Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-09-19 / 75. szám
V. évfolyam. 1878 . 75. szám. B.-Csaba, szeptember 19-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. Me^jeleniis. hetenként kétszer 1 : vasárnap és osíitörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalba:;, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindea postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Békésmegyei régész- és művelődés történelmi egyesület f. évi szept. 16. Gyulán V. évi rend s közgyűléséből. 1. A titkári jelentés az 187 7/ g. év folyamata a társulat kebelében történt eseményeket hiven és ékesen festi; előadja, hogy az egylet gyűléseket és nyilvános felolvasásokat tartott Mező-Berényben, 1878. évi ápril 22-én Gyulán, májas 13-án -— ismét Gyulán szept. 16. 2. Apénztárnoki jelentésből kitűnt, hogy az 187"/ 8. év, a bevétel: bevélel 1561 frt 81 kr. kiadás 664 frt 16 kr. pénztári marad. 897 frt 15 kr. Ezenkívül az egyletnek kötvényekben 600 frt és igy ez időszerint az egylet 1497 frt 15 kr. biztos tőkével rendelkezik, — ezenirivül még többen tag illetékökkel tartoznak. A mult évben az egylet 400 frtnál többet adott ki az eayleti évkönyv kiállítására, mégis 1300 frtnyi alapítvány tő kéje nemcsak érintetlen maradt, de sőt 197 forint 15 krajczár gyarapodás állott elő. 3. Am.uzeumőri jelentésből kitűnt, hogy a muzeum több százakra menő tárgyakkal gyarapodott. 4. Legközelebb a társulatba mint uj működő tagok léptek be, kiknek oklevél lesz küldendő, Papi Balogh Péter, Korosy Kamii. Muzeumunkat 187 7/ 8. évben 425-en látogatták. A békésmegyei gazdasági egylet ipar-muzeuma B.-Csabán azon tárgyakat kéri cserében, melyek inkább az iparmuzeumba valók. — A közgyűlés az ügyet megfigyelendőnek találván, egy bizottságot nevezett ki, és bizta azzal, hogy jövő közgyűlésre mutassá ki mit lehetne a b.csabai iparmuzeumnak cserében átadni. A székesfujérvári megyei és városi történelmi és régészeti társulat kiadványait megküldvén csereviszonyra kéri egyletünket. — Ezen megkeresés szívesen fogadtatván, az egylet évkönyveit megküldeni határozta. Szarvason a Körös mentében Szt.-András felé, igen sok régiségek találtatnak, elnök indítványba hozá, hogy ott ásatásokat a társulat megkísértené, az indítvány elfogadtatott, ha lehetséges október hónapban az ásatás megfog kisértetni. A magyar tudományos 'akadémia egyletünk részére megküldé az Archeológiai Értesítő több füzeteit. . A jegyzőkönyv hitelesítésére Bánhegyi István, Asbót Kálmán urakat kérte tel elnök ur. Végre berekeszté elnök ur a gyűlést az elnöki zárszóval megköszönvén a szives részvétet a nagy közönség további pártolásába ajánlván az egyletet. Elnöki beszéd. A békésmegyei régész-miivelődés történelmi társulatnak B.-Gyulán 1878. évi szept. hó ltí-án tartott közgyűlése alkalmával felolvasta: (iöndöcs Benedek, apát és lelkész, egyleti elnök. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Nagyérdemű közönség ! Nehéz megpróbáltatások zivataros napjait éljük. Mintha csak egy ujabbkori Pandora szelenczének elátkozott tartalma zudult volna ki. nemcsak hazánkra, de úgyszólván világrészünkre: akként követik egymást politikai és társadalmi közélfitiinkhen mindazon elszomorító jelenségek^ Békésmegyei régész- és művelődés történelmi egyesület f. évi szept. 16. Gyulán V. évi rend s közgyűléséből. 1. A titkári jelentés az 187 7/ g. év folyamata a társulat kebelében történt eseményeket hiven és ékesen festi; előadja, hogy az egylet gyűléseket és nyilvános felolvasásokat tartott Mező-Berényben, 1878. évi ápril 22-én Gyulán, májas 13-án -— ismét Gyulán szept. 16. 2. Apénztárnoki jelentésből kitűnt, hogy az 187"/ 8. év, a bevétel: bevélel 1561 frt 81 kr. kiadás 664 frt 16 kr. pénztári marad. 897 frt 15 kr. Ezenkívül az egyletnek kötvényekben 600 frt és igy ez időszerint az egylet 1497 frt 15 kr. biztos tőkével rendelkezik, — ezenirivül még többen tag illetékökkel tartoznak. A mult évben az egylet 400 frtnál többet adott ki az eayleti évkönyv kiállítására, mégis 1300 frtnyi alapítvány tő kéje nemcsak érintetlen maradt, de sőt 197 forint 15 krajczár gyarapodás állott elő. 3. Am.uzeumőri jelentésből kitűnt, hogy a muzeum több százakra menő tárgyakkal gyarapodott. 4. Legközelebb a társulatba mint uj működő tagok léptek be, kiknek oklevél lesz küldendő, Papi Balogh Péter, Korosy Kamii. A társulatnak két tiszteletbeli tagja, úgymint Horváth Mihály és Fábián Gábor meghalván .— ezek helyébe az elnök indítványára a közgyűlés báró Nyáry Albfrt történészt és báró Nyáry Jenő régészt választá tiszteletbeli tagokul. A mult évi számadások megvizsgálására Keblovszky Lajos és Ormos János urak kérettek fel. melyek éles ellentétben a századunkat jellemző „felvilágosultság"-gal, végczéljokban az enyészetnek indulás veszélyével fenyegetnék a haladásnak és közművelődésnek, s általán a czivilisatiónak legnemesebb vívmányait, ha a nyers erő, a durva materialismus erőszakoskodásai elé korlátot nem vonna az emberiség jó géniuszának tiltakozása, — melynek folytán már többé Á „Békésmegysi Közlöny" tárczája. Egy szívességért. (Vége.) Már báüni kezdém, hogy oly szives voltam a keztyüt visszahozol, mert különben nem esik meg rajtam e sok kellemes dolog. Általában nem voltara képes magamnak megmagyarázni, mit akar Illés ur tulajdonképen elérni ? „Válasszon !" — kiálta fel Illés ur s a kardokra mutatott. Bámulatomban nem tudtam hamarjában magara eltökélni, hanem gépiesen egyik kard után nyúltam. „Alkalmasabb helyet nem találhattam — folytatá — mint kertemnek éjszaki részén levő térséget. Kövessen !" Én követém. Midőn az udvaron keresztül haladtunk egyik ablakban Gizellát pillantám meg, ki titkon zsebkendőjével intett s ha jól láttam, könybe valának lábadva szemei. E pillanatban visszaferdult Illés ur e szavakkal: „Mikor érkeznek tanúi ?" „De, uram, én nem értem önt s általában talány előttem különös eljárása." Illés ur e szavaimra olyan dühös lett, hogy mérgében nem tudott szólani, hanem szemeiből ijesztő szikrákat fóréit felém. Midőn a kert termébe megérkeztürik, egyik karszékbe vetette magát s bizonyára görcseitől kínoztatva feküdt némán. E pillanatban két ur lépett be s kezet fogott az öreggel. En nem tudtam, hol vagyok, mit tegyek ? Az urakhoz fordultam ezután s kérdeztem tőlük, mit akar mindez jelenteni ? Ők azt felelték, hogy tanukul lettek meghiva egy itt végbemenendö párbajra. Illés ur e perezben felugrott. „Védje magát !" — igy ordított. Miután láttam, hogy a dolog koraolyan akar végződni, azon mentegetéssel állottam elő, hogy nem vagyok ily esetre elkészülve. „Ön a kihívó íél. Védje magát, mert különben leszúrom !" En ismét biztosítottam, hogy nincsen s nem volt semmiféle tudomásom e párbajról. Illés ur erre valamit kezdett zsebeiben kutatni. Az alatt kisírt szemekkel rohant elö Gizella s apja elé térdre esvén zokogott ugy, hogy — meglehet — magam is könyekré fakadtam. „Még szemeim elé mersz jönni, háládatlan gyermek ?" — förmedt rá a kíméletlen apa. „Hiszen én nem vagyok bűnös, kedves papa ?" „Nos, uram, itt a keztyü, melylyel ön kihívott 1" S ezzel Illés ur azt a keztyüt dobta felém, melyet én oly szives voltam neki viszontszolgáltatni. „Hiszen ez az ón keztyüra, melyet tegnapelőtt valószínűleg a színházban felejtettem el" — szólt Gizella s én felemeltem azt a földről. „En pedig voltam oly bátor az általam talált Keztyüt visszahozni — vágtam közbe én. — De mivel Illés ur folyton kardjával fenyegetett, kénytelen voltam azt — bár udvariatlanság volt — odavetni." „S ön ezzel nem párbajra hívott ki ?" — kérdé ámulva Illés ur. „Isten mentsen 1" Az öreg ismét leült a karszékre s gondolkodni lát szőtt, folyton rám szegezvén szemeit. En már lassankint fel kezdém találni Ariadné fonalat. Gizella kíváncsian nézett majd rám, majd apjára. A két tanú egymásra tekintett. Nagyobb szünet után Illés ur kezét nyujtá nekem s jóízű hahota között igy szólt: „Köszönöm szívességéért, Dány ur, melyért — bár ártatlanul — eleget kiállott." „Annál nagyobb jutalom lesz rám nézve ha jóakaratát megnyerhetem." „Meg lesz" — szólt nyájasan az átalakult öreg, s a tanukhoz fordult e kérdéssel: „Nos, hogy tetszik önöknek e félreértés ?" Ezalatt én Gizellát is felvilágositám. Az öreg még majdnem félóráig nevetett egyhuzamban, sőt ebédre is hivott meg. En pedig elég boldog voltam egész délelőtt az én kedves Gizellámmal társaloghatni. * * * Ezután gyakorta fordultam meg Illés ur házában, ki mindannyiszor nevetett, valahányszor szívességem különös jutalmáról emlékezett meg, sőt idővel meg is szeretett. Ennek köszönhettük azt is, hogy régibb ismeretségünket megtudván, kegyesen megbocsátott. Nos, hiszik-e szép olvasóim, hogy boldog vagyok ? Mily boldog leszek akkor ha oly vészteljes keztyü féle az általam adott jegygyűrűt fogja elfedni ? 1 . . . K. Zs,
