Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-07-04 / 53. szám

,BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" J87B. 53. SZÁM. Megvontuk a vonalt azon anyagi bajok között, melyek a világ minden részét meglátogatták, és saját bajaink között és azt találtuk, hogy bajaink legnagyobb része közös a világéval és találtuk, hogy türelemmel, de folytonos munka közt kell elvárnunk az időt, mig a világ eseményei a kedvezőbb fordulatot meg fogják hozni. Megvontuk a vonalat azon bajaink között, melyek százados mulasztások vagy a balsors következményei és azok között, melyek uj életünkben fakadtak fel és — ugy találtuk, hogy ezek igen csekély részét teszik amazoknak s hogy tizenegy év nem elég százados állapotokat megorvosolni, és hogy erre még sok idő, sok erőfeszítés kell, ugy a magános, mint a nemzeti munka terén. Ezen s ehez hasonló eszmék irányozták eljárásunkat. A viták lefolytak, az egyezmények sorsa eldőlt s ma már mint az ország törvényei állanak fenn, de meg lesznek utóhangjaik a nemzet kebelében s főleg az ország választói körében, és igy nekünk is kell szavunkat hallatni. Az igazolás rövid szózata lesz ez, szava az öntudatnak, őszinte és igaz. Az állíttatott egyfelől, hogy ez egyezményekből az országra milliókra menő károk háramolnak. Mi ezt tagadtuk — és tagadjuk. Egyben és másban nyerünk mi, némelyekben a másik egyezkedő fél. Nincs, ki a mérleget apró összegekig pontosan fölállíthassa ma sem, — annál kevésbé a jövőre, — egyelőre nem látott közgazdasági, sőt politikai fordulat a világon, a mérleget javunkra, sőt talán ellenünkre is billentheti. De ott, hol az ország anyagi vesztesége világosan kimutatható volt, — a vámvisszatérítésnél — ott szilárdul ragaszkodtunk igazságunkhoz ós sikert mutatunk fel. A nemzetről a több millióra menő károkat elhárítottuk. Elismertük és elismerjük, hogy nemzeti életünk egyik főfeltétele az önálló hitelügy, az önálló nemzeti bank. Támogattuk kormányunk e czélra intézett hazafias törekvését. Saját közgazdasági hitel- és pénzviszonyaink állották útját annak, hogy ezúttal czélt érjünk, — azonban nem vállalhattuk el a felelősséget, hogy e nehéz közgazdasági ós politikai időkben előállható zavaroknak tegyük ki az országot, vagy annak, hugy törekvésünk meghiúsulása czélunktól még meszszebbre ejtsen bennünket. De leoldottuk habár áldozattal — ez ügyről azon ólomsulyt, mely ahoz kötve volt, s felnyitottuk a tért, a melyen az, a legközelebbi tíz év alatt, a nemzeti akarat sulybavetése által biztosabban készíttethetik elő. Kormányunk kezdeményezése s kitartása folytán milliókra menő megtakarításokat valósítottunk, és e megtakarításoknak, a nemzet áldozatkészségének nyomai nagy számban mutatkoznak már is Ha a nemzet és kormánya e takarékosságot vaskövetkezetességgel folytatja, ha az államháztartásban az egyensúly felé határozott lépésekkel halad, egyéb üdvös hatásokon kivül évről-évre közelebb jutunk az önálló hitelügyhöz. A meghiúsulás veszélyei el lesznek hárítva. Valamint minden egyes egyezkedésnél, ugy azok összességénél igyekeztünk az ország minden törvényes jogát és intézményét megóvni. Megóvatott az ország paritása szemben a monarchia másik felével. Magyarország mint állam ez egyezkedésekből sértetlenül lép ki, sőt ilyetén állása uj bizonyítékokat és szentesítést nyert. Összes eljárásunk iránya volt megvédeni érdekeinket, jogainkat és intézményeinket. Nagyobb czéloknak rendelni alá a kisebbeket. Koczkára nem tenni nagyobb érdekeinket a kisebbekért. Nem jártunk el könnyedén az egyezkedé-. sekben. Rokonszenvvel kisértük kormányunk előfeszitéseit s a több irányban folytatott küzdelmek közt fáradalmait ós kitartását, — s lelkiismeretünk komoly tusái után adtuk szavazatunkat azon hitben, hogy hazánkat igy szolgáljuk a leghelyesebben. Erőnknél többet merő merészségünk nem volt. Törésre, szakadásra, vagy évekig tartó uj versengésekre vezetni nemzetünket nem mertük, — de bírtunk annyi bátorsággal, hogy ez egyezkedések alatt két irányban folytassuk a küzdelmet, kint, hol követeléseinket igaztalanoknak mondották és bent, hol a törés vagy káros halasztások ellen kelle küzdenünk. Tudjuk, hogy e nemzetnek több óhajtásai több reményei voltak az egyezkedések alatt, többek ós nagyobbak voltak a mi óhajtásaink és reményeink is. Küzdöttünk és küzdött kormányunk ezek mellett. Minden teljesíthető nem volt, és ezt, ha lezajlanak a felindulásnak pillanatai, az egész nemzet igy fogja megítélni. Ezért állunk mi most emelt lélekkel és nyilt homlokkal választóink s a nemzet előtt. Az utolsó két évben nagy események folytak le keleti határainkon. Ez események mélyen benyúlnak hazánk jövőjébe. Az egész nemzet lelke és szive kisérte az ott lezajlott harczok változatait. Mi is együtt éreztünk a nemzettel, de ha ez ügy talán legnagyobb része a mienk, nemcsak a mienk volt. Ügye volt az Európának s midőn ez ilyennek hivatalosan is elismertetett, meg kelle nyugodnunk abban, hogy ez események, e harczok következetei fölött a hivatalos Európa mondjon Ítéletet első sorban. Az itélőszéken a monarchia képviselője által ott van Magyarország szava is, ós mi a legélénkebb érdeklődéssel nézünk a kezekre, melyek a bonyodalmak megfejtésével bizonyára hazánk érdekeinek megmentésén is fáradoznak. Nem értük r#ég el a pillanatot, hogy érdekeinket s a világ békéjét megmentve látnók, de ha Európa tanácsának nem sikerülend az igazságnak elégtételt szerezni, és ha nem érhetjük el, hogy hazánknak részletekig ismert életbevágó érdekei megvédettek legyenek, mindig azok közé fogunk tartozni, kik a nemzet lelkesedését éleszteni s

; áldozatkészségét serkenteni fogják. És az izgalmas időkben, midőn az egyezkedés a monarchia másik felével s az orosz-török háború közvetlen határainkon folyt, végeztünk, alkottunk oly müveket, melyek a nemzet jövőjébe jótékonyan és messze be fognak nyúlni. Megalkottuk a büntető törvénykönyvet, melynek megalkotásán elődeink közel egy századig siker nélkül fáradoztak s ez által közéletünkben egy nagy hézagot töltöttünk ki. Az erdélyi részek uj területi felosztásában egy üdvös müvet hoztunk létre. Ilyen a törvény, mely kiváltságolt helyzeteket alakított át s területi viszásságokat enyésztetett el. Hoztunk törvényeket, melyek az ország egyes polgárai javára vannak számítva; egyebeken kivül ilyen az árvaügyek rendezése, ilyen a kisebb polgári perek gyorsabb s olcsóbb elintézhetése, ilyen az egészségügy, ilyen a munkás és cselédviszonyok rendezése, melyek mind a helyesebb közigazgatás magvait foglalják magukban. E válságos időkben pénzügyi kormányunk ernyedetlen munkájának sikerült államháztartásunkban oly javításokat eszközölni, melyek — ismételjük — ma már milliókban nyilatkoznak. Sok felé hat ki ennek jótékony eredménye, de egyben sem oly mértékben, mint abban, hogy hullámzó közhitelünk ezen vívmány folytán szilárd alapot nyert. A külföldi pénzvilág járadékkölcsönünket elfogadta. Közhitelünk európai szentesítést nyert. Hisszük, hogy jön idő, midőn mindez hatását minden irányban éreztetni fogja. Minden emberi műnek, ugy az állam által alkotott müneK, gyümölcsei is lassabban érnek. Könnyebb ós könnyebb lesz ezután ez ösvényen haladni folyvást. Biztosabban haladhatunk mi is, még nagyobb, még több alkotásra vagyunk készen mi is. Ösmerjük, hogy a czivilisátió s hazánk érdeke többet is kíván; ösmerjük, hogy hazánk türelmetlenül várja a javításokat és alkotásokat a közélet minden ágában, osztjuk ez érzelmet mi is, és ha figyelmünket ez izgalmas időben sem tagadtuk meg e törekvéstől, ugy ha az ég kedvez a nemzet békéjének, egész terjedelemben áll előttünk a feladat, hogy ez alkotásokat ernyedetlen folytassuk a jövőben is. Tudjuk, hogy vannak kérdések, melyek mint sürgősek, megoldásra várnak. Az idők mindenki által ösmert kényszerűsége halasztatta el, mi nem ejtettük el azokat. A haladás, a szabadelvüség s fennálló intézményeinkkel összhangzásban fogjuk azokat egymásután megoldani. Nem csüggedünk. A luctor et emergo nemcsak egy nemzet jelszava, jelszavunk az nekünk is, csakhogy a köz- és magánmunka ernyedetlen teljesítésén felül nincs nemzet, mely sorsa és helyzete s jövője iránt nagyobb óvatosságra és meggondoltságra volna utalva, mint nemzetünk s ha politikai értelmiségünknek a haza üdvére máris ezer jelét adtuk, — ez értelmiség s a honszeretet meg fogják szilárdítani nemzeti létünket. Kelt Budapesten, 1878. juniushó 29-én. Az országgy. szabadelvü-párt értekezletéből: Gorove István, elnök. TÁVIRATOK. * Berlinben a congressus junius 29-iki ülése izgatott volt. A török képviselők hevesen beszéltek ; s hirszerint be is jelentették a tiltakozást, de a mely nem tartalmaz erőszakos ellentállást a Boszniába való benyomulás ellen. A szerb kérdést a congressus már megoldotta. * Székely-Udvarhely, junius 1. Demisch alezredes rendőrkapitányunkat, minthogy éjjel garázda katonákat tartóztatott le, az őrjárat által elfogatni ós agyonszuratni rendelte. E rendelet folytán a katonaság három éj óta kutatja a rendőrkapitányt. Ez esemény felett a polgárság ingerültsége óriási mérveket ölt, minden órán véres öszszeütközéstől tartunk. * Berlin, jul. 1. A congressus mai ülésén Bratiano és Gogolniceanu is kihallgatást nyertek. Mint hirlik, az oroszok készek Besszarábiából pénzbeli kártalanításra, de a szent-György és a Sulina torkolatot semmi szin alatt nem akarják Oláhországnak átengedni. * Berlin, jul. A congressus tegnap Suvabőnak egy hosszú beszéde után helybenhagyta Besszarábiának átengedését a Kiliával együtt. Csak mi nem emlékeznénk meg róla ? Hiszen nekünk is van okunk, mondhatnám kötelességünk megemlékezni arról, aki egykor oly szívesen ós örömest emlékezett meg e megyéről, melyet büszkén nevezett „szűkebb hazájának." Csak mi ne emlékeznénk meg róla ? Mi, a kiknek, mint Társulatnak, éppen az a főfeladatunk, hogy a múltnak képét és megyénk jeles férliainak emlékét felujitsuk megőrizzük és fentartsuk a hálás utókornak követendő példánykép gyanánt ? Hiszen azon eszmék hatalmas előmozdítója volt, melyeknek szolgálatában mi gyenge erővel ugyan, de őszinte jóakarattal fáradozunk. 0 kidőlt a küzdők sorából, de jeles tetteinek nyoma századok múlva is látható leszen a nemzet életében, s éppen azért hazafias érdemeit méltán illeti meg az elismerés hervadatlan koszorúja. Én, t. gy. őszinte örömmel nyújtom e koszorút Bókésvármegye egykori főispánjának a közügyek fáradhatatlan bajnokának. Talán e koszorú értókét nem fogja csökkenteni azon körülmény, hogy azt egy szerény vidéki közművelődési egyesületnek egyik legigénytelenebb tagja nyújtja — az igazi érdemnek. Szavaimat nem zárhatom be méltóbban, mintha azon jellemző szavakat idézem, melyeket ő az öröklét kapujánál ez élettől búcsúzva azoknak hagyott végrendeletképpen, kik legközelebb állottak szivéhez. „Végül emlékezetbe hozván kedves gyermekeimnek — úgymond hogy 1858-ki végrendeletemben, midőn még kiskorúakvoltak, azon óhajtásomat fejeztem ki, hogy itt a hazában és magyar nevelők által, a nemzet hü fiaivá, hazai törvényeink és magyar erkölcseink és szokásaink tiszteletében neveltessenek, ugy most, midőn a mindenható jóságos kegyelme megélnem engedte, hogy mindnyájokat már virágzó saját családja környezi, azt kötöm szívökre, hogy : saját gyermekeiket, az én szeretett unokáimat, a hazaszeretetre és királyunk iránti hűségre neveljék ; öntsék ártatlan sziveikbe a mindinkább enyésző jó magyar szokásokat ; kedveltessók meg velők a hazai földnek, a jó magyar szokások és erkölcsök e leghívebb őrének szeretetét; szoktassák őket jó korán az egyszerűségre, takarékosságra ós főleg a fényűzés kerülésére, tanítsák meg azon szent kötelességre, hogy Isten kegyelméből és őseik takarékos fáradozásából azért lesznek jobb móddal ellátva, hogy fölöslegeiket a hazai közintézetek támogatására ós a szenvedő emberiség nyomora enyhítésére fordítsák ; hogy ősi nevök szép emlékeit ugy őrzik meg leghívebben és tartják fenn továbbra is, ha e szent kötelesség buzgó teljesítésében, nem pedig külső fényben ragyognak." íme, az előrelátó gondos apának, a bölcs hazafinak végső intése utódaihoz ! Vajha az egész ország gyermekei követnék ez intést ! Vajha belátnák, hogy e hon, melyet gr. Károlyi György oly lángolóan szeretett, csak ily uton érheti el a mindnyájunk által óhajtott virágzó korát! Zsilinszky Mihály.