Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-05-10 / 37. szám

„BÉKÉSMKGYEI KÖZLÖNY" 1877. 37. SZÁM. nemzet diadalt és át van hatva azon meggyőződéstől, hogy a bátor, a hős, a lelkes muzulmánok küzdeni fognak szent jogaikért, küzdeni fognak egy akarattal, egy erővel és letörik szarvát a vad Buczephalusnak, mely a népjog, az igazság és a szabadság ellen követett el merényletet. Ilyen merénylet nem maradhat megtorlás nélkül. Az ilyen merénylet iszonyú bünhődését kívánjuk mi is. — Politikánk ugyan egyelőre semlegességet parancsol nekünk, de ha ebből ki kell bontakoznunk, reméljük, hogy a közös birodalom vezetői számot fognak vetni nemzetünk érzelmeivel, melyek ez idő szerint és e kérdésben — mint minden nemzeti ügynél — egy sziv, egy lélek. Addig pedig várjuk közóhajunk teljesedését és a miként elitéljük a kultura gyilkosait, ugy várjuk be az időt, melyben bűnhődésüket megkezdhetik. Addig még a nemzet is szólni fog. (üelléri Mór. A felolvasás. — Horváth Jánostól. — (Vége.) Megtörtént, még a sarkantyús világban, hogy a tánczos kegyetlenül rátoppantott tánczosnéja lábára; sarkantyúja meg ugyanakkor ruháját tépte meg a szegény tánczosnénak. Es ezen tánczosnénak mégis maradt egy mosolya a tánczos részére. Igen, mert a szolgálatot akkor is elismerjük szolgálatnak, ha ügyetlen, s igy akkor is megköszönjük, ha nincs benne köszönet. Lehetséges, hogy a felolvasó is beletéved ama sarkantyús tánczos helyzetébe; az meg bizonyos, hogy a közönség nem marad mögötte ama megkínzott tánczosné gyengéd hálájának. Az elkövetett hiba megismerését illetőleg azonban nagy a különbség a tánczos meg a felolvasó között. A tánczos hibája külső, látható ; magában hordozza a hiba megismerését is, megbánását is; a felolvasó hibája belső, láthatatlan, hijával van minden oly ismertető jelnek, mely a hiba megtörténtét kétségtelenné, ismétlését valószínűtlenné tenné. Mert a közönség bírálatának egyetlen egy valódi nyilvánulása a hallgatók számának csökkenése avagy növekedése; ámde a felolvasó irányában még ezen bírálat is lehetetlen, mivelhogy a közönségnek nem felolvasóval, hanem felolvasókkal van dolga és igy a hallgatók megfogyatkozásának igazi okát elvégre is nehéz a maga helyén találni meg. De még különben is sokkal előnyösebb dolog a bajt megelőzni, mint akar okával, akar orvoslásával foglalkozni. írtam tehát a felolvasásról azért, hogy a hibát megelőzni, s igy a felolvasásokat életben tartani segítsem; hogy a felolvasás nekem mutatkozó határhalmait, már mint a gondolatok közérdekűsége, közhasznúsága és a közízlés, megjeleljem. Nagyon be, vagy nagyon ki vannak-e rakva ezen határhalmok? affelett, mint minden kísérlet felett, lehet vitatkozni; hinni azonban hiszem, hogy ezen határhalmok között sem terméketlen térre, sem tilosba nem tévednénk. Egyébiránt bármennyire különbözzenek is a felolvasások a felolvasás anyagjára, alakjára és sikerére nézve : akaratuk jósága bizonyosan egyenlő. Jót akar az is, a ki összeszorult kedélyünkön tréfáival akar tágítani, sőt jót is tesz, mert hisz egy jóizü nevetés mindig felér egy bölcs mondattal; jót akar az is, a ki balságainkat, gyarlóságainkat lépteti el előttünk, sőt jót is tesz, mert hisz önmagunkba nézegetni, saját fogyatkozásainkon tépelődni biz mi nem igen szoktunk; jót akar az is, a ki közös multunk egy-egy jellemzőbb pontját lebbenti fel előttünk, sőt jót is tesz, mert hisz az együvé tartozás érzetének nyújt táplálékot; jót akar az is, a ki a gyakorlati élet szebbítéséhez, jobbításához járul egy-egy ismeret-darabbal, sőt jót is tesz, mert igy egyszerűen találjuk azt, a mit különben fáradságon kellene megvennünk. A felolvasások akaratának ezen közös jósága már az, a mi a tisztelt közönség előtt a netalán megsikamlót is egyensúlyban tarthatja s egyszersmind elnézhetővé teheti, hahogy csak olyan kalappal köszön valaki, mint a milyen épen van neki. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának gyűlése. — Május 7-én. — Rlnök:! Belíczey Jutván, főispán. Jegyzők: Hajóssy Ottó és Márki Lajos. Bizottsági tagok: Jaucsovits Pál alispán, Kertay Zsigmond megyei ügyész, Nagy Károly árvaszéki elnök, dr. Kovács István megyei főorvos, Janó Sándor kir. ügyész, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Müller üusztáv kir. adófelügyelő, Ambrus Lajos, Farkas Béla, Szántó Albert, Szucsu Béla, Ladics György, Kalmár Mihály. Elnöklő főispán ur a gyűlést megnyitván, felszólná alispán urat előadmányozásra, mire ez a lapunk mai számában közölt jelentését olvasta fel. Az alispáni jelentésnek az árviz és utakra vonatkozó része élénk diszkusziót idézett elö. Farkas Béla ur azon indítványt teszi, hogy egy vegyes bizottság küldessék ki, melynek feladatává tétessék az árviz okait, forrását kipuhatolni, annak gyökeres orvoslása iránt, alapos, szakértő javaslatot tenni, a megyei járhatlan utakra nézve pedig hagyassék meg ered, hogy abból a felesleges vizrészek elpárologtak. Igazolja továbbá ez utóbbi állítást azon gyakorlatilag is beigazolt ténykörülmény, hogy a méz zamatja azon virágok illatára vezethető vissza, melyből az származik. A méz lényegében jegeczedő és nem jegeczedő czukornemek vegyüléke. Tartalmaz továbbá festanyagot, szerves savakat, s ezeken kivül illó-olajat. A mily mérvben túlnyomó abban egyik vagy másik czukor-nem, oly mérvben jegeczedik, — mely mentül lassabban következik be, annál édesebb a méz. A jegeczedést különben elősegíti még a hideg és meleg, valamint a világosság behatása is. Minthogy a méz minősége azon virág után irányul, melyből az származik, természetes, hogy arra ezeknek álláshelye, s az időjárás befolyással van. Száraz helyeken diszlő virágból nyert méz később jegeczedik, — tehát édesebb, mint a vizenyős helyen termettből. A legzamatosabb mézet az ajakosak : milyenek — a levendula, zsálya, kakukfü, majoranna, méh- és mézfű, továbbá a pillangósak, — ehez soroltatnak a here-félék csoportjai stb. — a fák Közül pedig a hárs és ákácz virágai nyújtják. A legrosszabb méz a fenyőből származik. De mivel a méhek a nadragulya (bella donna) farkas-fűtej (enphorbia) dohány és több más ily mérges növények nektárjait is fölkeresik : azon kérdés merül tel, hogy ártalmas-e az ilyenekből származó méz ? Noha e felett a vélemények eltérők, de tény az, hogy gyakorlatilag még nem bizonyult be, hogy az ily méz az élvezőre káros hatású lett volna. — Megérintendő egyébiránt, hogy miután a méhek uem kizárólag egynemű viragokkal gyűjtenek mézet, talán nem is volt arra alkalom, hogy ily növényekből tetemes mennyiségű méz hordatott volna a méhek által, — e csekélyebb rész pedig ellensulyoztathatott a többi, — esetleg gyógyhatású növényekből származó mézzel. Hoznak ugyan fel eseteket más világrészekből, hogy a méz élvezete rosszullétet s hányást idézett volna elő. Igy például az aloe nyílásának ideje alatt gyűjtött méz is ilyen tulajdonságú lenne, —• sőt Pontus vidékén a Rhododendron virágjából nyert a járási szolgabiráknak, hogy az egyes járhatlan pontok, gödrök, mélyedések kijavításáról a legnagyobb erélylyel és szigorúsággal gondoskodjanak. Dr. Kovács István és Bánhegyi István urak ezen indítványt nem pártolják; előbbeni azért nem, mert már ily bizottság több izben lett kiküldve, mert a baj forrása abban van, hogy Alföldünk ugy szólván vizkatlaua Európának, és igy a hegyekből a viz mindig reánk fog jönni addig, mig közvetlenül forrásánál vizfogók által fel nem tartatik ; az utakat most az esőzések után nem tartja czélszerünek javítani, hanem akkor kívánja a javítást eszközöltetni, ha állandó jó idő által könnyebb és biztosabb a munka. Bánhegyi István ur a mi vidékünk helyzetét a németalföldivel hasonlítja össze. Ott 1242-ben kénytelenek voltak a lakosok hazájukat elhagyni az árvizek miatt. Szakértelem itt nem segit. Ez ügyet az országnak kell kezébe vennie; nem szabályozni kell, hanem egészen más gazdasági rendszert követni. Oktatni kell a népet arra, hogy a vízveszélynek kitett földjeit ne használja szántóföldeknek, s erre a megyei gazdasági egylet figyelmét kell felhívni. (Ebből az uj rendszerből az következnék, hogy jó volna, ha egyáltalán az ily földeket semmivel sem vetnék be, és mindig parlagon hevertetnék; vagy pedig ha a lakosok ugy tennék, mint 1242-ben a németalföldiek, hogy elhagynák hazájukat. Mindkét esetben legbiztosabbak volnának abban, hogy nem lesz kár. Tegyük fel ugyanis, hogy a tanfelügyelő ur jóakaró, de czéltalan indítványa keresztülvitelek és nem szántóföldeknek használtatnának az illető földek, hanem akármi másnak, mi kevesebbet vagy annyit ér. Ha annyit ér, ugyanazon kár forog fenn ; ha kevesebbet ér : ha árviz nincs nemzetgazdászatilag a kár annyi, a mennyivel kevesebbet ér az uj gazdászati módszer által előhozott termék az előbbeni szántóföldi termekénél ; ha van árviz, megint csak ott vagyunk, hol a mádi zsidó. Szerk.) — Jancsovics alispán ur kiemeli, hogy vannak kérdések, melyeket soha sem lehet eléggé tanulmányozni, vagy a napi rendről leszorítani; ilyenek nálunk az árviz és az utak kérdése. Ezeket ujabban és ujabban kell feleleveníteni, addig, mig a baj kutforráeát és orvoslásra eszközt nem találunk. Azért nem találja feleslegesnek a Farkas Béla ur által indítványozott bizottság kiküldetését, mely ha alapos munkát csinál, sokat használhat az ügynek. Mi pedig az utak javítását illeti, ö indítványozó ur ebbeli szavait nem ugy értette, hogy most az utak mindenhol mindjárt gyökeresen javítandók volnának, hanem ott, hol például mint Csaba és Dobozmegyer közt egyes helyeken a közlekedés teljesen megakad. Igazat ad az indítványozó urnák, hogy az ily egyes helyeket azonnal kell javitani s arra nézve ő tett is rendelkezést; hogy az illető járási tisztviselő miért nem felelt meg e tekintetbeu a meghagyásnak, az iránt tudomást fog magának szerezni és rendeletének ott hol szükséges, foganatot szerzend. Főispán ur indítványozó ur nézetét pártolja. Nem lesz kárára az ügynek, ha az illető bizottság méz téboly-tüneteket, — nagy mérvben élvezve pedig halált okozna, de erre Európában példa még nem fordult elő. Foglalkoztak ugyan egy az urii kantonban felmerült méz általi mérgezési esettel a szaklapok, — de, hogy ez esetnél a méz nem a méhek, hanem egy darázsnem gyűjteménye volt, beigazolt tény. (Lásd Binenzeitung 860. 102. lap.) Megtörténik azonban nálunk is, hogy a méznek élvezete az emberre nem, de a ménekre magukra káros hatású; ilyen például a fenyőből stb. nyert méz. Különben a méhek, nemcsak a virágok kelyheiben keresik az édes nedveket, hanem egyátalán a hol hozzáférnek. Eltekintve az olyan esetektől, mint páldául czukorgyárak, méz-raktárak s több efélét, gyűjtenek még az érett gyümölcsökről, különösen ha virágban hiány van s ha a gyümölcsök esőzés vagy reája következő hőség miatt felrepedtek, vagy pedig más állatok által kikezdettek. Megjegyzendő, hogy maguk csak a legvégső szükségben a kezdeményezők. Felkeresik továbbá a mézharmatot, mely ha tikkasztó melegre hideg éjszaka következik, vagy ha,