Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-08-11 / 64. szám

V. évfolyam. 1878. 64. Mám. Il.-Csaba, augusztus 11-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdázati és vegyes tartalmú lap. Megjelenllt hetenként k.étsz€ r : vasárnap és osíitörtöltön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkeszőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbinkossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Gyoma, augusztus 7-én. A gyomai választó kerület szabadelvű pol­gárainak, illetőleg Gyoma, Endrőd, Berény, Tar­osa, Doboz, Ladány, Szeghalom, Füzesgyarmat, Vésztő és Kondoros községnek folyó hó 6-án ha/.afiui örömünnepe volt; ezen a napon ejtetett meg az országgyűlési képviselőválasztás. Már kora reggel nagy élénkség uralkodott a város utszáin, hol a város polgárai több helyeken ki­sebb nagyobb csoportban összegyülekeztek s élénk beszélgetések közt várták a napi esemény ki­menetelét. A mint az idő haladt, mindig több látni való tárult az érdeklődő közönség szemei elé. Hot órakor indult el a gyomai szabadelvű pol­gárság a szolgabirói lakástól Zsilinszky Mihály képviselőjelölt ur fogadására. A menet impozáns volt. Elöl az uradalmi kocsik, jobb és balfelöl pedig — ugrándozó méneken — az ifjúság szine-java foglalták el a tért s vidáman lengő nemzeti szinü zászlóktól környezve haladt a szá­mos kocsi a berényi ut felé. A berényi utboa érve találkozott a menet Zsilinszky Mihály úrral, valamint a berényi és tárcsái polgárokkal, kik több mint hatvan ko­csiról éljenezték a képviselő urat. Midőn a be­láthatatlan hosszúságban elterülő kocsik a városba éri, a varosban levőek fővegeik emelgetései közt fogadták éljen-kiáltásaikkal a megérkezett vidéki polgárokat. Alig hogy elhangzott a mirhóháti utczán a sokszoros éljen, az endrődi utczán szá­mos zászlók árnya alatt „éljen Zsilinszky" han­goztatása közben jöttek az endrődiek, kik a meg­érkezett herényiekkel és tarcsaiakkal a főutszán tért foglalva, a lelkes .Sárrétiekkel" együtt, kik éppen ekkor érkeztek, viharos éljenzések közt, fogataikról leszállva, sorakoztak, s innen elin­dulva a templomtéren helyet foglaltak. A válasz­tási elnök ur itt kijelentette, hogy a választás 9 órakor kezdetét veszi, a mi elérkezvén, a gyomai és endrődi polgárok a városházánál, a többi községek pedig a „központi kaszinó" helyiségé­ben a legszebb rendben negkezdették s folytat­ták szavazataikat egészen délutáni 4 óráig. Gyo­mán a képviselőválasztás olyan érdeklődés- és lelkesedéssel még nem foyt le, mint f. hó 6-án. Ezer embernél több szavizott, s a vidék minden községe képviselve volt Délutáni fél 6 órakrr jelentette ki a válasz­tási elnök ur a választó polgároknak, hogy Zsi­linszky Mihály ur 134 szótöbbséggel a jövő 3 évre megválasztatott országgyűlési képviselőnek. Az öröm, a lelkesedés nely ennek kijelentése után észlelhető volt, leírhatatlan A polgárok zászlóik alá sorakozva lazafias dalok éneklése és „éljen Zsilinszky" kiáltások közt siettek a gyomai főszolgabíró ur lakására, hol a követ ur volt Ide megérkezvén, legelsőben is Papp Gábor ur elnöklete alatt egy öt tagu bizottság ment be a képviselő urnák megválasztatását tud­tára adni, mi megtörténvén, a gyomai iutelligens nők — diszes koszorút képezve — kikísérték a kép­viselő urat a választó polgárok közzé, hol Zsi liyszky urnák lelkes s hosszan tartó éljenek közt több koszorút nyújtottak át a választókerület lelkes honleányai. Ezt követőleg Szabó János tárcsái lelkész ur a választókerület nevében egy igen szép s megható beszédben kifejezte a vá­lasztás feletti örömét, s felkérte a képviselő urat, hogy a mandátum átvételére a városházához jönni méltóztassék. Mire a képviselő ur megha­tottan felelt, és sokszorosan megéljeneztetett. A mandátum átvétele után Zsilinszky ur a közönséghez beszédet tartott, s mindenek felett megköszönte a választók iránta tanúsított bizal­mát, s visszautasította a íüggetlenpártiaK azon vádját, mintha a Gyoma kerületi szabadelvűek közzül bárki is vallási tekintetek miatt izgatott volna a felléptetett függetlenpárti képviselő ellen Tartozunk az igazságnak, s a választóke­rület polgárainak azzal, miként kijelentsük, hogy hogyan fogadta Gyoma város Zsilinszky Mihály urnák, f. hó 7-én, Gyomán tartott programm beszédét, annyival is inkább, mert erről több választó nem bir tudomással. Midőn nevezett Zsilinszky ur a templom előtti téren megjelent, legelsőben is Pikó Béla ur lépett fel az emel­vényre, ki a függetlenségiek hosszan tartó zaja után Zsilinszky Mihály urat, mint kipróbált be­csületes hazafit és tudományos embert ajánlotta a választók figyelmébe. Erre Zsilinszky ur lépett fel az emelvényre, azonban a függetlenpártiak oly lármát csináltak Mezei ur nevével, hogy 5—6 perczig szóhoz nem juthatott, ekkor azon­ban elkiáltván, hogy „éljen Mezei," a demon­strálókat letegyverezte, elhallgattatta, s tartott ez után egy fél óráig tartó oly szép, vonzó be­szédet, hogy az ellenpárt ezt nemcsak hogy figyelemmel hallgatta, hanem tartalmának nagy részét helyeselte is. Irne a gyomai kerület füg­getlen polgárai igy fogadták kitervelt demon­stratióval Zsilinszky Mihály urat. Ez minden­esetre oly eljárás, melyet helyeselni nem lehet, macában hordván azonban bírálatát, erre nézve O 1 csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy ennek nem a gyomai nép, hanem egyes „népboldogító" apostolok az okai. Annak sem a nép az oka mi­ként az van mondva a gyomai kerület illetőleg Békósmegye szabadelvű pártjáról, hogy Mezei Ernő urat vallása miatt nem pártolja. Ezen vá­dat képviselő ur visszautasította, de ünnepélye­sen visszautasítjuk mi is, mert azon körülmény, hogy valaki Mezei urat a választókerület pol­gárai közt szétszórt versben Palesztinába küldi, nem bizonyítja azt, hogy a gyomai kerület sza­badelvű pártja vallási tekintetben izgatott volna. A ki Békésmegyéröl ilyent mond,.az nem ismeri Békésm'egye lakosságának „békés" természetét, melyet nemcsak a más vallásúak, hanem az idegen nemzetiségűek iránt is mindig ki szokott mutatni, sőt azokkal nemcsak békességben, ha­nem jó barátságban is él. A ki e megyéről ilyent mond, az félre akarja vezetni a közvéle­ményt, és ő az „izgató." Befejezzük czikkünket azzal, hogy győzött az, a mi e kerület nézete, illetőleg a mi véle­Á „Békésijei Közlöny" tártja. Karczolatok az ügyvédi praxisból. (Folytatás.) Esküt V' sz ki a biró : „Tegye kezét szivére," ugy szólítja meg az előtte álló parasztot; a paraszt egy lépés­sel előre megy és kezét a szivere teszi, de nem a ma­gáéra hanem a bíróéra, mint ama jámbor pap, ki midőn a templomban a mea culpát mondandó volt, épen burnót-szelenczéjóből akart egyet szippantani, de felcse­rélte a dolgot és a burnótot a melléhez tette, az akiével pedig egy hatalmast ütött az orrába. „Mondja utánam az esküt" folytatja a biró, ki maga is, ugy mint környezete a komoly aktus daczára inkább nevetni szeretne, „nohát mondja :* „Éo . . . nevét mondja ..." a mi pirasztunk hűségesen utána szól, hogy „én, nevét mondja. . ." Van bizonyos fajtája az ügyvédeknek, like', ha a czápát tengeri üskálisnak mondják, méltán lelet Simonyi Ernővel szárázföldi czápáknak nevezni. Ezek faluról fa­lura, kocsmáról kocsmára, boltról boltra, kunyhótól kuny­hóra járnak klienseket fogni. De nemcsak hogy ők „ván­dorjogászoskodnak :" hanem vannak sok helyen megbí­zottjaik, czenzáljaik, kik egy kis snapsz és a tiszta haszon „egy pár perczentjéért-' klienseket verbuválnak nekik a földmives nép vagy értelmetlenebb iparosok közt. E „jogi czenzálok," a jogtudománynak e diploma nélküli bábái, többnyire kikopott suszterek, tönkrejutott szabók, kiket annyira üldöztek perekkel és végrehajtásokkal, mig gya­korlatilag megismerkedtek ezen proczedurákkal és most embertársaik malőrjére, ők maguk űzik kenyérkeresetből a fenti, náluknál nem sckkal különb vándorfiskálisokkal szövetkezve e mesterséget. Ilyen jogi czenzál, ki mellé­kesen mondva specziálista és különösen telekkönyvi ügyek ben szeret „dolgozni," egyszer praktikus gondolkozás mo­dorának ós jogászhoz méltó éles eszének igen fényes bizo­nyítékát adta. 0 maga tartozott egy jó humoru bőrke­reskedőnek vagy 400 frttal. Felkéri a kereskedőt, engedje el a követelést, hisz tönkre jutott s ugy sem tud fizetni. A kereskedő nagy komolyan azt mondja, hogy az nem megy oly könnyen, hanem jöjjön vele a bírósághoz, ott majd valami egyezséget kötnek. Megjelennek a biróság előtt s ott mélyen gondolkozva igy szól a kereskedő a varga-jogászhoz; „Nagyon nehéz időket élünk, 400 frt sok pénz mai napság; nem kívánhatja tehát, hogy egy­szerre engedjek el ilyen nagy summát, hanem most el­engedem a felét — a másik felét két hónap múlva." Ha beleegyezik kész az alku. A dilettáns jogász azt mondja, hogy szegénységének ugyan könnyebben esett volna, ha egyszerre elengedi, de ugy is elfogadja az egyezséget ós irásba kéri vétetni, mi mégis történt . . . Egy ügyvédi iroda sokszor oly szinpad, melyen az élet mindennemű szenvedélyei, nevetséges és komoly ol­dalaival találkozik a figyelmes szemlélő és oly ügyvéd, ki rá adja fejét, jó genrefestővé válhatnék, értem a tollal, nem az ecsettel kezében. Az emberi nem legaljasabb tu­lajdonai, melyek az anyagi kincsek utáni vágyban ponto­sulnak össze és számos apró árnyalatokban szétágaznak, előtte fekszenek a maguk teljes meztelenségükben, mint a holtest a bonezoló orvos előtt. Dr. Báttaszéki Lajos. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents