Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-07-07 / 54. szám

tBÉKÉSMEGYET KÖZLÖNY" 1878. 54. SZÁM­ügy miniszteri leiratot julius 3-án az egyes központi vá­lasztmányokhoz a kormány elkiildötte. — Platcr gróf, a lengyel emigratio ismeretes ve­zére, memorandumot intézett a kongreszushoz a lengyelek nevében. — Perczel Béla volt igazságügyminiszter kinevezé­sére vonatkozólag a hivatalos lap jul 5. száma a követke­zőt tartalmazza: „Igazságügyi magyar miniszterem elő­terjesztésére, bonyhádi Perczel Béla volt igazságügymi­nisztert Curiám semmitőszéki osztályához alelnökké kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1878. évi juliusbó 2-án. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k." Hajrá!! Szarvason, 1878. jun. 80. n. Ez a szélsőbal jelszava, a mely marakodó vezérezikkel, a központi darázsfészekből leküldött vándorkortesek vérmes igéivel kezdi meg or­szágszerte a hajszát a képviselőválasztások kö­zelgő évadján. Hajrá ! A vándor madarak kopottszinü válfajából nekünk is jutott néhány példány : a „Verhovay et Oomp." czég tegnap néhány elégületlen, rekedt torok rivalgása mellett vonulva be várusunkba s egyéb komédiások rendes szállóhelyén, a „Sas" korcsmában ütötte fel főhadiszállását. Hajrá ! „Polgárok a szegény nép kisajtolt zsírjából, a gyilkos kényszerrel behajtott adókból a minis­terek maguknak palotát emelnek, . . . polgárok! a kormány és a képviselőház többsége évtize­dekig vallott elveit szegre akasztá és anyagi ér­dekeinket bűzhödt udvari benyomások alatt az osztrák kezébe játszotta . . . „Tisza Kálmán az ország népét koldusbotra juttatja" — ez és ha­sonló általánosan ismeretes egetverő frázisok kelnek a nép bolonditó . . . (pardon !) — a nép boldogitó rajongók ajkairól. Hajrá 1 A nép boldogitásáért sajgó kebel ihlett só­hajának minden második szava a koldusbot, (ez hatni fog !) és igy a nép kegyéért lóháton kol­duló apostoloknak talán sikerülend ezentúl az ország házában 5 forint napidij mellett prédi­kálni a szent igéket, és hivatalból káromolva a kormányt — egyúttal bizalmatlanságot szavazni az egész világnak ! Hajrá ! ! Igaz ugyan, hogy a magyar ember üres óriában kedvteléssel olvassa az ellenzéki lapokat, az is régi nótája a magyar embernek, hogy a ménkű sok adót és a kormányt szidni szereti — ámde azt ne feledjétek, hogy ép ezért han­gos lármátokkal a magyar népnek csak szóra­koztató sportjául szolgáltok. Tisztelet a meggyőződésnek, teljes becsület az ellenzéknek is!! Ámde minden józan ember elfordul attól az apró párttöredéktől, melynek elve szidni, kár­hoztatni minden meglévőt, minden üdvös ujabb intézményt, lerontani a nemzet alaptörvényeit, melyet százados egyesség, az uralkodóhozi hűség, a legmagasztosabb állampolgári hűség tett köte­lességgé. Igen is, meg kell vonni a nép kegyét amaz örökösen fólreharangozó éber országbanterektől, a kik nyíltan vallják be, hogy, meg íog ostro­molni minden kísérletet, de ő maga csökönös­ségéből semmit sem enged : nem is akar létesí­teni — csak kárhoztatni tagadni mindent a vég­telenségig. De nem addig a ! I [a ti — nem tudom mi jogon — a leg­tisztább hazafiúi erkölcs álláspontjára helyezked­tetek és onnan prédikáltok le az elvakult népnek és erkölcseiben hanyatlott országnak ; ha min­den csekélységtek mellett sikerül is nektek a legszélsőbb tulságokkal és legéktelenebb modor­ban — szónoklattal, (?) vezérezikkel — telekia­bálni házat és országot — azért még sincs józan polgára az országnak, aki belátni ne tudná, ne akarná, hogy a baraconnai ősz remete kivihe­tetlen bár, de eszményi szép elvei éppen miat­tatok nem egy tekintetben utczai kolompossággá és olyan demonstrátiókká fajultak, a melyebből eddig csak a tárogató és czintányér hiányzik Hajrá!! Öt forint napi lehnung nem kicsi­ség. Akinek fáj rá a foga és kedve van éktele­nül szidni a kormányt — csak szegődjék a Verhovay koloinpja alá ! ! A mi jámbor népünk vasárnap éppen temp­lomból jött, megállt, hogy a piaezon egy véres­szájú vezérczikket, illetőleg Verhovay orátióját meghallgassa és azután nevetve távozzék haza. Csak hajrá, mert ebben a választókerület­ben nincs vásár. Tovább, tovább — hajrá ! ! Bácskay Albert. B.-Csaba városának népmozgalmi kimutatása az í878-ik évi április l-től junius végéig. Született összesen 340, fiu 148, leány 156. ezek közt volt törvénytelen 13^ ikrek 6, hármas-szülés 1, esetben. Házasult 64 pár. A halottak száma összesen 259, férfi 131, nő 128. Az életkort tekintve : 0-tól 1 évig 97, l-től 5-ig 50, 5—10-ig 16, 10 -20-ig 7, 20—20-ig 12, 30—40-ig 15, 40 -50-ig 15, 50 -60-ig 16, 60—70-ig 16, 70—80-ig 12, 80—90-ig 4, 90—100 évig 1, összesen 259. A kórnemeket tekintve : agylob 8, agykérlob 4, agg-kór 2, agyszélbűdós 3, béllob 27, bélsorvadás 2, bélhurut 13, eskór 1, gyermekágyiláz 1, gyermekek al­görcse 17, gümökór 22, görvélykór 1, gutaütés 4, gyo­morrák 1, gyomorfekély 2, holtszülött 22, hányszókelés 2, hagymáz 4, hörghurut 16, heveny agyóczkór 1, isme­retlen betegség 1, kanyaró 1, köszvény 1, lábüszkösödés 1, májelfajulás 3, melhártyalob 1, méhelfajulás 1, ron­csoló toroklob 1, ráng-görcs 1, született gyengeség 16, szélhűdés 4, sorvadás 2, szervi-szívbaj 1, tüdőlob 13, tüdővész 3, tiidőüszkösedós 1, tüdőlégalag 5, tüdővérzés 5, tüdő-vizeny 2, tüdőszélh'idés 1, torokgyik 2 üszkös orbáncz 1, vörheny 14, vizkór 8, végelgyengülés 4, vál­tóláz 2, vérömlés 1, vizbefult 1, felakasztotta magát 1, agyonlőtte magát 1. Ezek közül orvosoltatott 209. Kelt B.-Csabán, juliushó 5. 1878. Dr. Béhy Pál, Dr. Ben de Albert, városi t. orvosok. TÁVIRATOK. * Bécs, jul. 4. Zichy folytatja a tárgyalásokat a portával a tőrök csapatok visszavonását illetőleg Boszniá­ból és rierczegovinából a küszöbön álló osztrák occupátió alkalmából. A porta eddig vonakodik visszavonni csapatait. * Ems, jul. 4. Eugénia császárnő ma délelőtt ide érkezett, hogy a fürdőket használja. * Bécs, jul. 4. Törökország képviselői ma kinyilat­koztatták a portának Anglia indítványába való beleegye­zését, bogy Ausztria-Magyarország elfoglalja Boszniát és Herczegovinát; ezzel a kérdés el van intézve. A monte­negrói kérdés is elintéztetett Andrássy gróf kívánságai értelmében. A görög kérdés nagy nehézségeket okoz. A porta Waddington javaslatait elfogadhatatlanoknak nyil­vánította. * Bécs, jul. 4. A „Pol. Corr." jelenti Berlinből: A hadikárpótlás kérdését aképen rendezték, hogy török hypotékához nyúlni nem szabad és a hadi kárpótlás te­rületátengedésre sem változtatható. A dunai hajózás kér­dését nagyrészt elintézték. * Pétervár, jul. 4. Az „Agence Russe" a Standard­dal szemben fölemliti néhány orosz lapnak azon nyilat­kozatát, hogy ha Anglia ellenezné Batum átengedését, Oroszország visszavonul a kongressusról. Az „Agence Russe" nem megy ennyire, de kijelenti, hogy az orosz közvélemény — a közzétett megegyezések után — nem engedheti meg, hogy az angol miniszterek hajlamot mu­tassanak szavok meg nem tartására. * Melbourne, jul. 4. Elhatározták, hogy 1880-ban nemzetközi kiállítást fognak rendezni. Az építési tervekre pályázatot hirdettek és a kiállításra szükséges területet is kibérelték. MEGYEI HIREK. * Felkérjük lapunk azon tisztelt előfizetőit, kiknek előfizetési ideje mult hó végével lejárt, hogy előfizetéseiket mielőbb megujitani szíves­kedjenek, nehogy a lap szétküldése akadályozva legyen. — Meghívás. Az 187 5/ 8-iki országgyűlés f. évi junius 30-án a király ő felsége által be­záratván — tisztelettel kérem ós hívom fel b.­csabai polgártársaimat, hogy képviselői beszá­moló beszédem kegyes meghallgatására, vasárnap, f. évi julius hó 7-én a reggeli isteni tisztelet végeztével délelőtt 11 órakor a városházánál megjelenni szíveskedjenek. Kelt B.-Csabán, 1878. julius 8-án. Kemény Mihály. * Meghívás. Az országgyűlés tárgyában kibocsátott legkegyelmesebb királyi meghívóle­vél meghirdetése czéljából a f. hó 11-ik napja d. e. 10 órájára rendkívüli megyebizottsági köz­gyűlés hivatott össze. — Felhasználva ezen, a jelen aratási időben egyedüli alkalmat, tisztelet­tel kérem fel az országos szabadelvű pártnak ezen megyebeli hiveit, hogy közvetlen a megyebizott­sági gyűlés után, ugyancsak a megye nagyter­mében tartandó szabadelvü-párt-tanácskozásban ostyát imádják, csakhogy az ő imádásuk tárgya a mellet tük ülő tunikás és chignonos fiatal hölgy. Amott .... de minek folytassuk. Számos ily fel­vett thémánk keretébe illő alakot fognánk még találni, ha ugyanazon üzelmet más és más részleteiben akarnók feljegyezni. Aki nem elégszik meg az általunk felsorol­takkal, menjen el a déli misére s meg fogja látni, hogy mennyire igazunk van, látni fogja, bogy Budapesten fél tizenkettőtől tizenkettőig nemcsak a plébánia-templom, de a szerviták, ferenezrendiek ós angol kisasszonyok egy­házai is telvék azokkal a léhütőkkel, kiknek egyéb dol­guk sincs, mint nők után szaladni, divatmajmot játszani és unalmukat valahogyan megölni. Nem tehetjük e tárcza keretébe, hogy komolyan fejtegessük e kinövések morális hatását, melyet azok a főváros társadalmi életére gyakorolnak, bár hálás feladat volna itt a távolban, álnév alatt (hogy az ismerős fér­liaií ki ne hívhassanak s az ismerős hölgyek meg ne téphessenek) elmondani azon kemény leczkét, melyet a déli mise üzelmeinek hősei megérdemelnek, itt egysze­rűen meg kell elégednünk azzal, hogy rámutattunk a ki­korbácsolandó templomi kufárokra. A szerkesztő dolga, hogy hoizátegye, miszerint tárczairó menyének szólt, de lánya is érthet belőle. E. Illés László. templom ajtajáig érnének. X. ur bókol s tovább folytatja kómszereplósét, annyiszor ismételvén a körutat, mig csak az ájtatos (?) hölgyek mind be nem ültek padjaikba; nem törődve azzal, hogy hóbortos fecsegése ugy megza­varta a hölgyek fejét, miszerint azoknak lehetetlen bár­hova inkább nem gondolni, mint az imádkozásra. Főkép midőn Tinka ott látja maga mellett Minkát, Ninkát és Linkát, kebelbarátnőit, kikkel lehetetlen meg nem beszélni azokat a fontos toilette-ügyeket, melyek sür­gőssége halasztást nem tür. A közeli majálisról van szó s mit nekik a templom, mit az ájtatosság, mikor ruháról van szó. Nézzünk körül kissé a tömjénfüst átható szagát tulárasztó patschouli ós ess-bouquet illattal eltöltött templomhajóban. Itt ülnek a bálványozott hölgyek, kiket csakhamar felismerünk a feléjük irányzott számos szem­sugártól. Milyen jó, hogy előttük van az a nyitott ima­könyv, melynek soraira lehet hajtani a szemeket, s milyen jó, hogy az ájtatosság magával hozza az égfeló tekintve intézett sóhajtásokat, melyek leple alatt az az epedő szemű barna a reá figyelő ifjú minden mozdulatát szem­mel tartja. S milyen jó, hogy azt az illatba fürösztött zsebkendőt az ajkak elé lehet emelni, hogy elrejtse a mosolyt, melyet az ifjúnak nem szabad észrevenni. Vagy jel talán az az időről időre ajkhoz emelt zsebkendő? Ki tudná az érdekelteken kivül! Ott ül vagy térdel két fiatal leány, kiket a pad támlányán összekulcsolt kezeikre hajlott arezuk a távolabb állók előtt a vallásos ájtatosság példányképeiül tüntet fel. De kik — mint közelebbről látjuk — e helyzetet arra találták legczélszerübbnek, hogy susogásuk közben kitörő kaczagásukat elfojthassák. Érdekes dolgok felől beszélhet­nek, inert alakjuk reszketése a magába fojtott derültség erős fokát jelzi. Odább komoly arczczal egy másik hölgy áll, kezé­ben tartva nyitott imakönyvét, melyből olykor-olykor fel­tekint. Nagyon nyugtalaníthatja valami e márványkebelt, üogy végre igy szól mellette álló társnőjéhez: — Nem tudok imádkozni! Hanem azért ugy illik, hogy az imakönyv nyitott lapja tovább is nyitva maradjon kezében .... Amott a pad szélén édes mosolylyal hallgatja a lányka két szélcsap ifjú udvarlásait, bókjait, melyekre legjobb alkalmat az urmutatás néma csendjét használják fel, midőn a csengetyii hangja mindenki* térdre omlásra hiv fel. Ok is térdre hullnak, de zsebkendőjüket teszik a márványtalajra, melynek keménységét ellensulyozniok kell. Ok is imádásról beszélnek, mint azok, kik a testté vált /

Next

/
Thumbnails
Contents