Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-07-07 / 54. szám

V. évfolyam. 1878. 54. szám. Il.-Csíiba. jiilius 7-cn. KÖZLÖNY Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Választási előjáték. Szarvas, 1878. julius 3-án.

1") I. K. Jun. 20. mozgalmas és kissé izgalmas nap volt Szarvas város polgáraira nézve. Magamat is közéjük csalt a „nőnemű" kíváncsiság. A városházánál három orvost választottak ; az egyik orvos választása valóságos politikai mérkőzés volt, mely küzdelemben végre erős többséggel Dr. Sinkovics ur személyében le lett győzve a függetlenségi párt. Hanem utoljára is ez engem keveset érdekelt : ki lesz Szarvas város orvosa. Felcsigázta tudvágyamat az: hogy Verhovay és Hermann Ottó íüggetlenség-pártbel 1 követjelöltek mit és miként fognak álláspontjuk védelmére beszélni, mert a mai nap legnagyobb nevezetessége ép az volt, hogy e két nevezetes hazafi igyekszik pártjok részére Szarvason a pártot megteremteni, képviselőjelöltül Hermann Ottót felléptetni. Déli 12 óra után összegyűlt a közönség Thuri János háza előtt a piaczon. Meglehetős vegyes volt e gyülekezet s egyik párt majd oly erősen volt képviselve mint a másik. Előbb Verhovay beszólt. — Csinos, szőke fiatal ember ; azt hiszem nőválasztókat könynyebben hódithatna, mint komoly higgadt embereket. Előadása tiszta, hangja kellemes és elég érczes, érvelése pedig kissé nagyon is érczes. Ujat nem mondott ; érdemül rovom azonban fel, hogy — mint lapjában gyakran igen élesen, kimélet nélkül, sokszor a jó izlés rovására irt, itt őszintén ugyan, de elég simán, cly higgadtan — a mennyire képes volt magán uralkodni — mondta el szóval. Tagadhatlanul jó szónok s bir hatni, ha kell, gyújtani is. Szórványosán megéljenezték. Utána Hermann Ottó lépett a szóasztalra. Érdeklődéssel nézett mindenki feléje, a *) A szélsőbali apostolok szarvasi vándorszerepléséról 2 különböző hangon irt közleményt kaptunk, melyet I. és II. a, változatlanul közlünk. Szerk. )ókok nagy mesterét, a jeles szaktudóst, kit Verhovay melegen ajánlt, kíváncsisággal várták, aogy a politikai szakmában ugyan mennyire járás ? "Szólt--. . . és mi mindannyian elismertük, logy .e.szaktudós, ha nem is jó politikus, de jó szónok, logikusabb mint Verhovay s „gyönyörűen íezeli a nyelvet" (a hogy egy szomszédom megtegyzé.) Az „Egyetértés" politikai bibliája, abból meritette programmját, igy tehát beszédje — mely igen szép általános részletekkel birt, elveijen arányos volt Verhovayóval — simább kiadásban. Általánosságban megjegyzem, hogy Verhovay inkább a népnek, Hermann pedig már intelligensebb közönségnek szánta beszédét. Eredeti volt hallani Hermann Ottót, midőn rászánta magát tót beszédet tartani. Egészen szarvasi tót dialectusban tálaik ki, hogy bármely magyar ember megérthette, mert egyre másra gyártotta a magyar szavakat tót szóvá. — Őt is megéljenezték szórványosan. A programmbeszéd után, jött „a programúi ebéd;" mint különlegességet felemlítem Haviár Dániel nagyratörő fiatal ügv^lur toasztját. „Nincs vallás-szabadság ; csak a katholikusok uralkodnak (szegény Tisza !), hogy ő ugyan nem tartozik a függetlenségi párthoz, de azért ő ellenzéki s miután az ellenzékiek egy közös nagy elvért küzdenek, azért t. i. hogy a jelenlegi kormányt megbuktassák, tehát üriti poharát az ellenzékiekért, kikközösczélra törekszenek." Verhovay rögtön felállt és egy őszinteséggel elmondott replikában visszautasított minden solidáritást azon párttal, melyhez Haviár ur tartozik, kijelentvén : hogy az, „még rosszabb," bár ép oly alapon nyugszik mint a kormánypárt és ők annak ép ugy ellenzéke, mint emennek ; az ő pártja nem küzd személyek ellen, mint a „habarék;" ők nem kormányt buktatni, de rendszert változtatni törekesznek . . . Hogy függetlenségi párt ma már Szarvason van, az tény ; és hogy ezt leginkább a Pestről lejött ekét „vándorszereplőnek" fellépte tömöritette s tette életképessé, az is bizonyos ; de ha benyomásaim áramán któirom azt is, hogy azért ezen párt a szarVftsT""szabadelvü párt ellenében győzni nem fog, akkor közeljárók az igazsághoz. Hosszabban időztem ezen actusnál mint a tér itt megengedné ; hanem azt hiszem miután ez az első mozgalom megyénkben, mely a közeledő követválasztásokat megelőzte: a helyzet megösmerése, tájékozás végett nem volt felesleges tüzetesen megbeszólni. A mai követjelöltségből annyit legalább megtudunk, hogy Szarvason a szabadelvű párt erős. Hogy minő másfelé ? azt nem tudom, de minden esetre idejében valónak lenni állitom azt, hogy a pártmozgalom egész erélylyel mindenütt megindittassék. Az ellenfelet soha se jó kicsinyelni ! — Az országgyűlést összehívó királyi leirat következő: ,Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből Ausztriai császár, Csehország kiráiya sat. és Magyarország Apostoli királya. Kedvelt hiveink! Uralkodói kötelmeinkhez tartozván az ország törvényeinek hű és pontos végrehajtása fölött őrködni: miután az 1848. évi IV-ik t. cz. 1-ső §-a az országgyűlést évenként Pestre egybehivatni rendeli; s miután számos függőben levő kórdós mielőbbi megoldását a nemzet erkölcsi és anyagi érdekei sürgősen követelik: Minisztertanácsunk előterjesztése folytán elhatároztuk, hogy az ország főrendeit és képviselőit a f. évi Mindszenthava 17-ik napján megnyitandó országgyűlésre Buda-Pest fővárosba egybehívjuk. Minek folytán Nektek ezennel komolyan meghagyjuk: hogy haladéktalanul megtegyétek mindazon intézkedéseket, melyek a törvény értelmében szükségesek arra nézve, hogy az 1874. évi XXXIII. t. czikk által rendelt módon megválasztandó képviselőtök a fenkitett országgyűlésen megjelenhessen s a törvényhozás működése a mondott napon és helyen akadálytalanul megindittathassék. Kikhez egyébiránt császári és királyi kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradván. Kelt Budapest főváiosban, ezernyolczszázhetvennyolczadik évi Szent-Iván hava 30-ik napján. Ferencz József, m. k. Tisza Kálmán, m. k.' — Az országgyűlés egybehívására vonatkozó belA Mmrji Közlöny" iárczája. A déli mise.*) — Fővárosi tárcza — Blasphemiának fogják önök tartani, hogy a tárczairó élesen karczoló tollával az isten házát, a templomot sem kímélve, az ájtatoskodók közé hatol be és onnét vesz ónjára alakokat. Bocsánat, gondunk lesz rá, hogy az igazán ájtatoskodókat ne háborítsuk, figyelemmel leendünk a biblia azon mondására, hogy „jaj a botránkozónak, de százszorta jaj a botránkoztatónak," s senkisem fog megrövidíttetni a menyei malasztban, melyet lekönyörögni az egyház padjai lözó zarándokol. Nekünk semmi dolgunk nem lesz a valódi ájtatoskodók kai, e sorokban számukra nincs hely. Hanem igenis foglalkozni fogunk azokkal, kik a templomot kufárkodás helyévé teszik s kiknek számára nem akad egy uj Krisztus, aki korbácsával jelennék meg közöttük, mint egykor Jeruzsálem czédrusoszlopos templomcsarnokában, hogy kiverje *) Alutatvány E. Illés László „Összeszedett tárczalapok" czimü kötetéből, melyet e helyen is ajánlunk olvasóink s különösen olvasónőink figyelmébe. őket megszentségtelenített házából. Azokkal foglalkozandunk, kik divatból, fitogtatási vágyból, vagy hogy kitűzött találkának tegyenek eleget, keresik lel a templomot. Mikor találjuk meg ezeket legjobban? Vasárnap, az úgynevezett „uri misén." Ez elnevezés helyessége kétségen kivül áll, miután az uri mise a késő délelőtti órákban, tizenegy és tizenkettő között tartatik, mikor a szegény ember már rég elvégezte reggeli ájtatosságát s ilyenkor az asztal áldáshoz készül, a „haute créme" azonban csak most ásított utolsót s alig volt ideje, hogy készen legyen toillette-jével, mire harmadikat harangoztak. Mert a templomban kellő toilette-ben kell megjelenni. Nem ugy, mint a szegény ember, aki megelégszik azzal, hogy köznapon szőrével kifelé fordított bundáját vasárnap sujtásos oldalával Lrditja kifelé, midőn templomba megy. Hanem a félszegségeiben a nevetséges szélsőségig menő divat által teremtett „templomi costume"-okban, melyek nagyon természetesen nem viselik magukon az alázatosság, a szegénység s a porbaomlás jelképeit. A modern világ leányai nem bűnbánó Magdolnák, kik tollkoszorut tegyenek fejökre s porral hintsék meg nomlokukat. A mai templombajáró beau monde gyiildéül használja a templomot, melyben bemutathatja tlegujabb öltözetét, nem is szólva azokról a kötött, vagy elefántcsont tábláju, gazdag aranymetszéssel és ezüst csatokkal ellátott imakönyvekről, melyek ha felnyittatnak is, ez csak azért történik, hogy a lapjaik közé csempészett szerelmes levélkét kényelmesen lehessen elolvasni. S mit szóljunk a modern világ ájtatos ifjairól ? Azokról a fólszetnüveges gavallérokról, kik csak azért látogatják az egyházat, hogy szemeiket a fenséges látványon legeltethessék. Kik háttal az oltárnak fordulva, arczába szöktetik a vért annak a nőnek, kinek czélja nem egyezik az övékkel, aki npm vág vissza hatalmas kacsintással bókoló üdvözlésükre, Akik a mise közepén jönnek, hangosan kaczagnak, kezükben a még égő szivarral, divatos sétapálczikával és szemlót tartanak a jelenlevő hölgyvilág lelett? X. úrfinak például vásárnap nem lehet elmulasztania, hogy a déli misére kisérjen legalább is tizenkét ismerős hölgyet, kiknek mindenikét egyenként kíséri az egyház ajtajaig. Mint kémszemlére állított előőrs vizsgálódik, nem jön e a távolban egy őzike, kinek kezében imakönyv árulja el léptei czélját. Talált egyet. Gyors léptekkel felé iramodik, kimondhatatlan könnyűséggel eléje leng, utánozhatlan ügyességgel hódítja magához az s igyekszik minél többet fecsegni, mielőtt a bársonyba imakönyvet