Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-06-13 / 47. szám
V. évfolyam. 1878 , 47. szám , B,-Csaba, junius 13-án, BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik hetenként ítétszer : vasárnap és osíitörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. remekeit, a fejedelmek fényezési és kényelmi czikkeitől kezdve, az élet legkiterjedtebb szükségein keresztül, a művészet, a tudomány, az ipar, a mezőgazdaság érdekeit felölelve a legváltozatosabb alakban, a leggazdagabb színekben és pompában mutatja be a nagy világnak, — addig itt, a mi ifjaink, az általuk rendezett kiállításban maguk és magyarhoni társaik munkakörében nem a fénynek, nem a pompának, hanem szerény állásunkhoz képest, egyedül a szorgalomnak és versenynek kívántak alkalmat nyújtani. Akitől sok telik, attól sokat kívánunk, mig a csekély erőt is, ha az egész terjedelmében ki van fejtve, méltán övezzük az erény fényével. Nálunk Magyarországban, mint minden osztálynak, ugy az iparosnak is megfeszített erővel kell működnie. Elébb, hogy megélhessen, később, hogy az éleiben annyira szükséges kényelmet és jólétet megszerezze magának, mig végre, hogy a czivilizált államok iparával versenyezhessen, hogy mint az államgazdászat. egy nevezetes tényezője, az állam fentartásához gazdag jövedelmi forrás: szolgáltasson. Mi, Magyarország most élő nemzedéke, kétszeresen vagyunk sújtva, mert elődeinktől nagy mennyiségű terhet nyertünk örökül, sújtva, mert árvaságban növekedve, szellemi képzettségünkben s anyagi gyarapodásunkban, más államok kedvező haladásával szemben — mi tagadás benne — hátramaradtunk. ' Ezért is, amidőn hazánk ujabbi átalakulása után önállóságunkat, önkormányzatunkat visszanyerve, állami és egyéni állapotunkkal számolni kezdtünk, nagyobbrészt lázas ingerültségben törtünk ki, studiumrnal kerestük, sőt még most is keressük a bftniíikot, kire ráfoghassuk, hoj{y ő a mi kedvezőtlen helyzetünknek az oka. Kissé tulozunk, kissé igazságunk van, — de hogy ha helyzetünk valóban oly kedvezőtlen, mint a milyennek festjük, mennyiben vagyunk mi ennek magunk okai, és hogy melyek lennének azon rendelkezésünkre álló eszközök, melyekkel állapotunkon javíthatnánk — ezek bírálása legritkábban jut eszünkbe. Igaz, hogy felelős kormányunk feladata minden erővel oda hatni, hogy a hazai ipar emelésére kedvező vám és kereskedelmi szerződéseket alkosson, — de ha e szerződések és törvények nem oly kedvezők, üogy azok mindnyájunkat kielégítenék, mit tegyünk akkor? Talán az elégedetlenség a zúgolódás s mások kedvetlenitése czélra vezet? Korántsem! Az elégedetlenség a lélek erejét zsibbasztja, eleven lélek nélkül pedig a test tehetetlen lomha eszközzé fajul. Ha mi kedvező fejlődést, békét óhajtunk, melyre pedig oly felette nagy szükségünk van. ugy nincs egyéb hátra, mint ama bölcs tételt követni, hogy terheink növekedése arányában gyarapitsuk ismereteinket, fokozzuk szorgalmukat, hogy több jövedelmünk legyen, amellett pedig legyünk takarékosak, hogy kiadásainkat apasszuk. A takarókosság különben házi dolog, melynek az ipar és szorgalmi müvek jelenlegi kiállításához csak annyi köze van, amennyiben hasztalan bármily megfeszített munka és ügyesség, ha atihoz a takarókosság nem járul. Tanuljuuk ós dolgozzunk! A közzétett buzdító felhívásra e jelszó hatása alatt siettek az iparos ifjak hangya szorgalommal kiállított müveiket a Kíall'tás csarnokába küldeni. Nem a tökély, de az első kísérlet zsenge müvei ezek, azért is nem a bámulat, de a mélyen tisztelt közánség jóakaratú bírálatának tárgyait képezik, mely bírálat bár hogy üssön is ki, minden esetben az ifjaknak irányadásul ós buzdításul fog szolgálni. Fia fal sasok szárnypróbálgatásai e müvek, azon iparos ifjak müvei, kikre szemeink forditvák, s kikben reményeink helyezvék, hogy ők, országos iparunkat egykor elébbre, a tökély magasabb fokára emelik. Ez alkalomból a házi nc5i iparnak is hely adatott nemcsak azon tiszteletből, melylyel honleányaink iránt viseltetünk, de azon számításból is, melylyel a női ipart, mint az államgazdászat egy nevezetes tenyezőjót latolgatjuk. A kiállítás harmadik sorozatát az önálló iparosok müvei képezik. Ezek nem a verseny, nem a bírálat tárgyai; kiállítási ezóljuk, hogy hasznos és czélszer'i voltuk felismertessék, s hogy esetleges eladás utján a közhasználatba bocsáttassanak. E müvekből áll a csabai iparos ifjúság által rendezett országos munkakiállitás,. melyet én az egybegyűlt mélyen tisztelt érdekeltség szives üdvözlése mellett ezennel megnyitottnak nyilvánítok, Isten áldását kérve a magyar hazai ipar kedvező fejlődésére s egykori fényes felvirulására, áldást azon honfiak működésére, kik bivatvák ós hivatva lesznek akár a törvényhozás, akár bármely téren is a hazai ipar érdekeinek fejlesztésében közreműködni, — áldást a magyar hazára!" Utána Bakay Nándor derék hazai iparosunk lépett a szónoki emelvényre ki az önálló iparosok nevében üdvözölte az iparos ifjúság ezen országra szóló mozgalmát, igen sikerült és finom czélzással emelvén ki azon külömbséget, mely hazánk és a német nemzet hasonnemü munkás és iparos mozgalmai között fenforog. Végül Grelléri Mór köszönte meg a nagy közönség szives támogatását és lelkes szavakkal buzditá az iparosifjukat, hogy kitartás és szakértelem elnyerése által a külfölddel való versenyt könyitse meg. Ezek után a közönség a vigarda, 1 nagy és A b.-csabai munkakiállitás megnyitási ünnepélye. Minden felesleges frázis, minden szószaporítás nélkül, egyszerűen tényeket regisztrálva, irjuk le ezen ünnepélyt, mely B.-Osaba város falai közt lefolyt és hazánk legernelkedetebb szellemű városai közé emelte. Vasárnapon jun. 9-én d. e. pontban tizenegy órakor hangzott fel a csabai iparos-iijusag dalkörének lelkes éneke a „Szózat", mely után a kiállítási nagybizottság, a csabai iparos-ifjuság egylet zászlójával megjelent és 161 vidéki kiküldött, számos társulat testületileg ugy a nagy közönség és diszes hölgykoszorú szives ós tömeges részvétele mellett lépett fel Osaba város főjegyzője, Szemian Sámuel ur mint a kiállítási 35-ös nagybizottság elnöke a vigarda előtt felállított emelvényre és mély csend és figyelem közt a következő megnyitó beszédet mondotta el: „Mélyen tisztelt közönség, érdekképviselői és őszinte barátai a magyar hazai iparnak! A csabai iparos-ifjuság e jeligét hordja zászlóján: „A munka a jólét forrása." A zászló s a jeligének e zászlóra tűzése uj tünemény, az eszme azonban, melyet az kifejez — már régebben honol a csabai fiatalság nemes keblében. Az eszme megfogamzott akkor, a midőn az ifjúság, mint önképző s önsegélyző egylet, szerves testületté alakult. Az eszme éltető levegőt s melegítő napsugárt akkor kapott, a midőn a mult évi veszprémi kiállítás sikeréről a mi ifjuságunk értesült. Az eszme most ad magáról életjelt, a midőn az iparos vándorgyűlés alkalmából, a mi iparos ifjuságunk országos munka- ós iparkiállitást rendezett. Iparos ifjúság ós kiállítás! Megfór-e e két fogalom egymás mellett? Hisz a kiállítás a tökélyt, az ifjúság pedig az élet kezdetén a képzetlenséget, a tökéletlent jelenti. Lehet-e az ifjúságtól oly remekmüveket követelni, melyeK a kiállítás szemkápráztató a a bámult tárgyait képezik? Avagy nem-e hiu gyermekes utánzása-e ez a nemzetközi kiállításoknak, a milyeneket a nagy világ London, Bécs, Philadelphiába látott, jelenleg pedig Franczíaország fővárosában — Párisban bámul? Ez utóbbi kérdésre azt kell felelnem: nem. Nem, mert mig ott az emberi ész és kézi ügyesség netovábbja, & Jkisigjei Közlöny" lámája. De jó is az a „kiállítási emlék." Békés-Csabán, 1878. jun. 10-én. Majd azt irtam a dátum elé, hogy: Páris. Mert B.-Csaba tegnap és ma csakugyan az volt „kicsiben." Amint ott tolongtunk az iparos-ifjak munkakiállításán, élénk phantasiával szinte cda képzeltük magunkat a szajnai világvárosba, hol persze százezer ember csodálja a nagy világ iparának és művészetének különféle vívmányait, mig a mi szerény falaink között pár száz idegen is valóságos fölfordulást okozott. A szó szoros értelmében. A máskor csendes, nyugalmas város zajos lett és eleven. Pezsgő élet költözött az egyhangúságig békés hajlókunkba. Teritett asztal és vetett ágy kedves vendéget vár mindenfelé. De a vendégek nem igen látnak haza. Mindannyit távol tartja az ügy, melynek érdekében körünkbe jöttek. Mindannyit mégsem. Hűtlen lovagja is akadt egy Industria asszonynak. Igaz, hogy tulajdonképen ez az egy is műkedvelő csak. Hanem roppant heves, rohamlópósben járó úgynevezett iparbarát; no, a dilettánsok rendesen túltesznek valamely ügy legrégibb apostolain •— a látszatban. Pál barátunk rettentő tűzzel fogta az iparügy pártolását. Három czikket irt a közös vámterület átkairól, hármat az önálló vámterület végtelen áldásáról, ugyanannyit a mrgyar csizmák „halhatatlan" tartósságáról és végre ezen elmeszüleményeihez teljesen méltóan tetézte be rendithetlen ügyszeretetét tettekkel is, midőn lerándult Békés-Csabára, hogy a szive bálványát, lelkesedésének tárgyát képező munkás ifjúság nemes törekvéseit fölbuzdult lelkének egész erejével támogassa. S amint e sok jó szándékkal megrakottan, görnyedezve a hazafias gondok súlya alatt, Békés-Csabára érke* zett, először is egy szőke kis lányt látott meg a vasúti állomásnál és akár csak ezt is dilletantismus gyanánt űzné, nyomban beleszeretett. Tán mondanom se kell, hogy rögtön vége lett az iparügyek iránti nagy lelkesültségnek. Pál barátunk a csabai kiállításnak csak egy gyöngyét, Fanni kisasszonyt csodálta, s e fölött teljesen megfeledkezett papról, csapról, mint Csokonai Vitéz Mihály, a papról bárcsak ideiglenesen, mert arra » rövidke történet szerencsés végén szüksége lesz még neki. Igen bizony, Pál barátunk komolyan szerelmes. Annyira, hogy még a vándorgyűlésről is megfeledkezett. Amig mások a városháza termében hányják vetik nagy kitartással az imént még Pál barátunk által is igen-igen fontosnak tartott dolgokat, amig ott ipari haladásról beszélnek, addig ő haladni iparkodik mindeneknél jelentősebb szívügyében és Fanni kisasszony ablaka alatt tart vándorgyűlést egymaga. Amig tudniillik maga marad. De hiszen ez nem sokáig fait. Fanni kisasszony sem ellensége a vándorgyűlésnek. Van neki fogékonysága a „komoly dolgok iránt. Kinyitja ablakát. Nem tart megnyitó beszédet sem egyik, sem másik fél; legalább nem hallhatólag. De beszélnek a szemek, ékesebben, mint ti ott a városházán, ifjú barátaim. Mivel azonban a szemekkel csak beszélni, nem pedig ressumirozni és határozatokat is kimondani lehet, az első, ablak alatti vándorgyűlés eredménytelenül rekesztetik be Pál barátunknak nem épen nagy lelki épülésére. Soküal eredményesebb a másnapi folytatólagos összejövetel. Pál barátunk „jó reggelt"-tel nyitja meg a gyülóft. S a reggelből dél lesz. Fanni kisasszony számot vet a Csaba! kötelező vendégszeretettel és Palit (sic!) ebédre hivja. Nos elbeszéljem az ebéd lefolyását ? Majdnem fölösleges. C«.ak annyit mondok mégis tájékozásul, hogy ebéd fölött már népesebb volt a gyűlés. Együtt volt az egész családi taDács. Igaz ugyan, szónoklatok nem tartattak, de beszéd nélkül is megértette mindenki: miről van itt szó. Ebéd után összeült a titkos tanács. Mi lett az eredmény, majd mindjárt kisül. Volt egy barátom, aki okos ember volt ugyan, de éppen azért „futó bolond'-nak állt be ós mint ilyen, nagyon bölcs dolgokat irt. Többek közt ezt is: „Ebéd után tanácskozzunk .... Mert félek, ha üres gyomorral , Állapítják meg törvényeink szellemét, A rablást könnyen szentesitenők."
