Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-04-15 / 30. szám
IV. évfolyam. 1877. 1 7. szám. , B.-Csa t o, már c ai u s 15-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Beök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Csabai ipar. Egy régi-régi német, de jó versben azt mondja a közvélemény : „Wo man singt, dort lass dich ruhig nieder, denn böse Menschen habén keine Lieder." A troubadourok időszakából származik ezen versbe öntött aranyszabály. Az idők azóta sokat változtak és miként az idő múlik, ugy vész el azon irány is, mely egy-egy korszaknak nevezetességét még ma is föltüntetni képes, de csak a történelem lapjain. Uj idők, uj emberek, uj irányok. A jelen kornak a materializmus lett az irányadó fonala s ma a fönebbi közmondást ugy lehetne módositani : „hol munkás a nép, az ember lelke ép; megszállhatsz közöttük, békét találsz velük." S hogy ezen állítást beigazolta a jelen, azt talán Csabán lehet leginkább tapasztalni, hol a közmunkásság szelleme rövid néhány év alatt oly sokat volt képes teremteni. De bizonyítja ezt a magyar városok emelkedésének vagy hanyatlásának története is. Ma már csak azon városok bírnak kiváló fontossággal, a melyeknek ipara s kereskedelme jelentőséget szerez. A magyar történelem följegyezte azon városok neveit, a melyek történeti nevezetességgel birnak; de a mult emléke a jelenre nem hat ki; megőrizhetjük és megünnepelhetjük a kegyelet napjain, de nem élünk meg belőlük. A büszke székvárosok mai létföntartója az üllő, a kalapács, a gyárkémények sokasága. A bíboros urak helyeit a bőrkötényes szerény emberek foglalták el, a kardok jelentőségét megcsorbitották a béke fegyverei : a műszerszámok. Minden városnak tehát, a mely ma hazánkban jelentőségre akar vergődni, azon irányt kell követni, mely a modern reális kor által számára kijelölve van. Ez az irány : a közmunkálkodás, az ipar és kereskedelem fejlesztése. Nekem — mint vendégnek — meg van adva a jog, hogy őszinte legyek. Csaba az ország figyelmét néhány év óta valóban ipara, kereskedelme fejlesztésének, ezzel együtt forgalma gyarapodásának és a közszellem emelkedésének köszönheti. Szóval az ipart illetőleg bebizonyodott, hogy vannak munkás kezek, melyek egy-egy specziális iparágat a versenyképesség fokára emelni bírják; vannak irányadók, kik még a népet is az iparnak házilag való-fejlesztésére ösztönzik; azonban kérdezzük meg azon forumokat, melyek a hazai iparfejlesztés fonalát kezükben tartják és az iparosok haladásának minden momentumáról számot tudnak adni: azt fogják mondani, hogy alig tudnak valamit a csabai iparosokról. Ez legfőbb bizonysága annak, hogy itt az iparosokban kevés az élet, nincs társulási szellem, nem ismerik fel az érdekközösséget és nem haladnak az önsegélyes működés azon irányában, a melyet a kor a hazai iparosoknak régóta kijelölt. Mintha hallanám : hogy jaj, hisz a mostani körülmények és viszonyok miatt nem lehet semmit sem kezdeni, semmit sem tenni f Nem áll. Minél súlyosabbak a viszonyok, annál parancsolóbb az önsegély. Minél inkább látjuk magunkat elhagyatva, annál jobban kell magunkat megbecsülni s saját munkaerőnkben bizni. Csabának van ált. ipartársulata. Ezen az ipartörvény értelmében alakult ipartársulat czéljai között oly nagyszerű eszméket tatálunk, melyeknek megvalósítása valóban sokat lendíthetne az ipar és specziáliter a helyi-ipar ügyén. Ott vannak az önsegély utján szervezendő szövetkezetek, ott vannak a békéltető bizottság, iparbiróság, a szakoktatás rendszeresítése, a munkaadó s segéd közötti viszony rendezése, az iparfejlesztésre messze kiható nagyfontosságú kisebb-nagyobb szervezetű intézmények! Mily szépek aaok a papíron, és mennyire szebbek volnának megtestesítve, az életrehivás, a működés stádiumában. És ki tehetne róla, hogy mindaz irott malaszt ne maradjon? Ki más, mint az ipartársulat, illetőleg ipartársulatok? Elérkezettnek látjuk az időt, hogy végre komolyan figyelmeztessük szaktestületeinket megvalósulásra váró czéljaikra. Tegyenek mindenekelőtt lépéseket az összes helyi ipartársulatok összeolvasztására, a szakérdekeki W É ni raja, Rövid elmefuttatás A VIRÁGOKRÓL ÉS A NŐKRŐL. (Vége.) A nők abban is hasonlítanak a virágokhoz, hogy idejük elérkezvén gyorsan nőnek. A vallisneria pl. agy óra alatt egy hüvelykkel magasodik s tudjuk, hogy serdületlen lányka rövid idő alatt teljesen kifejlett hölgygyó qualifikálja magát. — Törött szétszórt fény, intensivebb meleg mellett élénkebb a virág fejlődése, mint ragyogó napfényben, hűvös éghajlat alatt. A nőt is az érzelem heve élteti, érleli s tapasztalható, hogy vakitó fónyü észtehetséggel megáldott nők testileg csigalépésben fejlődnek, mig szerencsés társaiknak, kik a képzelet kellemes félhomályában a valóságnak költői oldalát fogják fel és érzelmeiknek élnek, teljesebb igézőbb a felvirulása. Az érzelmek ugy hatnak a nőre, mint a villanyáram a növényekre, melyek erőteljesebben fejlődnek ki, ha elektrikus erő hat rájuk. Megesik azonban néha, hogy ilyenkor gyökereik nőnek felfelé s torzképződmény áll elő, mint midőn a nőt a szenvedély tüze emészti, melynek hatása alatt szörnyeteggé válik. — Mint a rózsa feslésében, ugy a nő testi, lelki kecsei, finom érzelmei akkor ragadnak el mindenkit a legfokozottabb bűbájjal, mikor először tárul fel előtte a világ. Legfőbb óhajtása e kor ábrándjait tündéri varázsát megörökiteni, s hogy el ne pártolhassanak tőle, folyamodik is megengedett s tiltott eszközökhöz egyaránt. Nehéz is lehet beletörődni abba a gondolatba, hogy a virágzás a hanyatlástól el nem választható, hogy hervadhatatlan virágot csak viaszból, papírból vagy ugy lehet készíteni, ha az élőt karlsbadi sprudelekbe teszik, mely megfosztja életétől és színeitől, hogy nincs a lánynak, mint a jerikói rózsának, olyan karácsonja, mely őt, — vizbeu fürösztvén tagjait, — uj virulatba hozná. Azért sokféle pászta, folyadék és por fordul meg kezében, hogy kendőzze vele éveinek gyarapodó számát. De ugy jár, mint a virág, ha kámforoldattal akarják frissen tartani; egy ideig csak állja, egyszer azonban megjelennek a mérgezés tünetei s megtörik karcsú derekát. Nyesés, mesterséges táplálás, nngyon ovatos gondozás által ugyan szinte fentartható a virág dús, buja pompája, de akkor egyes szervek tultengésbe esnek, mások elnyomorodnak s az összhangzatos növés megzavarása betegségeket támaszt, a mint különösen könynyen romló kultúrnövényeinknél tapasztaljuk. Ez sújtja azon nőket is, a kik sokáig s minden áron szépek akarnak maradni. Sok önsanyargatásnak vetik magukat alája, sok természetes érzés csiráját ölik ki : s mi az eredmény ? Egyoldalúság, kiállhatatlan szokások, megmagyarázhatatlan szeszélyek, a bensösóg hiánya. Kedélyüket megmérgezve, lappangó betegségeket keltve szervezetükben, az anyai hivatás ódenéből kizárták magukat, hogy az ünnepeltetés sivár nyilvánosságában keressenek, de ne találjanak kezet, mely támogassa őket. A bájt nem lehet csinálni; az a természet ajándéka, melylyel csak egyszer kedveskedik a nőnek : egy titkos erő, melynek nincs kielégítő magyarázata. — Fogadjuk el egész meggyőződéssel a széptan törvényeit s készüljünk lányt vagy virágot választani, — pillanat alatt ki van forgatva Ízlésünk védmürei közül s korlátlanul önkényeskedik rajtunk az egyéni tetszés. Szabálytalan a lányarcz, egyszerű a virág s mégis lebilincsel mindegyik. Igen, mert a virágnak van illata, melyet szivünk, a nélkül, hogy betelhetnénk vele s a lány arczán és beszédében a lélek tükröződik, sajátságos érdekességgel, hogy rejtélylyó lesz, melyet mindig nézni, soha megnem fejteni szeretnénk. Ez az, a mit bájnak nevezünk. Lehet, hogy a női gondolkozásban kell keresnünk megfejtését, mikor még nem próbálkozik komoly életkérdésekkel, hanem arra törekszik, hogy játszi nyilatkozatai minél szebbek legyenek, mint az illatban annak elemei, a széneny, kőneny, ós légeny, vegyülési játékot látszik csak űzni. Illat és báj összes érzékeinket keríti hatalmába, ha eléggé megkülönböztetett s elég nagy foku. Mert lehet mindegyik több, kevesebb. Meglepő, hogy az illat rendesen a fehér színnel jár együtt kiválóan, kevésbé már a pirossal, legkevésbé a kékkel, — mint a báj első sorban az ártatlansággal, fogyva már a szerelemmel, szerény mérvekre leszálltán m,ár a hit-
