Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-04-01 / 26. szám

IV. évfolyam, 1877. B.-Csaba,-ápri! l-jén. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. :vieí2jeleniU. hetenk ént Ltétszei* : vasárnap és csütörtőLtÖn. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre. 2 frt. fi' A „Szépirodalmi Lapok"-ra kiilöp, i? előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-u£, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. ' • Egyes száin ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felltivás „SZÉPIRODALMI LM'-ra. Háromnegyedévre 6 frt. Félévre 4 frt. Negyedévre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok "-ra a hátralevő s/

4 évi folyamra 1 frt 50 krjával, az egész évi folyamra 2 írtjával elő lehet fizetni. A lap a fenti előfizetési díjért helyben házhoz hordatik, vidéken bérmentesen küldetik. Az előfizetés vidékről legczélszerübben 5-kros postautalványnyal történik. B.-Csaba, márczius-hóban. A kiadóhivatal. Húsvét első napján. A „Békésmegyei Közlöny" szerkesztőségünkkel életének ismét egy ujabb évnegyedét futotta be, mily sikkerrel? ezt a t. olvasó-közönség modhatja meg. Mi a fennforgó versenyes körülmények közt a lehetőt megtettük, kerültük a személyes dolgokat, s azon voltunk, hogy lapunkban a folyó ügyek, nevezetesebb országos ós vidékünkbeli mozzanatok kifejezést nyerjenek. Sietünk megjegyezni, hogy mi vagyunk' lapunknak legszigorúbb birái, ismerjük fogyatkozásait, hézagait, sajnálva ismerjük fel azokat, de a fenforgó körülmények közt szándéklataink kiviteléhez a szükséges eszközökkel csak hézagosan rendelkezünk s a jövőtől kell várnunk, melyben bizunk, a mit tőlünk a jelen megtagad. Adja Isten! hogy e jövő mindinkább beteljesedjék, adja nevezetesen, hogy a szép reményekkel kecsegtető természet félúton cserbe ne hagyjon, mint már annyiszor, — adja : a megváltás mai évfordulója szerencsés fordulatát képezze gazdasági megromlott ügyünknek s képesekké váljunk ujult erővel ugy polgári, mint magán-kötelességeinknek áldásos munkával megfelelhetni. Jobbra voltozott idők sajtónkra is üditő hatását el nem tévesztheti és a mi most képhez hasonlít, melyen számos család kicsi tálat vesz körül, hasonlítani fog üde patakokhoz, melyek a talajt minden irányban termékenyítik. Ily reményben t. olvasóinknak boldog ünneplést kívánunk. fti é n-v i z s g á i a t. B.-Csaba, márcz. 26. Csendes, verőfényes tavaszi hétköznap volt. Fogadni mernék, hogy az államgazdász, ki elméleti tanaival — a szobából — hazánk boldogitására törekszik — azon meggyőződésben volt, miszerint a márczius-hó első felében uralkodott kellemetlen időjárás után, az elkésett tavaszi mezei munka helyrepótlása végett, minden épkaru földmunkás, kint a mezőn törülgeti arczárói a verejték arany-csepjeit. U tudorsága pedig csalódott. Az nap Csabán, a községháza udvarán, mint termékeny eső után a gomba, egyszerre ott termett nem kevesebb, mint háromszáz bőrbekecses munkás, — biztos állást foglalva szétvetett lábakkal, mint megannyi rhodusi kolosz — zsebre dugott kezekkel , mint ugyanannyi kétfülü kancsó — várva a megjelenendő látványos tüneményt. Meg is jelent az, először a buzgó járási szolgabiró, utánna egy több tagból álló küldöttség, végre az állatok élethalál urai, a marczona béresek, és a szikár lovászok által elővezetett 17 darab csabai ménló képében. Mén-vizsgálat! Mi czélból? A lókisajátitás kikerüléséhez szükséges kiváltság-nyerés, avagy a lótenyésztés valódi érdekében? — Az íróasztal, — a jegyzőkönyv, — a reitpeitschli, — a métermérték, a szereplők, a néző-publikum, azaz pardon! P. szerint csak közönség, — mind kéznél volt, — csak a med... azaz, — lám mily zavart vagyok bosszúságomban, — csak a inén hiányzott, melyet látni akartunk volna. Hová lehetett az a 449 ménló, melyet a legutóbbi népszámlálás alkalmával megejtett állatösszeirás eredménye fetüntet? Egy része bizonyosan elpusztult, más része valahol Ruschtsuknál, fejjel a Duna felé fordulva szimatol. De hát az utószaporulat'? Az elővezetett csabai 17 darab ménből, 11 találtatott a ledezésre alkalmasnak s ezek tulajdonosai oklevél, illetőleg hatósági engedélylyel láttatnak el. Ám a többivel, ugyanis az alkalmatlan és az elő nem vezetett ü SÍ íí Két hét története. VI. Húsvéti piros tojások. Tavaszi verőfény. Velencze Csabán. Boldog gyermekkor emléke, a te ártatlan örömeiddel, himporos pillangószárnyaiddal, röpülj vissza egy rövid pillanatra s ha pillangót vélek látni benned : ülj le az ablakomban virágtalanul álldogáló cserepekre és csillogtasd szárnyaidat a verőfényben. Én pedig összegyűjtöm emlékezetem kertjében az ibolyákat, gyöngyvirágokat s elkopott szivem fölé tűzöm. Milyen szép volt régen az a húsvét reggele ! A kis Lili gyönyörű kis leányka volt, (most már gyönyörű kis mama). Szőke fürtű gyermek, kék szemekkel s piczí piros szájjal. Ha mamácskája felöltöztette, olyan volt mint egy angyal. Isten látja lelkemet, hogy mennyit busultam miatta, jóllehet mindig oly gyöngéd és nyájas volt irántam s ha játszani akart, sohasem mulasztotta el, hogy hozzánk át ne fusson, belém ne csimpeszkedjék és kedvesen ne kérdje: ugye el fog jönni ? Ha iskolába ment, meglestem a kapuban s együtt sétáltunk a tudományok csarnokáig; néha megesett, hogy hamarébb ment el hazulról, én pedig vártam, vártam s akkor vettem észre magamat, midőn a toronyóra jóval 8-on tul mutatott s éu halál-félelmek között sompolyogtam a mester elé, ki az effele honneur oblige-el való mentséget nem volt hajlandó figyelembe venni s én a kuczkóba vándoroltam. Oh Lilike, kell-e ennél több bizonyíték?! Eljött a húsvét. Az egész éjjel arról álmodoztam, hogy mily örömet fogok a Lilikének okozni, ha megloesolora, s hogy meg ne előzzön senki, az első kakasszóra felkeltem s elővéve a rózsavizes üvegem, szívdobogva futottam Lilikéékhez. Még alszik, mondják. A mamája elibemjön, szabadkozik, de én végig öntöm a tiszteletnek oly bőkezűségével, hogy Lilike számára már csak fél üveggel maradt. A jó mama mikor letörölte inegáról a babának szánt rózsavizet, óvatosan kinyitotta Lilike szobájának ajtaját, mely elfüggönyözve sötét volt. Csak egy vékony sugár bujt be az ablakredők között, mely a kis lány ágyára esett. Mikor az ajtóban meglát, kis kacsóival tagadólag integet és tiltakozik, kis takarója alá húzza magát ós kaczag, hogy most hozzá férhetlenné tette magát. De ez mind nem használt (!) az üveg illatos tartalma mind Lilikének jutott. Hogy kaczagott aztán újra, azzal a szép ezüst csöng-tyü hangjával, a mely még most is visszhangzik lelkemben, kis tenyereivel arczocskáját türülgette s mindig csak ezt csacsogta: no megálljon, majd adok én magának holnap és piczí ujjával fenyegetőleg integetett. (Talán 13 évre rá láttam újra Lilikét, már pompás nagy leány lett belőle. Elandalogva gyermekéveink szép emlékein, a húsvét reggeli jelenetet emlitém fel neki, mire ő csak ennyit mondott: ön gonosz ember.) A mama egy szép piros tojással lepett meg, melyet kis lánya nekem szánt. Örömmel futottam vele hazafelé, de útközben két szomszéd - gyerek előfog és kopf-minczre csalogat, minek az lön folytatása, hogy a szép piros tojást elnyerték tőlem. Én sirva mentem haza, kimentem az udvarra a kerekes kut mögé s ott szomorkodtam; délben nem es»tt jól még a kuglóf sem, pedig ha nem csalódom, akkor éltem-haltam érte. Barátaim tudakozódtak bubánatom után. „Talán nem tudod megtanulni a leczkét" — kérdi az egyik. 0 ti prózai lelkek, ti, gondoltam és bizonyos szellemi fölény érzetével mértem őket végig, — ismeritek is ti még, mi az élet fájdalma (voltam már vagy 8 éves) s megfordulva, magukra hagytam őket. Kedves húsvét tavasz ünnepe, mily bájjal jösz te hozzánk, avagy jöttél valaha. Ma, — alig tudunk különbséget tenni, húsvét és más közönséges nap között. Ha peüg találunk, azt nem a húsvét előnyére irjuk. Jön a szabó, nyájas köszöntéssel lebeg be a szobáoa; elibe sietünk s kezet szorítunk vele mintha mit se sejtenénk. 0 ugy láts/ik nagy becsben tartja nyájas hajlamainkat, de nem éri be vele. Széket kínálunk neki, — tartózkodik, himez-hámoz, nyög egy kettőt s szerényen előhúz zsebéből egy papirost, melyre ez van írva : „Számla, egy öltözet tavaszi ruháról hozzávalókkal ós készítéssel együtt 35 frt. Kifizettetett N. N. szabómester," s fejét kissé megbillentve nyújtja kezünkbe illő, ós sokat jelentő mosolylyal. Homlokunkon végig fut egy kis felhőcske, egy pillanatig gondolkozva nézünk magunk elé, mintha valami nagy dolog jutott volna eszünkbe s e szavakkal igyekezünk megnyugtatni kedves látogatónkat: Nagyon fogok örülni, ha néhány hét múlva szerencséltet látogatásával 1 — de nem mulasztjuk