Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-12 / 73. szám

V. évfolyam. 1878. 73. miii. B.-Csaba, szeptember 12-én. Politikai, társadalmi, közgazdágfeati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, heteuként jtétszei * : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. -—i Szerkcsztíség és itiarló-lxiva,ta.l: Vasut-utcza, közbirtocossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-bon egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. B.-Csaba, szept, 9. Minálunk az emberek — talán véralkatuknál fogva — inkább maguké a k élnek, s lia ujabb időben a takarékpénztárak gyarapodása által a társulási elvnek gyakorlati volta diadalokat aratott is országszerte; • s ha egyik másik irányban elismerést érdemlő tevékenységet fejtenek ki e honnak jobbjai s ha végül hölgyeink a szenvedő emberiség javára buzgólkodnak is: vajmi elenyészőleg csekély az, mit mi e téren felmutatni tudunk a müveit külföld által társulás (Association) utján elért eredményhez képest! Ritka falu észak Németországban, mely olvasókörrel, kölc.sönkönyvtárral ne rendelkeznék, és mig mi az évszak nagy részében javában pihennünk, ott tudományos értekezleteket és nyilvános közművelődési előadásokat rendeznek s azzal töltik be a téli hosszú esték nagy részét. Innen van: hogy művelt szomszédaink minket s kivált (nehezemre esik annak kimondása) hölgyeinket szellemiség, tudomány, gyakorlatiasság tekintetében jóval felülmúlják. A,társulás az ^qjih

amket esrvináshoz közelebb hozza. Tervek megbeszéltetnek; haszonhajtó vállalatok keletkeznek ; a gazdászat, sőt a háztartás körül jónak bizonyult tapasztalatok közöltetnek itt s. a. t. A gondos anya, valahányszor teheti magával viszi serdülő gyermeket. A tudományos előadás, az élvezetes szavallat, a szép zene elbűvöli a kis fiu lelkét, — alig várja, hogy a tudós tanár által folytatni igért, vegyészeti experimentumok sorát ismét láthassa. — Igy művelődik az ottani zsenge ifjúság, azért nincs is ott reá példa, hogy találkozzék (mint nálunk) iskoláit végzett leány vagy fiu, ki a gőzmozdony, távirászat, telephon, stb. titkait alaposan ne értené. Azt mondhatná valaki: ott jobbak az iskolák s a kormány többet %lt közművelődési czélokra. Ne tessék hinni! nen ebben keresendő a baj kútforrása; a dolog oda lyukad ki, hogy nem szeretünk abstract tudományos könyveket, szaklapokat, szépirodalmi és közművelődési folyóiratokat olvasni; és ez Hz: a mi a német s franezia hölgyeket a mieklk fölé (tisztelet a kivételnek) helyezi. Pedig h<jgy ezen olvasmányok megszerzése kevés anyagi áldozattal jár, elmondom ugy, a miként annak practicumát odakün jártamkor tanulmányoztam. Városokban, hol könyvkereskedések léteznek, a népesség és a helyi értelmiség arányához képest — egy vagy több „lap olvasókör," (Journalcirkel) alakul. Minél 'több tagból áll az ily társulat, annál több tudományos vagy szépirodalmi folyóiratot és szaklapot tart. A könyvárus az általa megrendelt olvasmányt olykép küldi szét, hogy azt, vagy a társulati tagok nevök betűrendje szerint, vagy ha a rendet ők jelelték meg — a szerint, kétszer heteute

t küldi » tagak ^rósáho? »s. elhozatja tőlük a kiolvasott lapokat, ezeket ugy az ujon érkezett olvasmányt -- beirottkönyv (Mappe) segítségével továbbítván olyformán : hogy mindenik tag a legújabb és későbbi lapok számaiból, egy-egy példányt kapjon. Ily módozat mellett a társulat minden tagja 12 sőt több. szaklapot és folyóiratot olvashat, s ezen szellemi élvezete alig kerül egy szaklap vagy szépirodalmi folyóiratnak évi megrendelési árába, mivel a könyvárus nyeresége abból áll csak hogy az év végével az összes lapokat szépen bekötve a tagok között elárusítja. Vidékre a lapok az olvasó-kör számára a könyvkereskedő által minden héten egyszer továbbittatnak, azon különbséggel, hogy a küldemény a társulat egyik eleve meghatározandó tagjára czimeztetik, ki a tagok közti felosztást ugy a kiolvasott lapok beszedését és végre ezeknek a könyvkereskedőhöz való visszaküldését eszközli. Képzelem mily élvezettel olvassák ama körök a jelenben duló boszniai háború alkalmából szinre került harczi eseményeknek szemtanuk által hozott tudósításait; mily érdekkel nézik a a páriz-i világkiállításnak rajzok és fényképekben, gazdag közleményeit és életleirását stb. Vajon nálunk minden városkában, községben, nem lehetne ezt létrehozni, vajon nincs e csekély kivétellel minden községnek, papja, tanítója vagy legalább egy értelmi egyénisége, ki ilyen nemes mozgalam élére állhatna. Valóban kétségbe kellene esnem fajunk életrevalóságán, ha ezt elhinném. Csak akarat és vállakózás kell hozzá ós egyéb semmi! Es ha ez igy lesz országszerte, a „Pesti Naplónak" sem lesz oka (mint azt nem rég közrebocsátott felhívásában tevéi feljajdulnia : hogy áz Akadémia által TnacTott „SzépiróTfaTmi szemle" b. Sina Simon subvencziója nélkül sok ideig nembirt volna fenállani, — hogy : a Kisfaludy, Petőfi, a természet ós történelmi társulatok által kiadott tudományos folyóiratok, továbbá a szaklapok alig birnak tengődni, ugy hogy ezek egyikének csak 60 előfizetője akadt, — hogy szépirodalmi és képesujságainktól a rajzolók (nem lehetvén őket kellőleg díjazni) külföldre vándorolnak sbt. Szívleljük meg hát szellemi hátramaradásunk konsequencziáit ... ós cselekedjünk szaporán. E. P. Gy. i >M D tárczáia. Egy szívességért. (Folytatás.) Midőn ugyanis a hasadékon keresztül Thisbét megláttam, ugy éreztem, mintha szivem is részt vett volna szemem e pillantásán, de közbelépett a pajzán is s igy nem sokára fenn voltam a korlát tetején s innen egyik meggyfa ágába kapaszkodván szemléltem a sétálókat, jobban mondva a sétálót. Hiába lestem az alkalmat, hogy a leánynyal egyedül beszélhessek, inignem többszöri nyaktörő kísérlet után sikerült egyszer vele egyedül maradnom. Ily magasságtól vallottuk egymásután először a mézes szerelmet. Azóta többször is adtuk egymásnak az édes légyottokat s bár savanyúak voltak a meggyek körülöttem, mégis édesnél édesebb szavakat tudtam neki mondani. Később a kertészt is megvesztegettem s igy mászási tehetségem felhasználása után a szerelem trónján semmitől sem kellett félnem, ha csak nem az ... . öregtől . . Én s Gizella megszerettük egymást ugy, hogy az első csók is elcsattant volt már, anélkül, hogy az öregnek sejtelme is lett volna e találkozásokról. Illés ur következetes maradt s midőn 17 éves leánya fiatal embertől csak beszilni is merészkedett, mindig iszonyú dühössé iett. De térjük vissza a keztiüre, mely éji álmaimat édesítette, a keztyiir

u, a mely Gizellám finom kacsóit takarta, azt az ujját is, mely tgykor viselni fogja a legboldogabb vőlegénytől kapott egygyürüt * * Másnap reggel rózsás kelvvel ébredtem fel s alig vártam a 11-ik órát, a mikor pam — pardon, Illés ur lakába menni szándékoztam. Hosszú idő elmultával eütötte valahára a tizenegyet s én mint őrült szerelmö Illés ur háza felé irányzám gyors lépteimet, az az Giella . . . A kertész, ki az udvarba állott csakúgy bólintgatta ősz fejét, a mikor lietyko látott felugrálni a lépcsőkön. Miután kopogtattam, bénítottam az ajtón. „Jó regg S itt megakadt torkomon a szó. A nyugalmazott százados vagyis Illés ur kardot villogtatva lépett elém s egy örgő „Mit kiván°-t harsogtatott füleimbe. Már bőröm alatt érzéina kard hegyét, de nagy megnyugtatásomra Illés ur féle helyezé azt s csak ezután láttam be, hogy tulajdaképeu az ép kitisztított kardjkat szemlélte volt s neméletem után tört. „De hát mit vétettem én hogy ily gyáva vagyok," — mormogtam magamban s udvarias reverenczia után nevemet akarárn közleni : „Dámy Ber . . . ." S itt ismét torkomon akadt meg a szó. E pillrnatban ugyanis belépett Gizella s midőn meglátott, bámultában nagyot sikoltott. Az apa ezt észrevette s mérges tekinteteket vetvén reánk gyanúsan hunyorgatott kicsiny szemeivel. Én pedig ott állottam, magam sem tudom hogyan. Annvi bizonyos, hogy ugy rémlett előttem, mintha az egész szoba Gizelákkal s mérges nyugalmazott századosokkal lett volna telve, sőt a kardok is tánczolni kezdtek szemeim előtt. A leány ezalatt elhagyta a szobát; bizonyára apja szigorú intésére. Illés ut ezután mereven megállott előttem s pár perez, után kardot vévén kezébe, felém rohant. „Ön ismeri lányomat? Honnan ismeri?" —- igy ordított dühében. Most már bizonyos voltaui halálom közeledtében, s ily szorongatott helyzetben nem tudtam szóhoz jutni. . Elfeledtem, mért jöttem tulajdonkép ide, csak ide s oda futkostam a szobában kikerülve a dühös százados fenyegetéseit. Végre mentegetni kezdém magam, hogy korántsem a leány okozta idejövetelemet. (Folyt, köv.)