Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-10-21 / 84. szám

IV. évfolyam. 1877. 84. szám. B.-Csaba, október H-éii. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik tiotoivl^ént kétszer : vasárnap és osütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 l'rt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapokéra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egryes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Iíyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái nyomdában, vidéken minde.i postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. A megyei tisztújítás. — B.-Csaba, okt. 19. — (=) Folyó évi deczemberhóban meg kell történnie a megyei tisztujitásnak. Hat évre fogjuk választani tisztviselőinket. Fontos és szép feladat, mert egyrészt hatósági önrendelkezési jogunk egyik legszebb vívmánya, másrészt a választók tapintata, hazafisága és ön­érdek fölé emelkedésétől függ az, milyen legyen hat évig közigazgatásunk? Sokan veszekednek a fölött, mi czélszerübb ? Az, ha a közigazgatási tisztviselő is kineveztetik, mint a királyi hivatalnok, vagy ha tovább is vá­lasztatik ? Mi azt mondjuk, hogy egyik rendszernél ép ugy fordulhatnak elő visszaélések, mint a másik­nál és a tudomány és gyakorlat még koránt sincs tisztában az iránt, hogy a kettő közül melyik az abszolút jobb. Mindenhol fordulhat elő protekczió, nepotiz­mus; a kinevezésnél ép ugy, mint a válasz­tásnál. De gondoskodhatunk arról, hogy a válasz­tás rendszere, addig mig fennáll, relatíve jobb legyen mint a kinevezés, mert hogy az utóbbi­nál legkevesebb esetben dönt a valóságos érdem, tudományosság és képzettség, hanem hogy ott is nagy szerepet játszik a protekczió, az csak a vak előtt nincs tudva. Mi tehát relatíve jobbá tehet­jük a választást a kinevezésnél, ha t. i. minden melléktekintetek mellőzésével, kettőt tartunk szem előtt: ha mindenekelőtt becsületes, azután szak­értő egyénekre adjuk szavazatunkat. Becsületes és szakértő emberre adni csak sza­vazatát : ez legyen tehát minden békésmegyei tör­vényhatósági tagnak jelszava, ha oda áll az ur­nához szavazatát odaadandó, mely által a megye sorsának hat esztendőre való eldöntéséhez ő is hozzájárul! Ezen az alapon azután biztos, hogy a válasz­tási rendszer legalább olyan jó mint a kinevezési, sőt ezen jelszavak mellett bátran jobbnak lehet mondani, mert akkor csakugyan a kiérdemelt köz­bizalomnak kifolyása, mig a kinevezési rendszer ritkán lehet az! A választásról, közvetlenül megejtése előtt még elmondjuk szerény nézetünket, anélkül, hogy e helyen azon hibába esnénk, hogy egyes sze­mélyek mellett vagy ellen korteskednénk, ezúttal még csak azt emiitvén fel, hogy a már hivatalban levőt, ha máskülönben a fetyti két qualificatió, a becsületesség és szakértelem megvan benne, ter­mészetesen kiválólag kell pártolnunk, mert az ily tisztviselőnek a múltban épen a közigazgatás te­rén szerzett érdemeit ignorálni hálátlanság volna s azt ne mondja senki Békésmegyére, hogy a hosszú szolgálat jutalma nein is annyira érdem­pénz, mintsem inkább „rongyos öltözet." Most röviden csak arról akarunk még szó­lani, hogy mily szerep jutand a választásnál a megye egyes községeinek. Aki a megye jövő évre jogositott választói­nak névsorát tekinti meg, igazat fog adni ne­künk, ha azt vagyunk bátrak állítani, hogy Csabáé a döntő szerep és joggal; mert Csaba ugy fekvését, mint népességét, középbirtokos osztályá­nak nagy számát, forgalmát és azon összeget te­KÍntve, melylyel e megyében a közterhek vise­léséhez járul, föltétlenül hivatva van arra, hogy szava, ha történeti „kegyeletből" nem is, de tény­leg e megyében döntő legyen. Hogy pedig Csaba jogos és senki által két­ségbe nem vonható, ruert törvényen alapuló be­folyását a megye javára helyesen és egész mér­tékében érvényesíthesse: czélszerü, sőt elkerül­hetlenül szükséges volna, ha a város erre hiva­tott vezérférfiai, Csabával a dolog természetéüél ós saját jól felfogott érdeküknél fogva rokonszen­vező, illetve egy állásponton levő járások közsé­geinek törvényhatósági tagjait minél előbb egy e tárgyban Csabán tartandó értekezletre össze liiv­nák, melyen azon megállapodásra kellene jutni, hogy minden járás önmaga jelölje ki saját tiszt­viselőit, kiket választani óhajt, mert legjobban ismeri, s ezen kijelölést a többi járások, illetve az együtt működni akaró járások kölcsönösen tá­mogatni kötelesek és hasonló megállapodásra le­hetne jutni a központi tisztviselők tekinteté­ben is. « — 4 kormány a jövö évi államháztartás megkez­désére indemnityt fog kérni. Széli pénzügyminiszter ur a jövő hét elején fogja előtorjeszteni erre vonatkozó pénz­ügyi exposéját. — Erdélyben kiütött a keleti marhavész. A keleti marhavész, egyidejűleg Bécs közvetlen szomszédságában is kiütött. S a monarchiánkat ért ez ujabb csapás rend­kívül káros következménye már abban is mutatkozik, hogy Németország légmentesen elzárta előlünk határát. — Az erdő-örök szakvizsgája novemberbó 19-ón s kővetkező napokon fog Pozsonyban, Kassán, Kaposvárott, Temesvárt és Kolozsvárt megtartani, a, földmivelési mi­A M r t' ArcZíiii Gyxxlá i* ól.*) (Október 14.) A mult hét főzetje olyan jó ízű volt, hogy megis­mételték Gyulán. A második műkedvelői előadás s a bál falragaszai bennünket sem hagytak békén s mi a régi példaszó véleményét, hogy t. i. „az étvágy evés közben jő meg" magunkóvá téve, siettünk át hogy nagy kanállal együnk újból az élvezetek teli tálából, melynek tartalma ez alkalommal a török testvér javára, s szivünk közepót melegítő lobogó lángnál sült főtt — tápláló eledellé. A mult vasárnap a törökökért éltünk-haltunk, it­tunk-ettünk. A műkedvelői előadás, melynek tárgyául a következő két vígjáték : „Ő már alszik" s „Egy szellem­dus hölgy" lőn kiválasztva, nem téveszté czélját s az al­Dunán vérző ozmán testvérek sebesültjei javára, megsze­rezte azt a segély-összeget, mely "a hazaszerte, külömböző czimek alalt folyó gyűjtések eredményei közt tisztességes helyet foglal el. Ha csak magában ez anyagi eredményt, s x válla­lat intenczióját vennők is számba, melyek az uj-keletü magyar-török barátság csillagzata alatt mindnyájunkra oly örvendetesen hatnak : akkor is teljes megnyugvással hagy­tuk volna el Gyulát ; de kellemes s nyájas benyomást *) ügy látszik Plntó kénytelen lesz föld akarjuk mondani — vonalalatti tárczabirodalmának székhelyét Csabáról Gyulára áttenni, mert számbavehető társadalmi mozgalom egy idő óta csak ott fordul elő. S z e r k. hoztunk magunkkal egyéb tekintetben is, mely nem ke­vésbé fokozza tiszteletünket a szomszéd város művelt, vál­lalkozó és lelkesedni tudó közönsége iránt. Az első ügyesen szinrehozott vígjátékot hárman ját­szották el, a polgári osztálynak diszére váló buzgóság és jó kedvvel. Ugy Vozárik Magdolna (Georgette) k. a. mint Bedrus (Cüapponier) ós Vozárik (József) urak a né­zők elismerő tetszése közt oldották meg szerepeiket, s tölték be az est egy részét. Utánuk a mult vasárnap fel­tűnt Jancsovits Jenni, Németh Lujza k. a. és Kiss László ur játszották az oly kedves, s valóban sok mozgékonysá­got, finom árnyaló képességet s otthoniasságot föltételező kis vígjátékot, a „Szellemdus hölgyet." Osak ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha újból is jelle­mezni akarnók a fellépők ujabb sikerének forrását. Mult számunk ide vonatkozó sorait örömmel hozzuk emlékeze­tünkbe, s bevalljuk magunknak, hogy ez előadás sok te­kintetben még túlszárnyalta a múltkorit, melyet oly gyö­nyörrel s megelégedéssel hallgattunk végig. Nem rejthetjük azonban el magunkba, azon tény feletti tetszésünknek kitejezését, mely az estének úgyszól­ván legfőbb ékessége volt, hogy t. i. e váHalat kivitelé­nél a polgári s uri rend, elvetve ama képzelt kötelékeket, melyek vidéki városainkban az osztályrendszer békóját fűzik még ma is szorossá : karöltve s megférve egymás mellett működtek egy élvezetes est biztosításában s egy utánzásra méltó példa megtestesitésében, melynek neve : jótékonyság. Az előadás után nem kellett messze mennünk, hogy részt vegyünk a tánczvigalom estéjén. A vendéglői he­lyiségekben folyt le az, melyek elég pazar disszel voltak felékesítve arra, hogy a legszebb társaságot fogadhassák magukba. Néhány perez alatt a legválogatottabb báli kö­zönséget, a legkeresetlenebb jó kedv láthatatlan kapcsai kötók össze, s egy mélyen a hajnalba nyúló mulatság vette kezdetét, melyben még az is, kit csak a látványos­ságok érdekelnek, foglalkoztathatta magát. Olyan végtelen csárdásnak voltunk tanúi többek közt, minőről még nem volt fogalmunk s ha valaki a .csárdás annáleseit" szerkesztené í nsm szabadna el­mulasztania vörös betűkkel nyomatuia ki, annak az egy párnak nevét, kik azt akarták bebizonyítani, hogy a mi szép magyar nemzeti tánezunkba, soha se is lehet bele­fáradni. Perczről-perczre s óráról-órára élénkült a lan­kadatlan jó kedv, mely akkor sem akart még a hazame­nésről tudni, mikor a lüszterek gyertyái szépen végig ég­tek, emlékeiket hagyva a frakkok ujjain s az ablak-redők közt bekukkant a szürke hajnal. Előkerültek ugyan utóvégre is a nagykendök meg a felöltők is a garderóbbul, de mikor hazamenésre került volna a dolog, sokan, hölgyek s urak egyaránt vissza­szállingóztak ismét a csendesedő térem egy-egy sarkába s beköszöntőül a közelgő téli estéknek, egy hevenyészett thea-reggéllyel zárták be a török-szinü éjszakát. Mikor hazaértünk világosodott az ég, s ha jól em­lékszem a hold a mint illett ilyenkor, fényes sarlóját mu­tatta. Ha talán tévedek : isten látja lelkemet, nem én vagyok a hibás! P.

Next

/
Thumbnails
Contents