Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-19 / 75. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1878. 91 SZÁM. nem a világszabadságot leigázó hódítók önkönye, hanem a szellem, a tudomány szava, a humanismus fönsége az irányadó. A politikai események — mint századok óta mindig, ugy most is — könnyen észrevehető visszahatást gyakorolnak társadalmi közéletünkre ; a kulturális haladás tényezői helyett amazok lépnek előtérbe ; az izgalmas napi események többé kevésbbé elvonják az érdeklődést a szellemi mozgalmaktól, s igazolják a régi latin közmondásat, mely szerint : „inter arma, sí lent Musae." S habár — hála a gondviselésnek ! — hazánk a béke áldásait élvezi is benn, mégis a közelünkben folyó külesemények tagadhatlanul oly befolyást gyakorolnak ránk, melyre nézve, a nemzeti közérzületnek valóban találó kifejezéseid emlegethetjük nagy költőnk szavait : „Megnehezült az idők viharos járása felettünk !" Ily körülmények közt s a meglévő viszonyok számbavétele mellett megyei közművelődési egyletünk ügye, tovább fejlődésének ós az eddig irányában tanúsított érdeklődés — és pártolásnak kérdése talán némi aggódással is tölthetne el bennünket, ha másrészt azon lélekemelő bizonyosság nem vigasztalna, hogy daczára a köztudomásu nehéz és izgalmas bel- és külviszonyoknak, megyénk lelkes közönségének érdeklődése és hazafias pártolása egyletünk iránt korántsem csökkent, sőt minden alkalommal mindinkább erősbültnek és szilárduhnak mondható ; — ami viszont azt bizonyítja, hogy az egylet működése oly irányban halad, mely a nyilvánult szellemi és anyagi támogatást megérdemeltnek tünteti föl, s — s mintegy nyilvánuló tanújele azon közelismerósnek, hogy egyletünk, a szellemi előhaladás érdekében, s a megyei közművelődés terén csakugyan hivatást gyakorol és missiót tölt be. Nem az önhittség és öndicséretnek túlzott nyilatkozata ez, hanem a tények által bebizonyítható valóságnak. Mai közgyűlésünk, — melyet van szerencsém ezennel megnyitottnak nyilvánítani — alapszabályaink értelmében kölelességszerüleg hivatva van beszámolni és kimutatást adni egyletünknek — fenállása óta letelt negyedik évi működéséről. Nem szándékom az egylet főtisztviselői által adandó hivatalos jelentések érdekeségét gyöngíteni, de mint az egylet elnöke — örömmel jelezhetem, egész általánosságbn véve azt, hogy egyletünk a lefolyt évben is megtette kötelességót, betölté hivatását, gyarapodott szellemileg és anyagilag — szóval tovább fejlődésének és virágzásának utján örvendetesen haladt előre. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy az egyletnek alapító-, rendes- és pártoló tagjai tetemes számmal szaporodtak, — helybeli és vándorgyűléseink, felolvasásaink minden alkalommal fényesen sikerültek, muzeumunk is nemcsak számos látogatottságnak örvend, hanem a megye minden részéből beküldött érdekes tárgyakkal is folyvást gyarapodik, — s mig az általunk bemutatott muzeumi tárgyak legutóbb a biharmegyei régészeti és történelmi kiállításon is közfigyelemben részesült, addig — egyleti évkönyvünknek a lefolyt évben nyilvánosságra bocsátott 3-ik kötete a hazai hírlapirodalom és szakközlönyök mindenikében a legmelegebb dicsérettel és ajánlásokkal volt kitüntetve, s ezáltal egyletünk működése országszerte ismertetve és méltányolva. — Fölemlíthetem még, hogy a hazai hasonirányu összes egyletek és tudományos társulatokkal csereviszonyban és érintkezésben állunk, — s hazánk legkitűnőbb szaktudósai, mint egyletünk tiszteletbeli tagjai, velünk mintegy szorosabb viszonyban vannak s egyletünk iránt közelebbi érdeklődéssel viseltetnek. Mindezekről részletes és kimerítő adatokkal fognak szolgálni a feloláasandó tisztviselői jelentések — bebizonyítva egyletünk folytonos működését és haladását ; — én ezúttal még csak azt jegyzem meg, hogy Békósmegye hazánk több megyei közt az elsők egyike volt, mely egyletünk megalakításával — a közművelődés oltárára áldozatát meghozá, s bizonyára a jó példa hatott és lelkesített máshol is, — mert már az ország minden részében hasonló egyletek alakításával buzgólkodnak, — s adja az ég, hogy azok is, velünk együtt, mennél több és fényesebb eredményt tudjanak létrehozni kedves magyar hazánk szellemi felvirágoztatására nézve ! Szabad legyen ezek után a mélyen tisztelt közönség becses figyelmét kérnem a következő szerény értekezésem tartamára, — melynek tárgya leend : Békésmegye a török uralom alatt, s az erdélyi fejedelmek korában.*) A 16-ik században két nagy dolog történt hazánkra nézve, úgymint a reformatio és a mohácsi vész. Az első mélyebben vitt bennünket Európa mozgalmaiba, mint talán a kereszténység felvétele, mert úgyszólván kikapott önmagunkból, azaz megosztá nemzetünket s lelki sebekkel veré az országot örök időkre, ha egy nem ugyan magasabb, de lételünkre nézve elhatározóbb eszme : a nemzetiség eszméje nem fog gyógyításához ; a másik önnönföldén tette semmivé a magyart s Uj meg uj meghasonlásba vitte hazánkat, melyben király és király állottak szemben egymással, — vallás és nemzetiség — e két legszentebb tárgya nemzetünknek, — vitte elül a dulongás fegyverét s utána az emberi szenvedélyek s miudeiftTemü apró roszaknak táborilag rendezett serege. Ha e korból semmink sincs, köszönjük meg Istennek, hogy magunk mint magyar nemzet meg vagyunk, — s azt elmondhatjuk, mert a tüzpróbát diadalmasan megállottuk. Izráel népe veres tengeren szállá be az igéret földére, nekünk önvérünkből készült e tenger, s még meg is kelle lábolnunk azonfelül. Evkönyveinkben nem egyszer találunk nemzeti nagy szerencsétlenségek napjaira s e szerencsétlenségek létünket fenyegették s mintegy ki akartak törülni a nemzetek sorából. Másfél századig küzdöttünk a megsemmisülés ellen, ugyszólva tűzhelyeink előtt. A magyar birodalom darabokra szakadt. — Magyarország csak néhány megyéből állott, — Budán a török szultán parancsolt, — s Erdély félig függetlenül, félig megalázva, nemzeti létünk végbástyája lőn. Minő sötét kép ! A vérszomj ós kegyetlenség az árulás és megvesztegetés, az elfajulás és gyávaság minő undok jeleneteivel találkozunk. — S mégis e korszakban is sok vigasztaló, sőt lelkesítő is van. A bomladozás küzdelmeiben mennyi erő nyilatkozik és a bősz szenvedélyek közt a hazafiság es hősiség mennyi és minő példányai emelkednek ki. — Egy *) Források és történelmi kútfők : Történelmi tár VI. k. Adalékok a török magyarkori beltörténethez. — Hivatalos nyomozások a török adó s bódítások körül Borsódban a 17. sz elsőfelében. — A győrmegyei hódoltságról. — Báth Károlytól. — Török magyar történelmi kutfók ford. Repiczky János — A törökök a Jászságban Kempelen Győzőtől — Kecskemét város története — Hornyik Jánostól. — Á déva-ványanyi 64 török oklevél forditotta Eberl Ferdinánd. — Nagy-Kőrös városa török levelei — forditotta Repiczky János. — \ török uralkodás Magyarországon — Salamon Ferencztől. — Ujabb adalék a török uralkodás történetéhez Magyarországon — Szilágyi Sándortól. — Protokolum Bathoryanum — Szalay László munkái közt. — Décsey Sámuel Osmanographiája. — Békésvármegye hajdana Haan Lajostól. — Nelyv emlékek II. k. — Magyar országgyűlési emlékek — Fraknói Vilmostól. — Erdély történelme — Kővári Lászlótól. Báthory István, a Zrínyiek egy Bethlen Grábor, a Rákóczyak s annyi más dicsőség koronként futó fényt vet pusztuló falvainkra, bevett várainkra, megalázott nemzetünkre —- s mintha ez nem a hanyatló nap végsugára volna, hanem az emelkedő-é, mely fellegekkel küzd, — mintha a veszély és pusztulás közepette, például és bátorításul rendkívüli tehetségek, nagyobb erényeket küldene közénk a gondviselés. .... „Csapásra nyujtá vaskezét a sors Mohács felett, s Mohács egy véres honfi-sir, egy nemzet átka lett !" ... igy énekli költőink egyike gyászballadájában a szörnyű csatát, igy kezdhetem én is egyszerű történelmi vázlatomat. (Folyt, köv.) A buzaüszög. Óriási károkat okozott az idén a gabonában a nagy mérvben előforduló gabonaüszög és meglehet, hogy még tetemesebb lesz a kár jövő évben, ha gazdáink a kellő időben hozzá nem látnak ezen baj elhárítására. A közgazdasági sajtó már hetek óta foglalkozik ezen fontos kérdéssel elméleti és gyakorlati szempontból és különösen hivatkozunk a „Földmivelósi Erdekeink" czimü erdő és mezőgazdasági hetilapra, melyben ezen kérdés felett kisebb-nagyobb gazdák egyaránt nyilvánították tapasztalataikat a buzaüszög okozta károk mikénti ellensúlyozására vonatkozólag. Végtelenül sajnos, hogy terjedelmes, nagyobbrészt földmivelők által lakott megyénkben még mindeddig nem találkozott oly érdekelt egyén, ki ezen fontos kérdéshez, az itt megjelenő lapok valamelyikében hozzászólani érdemesnek tartotta volna. Számos közbirtokost hálára kötelezné pedig azon megyei gazda, ki ezen a téren nyert tapasztalatait a közjó érdekében közzé tenné, mert igen természetes az, hogy nagyobb hitelt fektetünk egy ismerős, mint egy ismeretlen egyén tapasztalataira. Pedig az ország minden városában, hol a sajtó egy lap által van képviselve, történtek felszólások, sőt oly helyekről, melyekben állandó sajtó orgánum nem létezik, az érdeklődők a fővárosi lapokban nyertek tért véleményeik, tapasztalataik kinyilvánítására. Ujabb időben a kormány is reá forditotta figyelmét ezen általános bajra; felhívást intézett az ország gazdaközönségéhez, melynek folytán száznál több jelentés érkezett be. A. kormány, az azokban felsorolt tapasztalatokat az érdekelteknek következő felhívásban öszszefoglalva ajánlja : a) A föld mindenekelőtt jól megmivelendő és a józan vetós-váltás elvei szem előtt tartandók; nevezetesen kalászos ós tengeri után buza soha ne vettessék. Miután pedig ügy tapasztaltatott, hogy a túlerőltetett buza- és általában gabnatermelés még a különben gazdagnak tartott földekben is megboszulja magát és az utóbbi években oly sürüen előállott gabnabetegségek is nagy részt e körülményre vezethetők vissza, saját jól felfogott érdekében, hozzon a gazda gazdaságában helyesebb arányokat a magtermelés és a takarmánytermelés, vagyis az állattartás közt, és pedig annál is inkább, mivel egyoldalú gabnatermelésre fektetett gazdaság jövedelmezése különben is sok kétes esélynek van kitéve. b) Vetésre ha lehet, legalább is egy éves jól kifejlett, érett, egészséges, jól kirostált magot használjunk. c) Ugyanazon földbe ne vessük huzamosan az általa termett magot, hanem a vetőmagot időről időre változtassuk. d) A legjobb vetőmagot is fertőtlenítsük, még pedig legczélszerübb a kékkő-oldattal a fenneb leirt módozatok szerint. c) Nedves természetű földbe búzát egyáltaán ne vessünk. Az ajánlott óvszerek közül a kékkő, só- és mész oldattal való páczolást ajánlja 79 gazda, csupán a kékkővel való páczolást 9, forró mészoldattal 5, a N. Dupuy-féle magtisztító szert 8, végül a vizzel való mosást ós más elenszert 11 gazda.