Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-08-25 / 68. szám

V. évfolyam. 1878. 68szim. B.-Csaba, augusztus 25-én. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdizjíti és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként K_étsz< t»: vasárnap és osiitörtök-ön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. ; • Szerkesöíég és lei idó-lx ratal: Vasut-utcza, közbirlkossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalba", Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 6 kro« postautalványnyal. Szabadelvü-e mostani kormányunk? n. S e helyen nem mellőzhetjük el, hogy néhány szóval ne emlékezzünk meg nagy hazánk fia Kossuthnak legutóbbi levelei egyikében előforduló azon kifejezéséről, mely szerint azok, kik a mai körülmények közt a mostani kormányt pártolják, „erkölcsi osztraczizmust," számkive tést érdemelnek ! E hazában milliók és milliók óhajtották és biztosították a szabadelvű párt győzelmét, e kormány uralmának fentartását, semmi egyéb tekintetektől nem vezettetve, mint azon legmélyebb meggyőződéstől, hogy igy lesz ez legjobb , igy fog békével fejlődhetni társadalmi és politikai életünk. Mi tehát, habár nagy hazánkfiával szemközt érezzük véghetetlen csekélységünket, habár a pislogó mécs soha sem fogja a fényes napot arra taníthatni, hogy kell világosságot terjeszteni, és a galamb soha sem fogja az oroszlánt bátorságra oktathatni: mindannak daczára mint független, senki által be nem folyásolt, egyszerű polgárok, saját és számtalan békésmegyei szabadelvű párti választó-polgártársaink nevében, önérzettel határozottan visszautasítjuk azt, hogy azért mert mi és velünk itte megyében sok ezer polgártárs, e hazában pedig sok millónyi nép, e kormányt legmélyebb meggyőződésből támogatjuk, hogy mi erkölcsi számkivetést érdemelnénk ! Ha azt gondolják önök, hogy harcz és háború, hogy testvérnépünkkel való összeveszés, hogy a közjogi alap felbontása és kormányválságok által lehet csak boldog a nemzet : ám legyen ; jó, mi tiszteljük nézetüket, de viszont megköveteljük, hogy ha millió más ember máskép gondolja, senki se merészelje meggyőződése tiszta forrását kétségbe vonni, akármily magasan álljanak is felettünk észbeli tehetségükre mint egyének, hanem hajoljanak meg a többség meggyőződése, akarata előtt, mert különben nekünk lesz jogunk kételkedni abban, hogy önök a tiszta, a valódi alkotmányosság alfájáról helyes fogalmakkal bírnának. Vagy tán azt fogják állítani, hogy mindazon millió és millió ember, ki e hazában a mostani választások alkalmával azt tanusitá, szavazatával hogy a szabadelvű kormányt fenn akarja tartani, „hivatalos preszió" alatt teszi azt ? Jöttek volna ide Békésmegyébe, Csabára ; épen az ellenkezőről győződtek volna meg hacsak némi igazságérzetük van! Nemcsak hogy a hatósági közegek Csabán, M.-Berényben, Gyomán és Gyulán a kormány érdekében nem agitáltak, de ellenkezőleg, a csabai főjegyző, az elöljáróság, a berényi jegyző, a gyomai elöljáróság, a megyei tisztviselők közt sokan, nyíltan a szabadelvű jelölt ellen működtek S ki gátolta őket abban ? Senki. S mit bizonyít ez ? Azt, hogy a hatósági személyeknek is meg vol az ő joguk, hogy mint polgárok egyéni meggjződéssel birjanak, és nem csak hogy presszió nn gyakoroltatott rájuk hogy a kormánypárti jehlt mellett legyenek, de az ellenkezőnek gyakorlásában legkevésbbé sem gátoltattak. Tehát az tistái véletlen dolga, ha valamelyik hatóság a ko'mmy mellett nyilatkozott valahol, mert egyik le^en ugyvolt a másik helyen épen ellenkezőleg ílt a dolog. Hogy azonban véletlenül többségben annak azon hatóságok és hatósági személye, kit a kormányt pártolják, az ismét az illetek egyéni meggyőződésének dolga s annak kfolyása, hogy a szabadelvüpárt ez idő szerint iz országban egyáltalán többségben van, s ig; természetes, a hatóságok közül is többen esnek Jártra, eltekintve, hogy a hatóságnak ugy szólván is dolog természeténél fogva a fennálló kormány;mellett kell lennie, ha hatóság, mert különben (lejétől fogva hivatalt sem vállalhat, illetve oly (kormányt nem szolgálhat melynek elvét nem palija. Azzal nem akarjuk állítani, hogy nincsenek sokan, kik azért tartoznak a szabadelvű párthoz mert valami hivatalt, valami kitüntetést várnak. Igenis vannak. Ue ezek kivételek, épen ugy mint kivételek azok a túloldalon, kik e rendszei megbukásától várják saját drága énjüknek emelkedését ; sokan vannak, kikre ujjal lehetne mutatni hogy ez pénzérdekből, ez erkölcsi függés amaz más érdektől vezettetve tartozik az ellenzékhez . De azért nekünk nem jut eszünkbe ai egész ellenpártot mint ilyent kicsinyelni ós gyanúsítani s ha nálunk volna is hasonló nehánj ember ki nem tudja magát az erkölcsi nyomás hatalma alól emanczipálni, kivánjuk, hogy e néhány ember miatt a párt túlnyomó többségéi tiszta meggyőződés által vezéreltnek tekintsék és semmi esetre sem „erkölcsi számkivetésre" érdemesnek. Vannak oly nagylelkű (!) ellenfeleink, kii készek megengedni meggyőződésünk forrásánál tisztaságát, de azt mondják: csak azt nem tudják felfogni, mikép lehet egy kormányt továbbrc támogatni, mely le nem lép, ha kívánságát illetékes helyen nem teljesitik, ha nem tudja keresztül vinni a mit igért. Mi részünkről minden emberi tettet a leg tisztább erkölcs szempontjából szeretjük megitéln és igy a kormányok tetteit is, de sokká nagyobb erkölcsi bátorságot, sokkal nagyobl áldozatkészséget és sokkal nagyobb hazafiságo látunk oly kormánynál, mely a legelső akadályrc nem vonul mindjárt vissza az édes semmit sen téves ölelő párnái közzé, hanem mely népszerű sége és személyes nyugalma koczkáztatása mel lett, előadja a dolgot az országháznak, ug^ a mint áll és azt mondja : mi igy és igy akar tuk és ígértük de nem lehetett, hanem csak ily formán lehetett keresztül vinni, helyesiitek-e vagi nem ? és ki megmarad, ha a nemzet képvise lőinek többsége helyesli és csak akkor távozik ha nem teszi azt ! Oh, nincs is könnyebb mint lelépni, kezé az ártatlanság vizében mosni, s ott hagyni az országot a sok bajával a nyakán, hadd boldoguljon a hogy tud, hadd ragadja aztán magához a kormányt a ki akar, hogy ismét egy kis abszolutizmus legyen belőle 1 De már „a „Boszniába" való bevonulás, az mégis csak rettenetes dolog" mondják sokan, ezért mégis csak el kellett volna hagyni a kormány zászlaját ? Ez is felfogás dolga és az egyik felfogás legalább olyan jogosult mint a másik. Mi például, sokkal nagyobb szerencsétlenségnek tartottuk volna, ha mi minden jogalap nélkül az oroszok elleni harezba keveredünk és ott ezer ifjaink vérét áldozzuk, mint most azt, hogy oly országot foglalunk el, oly országba ékeljük be magunkat (habár itt is áldozattal), magának a török államnak béleegyezésével, melyben szükség esetén az angollal kezet fogva, az orosz terjeszkedési dühét annak idején ellensúlyozhatjuk! Most azon vérért mely ott folyik, felelőssé teszi az ellenzéki sajtó a kormányt; hanem az megoldatlan kérdéssé lesz, hogy kit kértünk volna mi számon, ha kormányunk nyakra-főre az elmúlt török-orosz háborúba rohan és ezrek vérét oly ügyért áldozza, mely szorosan véve ugyan a humanitás ügye lett volna, de nem az állam ügye, humánitásból pedig mai napság az államok csak pénzt adnak, de nem vért ! Tehát a boszniai megszállás is, nem a szélsőbal fanatizmusával és nem az úgynevezett egyesült ellenzék ármányosságával tekintve, hanem higgadtan megfontolva : azon szempontból nem helyteleníthető, hogy jobb az ellenséget idegen földön felkeresni és legyőzni, mint várni míg a saját országunkba tör és itt a mi falvainkat ós városainkat pusztítja és békés polgárainkat öldösi. Nekünk ebben az ügyben is nem a török az ellenségünk, hanem az orosz, s ha a török ruhába bujt bosnyák lázadókat legyőzzük — és le fogjuk győzni az orosznak hatalmát fékeztük, melynek terjeszkedését határainkon el nem lehetett tűrni. Igaz hogy hiba történt. Békés bevonulást vártak és lett belőle háború. Azt tudhatták volna, miként állanak ott az akcziák. De ez már nem a kormány, ez szorosan véve a katonai hadvezénylet dolga. — Illetékes helyről kinyilvánítják, hogy azon hir, mintha Boszniában és Herczegovinában magyar csapatok megtizedeltettek vagy egyesek főbe lövettek volna, teljesen alaptalan. — Török foglyok érkeznek országunkba. Az eddig behozott csapat körülbelül 600 emberre megy, a kiknek egy nagy részét Komáromba szállították.