Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-07-18 / 57. szám

„BÉKÉSMEGVEI KCZLÖNY" <878. 57. SZÁM. tapasztalt betegénél. Láz nem volt jelen, az étvágy rendes és elég erős volt, a beteg kedélye vidornak látszék, s olykor gyermekesen csapongott ; gondolkodása kerülte a túlzást, s figyelme valamint képzelődő-ereje egyaránt szabályosnak, ébernek ős minden szélsőségtől mentnek lenni mutatkozott. A hét leteltével a szervezetben bizonyos változás jött létre, mely másoknál minden zavargás nélkül szokott lefolyni, de az emiitett leánykát egyszerre súlyos beteggé tette. Rögtön barátunkért küldöttek, s midőn ez ott megjelent a görcsös állapot már tetőpontját érte el. Az eddig rózsapiros, vidor arcz sötétkékes szint öltött, felpuffadt ós kellemetlen kifejezésüvé vált. Hosszadalmas lenne itt a görcsök föllépése módjáról szólanunk ; csak röviden fogjuk elősorolni, hogy orvosbarátunk rövid idő alatt minő görcsöket látott betegénél föllépni és lefolyni. 1. A végtagokban és a hátban általános merevgörcsöket, a test előregörnyedésével. 2. Egyes végtagokban és a törzsökben rángatógörcsöt, hajlandósággal a hátragörbülésre, és arra, hogy magát a beteg fejjel visszafelé vágja. 3. A törzsökgörcsnél teljes hátragörbületet. 4. Nyakgörcsöt, mely mellett a szemek kidagadtak, az arcz egészen megkékült és a lélekzés szünetelt. 5. Szivgörcsöt, az árverésnek 10—15 másodperczig tartó szünetelésével, és a testbőrének teljes sápadtságával. 6. Állmerevgörcsöt, mely alatt a beteg fogait annyira összeszoritá, hogy azoknak széttörésétől lehetett tartani. 7. Szeingörcsöt, és szemgolyók ki- és fölfelé fordultával. 8. Mindezek után időnként zokogást, jajgatást és fuldokló köhögést, mely tartott a roham végéig, azután mély lethargikus álmot. Midőn ez álomból a beteg fölébredt, a kórjelenségek egyikére sem tudott visszaemlékezni. Néhány óra múlva azonban a görcsös állapot újra viszszatért. Barátunk majd spigeliát majd ignatiát nyújtott a betegnek, később az augustura 9. tizedes hígításával tett kísérletet, azonban minden eredmény nélkül. A beteg állapota mindinkább roszszabbra fordult. A leányka rokonai fáldalmasan nézték a kedves gyermek hervadását, s látván hogy minden orvosi kísérlet dugába dől, már a legvégsőtől tartottak. Ez aggodalomteljes kapkodásban elhatározták próbát tenni a mezmerizinussal. Orvos barátunk ily próbára vállalkozni nem akart, de tanácsot adott az illetőknek, hogy kihez fordulhatnának ez esetben. Magnetiseur meg hivatása azonban nehézségekkel járván, azon gondolatra jöttek, hogy megkísérlik a mesmerizálást a beteg tulajdon fivére által. A fivér egy enervált külsejü, de szelíd, jóképű szőke hajú fiatal ember volt; a beteg leányka testvérei közül ehhez vonzódott leginkább, ezt szerette legjobban. Csakhogy a fivér, nevezzük őt Károlynak — igen csekély fogalommal birt a mesmerizálás művészetéről, miután azt csak a Dunanan-apóból s Dumas Balsamójából ismeré, a dolog tehát igen nehezen ment, s az első napon folytatott mesmerizálás a legkisebb változást sem idézett elő. Másnap újra kikérték orvos-barátunk tanácsát. Ez kijelenté, hogy az egész játékot csak is a rokonok megnyugtatása czóljából helyesli, és alapos felvilágosításokkal szolgált az úgynevezett delejezésről ; az idegrendszernek a testben való lefolyását megruagyarázá, s kijelölé azun irányokat, melyekben erősebb idegágak találhatók. Dr. Piccoló. (Vége következik). Alispáni jelentés. Felolvast. Békésmegye közigazgatási bizottságának julius hó 8-án tartott ülésen. Folytatás. A csabai járás utai megszemlélésekor tapasztaltam, hogy a csaba-szarvasi országútnak a szentmiklósi majortól a kamuti határ felé terjedő vonala oly lapályos, hogy azon esős időben közlekedni lehetetlen, s oly görbe hogy kiegyenesitése mellőzhetlen. Tapasztaltam továbbá, hogy a csabai országutból hiányzó megyersopromi élénk forgalmú közlekedési ui.nak feltöltése sok helyen elodázhatlan. Yégre nagy megütközéssel vettem észre, hogy a csaba-kigyósi ut a vasúti átjáróig Csaba város elöljárói által önhatalmúlag íétfeló hasittatván, ezen megyei útnak a közlekedésre alkalmatos jobb oldala a város által a csordajárás számára elfoglaltatott, a nélkül, hogy a megye részére fenhatryott baloldala a közlekedésre alkalmatossá tétetett volna, a miért a közönség oda van utalva, hogy a csordának szánt s ez által összerongált vonalon közlekedni kénytelen. E tapasztalataim nyomán intézkedtem, hogy a szentmiklósi vonal feltöltése s kiegyenesitésének terve és költségvetése a városi mérnök áltál elkészítessék ; — a megyer-soproni közlekedési ut városi közra unkaerővel járhatóvá tétessék, — s hogy a csiiba-kigyósi megyei ut. előbbi állapotába visszahelyeztessék. A gyulai járási közutak közöl a gerlapóstelekiekj pénzes erővel lóvén k'javitandók, e müvelet eddig végre nem hajtatott. A kétegyházi-gyulai uton létező közbenső árkok be nem húzatván, az ut ki nem domborittatott ; a kétegyházi-megyesi ut kiépítése pedig, melyet a község 300 frtért vállalt fel, (ftétezerüen be nem fejeztetett, sőt ezen útvonalnak feltöltése mindenütt nem a mult évben közlött rajz szerint eszközöltetett: minek folytán a járási főszolgabíró felhivatott, hogy a rendelkezésére adott megyei közmunkaerő igénybe vételével a megyei utaknak nem csak kiegyengettetését, de rendezését és kijavítását is eszközölni, s az elöljárókat a szomszéd Aradmegye fényes példájának követésére, mely a megygyesi ut felépítését remekül hajtotta végre, buzdítani igyekezzék. — A doboz-gyulai ut csatorna melletti feltöltésére nézve meg kell jegyeznem, hogy azt elég szélességben kiállitottnak nem találtam, a mennyiban az uttöltós koronája a jelkaróig ki nem terjesztetett, a miért a hiány kipótlását kellett elrendelnem. A Gyula város területén elágazó megyei utak közöl a sarkadi s csabai útszakaszokról mult havi jelentésemben megemlékezvén : ez úttal a többi vonalak megszemlélésekor szerzett tapasztalataim alapján sajnosan kell kijelentenem, hogy különösen a gyula-kótegyházi és kigyósi utak feltöltése, kibővítése és domborítása a mérnöki hivatal által a mult évben közlött rajztól eltérőleg, a közutak állapotáról a mult évben szerkesztett és a tek. közigazgatási bizottság 779. számú határozatával a járási íőszolgabTák és Gyula város polgármesterével megfigyelés és alkalmazkodás végett közlött jelentéseimben kiemelt adatok s a tekintetes közigazgatási bizottság folyó évi ápril 4-én 18. s több sz. alatt kelt határozatának figyelmen kivül hagyásával fonákul, szabályellenesen és tökéletlenül eszközöltetett oly annyira, kogy a város mérnöke és tanácsnokai ellen, kikre az utak Kijavítása bízatott, hanyag, helytelen, felületes és szabály ellenes eljárásukért a fegyelmi eljárást megindítani kénytelen valók, utasítván a polgármestert, hogy a közutak feltöltése, bővítése, domborítása s helyreállítása körül tapasztalt hiányok, hézagok ferdesógek eltávolítása, s a közutak jó karba helyeztetése érdekében czélszerüen intézkedni, s közegei eljárását szigorúan ellenőrizni tessék. Ezeken kivül megkell említenem, hogy a Gyulavári felé a városon keresztül vonuló ut kihomokolása még nem eszközöltetett, mire nézve megvallom, hogy a kihomokolásnál ; melyre a városnak 1000 frt segély nyújtatott, ezen ut kellő feltöltését sokkal helyesebb, czélszerübb és előnyösebb intézkedésnek tartom, mi nélkül a kihomokolás, az ut alacsonyságát tekintve, sárba dobott munkának tekintendő; — holott 1000 frttal kétszer oly hosszú vonal kellő feltöltését lehetne végrehajtani ; mely nézetemet a t. bizottság bölcs megfontolására bizom. IV. Községi ügykezelés. A közutak megszemlélésekor a községi ügykezélést is megvizsgálván, a mely községekben eddig megfordul(am, jelesen a gyulai, gyomai és szarvasi járások községeiben és Uj-Kigyóson, ezon tapasztalásra jutottam, hogy a községi ügykezelés az általam e részben mult évi deczember havában kiadott rendszabályhoz minden irányban nem alkalmazkodott, a mely tekintetben közvetlenül nyilvánított utasításaim kapcsán az illető járási főszolgabirákat felhittam, hogy a községi jegyzőket az egyöntetű mintaszerű kezelés életbeléptetésére kötelezni, s az általam közzétett rendszabály keresztül vitelét szigorúan ellenőrizni ne terheltessenek. El nem hallgathatom e helyen azon intézkedésemet, hogy miután a községi ügykezelés ós hivataloskod ás körül Endröd községében oly hanyagságot és rendetlenséget találtam, hogy jóllehet a községi adófőkönyvbe sem a földadó, sem a községi közegek által már kirovott többi adónemek, sem az általános jövedelmi pótadó a nagymelt. m. kir. pénzügyminister ur 1876-ikí 54384. számú körrendeletéhez képest be uem jegyeztetett. Harsányi községi jegyző a biró által engedélyezett időn tul egy magán fél ügyében Budapesten időzött: ezen hivatali kötelességeit elhanyagoló községi jegyző ellen a fegyelmi eljárás megindítását el nem mulaszthattam. — a községi ügykezelés vizsgálata alkalmával továbbá meggyőződést szerezvén arról, hogy Kétegyháza község birája az állam nyelvében egészen járatlan, s igy oly község ügyeit, mint Kétegyháza, hol az ügykezelés az államnyelvén vezettetik, és mely község lakosainak egy jelentékeny része magyar, kezelni s hivatalos kötelességeit teljesíteni képtelen : ezen indokokból az 1876. V. t. cz. 18. §-a alapján Kétegyháza község ez idő szerinti birája Grósz Onucz ellen a fegyelmi eljárást szintén elrendelendőnek találtam. [Vége kóv.] _ TÁV IRATOK. * Debreczen, jul. 15. Debreczen város választói s nagy közönség a collegiuin tágas udvarában össze— A szegény esernyő, ki mindezt hallá, búbánatos hangon folytatá : „Az én eletem sóvár s érdektelen. Ha a zápor hull, csak akkor hivnak elő s a sáros utczákon visznek át s csak panaszt hallok mindig. A zúgó szél belém kapaszkodik, a zuhogó eső rám önti árját s kis úrnőnk arról beszól, hogy divatos czipői kárt szenvednek, öltözéke romlik s piczi keztyüi áznak. Az én sorsom csak annyi, hogy szép kisasszonyunkat a zivatartól védjem s otthon a kályha mögé kerüljek, hol a por keres magának tanyát, hol a pók fonja hálóját nesztelen. Oh bárcsak én oly boldog lehetnék, csak egy napig is mint te, — mily gyönyörömre volna a lét, s meghalni is, mily szép volna akkor! . . . Én boldogtalan esernyő! De ez mind lehetetlen; nekem csak hasznomat veszik, de nem szeretnek, méltánylást nem érek, mindössze azzal a tudattal kell megelégednem, hogy kietlen életemet hasznosan töltöm. Mily sótalan ez a kenyér! A kis napernyő mindezen csak mosolygott s oly kecsesen feKüdt a pamlagon, mint egy kis herczegnő. Hiúságát még az is táplálta, ha a szegény esernyőnek élete boldog folyását meséli el s szomorítja szegényt. — Bizony sajnállak te szegény esernyő, hogy nem vagy oly szép mint én, hogy nincsenek ily finom csipkéid, olyan ezüst lánczocskád s a verőfény sem mulüt veled s nem lehetsz tanuja annak, midőn úrnőnk a sétány padján ül s kis fehér kezét Gézának adja s ha nem látja senki, csókjaival halmozza el. Ez az élet csak ez! S igy halni meg, ez a gyönyör, ez a kéj! Az esernyő mindezekre egyet sóhajtott s hallgatag bu fogta el. * * * De az idő mult, hónap-hónap után telt. A „Bazár" sokszor megjelent már, hogy a párisi divatról hozzon hirt, melynek Vilma kisasszony buzgó híve volt S a divat a kis napernyőnek az esernyőveli találkozása óta, nagyon megváltozott. A világos színű napernyők helyett a sötét szinüek kezdtek szerepelni Párisban, a csipkéket megunták s a kis lánczokat nem találták többé ékességnek. Egy szép napon Géza, ki a szép kisasszonynak már férje lett : egy uj divatú párisi napernyővel lepte meg kedves kis nejét. A kis kék napernyő kétségbeesve hallotta a vetélytárs hirót, a ki mellett ő most egészen a háttérbe fog szorulni. Ott hevert még soká a szekrényben, sétára már nem is vitték el, mig egyszer a Géza neje, egy nagykendővel, tarkabarka szalagokkal együtt: a hajdan kegyelt s boldog kis napernyőt oda ajándéko/.ta a szakácsnénak. A szakácsné egy molett hölgy volt, lány e vagy asszony, nem lehet hamarjában meghatározni... de vidor nő, aki az ajándéknak szerfelett örült s azt a konyhában, az ágy mellett levő ládájába betette. Szegény kis napernyő, mily sors várt most reá. Ha a szakácsné kosárral karján a piaczra, vagy húsért ment; előkapta a kis kék napernyőt s elsietett vele. Ő aki a parfümök világában álmodozott eddig, most a mészárszékek nehéz szagát kelle tűrnie s borzasztó! hogy mi minden tcrtént vele. Egyszer a szétálló legény a szakácsné arczát megcsípte s néhány oly bókot mondott neki, melynek styljához a kis napernyő a Géza korában egyátalán nem volt szokva. A szakácsné nagyot kaczagott a mondásra s nevett'be olyat húzott a mészáros legény vállára a kis kék napernyővel, hogy a körülálló cselédnópségnek valóságos mulatság volt látni. (Vége következik.)