Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-10-07 / 80. szám

IV. évfolyam. 1877. 103. szám. B.-Csaba, deczember 7-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenkéut kétszer' : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „\yilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindé., postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Az erdélyi felkelés. Budapest, okt. 4-én. —a— Magyarország egy hét óta lázas izgatottságban van. Erdély regényes bérczei közt a békés természetű, jámbor székelyek körében egy politikai végeredményeiben messzemenő mozgalom keletkezett, mely monarchiánk keleti politikájával szemben a mily indokolható, ép oly törvénybe ütköző. Czélja e mozgalomnak, — miként konstatálható n-jm egyéb, mint fegyveres erővel Romániába törvén, az orosz-román vasúti összeköttetést megszakítani, szóval ártani a szabadság ellenségeinek és segiteni azoknak, kik közvetve érettünk is küzdenek : török testvéreinknek. Ha tekintetbe vesszük azon habozó és az ország érdekeit föladó politikát, melyet AusztriaMagyarország a keleti kérdésben nagyhatalom létére kezdettől fogva tanúsított és ha méltatjuk az ország közvéleményének, helyes tapintatának öszhangzóan nyilvánult ós nyilvánuló jelenségeit, lehetlen csodálkoznunk a történtek felett. Egy nép", egy nemzet, mint a magyar ily körülmények közt, közvetve fenyegettetve, veszélyben látja existencziáját, szabadságát, mindenét; tudja, látja, hogy azok, kik hazája j-orsát érdekeinek megfelelőleg intézni hivatvák, különféle melléktekintetek nyomása alatt tétlenek maradnak, — tudatában szava fontosságának, s a veszély nagyságának, elkeseredésében fegyverhez nyul, hogy — habár törvényellenesen — megmentse önmagát. Meg kell adnunk, sok tekintetben van a mozgalomnak alapja. Ámde minden jó honpolgárnak első és főkötelessége a törvény tisztelete! Mindaddig, mig a rendelkezésre álló eszközök segélyével a törvény oltalma alatt czélt lehet érni, az ilyen sajnos lépés megrovás alá esik. IIloyalis eljárás ez a monarchia deklarált semlegessége daczára fegyverrel támadni meg egy velünk jó viszonyban levő — habár gyűlölt szomszédot, sajnos pedig annál inkább is, mert ellenségeinknek uj anyagot szolgáltat politikai hitelünk aláásására. E tekintetben nem kell messzire mennünk. Sokkal közelebb vannak ellenségeink, hogysem az ily dolgokból maguknak tőkét ne kovácsolnának. Vesszük is a vadnál vadabb hiteket és föltevéseket. Némelyik merész fántáziával a székely mozgalomban már antidynasztikus föllépést lát, mitsem mulasztván el ily értelmű érveléseivel nekünk ártani. A legnagyobb, mondhatni föltűnő szigorral megindított nyomozás és vizsgálat majd kideríti, mennyiben alaposak az eddigi szörnyen váriáló föltevések. Ez időszerint annyi bizonyosnak látszik, hogy lengyel kéz és pénz működik a dologban és hogy a csiny kiterjedése messze benyúl Oroszországba. Siker esetén bámulatos meglepetés várt volna Európára. Az orosz hadsereg idegen ellenséges földön elszigetelve, hazájától elvágva nem gondolhatta volna meg a viszonyok azon könnyen elképzelheti alakulását, melyek Oroszországban, de főkép a lengyelek közt bekövetkeztek volna. Nagy összegek lettek e czéira Varsóban és Budapesten folyósítva. A kompromittált egyének szám i is igen nagy. Helfy Ignácz képviselőt és az „Egyetértés" szerkesztőségét a rendőrség szemmel tartja. Sokan, többek közt a „Fremdenblatt" Klapka tobornokot is érdeKeltnek állítják, mig másrészről maga Klapka tagadja e gyanúsítás alaposságát. Helfy esetét egy külvárosi re.időrségi tisztviselő hibájául róják föl, ámbár nem érthető, miként terjed ki egy külvárosi hivatalnok hatásköre a belváros bármely egyedére. Egyelőre tehát be kell várnunk a megindított vizsgálat eredményét. — Budapesten Helfy Ignáez országgyűlési képviselőt 24 óráig saját házában és sétáin 4 hordárnak öltözött rendőr strázsálta. Összeköttetésbe hozzák e törvényellenes és minden alkotmányos érzületű embert vérig sértő eljárást az erdélyi fegyverfelfedezéssel. Az illető felügyelet. alá helyező intézkedésnek eddig ínég nem akadt gazdája. Az országgyűlésen interpelláczió tárgyát képezte és a belügyminiszter vizsgálatot igért. Legújabb postánkban tán már közölhetjük a miniszter ur az ezen furcsa ügybeni felvilágosító feleletét. (Lapunk zártáig nem jött semmi.) * A magyar járadékkölcsön f. hó 9. ós 10-én fog Európa pénzpiaczain nyilvános aláírásra bocsáttatni. A kölcsön Budapesten is ki lesz téve aláírásra, s óhajtandó, hogy abban Magyarország minél nagyobb részt vegyen. A járadékkölcsönben a magánzók pénzeik számára oly elhelyezést találhatnak, melynél jövedelmezőbb és biztosabb alig van. A járadék-kötvények, tekintve a kibocsátás árfolyamát, 7 %"k°

n felüli kamatot fognak hozni, adó alá nem esnek s Magyarország összes jövedelmei által biztosittatnak. — A jövő évi budgetet a folyó hó közepén terjeszti be a pénzügyminiszter. — Az arany rente kibocsátása ügyében közzétett hirdetmények fölzavarták a pénzesebb körök nyugalmát. Hire van, hogy a belföld, nevezetesen a főváros jelentékeny részt fog venni az aláírásokban. E tekintetben magánosok és társulatok egyaránt készülnek. Az első magyar általános biztositó-társulat félmilliót; a Pannonia-viszontbiztositó intézet pedig 100.000 forintot fog subskribálni* Az aláírást és azzal járó kötelezettségeket különösen megkönnyíti azon körülmény, hogy a fizetések egy részét a forgalomban levő s most lejárandó I. kibocsátású államkötvényekkel lehet teljesíteni. — A pénzügyminiszter a kir. adófelügyelökhöz, pénzügyigazgatóságokhoz, valamennyi illeték-szabási ós adóhivatalhoz Körrendeletet intézett, melyben értesiti ezeket, bogy a törvényhatósági tiszti ügyészek helyben való eljárásaikért a kincstár ellenében sem napi, sem egyéb dijat nem számithatnak fel, ellenben azon esetekben, midőn az adofelügyelő képviseletében szókhelyükön kivül működnek, a köztörvényhatósági szervezési szabályzatok szerint őket megillető napidíjnak s mértföldpénznek gőzhajón az első, vasúton pedig a második hely dijának felszámítására jogositvák, megjegyeztetvén, hogy oly esetben a hol vasúti összeköttetés létezik, mértföldpénz nem A .. tárrá. A gárda csillaga. — Elbeszélés. — Irta: ifj. Janesovlts Pál. (Folytatás.) S épen, mert meg nem különböztetett senkit, azt mondák reá a nők, hogy nincs szive. De nem azt hitték-e a gyémántról, hogy nem olvad fel soha, mielőtt a természettudomány bölcsei fel nem találták a napsugarakat egyesítő homorú-tükröt, a villanydelejt s a ropp-gáz pokoli hevét ? * * * Háromvároson, szülőföldemen laktam, időm gazdálkodás, olvasás és unalom közt tölt el. Egyhangú, zajtalan kisvárosi élet volt, mely csak akkor csendült meg kedvesen, ha Simon Istvánéknál -töltöttem néhány órát. Simon Béla jó barátom volt, s huga a kis- Alice kedves, ártatlan gyermek. Ha jöttem, Alice gyermekies örömmel fogadott, távoztomkor virágos ablakából lopva tekintett utánam. Én nem vettem ezt észre, de észrevette az az egy pár „jószivü asszonyság- , kinek leghőbb öröme a szivek egyesítése. Ha „szerencsém" velők összehozott, volt mit hallanom Alice irántam táplált ártatlan szerelméről. Talán neki épen ugy beszéltek felőlem, s igy lassankint gyakoriabbak lettek összejöveteleink, s midőn első bálján karomon kezdette meg a tánezot, sőt talán vele legtöbbet mulattam, a nyelvek jól felhúzott óramüve pergétsbe kapott, s minket egymásnak szánt Háromváros asszonyi köre. Tudtomon kivül vőlegénynek híreszteltek. Semmi kiíogásom nem lehetett Alice ellen, s e hir -- bár valótlan — nem csengett fülemben kellemetlenül. Talán valóvá teszem a híreket, de ekkor ismerkedtem meg Etellel. Soha még nő ily hatást nem tett reám. Etel apja Ibrányi László édes anyám testvérbátyja volt ugyan, de rés int a nagy távolság, mely eddigi lakhelyük közt s Háromváros közt volt, részint a családi viszálykodás, mely chinai falat képezett a két rokon-család között, magyarázza meg, hogy gyermekkorunk óta nem is láttuk egymást. Azóta szüleim boldogabb életre ébredtek, s midőn Ibráuyiék Háromvárosra tették lakásukat, László bátyáin mint unokaöcscsét ölelt meg, s kért, hogy feledjük a kellemetlen multat, legyünk szívből is rokonok. Az első testvéri csók Etel ajkáról, elvette nyugalmamat. Éreztem, hogy örülésig szeretem, és láttam, hogy ö sem közönyös irántam, hogy engem nem oly szeretettel szeret, mint unokaöcsémet Eleméit, ki szintoly közeli rokona volt mint ón ; — pedig azt is szerette. Bevallám neki, mit ugy is tudott, lángoló szenvedélyemet; nem tagadta, hogy senki sem birja rokonszenvét ugy mint én, — de öt már adott szava lekötve tartja — és kért, mindkettőnk nyu-almáért, feledjem el őt. — Etelkém, ne törje össze hát mindkettőnk szívót, kegyed sem lesz boldog, mert engem szeret; tudom azt, vonja vissza azt az adott szót, mely három embert tesz boldogtalanná — kértem őt letérdelve előtte. — Keljen fel Sándor, nekem nem szabad már meghallgatnom önt, ha szivem utána szakad is. Adott szavam szent ós nem tehetek nevetségessé oly embert, kit kezemre méltónak ítéltem. (Folyt, köv.)