Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-04-28 / 34. szám
V. évfolyam, 1878 . 34, szám , tt.-Csaba, április 28-án, BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és osíitör*töl$LÖn. Eliill/.etési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Iparreform. — Egy égető kérdés. — Öt éve annak, hogy az uj ipartörvény életbe lépett és évről évre mindinkább sajnosan tapasztaljuk, hogy annak egyes határozmányai a gyakorlati élet követelményeinek meg nem felelnek. Az aradi kereskedelmi és iparkamara és az ország számos Kamarája és iparegylete folytonosan sürgette ós sürgették ezen törvény növelláris törvény általi megváltoztatását. Szükségtelen azon kiváló fontosságra figyelmeztetnünk, melylyel egy, az összes iparviszonyokat szabályozó törvénynek birnia kell; hiszen azon számtalan indítványok, javaslatok ós törvényjavaslók, melyek a minisztérium elé az ipar terén mozgó tényezők részéről terjesztettek, mutatják, mennyire égető szükséggé vált az iparügyi reform, vagyis az ipartörvények olyatén módositása, mely viszonyainknak teljesen megfelel. Az 1872. évi VII. t. cz határozmányai között leginkább azok módositása hozatott javaslatba, melyek az ipartársulásra, az iparos oktatásra és ipar gyakorlásának alapföltóteleire vonatkoznak. Az ipartársulatra vonatkozólag az aradi ka mara is dolgozott ki egy törvényjavaslatot, mely beható tanulmányok eredménye volt és a kényszer-társulás elvén alapult. Hasonló, az egész ipartörvényt érintő javaslatot mutatott be az országos iparegyesület. Szükséges lenne, hogy az ipartörvény módositása végre valahára napirendre kerüljön, és hogy e tárgyban a véleményadásra szólittassanak fel. Szerkesztőség és k 1 a d ó - h 1 V a t a 1 : Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Az Írásbeli uton való véleményadás egyáltalában nem felel meg a czélnak, a mennyiben az ellentétes nézetek kiegyenlítését lehetetlenné teszi, és az általános elvek kölcsönös meggyőzés utjáni megállapítását kizárja. Szükséges, hogy egy iparügyi enquéte hivassák össze, melyben egyrészt a kereskedelmi és iparkamarák, mint a hazai ipar törvényes képviselői, másrészt az országos iparegyesület és egyes kiválóbb ipar-körök küldöttei által képviselendck lennének. Ezen enquéte munkálata képezné azon alapot, melyre az iparügyi reformot épiteni lehetne és kellene. Üdvös lenne, ha a minisztérium ezen javaslatunkat elfogadva, a szóban levő enqétet mielőbb egybehívná, és igy az iparügyi reform fontos kérdését végleges elintézéséhez közelebb vinné. u. Titkári jelentés az Eötvös-alap gyüjtöbizottsdg eddigi működéséről. B.-< sabán tartott vándorgyűlésen felolvasta Luttenfoerger Aifost, titkár. Mielőtt — megbízatásomhoz képest — az Eötvösalap eddigi állására vonatkozó jelentesemet előterjeszteném, legyen szabad bevezetésül ez intézmény alakulásának és fejlődésének történetét rövid vázlatban előrebocsátanom. Azon ifjaknak, kiket a magasabb kikópeztetetes vágya évenként a fővárosba vonz, anélkül, hogy a szülői háztól a fővárosi viszonyoknak megfelelő anyagi támogatást remélhetnének: ugy szólván egyedüli jövedelmi forrást az önfenntartáshoz az egyes családoknál teljesített magánoktatás nyújt. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. E forrás sohasem buzogott ugyan gazdagon , de a megélhetést mégis jelentékenyen megkönynyi tette. Mióta azonban évről-évre országszerte súlyosbodó anyagi szükség nyomását a fővárosiak is fölöttébb érzik: azóta a jövedelem ezen forrása is rendkívül megapadt annyira, hogy a szegényebb sorsú egyetemi hallgatók, akik közé első sorban a tanitók gyermekei számithatók, — már évek óta csakis a legnagyobb anyagi küzdelem és nélkülözés mellett tarthatják fenn magukat a drága fővárosban; — sőt igen számosakat éppen e kedvezőtlen körülmény — az anyagi segély hiánya végkép megakadályoz abban, hogy a tehetségeiknek megfelelő kiképeztetós czéljából a főváros magasabb tanintézeteit látogathassák. S hogy e sanyarú sors éppen a tanitók gyermekeit sújtja legérzékenyebben, azt a tanitók előtt — bizonyítgatnom fölösleges. Senki sem érezheti ezt mélyebben, mert senkinek sem volt több alkalma, hogy e szegény sorsú ifjak anyagi helyzetét annyira megismerhesse, — mint azon férfi, ki három évvel ezelőtt az Eötvösalap nemes eszméjét megpendítette. Ő volt az, kihez ezen ifjak közül a legtöbben — különösen tanitók gyermekei — magánnevelői állás nyerhetése végett fordulni szoktak; — és ő tágaskörü ismeretségénél s befolyásánál fogva nem is késett atyailag gondoskodni azokról, kik — a szülői háztól elhagyatva — pártfogásáért esedeztek. Maga az apa nem örülhet bensőbben gyermeke boldogulásán, mint örvendett ő, midőn a megszorultakon segíthetett; de viszont senkinek sem fájt annyira, mint ő neki, üa üres kézzel volt kénytelen elbocsátani azokat, a kik végső szükségükben hozzá folyamodtak. De éppen e fájdalom lőn a legnagyobb áldás kútfejévé. A benső részvét e fájó érzete volt az, A „BÉsigjeí Közlöny" iárczája. Andalusiai csevegések. Irta: Eckstein Ernó. Fordította: Aradi Jözsef. Az északi hon felett nyirkos, ködös téli éjszaka gőzölög. Egyedül bolyongok az elhagyott utczákon, melyeknek nedves talajából ama sárszagu gőz száll fel, mely a szabadban való tartózkodást ez évszakban oly kellemetlenné teszi. A magas csúcsos fedelű házak ablakai fényesen ki vaunak világítva: a család összegyűl a védő tűzhely körül, mert a természet megszűnt az emberek baiátja lentii. A gőzös égbolton nehéz, tépett felbök vonulnak: csak közbe-közbe villan meg egy eltévedt csillag ez ólomszinü függöny redőin keresztül. Komolyan és busán csengenek a harangok a szomszédos székesegyháztól, s most finom szemző eső kezdődik, mely az egész melancholikus képet, hullámzó köayfátyolba takarja. Mily érzelmekkel gondolok itt az észak köde alatt Andalusia gyönyörű deczemberi napjaira! Mi zöld a rét s mi kék az ég! Szélágakat ringat a lég, Jázmin és sárga nárczisok virulnak, S halmok lejtőin a rózsák kigyúlnak, Illatba leng a közel, s messzeség." Mialatt itt, „Germania szomorú völgyében," a homály már négy órakor kiterjeszti szárnyait a dísztelen föld felett, a szem ott csaknem két teljes óránál tovább gyönyörködik' egy phaptastikus szürkület látványán. A Vela tornyán állva, a pompás gr&nadai völgybe tekinhet ki az ember, mely a Xenil és Darrotól megöntözve, a damaskusi Hauran mezeire emlékeztet a viharos Baradával egyetemben. A keleti dalnokok költeményeikben négy földi paradicsomról szólnak: ismerték volna Granadát és csillámló Vegáját, az ötödiket is hozzá adták volna s talán a többiek közül enuek adták volna a jutalmat. „Quien no ha visto Granada, No ha visto nada." Ki Granadát nem látta, semmitsem látott, ezt állítja a granadai igazi andalusiai büszkeséggel, és igaza van. üranada felülmúl minden várakozást. A pyriinei félsziget egyébiránt a lelkes touristák illúziójának nem valami különösen kedvező terrainnek látszik lenni, különösen a hires Sevilla nem ritkán gyógyíthatatlan meghasonlást hagy a hivő lelkekben; mert a törpe, mészszel behintett házikók, s a fakó, dísztelen környezet nagyon is feltűnően ellenkeznek azzal, mit az ittas képzelet Istentől kegyelt pillanatokban állított elő: „de Granada minden várakozást teljesen kielégít, melyek dallamos nevéhez fűződnek, s a nem sejtett szépségeknek oly túlságos gazdagságát fátyolozza le, hogy mi — talán először a határ átlépte óta — az Espana szavat gyönyörrel teljesebb elégtétellel kiáltjuk a tiszta levegőbe. Granada egyesíti magában egy hegyes vidék tulajdonságait Alpeseink styljében, s egy lombardiai jellegű kertrónaságéit. Itt a végtelen virágzó mezőség myrtuserdeivel és rózsabokraival, ott a Sierra Nevada hatalmas fésűje, hótól ragyogó csúcsaival és csillámló jégmezeivel; itt a legbujább forró övü sezeneria, ott a fényes, méltóságos tél jeges trónusán. A kitűnő, már az Omajádoktól származó Haken alatt lerakott öntöző készülékek, melyek még most is csaknem kivétel nélkül jó karban vannak, megóvják a Vegát Kasztilia sorsától, melynek talaja nyár közepén kiszáradt téglához hasonlít; az üdítő szellők, melyek minden reggel lengedeznek a Sierra Nevada felől, enyhítik a délandalusiai nap hevét, s oly éghajlatot állitnak elő, melynek egészséges volta Andalusia ós Észak-Afrika egész partvidékén közmondásossá lett. Nem csoda, ha ily áldott tartomány már hajdanában féltékeny harezok tárgya volt. Egy tekintet a tőrre de la Veláról elég, hogy megfoghatóknak tüntesse fel előttünk ama könyeket, melyeket a szerencsétlen Boabdil elveszett országáért hullatott. Még ma is mutogatják azt a helyet, ahol a menekülő zokogva fordult meg, s utoljára szegezte vágyakozó tekintetét Granada kupoláira és minaretjeire. Daczosan utasította őt rendre a haragvó anya: „Mint egy asszony siratod meg most, melyet férfiasan meg nem tudtál védeni." Boabdil azt válaszolta: „Hadd tovább siratnom, mert nincsen olyan fájdalom a földön, mely az enyémhez hasonlítana." Aztán eltakarta arczát jobbjával, megsarkantyúzta lovát, s tova sietett az alpujarok számára kirendelt vidékére. De nem sokáig maradhatott ott, miután elvesztette szeretett Granadáját, valami nyugtalanul a távolba űzte, a spanyol félsziget földje égett lábai alatt, b igy kötött ki aztán hosszas bolyongások után Marokkónál, hol a „nyomorult" neve alntt még negyven évig élt. (Folyt, köv)
