Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-07-04 / 53. szám

V. évfolyam. 1878. 56. szám. B.-Csaba, julius 227-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. * Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Njilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeii postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Korunk kinövései. — Három közlemény. —. in. Angliában, a szabadság klaszikus földjén és az északaraeri kai egyesült statusokban hiába keresnők a czimek tömkelegét. Az angol és amerikai büszke önérzettel vallja magát polgárnak és midőn állampolgári kötelességét teljesiti: azt nem tartja érctemnek, de igenis annak elmulasztását bűnnek. Onnan van, hogy még a hadseregnél sem látunk oly sok érdernjelet, mint más monarchiákban, mert ki ott ilyennek birtokosa, az valódi érdemeket is szerzett. Lord Beaconsíildet csak nemrég kinálta meg Victoria királynő a térdszalagrenddel, és mi történt? Talán, mint nálunk tennék, kapva kapott az alkalmon magát feldíszíteni? Engedelmet kért a királynőtől, hogy annak elfogadását megtagadhassa! Ne induljunk e tekintetben a franczia, spanyol, német, olasz müveit nemzetek után, mert ha az alkotmányossághoz ragaszkodni kivánunk: akkor nem ezek szokásait, intézményeit kell sovárganunk, hanem azon nemzetekét, melyek intézményei a polgárosult müveit világ által legtökéletesebbekül ismertetnek el. Korunü hitvallása pedig az angol s amerkai szabadság utáni törekvés. Különben is uem a nyegleségek elsajátítása áll érdekünkben, hanem, ha már a franczia, német, olasz nemzetektől valamit kölcsönözni, átültetni akarunk: az legyen a tudomány, a művészet iránti előszeretet, a szilárd akarat kulturális feladatokat létesíteni és megoldani. Mi e tekintetben ugy is alkalmazhatjuk még magunkra, csakhogy művelődési szempontból, Constantnak 1820-ban a franczia kamarában, a politikai életre vonatkozva mondott szavait: „Mi átmeneti ivadék vagyunk, mi küzdünk, hogy mások diadalmaskodhassanak," mert kulturális viszonyaink még koránt sincsenek oly fokon, hogy már most valami nagy diadalok örömeiben uszhassunk. Még nagy ut áll eiőttünk, hogy a művelődés terén a többi kulturnemzetekkel egy lépést tehessünk. Azért csak mi erőt ád, mi izmosit, azt áhitozzuk, különben versenyre a müveit államokkal nem kelhetünk. Az angol alkotmány leginkább hasonlít a magyar alkotmányhoz, azért inkább az angol földről igyekezzünk levegőt szini. Példányképeket pedig egy Washingtonban s egy Deák Ferenczben keressünk, kiket igaz, kiváló czimek és tündöklő érdemjelek nem díszítettek, hanem polgártársaik bizalma s bámulata kísért ós a nemzet szeretete féltett, kiknek élete nemcsak maguké: a nagy hazáé volt s kiknek koporsóját ismét a nemzet bánata, gyásza fogá körül s kiknek emlékezete csak nemzetük halálával enyószhetik el. Ha ekként korunk kinövéseit eltávolítjuk és az alkotmány áldásai mellett, nemzeti művelődésünk előmozdításán munkálunk: jövőnk legbiztosabb zálogát készítjük elő; azonban fáradozásaink közben önbizalomra és óvatosságra is van szükségünk, azért no feledkezzünk meg Szemere Bertalannak a felsőházban 1848-ban oly nemes hazafisággal mondott következő szavairól sem: „Hogy mi erős, nagyr hatalmas nemzet leszünk, azt hinnünk kell, mert e hiedelem ad kedvet, erőt, bátorságot lelkeinknek, de ki azt hiszi, hogy már most ugy cselehedhetünk, mintha erős, nagy, hatalmas nemzet volnánk, az maga keserű csalódásban él és az ilyen ember legsikeresebben dolgozik a nemzet megbuktatására." Varasdy Károly. — Perczel Béla felmentése tárczájától s áthelyezése a semmitőszékhez, valamint Pauler Tivadar kinevezteiése igazságügyi ministernek, befejezett tény. Az erre vonatkozó királyi kéziratokat a hivatalos lap keddi száma hozta Pauler Tivadar vasárnap tette le az esküt s a hétfői udvari ebéden már mint igazságügyi minister vett részt. Mindaz azonban ami a lapokban a belügyi tárczát illető változásokról híresztelve volt, minden alapot nélkülöz, annyira, hogy még csak szóba sem jött soha a ministerium kebelében. Ami a cabinet kiegészítését illeti, ebben csak egy tárcza (a kereskedelmi) ellátásáról lehet szó. Ez a kiegészítés azonban csak később fog megtörténni. — A hivatalos lap vasárnapi száma a következő nagyfontosságú közlést tartalmazza : Az 1878. évi XVIII. t. cz.\által felhatalmazás alapján ezennel közhírre tétetik, mjgya következő szerződések, és pedig: 1. a Francziaországgal 1866. deczember 11-én kötött kereskedelmi szerződés, a Francziaország kormányával f. évi junius hó 6-án létrejött megállapodás értelmében ; 2. a Német vámszövetséggel 1868. évi márczius hó 9-ón kötött vám- és kereskedelmi szerződés, a Németország kormányával f. évi junius hó 23-án lótrejöU megállapodás értelmében; 3. az Olaszországgal 1867. április 23-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződós, az Olaszország kormányával f. évi junius hó 27-ón létrejött megállapodás értelmében, 1878. évi deczember hó végéig hatályban maradnak. Kelt Budapesten, 1878. évi junius hó 29-én. Tisza Kálmán, s. k. Trefort Ágoston, s. k. — A porta Bosznia és Herczegovina occupatiója ellen nem tiltakozott formaszerüen, de kijelentette, hogy az ő beleegyezésével területének idegen csapatok által való megszállása nem történik. — A zágrábi kereskedelmi kamara memorandumot intéz a berlini congressushoz, melyben a horvát kereskedelem érdekében kérni fogja, hogy rendelje el a congressus Boszniának és Herczegovinának Ausztria-Magyarország által leendő megszállását. Reméljük azonban, hogy ez a memorandum nem megy el Berlinbe. . A szabadelvű párt nyilatkozata. Az ország választóihoz ! Midőn mi, a nemzet képviselői, a törvényhozási pályát elhagyjuk s a nemzet kebelébe, mint egyszerű honpolgárok visszatérünk, lehetetlen, hogy ne szóljunk a nemzethez arról, hogy három évi megbízatásunk alatt, mikép teljesítők képviselői kötelességünket. Emelt lélekkel tesszük ezt s azon nyugalommal, melyet a tiszta öntudat nyújt, hogy kötelességünket híven teljesítők. Nehéz viszonyok közé esett hivatásunk, nehéz volt a munka, melyet végeztünk. Nagy volt feladatunk, épen oly a meggondoltság, melylyel e feladatot megoldanunk kellett. Nemcsak az volt a czél, hogy az ország anyagi helyzetén segítsünk, hanem lenni kelle annak is, hogy e nemzetet kétes kimenetelű harczoknak ki ne tegyük, s a nemzeti munkára szükségelt időt meddő vagy végzetes küzdelmek által elpazarolni ne engedjük. Bészint szenvedéseiben, részint tétlenségében annyit mulasztott már e nemzet, hogy tiltottnak kelle tartanunk azt, akár az egyik, akár a másiknak elé vezetni. 1 Jtangyn Közlöny" társzája. Gróf Károlyi György Békésmegye főispánja 1841—1848. (Vége.) De immár bezárom előadásomat. Nem mintha nem volna több mondanivalóm, hanem mert félek, hogy t. hallgatóimnak becses figyelmét máris kelletén túl vettem igénybe darabos elbeszélésemmel. Pedig mennyi érdekes és tanulságos mozzanat kínálkoznék még bővebb tárgyalásra 1 Nem említettem fel például az ötvenes évek ben oly nagy jelentőségű csákói vadászatokat, hol az ország legelőkelőbb emberei gyűltek össze, nem annyira a sport kedvéért, mint inkább azért, hogy az elnyomás idején, távol a rendőrség kémjeitől szabadon közölhessék érzelmeiket és gondolataikat országos dolgok felett. Nem beszéltem az alkotmányosság visszaállításának tanulságos korszakáról, midőn b. Wenckheim Béla belügyminister felszólítására gr. Károlyi György elfoglalta újra Szathmármegyei föispánságát a megye közönségének rendkívüli örömriadása között. Nem szólottam a főrendiházban viselt szerepéről, mint a Deákpárt egyik tekintélyes tagjáról és meggyőződésszerü hívéről. Nem jellemeztem nyilvános fellépéseinek, szónoklatainak hatását — pedig minden méltó tárgy lenne egy hű s az enyimnél ügyesehb toll leírására. Hézagos előadásomat azonban mentse ki az, hogy uem kívántam kimeritő tanulmányt irni egy oly férfiúról, kinek nyilvános működése egy fél század országos eseményeivel állott a legszorosabb összefüggésben. En csak emlékezetét kívántam felújítani kegyeletes szívvel ós elfogulatlanul itt, hol egykor oly áldásosán működött. Kiemeltem életének egyes tanulságos mozzanatait. Láttuk az ő ifjúkori szereplését ós öntudatos nagyszerű előkészülését a férfikor nehéz munkájához. Láttuk a közélet pályáján, mint megyénk egykori főispánját, mint a fejedelem iránti hűség ós a törvény iránti tisztelet példányképét, magasan lobogtatva a haladás zászlóját. Láttuk a megpróbáltatás nehéz napjaiban, a nemzeti nagy mozgalom idején, mint szilárd jellemű hazafit és népbarátot. Láttuk a társadalmi, a közgazdászati ós ipari, a tudományos és művészeti téren mint kifogyhatlan buzgalom Mecenást. Láttuk mint embert, mint családapát — szóval láttuk az élet legkülönbözőbb viszonyaiban fáradni, áldozni, lelkesíteni. Nem csoda, hogy a kortársak őszinte tisztelete ós szeretete környezte öt, ahol csak megjelent; nem csoda, hogy jobbágyai, még a jobbágyság megszüntetése után is, fiúi bizodalommal ós hálával viseltettek iránta ós hogy a fejedelem főudvarmesterévó, belső titkos tanácsosává és koronája őrévé nevezte ki. Halála, mely 1877. november 9-én következett be, nem csupán családjának, hanem az egész nemzet méltó gyászát képezte. A politika, a társadalom, a tudomány ós művészet, a haladásnak megszámlálhatlan intézetei hálásan újították fel emlékezetét. Sőt a koroDás fő ós a törvényhozás is leróvták iránta tiszteletük kegyeletes adóját.