Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-04-28 / 34. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" IÖ144

. 36. SZÁM. mely megszülte a magyar tanitók legdrágább gyöngyét — az Eötvösalapot! Midőn Péterffy Sándor érezte, hogy a szükség sokkal nagyobb, semhogy azt egyesek enyhíthetnék ; midőn látta, hogy a magasabb tudományos pálya a szegény tanitók gyermekei előtt az eíőkészület költséges volta miatt napról-napra inkább hozzáférhetetlenné válik; midőn — Kölcseyként — átérezte ő is, hogy „pillanatonként nyújtott vigasztalás hosszú és állandó szenvedéseket nem orvosolhat": akkor kilépett a nyilvánosság elé, — s a magyar tanítóknak, mint családapának hivatott tolmácsaként „Kiáltó szót

J intézett az ország összes tanítóihoz egy oly állandó alap létesítése tárgyában, melynek az volna czélja, hogy évenkénti jövedelméből ösztöndijat nyerhessenek azon ifjak, kik — mint tanitók gyermekei — a hazai egyetemeken tanulnak. Rámutatott egyszersmind a forrásra is, melyből az e czélra megkívántató összeg könnyen begyüjthető volna oly formán, hogy minden tanitó Magyarországon hetenkint Két krajczárt, vagyis évenkint egy forintot áldozna e nemes czél megválositására. Közel húszezer tanitó van Magyarországban, s ha ezek kezökbe ragadják az önsegély hatalmas fegyverét, csekély buzgalom mellett s alig érezhető áldozattal oly tőkét teremthetnének, mely által nemcsak saját véreiken, kortársaik gyermekein segíthetnének, de egyszersmind oly forrást nyithatnának, melyből a szenvedők sebeire enyhítő balzsam, s a közművelődés fájának növelésére termékenyítő nedv s az egész magyar hazára áldás áradhatna szét. És a kiáltó szózat nem hangzott el a pusztában ! Yiszhangra talált az az ország néptanítóinak szivében, mert hisz rokon húrokat érintett az ós oly sebet tárt fel, melyet Magyarország tanitói régóta hordanak fájó keblökön! S midőn Péterffy Sándor tapasztalá, hogy az általa megpendített eszme ugy a tanitói körökben, valamint a sajtóban is élénk pártolásra talált: kidolgozzá az Eötvösalap szabálytervezetét s azt a III. egyetemi tangyülés szervezésére kiküldött 15-ös bizottság elé terjeszté részletes megvitatás végett. E bizottság a beterjesztett alapszabályokat azon módosítással, hogy az Eötvösalapból ne csak a tanitók tanuló gyermekei, hanem esetleg szerencsétlen tanitók, vagy ezeknek özvegyei, de leginkább kenyérkeresésre képtelen nyomorék árvái is részesülhessenek segélyben — egyhangúlag elfogadta, — s egyszersmind a II. egyetemi tangyülés költségeire begyült összeg maradványából 100 frt ajánlott fel a nemes czél támogatására. Ugyanekkor Péterffy Sándor azon 200 frtnyi tiszteletdijat, melyet számára e bizottság a II. egyetemi tangyülés naplójának szerkesztéseért megszavazott: önzetlenül szintén az Eötvösalapra ajánlotta fel. Miután a módosított alapszabályokat a magyarországi tanitók 50-es bizottsága is elfogadta s kebeléből az Eötvösalap központi gyűjtő-bizottságát kiküldötte: az alapszabályok helyben hagyás végett a magyar minisztériumhoz terjesztettek föl; — a gyűjtő-bizottság működését — ideiglenesen — rnegkezdé. (Folyt, köv.) Elnöki megnyitó beszéd. A békésmegyei régész müvelödéstörténelmi egyletnek 1878. ápril 27-én Mezőberényben tartott vándorgyűlése alkalmával felolvasta (iöndöes Benedek, apát és lelkész, egyleti elnök. (Folytatás.) Az emberiség szellemének fejlődése, a valódi műveltség a czél, melyre egyeseknek ugy, mint nemzeteknek, törekedni kell. Amely nemzet e czélra közreműködni nem tud, vagy nem akar — az fölösleges, — s mint ilyen — veszni indul, vagy pedig élni akarvan idegen mtivéltséghez folyamodik, s elveszti sajátságát, ami szint annyi mint a halál. Mert az idegen műveltség, mely nem a magunk munkája, nem a saját szellemi erőnk nyilvánulásának eredménye, az nem is életünk sőt inkább halálunk, -— mivel elfojtja egyediségünket, elöli nemzeti jellegünket, s ezzel megfoszt létjogunktól. S ezért minden népnek első feladata: épen fentartani nemzetiségét, s fentartani nemzeti nyelvét, mely annak legnemesebb, legszellemibb kifolyása. S hogyan fejleszthetjük tovább nemzeti nyelvünket? — miként emelhetjük virágzásra nemzeti nyelvünket? — mi által őrizhetjük meg nemzeti jellegünket? . . . ,Nosce te ipsvm!" E tétel, mely Socrates bölcsészeiének alapelvéül szolgált, terjedtebb értelmezéssel, kezünkbe adja a kulcsot, megadja a feleletet a fennebbi kérdésekre is. „Ismerd magad s magad által az embereket!" Tekintsük ez alapelvet ne bölcsészeti, hanem társadalmi szempontból, s a mi ott az embert mint egyént illeti, tegyük' annak helyébe a nemzetet, s az összes emberiséget, - vagyis: ismerd nemzeted, s általa az embeberiségi t! - és ezen vezérelv követése mellett el lesz érve nemzeti egyéniségünk megőrzése, nemzeti nyelvünk virágzása, s nemzeti műveltségűnk tovább fejlesztése. Egyletünk czéljában, s ezen czél elérésére vezető eszközök alkalmazásában, a fennebbi elvnek szerencsés érvényesülését ismerhetjük fel. Czélunk felkutatni, a feledéstől megőrizni, az enyészettől megmenteni, s egyszersmind ismertetni mindazt, ami a múltban ós jelenben első sorban és közvetlenül megyénk, ha/.ánk ós nemzetünk, de közvetve és egyszersmind az összes emberiség történetére vonatkozik. Ismertetni nemzeti szokásainkat, sajátságainkat, — feleleveníteni a multak emlékét, nemcsak müveik, hanem kiválóbb szereplőikkel együtt, hogy a mai kor gyermeke s a jövő nemzedék tisztelni tanulja nemcsak a régmúlt idők csodás és tanulságos emlékeit, hanem lelkesedni, tettre buzdulni, példányképeket választani tudjon a cselekvés terén is, azok élete és jellemében, kiknek emlékezetét olykor feleleveníteni hallja, s éltüket és tetteiket, mintegy maga előtt ismétlődve lefolyni látja. Egyletünk czélja tehát a mult és jelen emlékeinek, szereplőinek, szóval történetének fentartásában, megismertetésében áll. E czél elérésére eszközül szolgálnak; megyei muzeumunk s időnkinti felolvasások. A muzeumok, a tudományok s művészet, ízlés és ipar raktárai, melyekből mindenki szabadon s ingyen szedheti a kívánt magvakat, — s ezért ha jól rendezvék, hihetetlen befolyást gyakorolnak a nemzetek kifejlésóre. Megörzi>. a multak szent emlékeit, a honszeretet egyikalapját, — élesítik s müvelik a nép Ízlését, nemes gyönyörködtetés által emelik az egyéni boldogságot, — s igy nem csupán fényűzési csikkek, mint némelyek gondolják, vagy elavult ocskaságok lomtárai, mint az éretlenek néha kicsinylőleg mondják, hanem igenis a közművelődés előmozdításának egyik hatékony tényezői. Negyedfélév;?, hogy megyei muzeumnak — mint a közművelődési egyletnek tárlata — a nagy közönség használatára megnyittatott. S látogatóinak nagy száma, valamint gyűjteményeinek az önkéntes ajándékozások folytán napról napra gyarapodása egyaránt bizonyítják, hogy megyénk népében megvan a helyesérzék, a szép ós nemes iránti fogékonyság, s a közérdeklődés bizonyságául szolgál az is, hogy ma mái önként sietnek — gyakran épen a legegyszerűbb egyének a birtokukban levő, vagy véletlenül talált tárgyakkal gazdagítani muzeumunkat. S itt nem mulaszthatom el, felkérni Mezőberény városa lelkes közönségét is, hogy mindazok, kik — habár gyakran csak csekélységnek látszó — bármily régiség, ritkaság, vagy műkincs birtokában vannak, vagy ezután lenni fognak, ajándékozzák e tárgyakat megyei muzeumunknak, hol azok egy egész megye közönségének, s a késő utódoknak is tanulságos ós érdekes közkincseivé válandanak. Ugyancsak a fent érintett elvet tartja szem előtt az egylet, nyilvános felolvasásai rendezésénél is. E felolvasások — kiváltképen a maihoz hasonló vándorgyűlések alkalmával, azon fölül hogy mindig megyei, de legtöbbnyire egyszersmind helyi érdeküek is, melyek a mult vagy jelen hü kópét rajzolva óléuk, mindig hoznak nyilvánosságra, köztudomásra oly adatokat, melyek előttünk az ifjúság becsével, az ismeretlenség érdekével bírnak, s igy megyénk és hazánk történetének még annyi érdekes mozaik darabjai. S azon körülmény, hogy felolvasásainkat eddig még mindenütt nagyszámú közönség tisztelte meg jelenlétével és pedig nemcsak a szorosan vett értelmiség, de a tulajdonképeni nép köréből is, azon boldogító meggyőződésemet látszik igazolni, hogy közművelődési egyletünk, megyénk minden rendű és rangú közönségének érdeklődését, rokonszenvét szerencsés volt megnyerni, s igy tevékenységének általános üdvös hatása remélhétő. Egyletünk négyéves működése tehát — hála Isten után közönségünk előhaladni kész szellemének, s tagjaink lelkes ügyouzgóságának! nem meddő, nem sikertelen, mert eredményei imár országosan ismereteség, részint Közrebocsájtottt évkönyveink adatai, részint hazai hírlapjainknak működésünket méltányló közleményei nyomán; s igy önérzetlel, de önámitás nélkül mondhatjuk el: leraktuk az alapokat, de az épület még hátra van s a jövő nemzedéké a feladat, hogy azt magasra emeljék! (Vége köv.) TÁVIRATOK. * Konstantinápoiy, ápr. 24. Kuméliában a mozlimek fellázadtak, 30 ezer orosz küldetett a lázadás elnyomására. Deinotikáuál heves harcz vívatott a felkelők és az oroszok között. A csata eldöntetlen maradt. Az ütközetben 500 orosz elesett. * Pétervár, ápr. 23. A „Golos" jelenti, hogy az orosz kormány szükségesnek tartja Orosz-Lengyelországban és a nyugati kormányzóságokban nagyobb csapattömegeket összpontositni a galicziai határon. MEGYEI HÍREK. * Előfizetési felhívás. A „tfékésuiegyei Közlöny " május-juniusi két havi folyamára több oldalról jött felszólitás folytán, rendkiviili előfizetést nyitunk 1 ftjával. Juniuskóban lesz az iparkiállitás midőn lapunk szükséghez képest többször is fog megjelenni. Az 1 frt előfizetési pénzt e lió végéig kérjük beküldeni. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. * A békésmegyei tanitó-egyesület igazgatóbizottságának ülése B.-Csabán ápril 22-dikén. Agyülésre a tagok gyéren jelentek meg, mindamellett megtartatott, mert későbbre halasztani nem lehetett. Német Lajos elnök jelenté, hogy a inay. tud. akadémiának az ajándékozott könyvekert annak idején hivatalosan köszönetet mondott. — A pozsonyvidéki tanitó-egyesület azon átiratára, mely egy a nyugdíjban nem részesülhető tanitók befizetett pénzének visszaadása érdekében az országgyűléshez intézendő kórvény támogattatását szorgalmazta, a kiküldöttt bizottság ajanlatára az határoztatott, hogy az átirat tudomásul vétetik, mivel az 50-es bizottság és az országos tanítóegyesület annaí idején amúgy is rnegteendi a szükséges lépéseket. — Elnök tudatja, hogy a nyugdíjintézet körül felmerült rendellenességek megszüntetése érdekében a kir. tan felügyelőséget megkereste, hogy továbbá Beliczey István főispán ur ö méltósága megígérte hathatós közreműködését Békósmegye térképének kiadatása ügyében, hogy végül a csabai üókegyesület Zsilinszky Endre lemondása folytán Simkó Istvánt választotta elnökévé. — Főispán ur ő méltósága az egyesületet megajándékozta a m. k. minisztériumnak a közoktatás ügyről szóló jelentésével; a tanügy iránti meleg érdeklődésének ezen ujabb jelét a bizottság hálás köszönettel fogadta. -Pénztárnok jelentése szerint az egyesületnek van 125 rendes, 55 pártoló és 2 alapító tagja, az összes bevétel 283 frt 1 kr., a kiadás 167 frt 20 kr., maradók 115 frt 81 kr. — Elnök kérdésére, hogyan hajtassanak be a hátralékok, az határoztatott, hogy a kész nyugtatványok küldessenek el a fiókegyesületek elnökeinek, a kik, a hátralékosokat azokkal beváltás czéljából megkínálván, jun. 15-ig az egyesületi pénztárnoknak beszámolnak. Elnök felkéretett, hogy a megyei magyarító pénztár rendeltetése felől magának tudomást szerezve keresse meg a megyei igazgató bizottságot, hogy annak jövedelméből, ha lehet, ezután is osztassanak ki jutalmak a magyarosítás körül érdemeket szerzett tanitók között. —• Felolvastatott az 50-es bizottság felhívása: a tanitói egyesületek felszólhatnak, hogy ezen tételek bármelyikére rövid, indokolt véleményt legyenek szivek beadni a megyei egyesület elnökéhez a pünkösdi igazgató választmányi gyűlésig, mely junius 10-én fog megtartatni. — Kifejeztetett az az óhajtás, vajha az egyesületi könyvtárt a vidéki tag.ik jobban igénybe vennék, mint eddig! Figyelmeztetésül elmondjuk, hogy azon egyesület: tagok is, a kik fiókegyesületet nem alkothattak, a téritvóny beküldése mellett bármely müvet megkaphatnak Csarejs György egyesületi könyvtárnoknál. (?) Megszökött szerelmes inas. Gyulán egy 12 éves G. Gyula nevezetű iparos tanoncz, nem igen szeretett a tőke mellett dolgozni, hanem inkább szeretett a „majsztram" 14 éves leányának szeme közé tekinteni, s forró (?) szerelme (?) annyira fejlődött, hogy ő szerelmi bujában elhagyta a tőkét, s visszafutott Mahomedkéut szüleihez; itt természetesen szüleitől megkapta a kellő nadrágszíjat, s elvitetett a kis Don Jüan egy másik városba, mert nem lehetett arra kapaczitálni, hogy Gyulára vissza jöjjön, még kevósbbé arra, hogy régi gazdájánál előbbeni állását elfoglalja. Ez a szerelem csak kicsinyben van, hát még a nagy (!) minő lehet. (?) Jolán. Gyuláról múltkor említett újdonságunkban, mely is Hunyadi Endre nevezett kis leányának megveretéséről szólott, most ez a kis leány a kórházban van, s a kapott sérelmek következtében szenvedései iszonyúak, de azért felgyógyulásához van remény. (?) Szomor Imre gyulai törvényszéki volt biró állását e hó 25-én elhagyta, hogy ugyanezen minőségben a nagy-kikindai törvényszéknél továbbra működjék. (?) Gryulán a tegnap tartott, s hölgyek által rendezett konczertről lapunk jövő száma hoz egy bővebb ismertető ezikket. Eddig, mint gyulai levelezőnk írja, a főpróbák rendkívül jól sikerültek; a főpróbákon Gyula város intelligencziája mindig ott volt, s ez a t. művésznőket a nagy közönséghez mindinkább hozzá szoktatta, igy a bekövetkezhető „lámpaláztól" is mentek; tehát, hogy a tegnapi is jól sikerült az kétsegtelen, különben most semmit: majd jövőre.