Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-07-18 / 57. szám

V. évfolyam. 1878. 49. szám. P>.-Csaba, junius 18-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és osíitörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál fi kros postautalványnyal. A saison morte. Midőn a társadalom szine, java, valódi és látszólagos gazdagja, tényleges és képzelt betege, nem tűrhetvén a városok porát és fulasztó hőségét, fürdőkbe és zöldbe vándorol, hogy elszakadva rendes foglalkozásától, megfutamodva a napi gondok elől, uj erőt, üdülést vagy szórakozást szerzzen : ekkor be áll az úgynevezett holt évad, melynek egyik jellemző vonása, hogy a városokban csakugyan mintha nagyobb csend volna és az elegáns világnak mintegy hiánya állana be — Hogy e kirándulások a zöldbe, e zarándokolások a fürdőkbe csak kevés részben a szükség ós legnagyobb részt a fényűzés követelményei, arról minden elfogulatlan ember meg van győződve, eltekintve némely apróbb mellékczéloktól, de melyek az életben mégis olykor főtényezőkké válnak. És ez jól van igy. A fényűzés az ipar anyja, az ipar pedig népeket és országokat tart fenn és jellemeket teremt. De — és itt nagyot gondolunk ! — látva, hogy nemcsak a gazdag, kinek a fényűzés eleme, kit a sors annyi földi jóval áldott meg, hogy kénye kedve szerint legtulcsigázottabb vágyait is könnyen kielégítheti, kinek módjában áll futni a város pora elöl, fölkeresni a hegyek üde levegőjét, a források hűsét; nemcsak a beteg, kit sokszor családja iránti kötelessége is arra készt, hogy megfeszítve minden anyagi képességét, sőt azon sokszor túlmenve, fenntartsa magát azok számára kiknek szükségök van reá, hanem hogy e divatkórrá válni kezdett kirándulásokat igen sok esetben olyanok is megteszik, kiknek egészségi állapotuknál fogva arra szükségök — anyagi helyzetüknél fogva pedig képességük nincs, látva — mondjuk — ezeket lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson, miszerint némely családapának az ily forceirozott nyári mulatságok mennyi gondteljes, álmatlan éjjelébe kerülnek, sőt hogy a nyári élvekre nem egyszer anyagi romlás és a család nyomora szokott következni De hypocrita-gondolkodásunk (?) rosszul illik a nyári mulatságok lepke élvei közé; nem is szólunk erről többet. Élvézd a jelent — mondja Epicur — és mi mórt ne tehetnők ezt ? . gondolatban ott vagyunk az üde séták árnyában, ott fürdünk a hűs csermelyek éiveteg habjaiban, megmásszuk a magas hegyeket, letekintünk a völgy virágos szőnyegére, hadd maradjon hátunk megett a poros város, a házak falairól visszaverődő égető napsugaraival, egyes családok boldogsága porszem a nagy mindenségben, ha romba dölt; a világ elhalad felette, ha egyes sziv megtörik, a nagy világegyetemben egy hulló csillaggal kevesebb, ki venné azt észre ? De mégsem ! komoly tárgyról komolyan illik beszélnünk ; egyeseK jólétéből áll a társadalom jóléte, egyesek boldogsága a családok napfénye, a családok összessége pedig képezi a társadalmat és ha mi minden alkalommal, még olyankor is midőn holt évadról, fürdőkbe — vagy a zöldbe kiránda

!ásókról szólunk, még akkor is — mondjuk — a társadalom jóllétéről ós javáról nem tudunk megfeledkezni, vájjon ro;sz néven veszik e ezt tőlünk? Sz. K. A mezmerizmus. .— Ismeretterjesztő. — A természet aggályos figyelemmel őrzi legnagyobb titkait, s a kiváncsi emberséget csak lassanként engedi rejtelmeibe behatolni. Nagyon sok van a természetben mit nem ismerünk, s minek létezését — restelve tudatlanságunkat — elvitatni szeretnők. Ilyen a mezmerizmus is. Az előtt delejességnek nevezték e csodálatos tüneményt, később azonban rájöttek, hogy a delejességnek miköze sincs hozzá, s igy szokásosabbá vált Mesmerről, feltalálójáról nevezni el. A természettudományok előtt azonban még igy sem talált kegyelmet. Amitásnak, tévedésnek mondják, s csak ha olykor egy eklatáns példa újra kiáltja létezését, döbben meg a tudósok serege, s nem szól ámitásról többé, de hallgat és csak magában ismeri el, hogy az elme még mily szegény, s a tudomány mily hézagos. Pedig van a mezmerizmusi tünemények között akárhány, melyek méltók volnának a physiológ kutató szellemére, melyekben nincs ámítás, sem tévedés, melyek hitelt érdemlő szem- és fültanukat hoztak rettegésbe ! — miután az ember mindentől fél a mi előtte megmagyarázhatatlan. s elmekörét túlszárnyalja. E tünemények legkiválóbbja az alvajárás (somnambulizmus,) mely mint betegség minden külbefolyás nélkül gyakran jön elő ; s ha önmagától létrejöhet, miért ne idézhetné azt fel az ember akarata, s a rendelkezése 'alatt levő egyéb eszközök hozzájárulása által, s miért ne hozhatna a mezmerizálás amazzal valóban analóg jelenségeket létre? A tudós-világ azonban e részben irtózik a kísérletektől, miután féltékeny ősi czopfjára, s a hagyományos iskola tantételeivel minden ujitás ellenkezik. Az inditványozó a szellemi megkövezésben részesülne. Indítványozó ily módon nem akadván, a beható vizsgálat elmarad s a mezmerizálás nagy eszméje továbbra is a nyeglék és vásáros csavargókban találja leghatalmasabb pártfogóit. Nem akarjuk elhitetni senkivel, hogy Kerner Jusztin prevosti látnokának elbeszélései valót tartalmaznak, s egyéb csudálatos történeteket sem óhajtunk föleleveníteni. Amit itt egy jó ösmerősünk elbeszélése nyomán leirni fogunk, az valójában megtörtént ; abban nincs (a neveket kivéve, melyeuet közzétenni tiltja a diskretio) semmi költött, semmi nagyított ; arra az érdekeltek — ha sorainkat olvassák — maguk is ráfognak ismerhetni. Barátunkhoz ki igen keresett orvos volt a vidéken, egy viruló külsejű de beteg leányt hoztak ápolás végett. A szép hajadon még alig volt tizenhat éves, s nagyon előkelő szülők gyermeke. A beteg elbeszélései s a szülői megjegyzések alapján barátunk felismeré a bajt, mely az orvosi gyakorlatban katalepsia vagyis mervengés nevezet alatt szerepel. Minden jelenség oda mutatott, hogy elsősorban különösen a sziv és a légszervek vannak megtámadva. Barátunk egy hétig mi rendetlenséget sem ü n 61 ii Ha, JVtirza Saffllböl. A jó irók szokása az, Ha késő vagy korán van : Hogy üde élez van ajkukon Es ó bor a pohárban. Az élez a borral össze fér, De köztük egyik mitsem ér, Ha véle nincs a másik! Minél tovább iszunk : az élez Magasb- magasbbra szárnyal — A bölcsesség szakála nagy, Borozva, mely beárnyal — — Egész világ forog velünk, Megittasulva siilyedünk A borba, csókba, dalba! Midőn a bölcs kehelyt űrit, Csapongva száll a lelke S magasba tör, miként a hegy, Mely ég felé emelte Fejét — a lég körülveszi — Így arczunk is letükrözi A telt kehely sugarát! Cserében a világ mit ad, Ha józan útra térünk ? Hisz nincs java a mámorért Melyet mi elcserélünk! Csak egy lehet, mi jobb s ez az Ha te, Hazifa, nálam vagy, Vidámon adva csókot! S mivel az élet oly rövid, Legyen a bölcsnek czélja ! Az üdv, melyet az élet nyújt, Ne mondja, hogy elég a ' —! Ne légy te sem könyörtelen, S körünkbe szállj le kedvesem, Miként a nap a völgybe! Báiifalvy Lajos. Egy esernyő s egy kis napernyő meséje. — Morális tanulmány Plútótól. — (Folytatás.) Elmondta, hogy ő egy szép kis leánykát szeret, egy szelid tekintetű kis angyalt s boldogtalan volna teljes életében, ha az nem viszonozná érzelmeit, hisz ő „most" rzeret először s az első szerelem az igazi. Én ugyan nem hittem Gézának, aki mér megvan vagy 24 éves : hogy először szeret, de mert urnöm belenyugodott, én sem mondok ellent, bár egy kicsit kétkedem. De Géza oly édes szavakkal s oly szelid arczczal mondta mindezt egy harmadik személyről, aki nem volt más, mint az én kedves angyali úrnőm, hogy Géza beszédei engem ugy elringattak a gyönyörben s oly ragaszkodást érzek azóta Vilma kisasszony iránt, ki Géza vallomásait helyesen értette el s hasonló gyöngédséggel viszonozta azokat. Szép kisasszony, adja ide napernyőjét szólt Géza s én a Géza kezeibe kerültem, ki engem csókokkal halmozott el s mily édes ós forró csókokkal s kis urnöm kezeit is megszorította. — Tudod, ez az élet valóban szép, gyönyörű ! — Boldognak lenni s meghalni igy, ez az, miben az élét kéje rejlik l