Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-02-22 / 15. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 15. SZÁM. már ártalmassá válik, és kimondhatatlan veszteségeket von maga után. Vannak egyének, kik teljesen megbizva a nagyhangú hirdetésekben, melyek pedig nem egyebek humbugnál, rendelést tesznek, s kapnak a hirdetett szép és jó tárgyak helyett, haszontalanságokat kétszeres árért. Vannak továbbá olyanok is, kik csupán azért tesznek megrendelést, mert a hirdetett tárgyak „olcsóknak" vannak feltüntetve. Az ily egyének már teljesen tekinteten kivül hagyják azt, hogy a rendelendő tárgyra van-e szükségök, vagy nincs; megrendelik azért, mert olcsó, s midőn a „várva várt" rendelmény megérkezik, akkor érezik az „olcsó húsnak hig a leve" állítás igazságát. De hát mit is tegyen a könnyenhivő ember, ha olvassa a hirdetett tárgyak rendkívüli olcsóságát és nagyszerűségét?' Hiszen csak rendelni kell valamit, már csak a puszta kíváncsiság kielégítése kedvéért is. Bizony sokan sokszor drágán megfizetik a szó alatti „jux"-ot. Feltűnő némelyek előtt az, hogy van olyan hirdetés, mely vagy mindennap, vagy legalább egy héten egyszer előfordul a hírlapok hátlapján. Ez pedig nagyon közönséges és természetes. Az ily hirdetésekkel ugy van a hirdettető, mint az eladó leány a templomba való járással. Ennek szüksége van a templomra, amannak pedig arra, hogy reklámját minél többször és minél többen olvassák. Az ily hirdetés, különösen, ha nagy hangon van tartva, nem megbízható, s mindenesetre jó tőle ovakodni, mert „a jó bor czégér nélkül is elkél." Nézetem szerint a tárgyilagos, rövid, s minden szóvirágot nélkülöző hirdetésben leginkább meglehet bízni. Időszerűnek találtam e czikk irását, mert nemcsak magamon, hanem másokon is tapasztaltam, hogy a hirdetésekben megbizva s rendelést eszközölve: reinényökben szerfelett csalatkoztak. Azzal végezem czikkemet, hogy legjobb a nagyhangú hirdetések előtt szemet hunnyi. „Boldog a ki a más kárán tanul, a ki pedig a magáén sem akar tanulni, az olyan emberen nem lehet segíteni." Pásztor József. LEVELEZÉS. Sz.-András, febr. 20. Becses lapjának 9-ik számába Szent-Andrásról Zih ur egy közleményt irt, mely a népkörökről irt czikkem czáfolata akar lenni. A mit a czikkre mond, arra nem térek vissza; tek. szerkesztő ur csillag alatt megfelelt neki. Aligha értette Zih ur a czikk intenczióját. Lehetne megjegyzésem a sz.-andrási körök némely intézkedéseiről részletesen is, de nem tartom czélirányosnak polémiát kezdeni oly intézmény iránt, mely végre is jótékonyan fog hatni s életre való, s nem akarok Zih úrral sem, kit különben tisztelek és becsülök is. Hanem van egy megjegyzésem a czikk azon részére, mely az elnökre és a kártyázásról szól. — Köztudomásu dolog nálunk az, hogy a kör elnöke a körre mi befolyással sem bir, a mi mindenesetre baj, s igy teljesen Zih ur kizárólagos befolyása alatt áll, a mi magában véve még nem nagy baj. Baj azonban az, hogy több szem, többet lát, s igy szükséges volna e kör ügyeit többek közreműködésével intézni, s az elnök nrnak is több befolyást engedni, akkor aztán nem történnék olyan, mint legközelebb is, hogy midőn bált rendeznek, feltételül a szabad ivás is kiköttessék. — Hogy Körösparti kártyázott-e a körben vagy sem — az ide nem tartozik , azt azonban tudom : hogy egy közgyűlés alkalmával a községi jegyző tette az indítványt a kártyajáték eltörlése végett s azt ugy a jelenlegi elnök mint a plébános támogatása daczára, épen Zih ur ellenkező nézete következtében akkor el nem fogadták s ha a jelenlegi elnök nem sürgeti ezen játék-nein eltörlését s más okok is közre nem hatnak, aligha eltörölték volna. Hogy Körösparti kártyázgatását mentsem, kijelentem, hogy ö csak társas játékot, de soha hazárdot nem játszott s egy év óta aligha látták játszani társas játékot is. Jobb lett volna más példát felhozni, az találóbb lett volna. Kérdést tettem a kör tagjainál a nyilvános felolvasásokat illetőleg — de azok mit se tudnak róla — alkalmasint nagy titokba tartják, hanem hát örvendetes tudomásul vesszük s óhajtjuk is, hogy legyenek hasznos és nemes irányú felolvasások, de ezen felolvasások alatt nem csupán a heti és napi lapok czikkeinek elolvasását értem. E tekintetben Zih ur, mint értelmes és buzgó tagja a körnek lehetne a kezdeményező s felhívására se más se én meg nem vonnánk tényleges támogatásunkat. Körb'sparti. U. i. Nálunk az ebek között a veszettség járványos s már hét kutyát kellett elföldelni. A hatóság éber! legközelebb többet erről. POLITIKAI HÍREK. — A bankügyi tárgyalások befejezvék; az egyezség megszületett; hogy milyen ? azt részletesen csak akkor tudjuk meg auteuticze, ha az országház elé kerül. A szerb és montenegrói küldöttek, kiknek feladata volna a magas portával állandó békét kötni, már Konstantinápolyban vannak. — A Konstantinápolyi szofták közül többen jövő hóban Budapestet meglátogatni készülnek. MEGYEI HÍREK. — Hivatalos. Valamennyi városi ós községi elöljáróságnak. Az 1876. évi XV. t. cz. 15. §-ra való vonatkozással s a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisztérium m. év november hó 3-án 54384. számú rendelete szerint, a keresetadó III. és IV. osztálya, a tőkekamat- és járadékadó, végre a bányaadó alá tartozó jövedelmek, úgyszintén az átalános jövedelmi pótadóról szóló 1875. évi XLVII. t. cz. 4. §. b) pontjában emiitett ezen adónem kivetésénél tekintetbe veendő kamatösszegekre nézve a bevallási határidő f. évi január hó 20-ik napjával telvén le; ennélfogva utasítom az elöljáróságot miszerint az adóköteleseket, a kik vallomásaikat a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisztérium által kitűzött ós fenjelzett határidő alatt még be nem adták volna, a vallomás benyújtására f. évfebruár hó 22-ig terjedő határidő kitűzése mellet* a községben (városban) szokásos nyilvános hirdetés utján oly figyelmeztetéssel hivják fel, hogy ezen ujabb határidőnek meg nem tartása esetében adójuk hivatalból fog megállapittatni. Eme rendeletemnek pontos végrehajtására nézve az elöljáróságot személyesen felelőssé teszem, megjegyezvén, hogy e tekintetbeni jelentését f. év febr. hó 25-ig okvetl enül és kifogástalanul elvárom.—Kelt Gyulán 187 7 . évi februárhó 12-én. Müller Gusztáv, kir. adófelügyel ö. — A doliáiiyberáltás Csabán vége felé jár, a nagytermelők körülbelől végeztek, mig Apácza és Kigyós községek nem adták át termésüket. A befuvarozás a feneketlen sárban, fagyos, rögös, szakadozó uton végtelenül elcsigázta a szegény igavonó marhát ugy, hogy némely része alig lesz képes a tavaszi szántást végezni. Az idei dohány-termés átalában mennyi és minőségileg épen nem volt kielégítő, a kincstári pusztákon, Apáczán, Kígyóson, a mélyebb réti földeken silány, rosz, a csabai határban felváltva jobb rosszabb. Sz.-Tornya adta az idén is a legtöbb s legjobb termést, s ott b. Eötvös birtoka — gazdatiszt Torkos ur — ez idén is tiszta kezelés által magát kitüntette. A termés átlag magyar holdankiufc a két és fél mázsát aligha felülhaladta s árban mázsánként a 18 frtot, a miről egyébiránt hiteles közlést remélünk tehetni. — A szegedi várt vendégek üelléri Mór ós Nigrónyi Pál urak f. hó 17-én csakugyan szerencséltettek látogatásukkal. Az indóháznál tisztességgel fogadtattak s bent vendégszerető házaknál elszállásoltátok. Gelléri ur este felolvasást tartott válogatott ós számos közönség előtt. Tárgyul a nők hivatását választotta s fejtegette azt családi, társadalmi és közgazdászati álláspontból oly jelesen, adatgazdagon, meggyőzöleg tanulságosan, hogy e felolvasást kedves cziklusunk legfényesebb momentumának vagyunk hajlandók mondani. Szólt Gelléri ur a nők jogosult, életképes, opportunus hivatásáról, rektifikálva a hirhedt nőemaczipáczió vezérkedőinek tulságait; számokkal bizonyítgatta a házi rend, takarékosság és munkásság hatását a család boldogságára s annak közgazdászati fontosságát. Ezúttal az emelkedett, tartalomgazdag s átalán a tudomány színvonalán álló mű részletes ismertetésére ki nem terjeszkedünk, de valamint reméljük, hogy az lapunk életfolyamán vissza-vissza fog tükröződni, reméljük azt is, hogy azt töredékesen legalább szerző ur szívességéből szószerint közleni leszünk képesek. A közönség a másfél órán át tartott felolvasást, ámbár a tárgy elég szokatlan s olyan volt, hogy, mert hát mi nők, ugy mint férfiak a közgazdászati tudományt még gyengén gyakoroljuk, részben bizony egy kis leczkének is beillett, mindvégig, jó tanítványul s feszült figyelemmel hallgatta s a szerzőt elismerésének jeléül zajosan megtapsolta. — Fűszerezte még ez estét Tichy ur, a ki ez idő szerint a csabai dohánybeváltó hivatalban működik — szavalván Petőfinek „Költői ábránd" czimű gyönyörű költeményét. T. ur már tárgyának megválasztásával lekötelezett s szavalta azt rokonszenves bensőséggel, a szavaló művészet korlátai közt, helyes hanghordozással és mértékkel átalában oly korrektséggel, melylyel a közönség tetszését méltán kiérdemelte. Kár hogy T. ur a terem hiányos akusztikájával megküzdeni nem volt eléggé Képes. Szünet alatt Purcsi jeles bandája működött. A közönség az estély végeztével elégedetten távozott s reméljük nem egy fejecskében azzal a gondolattal, hogy hát jövőre még jobban csináljuk. — Este a polgári körben bankett volt, ott is sokan voltak, jó kedvvel. Csakhamar felköszöntésekre került a sor; Horváth tanár ur a szegedi vendégekre, Szemián ur elmés hasonlattal a gellérti citadelláról Gelléri úrra, Nigrónyi ur a csabaiakra, Áchim szürszabó ur Nigrényi úrra, Gelléri ur a csabaiakra, a magyar ipar felvirágzására stb. emeltek ismételve poharat s szóltak humorral, lelkesen, emelkedett szókban. A toasztok koszorújába is Gelléri ur tűzte a legszebb virágokat, ha ugyan a kalapácsot, példázza hivatásukat. Hajlandó vagyok hinni, hogy emanczipált hölgyek ellenségei a husszu hajnak, mert emlékezteti azon széttéphetetlen kötelékekre, melyek nemük korlátaihoz kötik őket. Irigyelhetik is a férfi rövid haját, annak sterilis talaját, mely felszólítani látszik őt, hogy a bérez kopár sziklájaként az élet viharaival daczoljon s belül teremtő gondolatokat, lángoló lelkesedést rejteget, mint a hegyek méhe nemes órczeket és őstüzet. A haj a kemény koponyacsontot borítja; a hol az idegmozgatta izmok játéka hiányzik s az életnedvek lüktetése mintegy elenyész, a rideg merevséget enyhiti a puha fürtök szelid egymáshoz simulása, mely egyszersmind utal arra is, hogy a főnél nem külső, hanem belső a tevékenység; nem tag az, melyről a használat lekoptatja a takarót, hanem a gondolat hatalmával uralkodó észnek, mely az érzékiség harczán felülemelkedve háboritlan nyugalom trónján ül — székhelye! A haj ellentétes s mégis illő kerettel látja el az arczkifejezések derűjét boruját, szellemsugárzó változásait, — kerettel, mely élettelennek látszik s mégis sejteti az érzelmek hullámzását, az elme tárgyhoz simuló hajlékonyságát. Ha hajunk van, többnek tekinthetjük magunkat mint a mik vagyuk. Az élet teljességének érzete nagyobb, ha van, a mi a testet körűilengje, rajta ezüggjön, lobogjon. Az a kellemes csalódás fog el bennünket, hogy a függelékekben saját énünk lebeg, hullámzik, ing száll és emelkedik rhytmikus változatokban. A sleppek, fátyolok, szalagok, bojtok, függők, nyak- ós óralánczok azért oly sokat használt eszközei a toilettenek. A haj is a legkülönfélébb mozgások, a repeső könnyedség kellemesen izgató érzéseivel környez s elhiteti velünk, hogy az anyagiság kötelékeiből kibontakozhatunk, elhiteti különösen némely ábrándos hölgygyei, hogy tündéri hatalommal van felruházva. Mivel a hajat ép ugy mint a ruhát saját lényünk kiegészítő részének erzi a testfelügyelet ideghálózata, a hajviselésben kifejezést nyer a népek egyénisége, képzeletük színezete és a korok jelleme. (Vége köv.)