyei hatóság kitelt, többnyire a be nem hódolt megyékben keresték és találták a hazát, — s a vármegye pusztán maradt házában a szandzsákbég vagy egy jancsár-aga székelt. Ezek aztán a védtelenül maradt szegény földnépét a legkülönfélébb terhes adókkal nyúzták, harácsolták, —• mely adók nem csak pénzből, hanem különféle élelmi és gazdasági szerekből, áruczikkekből s azonfelül terhes kézi és igás napszámból álltak, — melyet ha a szegény nép a telhetetlen zsarnokoknak ki nem szolgáltatott, falvaikat felprédálták, s leöldösték vagy rabszolgákul hurczolák őket. Ily körülmények közt a jobbágyság gyakran pusztán hagyá telkeit, s ment jobb állapotot keresni. Könnyen megmagyarázható ezekből, hogy az alföldön s megyénkben is miért van annyi „puszta" nevü hely, melyek .a török uralom előtt mind megannyi népes ós virágzó helységek voltak. A szultáni rendeletek tilták ugyan a föld népe sanyargatását, — igy például a budai kamarai levéltárból az ez előtt két évvel egyletünk titkára Zsilinszky Mihály ur által lemásolt s bemutatott levélből, — melyet a szultán 1583. év végén a dúlások ós rabló portyázásokká! vádolt gyulai béghez küldött, — kitűnik mily szigorúan irt a szultán, a panaszt előadva igy végezvén levelét : „te néked árul a dologhrul én előttem nagy számadásod vagyon. Hol az én parancsolatom hozzád inegyen csak egy óráig, mihelyt az én parancsolatomat látod, ne késsél, hanem meny végére ki volt ennek (a rablásnak oka, ós azokbul a falukbul valami nálod vagyon, vagy Ember, vagy Marha, ez ha másutt vagyon is meghkeressed, és a honnét vettétek, oda bocsássod, csak vőtt lehellósed sem várván, hanem mingyárast. Igy tudgyad !" . . . Másfelől jó móddal biztatták volna a népet a behódolásra, — igy a Szolimán által Debreczennek adott meuedéklevélben olvashatjuk : „Es ha valamely hódolatlan földről, Gr y u 1 á r u 1, avagy egyéb városokbul, falukbul, valamely ember az én hódolt földemre avagy akar jönni, akármicsoda rendű ember legyen, nagy bízvást jöjjön az én hitemre, mert sem személyébe, sem marhájába meg nem bántják." A török különben még a megyék határszóleit is letörölte alföldünk térképéről. Csanád, Csongrád, Békés, Krassó egy része, Szörény, Teines, Torontál, Pozsega, Bács, Pest, Pilis, Zsolt, Kis- ós Nagy-Kunság, Jászság, Heves, Fehérvár, Esztergom, Tolna, egyrészt Baranya, Győr, Zala, — ezen vidékek tartoztak a török hódoltsághoz — nem volt a mappán. A török e helyett az elfoglalt várakról véve a nevezetet, uj kerületekre osztá hazánk nagy részét. Kezdetben — Szolimán alatt —• az egész török birodalom felosztása modorában csak szandzsákokra osztatott a magyar föld a budai beglerbég vezérsége alatt. Szolimán adózási törvényei is csak egyes szandzsákokra oszlanak, s ezekről szólanak. Később — Temesvár elfoglalásával — még Szolimán idejében uj beglerbégség keletkezett Magyarországon, s ekkor tájt mintegy 25 basa és bég ült a várakban s ugyan annyi kerületre volt osztva az ország. Midőn utóbb Eger és Kanizsa is török kézre került, már uj felosztást találunk ; — ez azonban nem az uj foglalás miatt történt, hanem azon okból, mivel a III. Murád szultán, ki Szelim után 1575-től—1595-ig uralkodott az egész ozmán birodalmat a szandzsákságokon kivül villajetekre vagy helytartóságokra osztá, — s ez uj felosztás lőn életbe léptetve a magyar hódoltsági részeken is. Magyarországnak 5 helytartósága volt, a budai, egri, temesvári, kanizsai és boszniai, — melyek közül Gyula a temesvárihoz tartozott. A törökök minden igyekezete a behódolt részek gyarapítására fordíttatott. A behódoltatási törekvések még élénkebbek a várak körül. Erre nézve épen a gyulai vár behódoltatását illetőleg igen érdekes esetről birunk tudomással. Mehemed szolnoki szandzsákbég felszólítja Mágochi Gáspár gyulai várparancsnokot, hogy miután Ferdinándtól sem segítség, sem adomány nem várható, küldje hozzá megbízott emberét, és ő részére minden jót és uraságot kieszközöl, sőt még Gyula várának uraságát is, — természetesen a behódolásért ; s figyelmezteti Bebek Ferenez példájára, kinek a pasa hűségóért uraságot és szandzsákságot adott. Nem sokkal ezután Musztafa bég, szegedi és kalocsai szandzsák, ir Mágochinak, s felszólítja, hogy térjen a János király hűségére, mert nagyobb tisztességet vesz fel Bebek Ferencznél, s ugyancsak azon tisztben bizony megmaradhat." Mágochi azonban — mint tudjuk — megtartá a várat Ferdinánd hűségében. Azon átalkodott és szakadatlan harezban, mely Magyarországon örökös volt az egész török idő alatt, a török „ellenség földó"-nek nevezte a be nem hódolt vármegyéket, a magyar pedig ritkán adott más nevet a gyűlölt ozmánnak a „pogány török "-nél. S hogy az elnyomott magyarság is, a hol csak alkalma volt, nem mulasztá el soha ártani kegyetlen ellenének : azt szinte természetesnek vehetjük. Ehhez járult, hogy a folyvást két királyt uraló honban nemcsak a törököt kelle ellenségének tekinteni, hanem önnönvérét a magyart is, ha az a másik párthoz tartozott ; s lassanként megszokta a magyarság is „ellenség földé"-nek nézni az ellenpárti honfiak birtokát, s azt épen oly törökös vadsággal dúlta és pusztította. A folytonos harczi élet durvává tette a kedélyeket, — a folyvást üldözött zaklatott nép elkeseredetté lőn s békés foglalkozásával felhagyva, százanként összeállva dult. rabolt, prédált mindent, a mi elé akadt s a miből zsákmányt remélhetett. E gyülevész had, melynek rabló portyázásai később szinte megszokottá váltak, „m a rt a 1 ó c z o k" név alatt szerepel történetünkben. Ezek bármelyik hadakozó félnek bérébe állottak, elv és hűség nélkül, s aztán ha valamelyik pártot felprédálták, akkor annak bujtogatására tüstént készek voltak visszafordulni bért adó előbbi uraik ellen. A „protocollum Báthoryanum" is említést tesz e rabló támadásokról, 1570-től—80-ig. Van ebben oly esetről szó, hogy 9 jancsár indulván ki Budáról, s Szolnok ós Gyula közt egy faluban meghálván, fegyveres magyarok rohantak rájok, elfogták, Kassára vitték őket s ott 200200 forinton adták el. Az erdélyi fejedelemnek nagy-váradi helyőrségét gyanusiták e tettel. Hasonló esetről van említés téve Bethlen Gábor idejében, hogy a martalóezok Temesvár kerületében a gyulai szandzságbéget 60 jeles rabolni. Es van-e boldogabb gyermek annál, kinek magának kell keresnie és teremtenie játékait és örömeit? Azonban fájdalom, ujabDkori nevelési reedszerünkön a czélszerüség oly józan rendezett, tervszerű vonása huzedik végig, hogy csaknem azt kell hinnünk a leggondosabb leglelkiismeretesebb nevelök törekednek a gyermekkortól paradicsomát elrabolni. Hogy a gazdaság, a társadalom felsőbb köreinek gyermekei örömökben, eddig is legszegényebbek voltak, és azok is maradnak, magában a aolog természetében rejlik. A gyermek valódi élvezetet csak abban talál, mit neki magának kell és szabad keresnie és teremtenie, nem pedig abban, mit készen tárnak eléje ; annak mit a véletlen váratlanul nyújt nagyobb ingere van, mit annak mit mint öt jogosan megilletőt adnak át neki ; és ráparancsolt öröm a legtöbb esetben épenséggel nem öröm. A szegénység, az alsóbb körök gyermekei sokkal boldogabbak. Örömeik minden sövény mögött, minden utczaszögleten hajtanak ; mindenütt keresnek és mindenütt találnak élvezetet ; kénytelenek maguk találni fel és készitni el játékszereiket, és ezekben több örömet lellek, mint a gazdag gyermek a skatulyákban veitekben. Felügyelet nélkül játszódnak : lehet, hogy játékuk néha nyersecske, de mindig vidám és ez a fő dolog. De legboldogabbak a középosztály gyermekei ; azok a polgár gyermekek kik valamely kisebb vidéki városban szülőik saját ódon házában töltik gyermekkoruk éveit. Itt a gyermekek a mozgás bizonyos szabadságát élvezik, mely egyaránt távol áll a proletariság féktelenségétől ép ugy mint a gazdag gyermekek szigorúan őrzött voltától. A középosztály gyermekének nem kell minden játékát ugy szólván a sövény alatt keresnie, de nem is halmoznaií számára annyit össze, hogy többet keresnie ne kelljen, és mindenek felett gazdag tárházak állanak rendelkezésére. Minő felséges felfedező utakat lehet tenni nemcsak erdőn, mezőn ; hanem egy ily regi családi telken is ! Van itt kamra, szin, csúr, istáló és mindennemű zug elég, hová a gyermek kisebb nagyobb mértékben hozzá férhet, és künn ugy mint otthon a természetes hajlamát követő gyermek számára minden tele van kincsekkel, ritkaságokkal. Ezek aztán mind a képzelet szertáraivá válnak s a gyermek ily módon a legkönnyebben és legtermészetesebben tanul meg szemlélni, összehasonlitni és következtetni, rzóval egészen önkényt és játszva tanul meg gondolkozni és érezni. Es csak ha ily módon szereztetett meg, van az élet további folyamában becse az érzésnek és gondolkozásnak. Igaz ugyan, hogy a gyermek is csalódik néha ós gondolkozása, érzése ellentétbe jön a valósággal, de megtanulja csalódásait is megismerni és megigazítani, s a világgal és az élettel saját magán kivül is tisztába jönni. Teljesen ferde felfogás ha szülők és nevelők ujabb időban azt hiszik, legjobb a kicsinyeknél minden csalódásnak elejét venni. Nem tekintve, hogy még a legéberebb figyelem, a legszorgosabb felügyelet mellett sem kerülhető el mindig, könynyen megeshetik, hogy az elért jónál a nyomában járó kár sokkal nagyobb. A gyermekkor nem alkalmas arrá, hogy a tiszta, puszta valót fel tudja fogni ; ilussiót kíván és paranssolván követeli a látszat burkoló leplét és pedig a szép az ábrándszerü látszatát. A gyermek nem érzi magát ottbon a józan ész, a biztos tudás világában s csak a szellem a hit talajában virul es fejlődik. Vagy tán boldog lesz-e ha megértetjük vele, hogy falovacskája nem képes megenni az eléje szórt füvet, hogy bábuja soha sem fog szépen kérni vagy kötni