Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-10-07 / 80. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1877. 100. SZÁM. számiiható fel. A felszámított dijak számvevőségi szabályszerű érvényisités után, az adó végrehajtási alap terhére folyósítandók. " V * — Önfeláldozás. W . Régente voltak férfiak, kik egy eszmének élve, éltüket ennek szentelték, eszméjüket vérükkel pecsételték ; ezt régente önfeláldozásnak neveztek. Voltak emberek, kik hazájokat szeretve, érette önvérüket ontották, családjukat feláldozák, többet tettek mint tenniök kellett volna : ezt régente önfeláldozásnak nevezték. Voltak régente emberek, kik- egész éltüket, vagyonukat a közjónak, emberiségnek szentelték, kiknek örömük abból állott, hogy a szegényt segítsék, élvüket az képezé, hogy a sülyedőket gyámolitsák, felebaráti szeretetnek éltek, s azt önfeláldozásnak nevezték. Igen, önfeláldozásnak is lehetett, nevezni; mert saját énjök háttérbe szorítása mellett történt azon jó s nemes, melyet tettek, melyért küzdöttek. Időnk az önfeláldozást egészen más értelemben veszi. Lássuk csak néhány gyönyörűséges gyümölcsét. Ki akarná tagadni, hogy az ember már születésé dél bizonyos kötelmeket vállal el ; e kötelességek, eltekintve azoktól, melyeket teremtője iránt visel, terjednek : hazája, embertársai s családja iránti kötelességekre. Nincs természetesb, de nincs is nehezebb a hazaszeretetnél. Könnyű ugyan mondani : „A haza mindenekelőtt," de vajmi kevés ember képes saját énjét háttérbe szorítni s a közjónak élni. Ámbátor a régi bölcs szerint az egyesek jóléte a közjóléttől függ. Eötvösünk maga is látta már hogy a valódi hazaszeretet csak kevésnél van, de mondja ó, mig a kitüntetési vágy, mi nézete szerint a legnagyobb tettekre serkenti az embert, a halandókban lesz : addig sem Leonidások, sem Herostratusok nem fognak hiányzani. Nem akarjuk hinni s nem is tehetjük fel, hogy azokat, kik oly fennen ragyognak a hazaszeretetben, kk az emberiség mintaképéül állnak ^lőttünk, ez aljas érzelem vezette volna. Ki tagadja egy Zrínyi, Széchenyi, Deáktól a valódi hazaszeretetet ? Eötvös egy helyütt mondja, hogy a jóravaló ember mindent eltűr ; de nem mindent tesz hazájáért s hogy azon kötelességek közül, melyek teljesítésétől az állani jóléte függ a legfontosabbak az egyesek kötelessége családjuk iránt. Ha tehát a hazáért mindent tenni (és e minden alatt nyilván az gondoltatik, hogy az erkölcsiséget még a hazáért sem szabad átlépni) nem szabad ; könnyű a kibúvó, csak egy kissé burkoljuk magunkat az erkölcsiség köpenyébe s bátran nézhetjük a haza sülyedését. Ebez járul még a családi kötelesség; mily szépen lehet ezt is arra használni, hogy hazánkat, annak érdekeit elhanyagoljuk! Családunk iránti kötelességünk nem tiltja-e, hogy vérünket ontsuk ; hazánk pedig kívánja, hogy érte éltünket áldozzuk ; nem lehet-e arra eset, hogy a haza kívánja, miszerint minden honpolgár vagyonát a haza oltárára tegye ? családunk pedig ép az ellenkezőt kivánja. S a mi itt épen vezércsillagunk lehetne, mi megmondaná, hogy mitévők legyünk , mi legbiztosabban vezényelhetne, szivünk szózata, oh, az mai időben tekintetbe nem vétetik, hisz szégyen volna a mai praktikus korban a sziv szózatára hallgatni, oh nem, hisz van mód a hazát is kielégíteni, oda vetünk szép szavakat, no s ha épen kell, néhány fillért is — s ezt azután elnevezzük, hogy a hazáért föláldoztuk magunkat. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" — mondá az isten — ember, e mondatban foglalván össze embertársaink iránti kötelmeinket. S nagyon helyesen, mert ha szeretet lenne az, mi felebarátaink iránti tetteinket vezénylené, akkor nem nyújtana mindennap alkalmat arra, hogy az önérdek rut hajhászását látnók, akkor nem tapasztalnék, hogy hány ember lesz naponta felebarátja által veszélybe, ínségbe, nyomorba döntve, nem volna alkalmunk minden lépten, minden nyomon a kifosztottak, a kiraboltak éghezkiáltó jajját hallani, akkor az emberi ész nem törekednék folyton azon, hogy tökéletesb s tökéletesb gyilkoló eszközöket feltaláljon, nem volnának a katonák ezrei szükségesek, kik a haza éltető erejét emésztik, kik emésztik mindazt, mit gyermekeink nevelésére, az ipar s kereskedelem emelésére kellene fordítani ; nem tapasztalhatnék, hogy a barát elárulja barátját, hogy a testvér hűtlen lesz testvérjéhez. De ezt mind láthatjuk, mert felebaráti szeretet nincs. De ájtatos arczczal, kenetteljesen mondja az ember : Etaő sorban családomnak s nem felebarátomnak kell élnem. Idézi a magyar közmondást : „Minden szentnek maga felé hajlik a keze." Ez elég érv arra, hogy a szánalmat, a könyörületet kiirtsa szivéből, elég érv arra, hogy a koldust, az éhezőt, kit tán ő maga tett nyomorékká, kit tán ő rnaga fosztott meg utolsó falat kenyerétől, eltaszítsa, ez elég érv arra, hogy a jaj kiáltásoknak siket, a nyomor látására vak legyen. Ő vagyonosodik, mit törődik azzal, hogy hányan sülyednek. De igazságtalanok vagyunk, az ily kegyetlen emberek is tudnak jót tenni, csak nyíljék alkalom, hogy a világ lássa, mily jószívű; gyűjtőiveken ott lelhetni nevüket s tán még tetemes összegekkel is, oh hisz ezt tán hírlapokba is kiteszik, a világ bámulja, mily nagy jóttevő ember ő, s ki tudja

; idővel még vörös szalagra akasztott kis keresztet is kaphat, mert hisz : felebarátai iránti kötelességét ő önfeláldozással teljesíti. De nézzük most, miután a haza s a felebaráti kötelmeket mai időben oly furcsán teljesítik s különösen, miután a szokásos kibúvó mindig az, hogy az egyénnek hazája a család, felebarátja szintén csak a család Kétségkívül a család legnagyobb fontossággal s befolyással van az állami életre. Mert az állam nem más, mint a családok egyesülése, egy nagy család, milyen a családi élet, olyan lesz az állami élét is. A patriarchalis életmódot az idő eltörülte s a mai életmódot állította helyébe, de ki akarná mondani, hogy az uj mindig a jobb is. A patriarchalis életmód ellen azt lehet érvül felhozni, hogy az előretörekvést, a takarékosságot — mi az állam legfontosb alapja — megsemmisíti. De az érv nem elég helyes. Miért kellene nekünk takarékoskodni, előretörekedni ; ha eltekintünk attól, hogy hazánknak, felebarátainknak használjunk, nem. másért, mint hogy vagyonosodjunk. S ez szintúgy áll a patriarchalis életmódnál is ; az egész család vagyonosodása azonos az egyén vagyonosodásával, az egész család jóléte az egyes jólétét jelenti. De a mellett a patriarchalis életmódnak azon előnye is van, hogy ha van a családban nyomorék, ez a közös asztalnál elél ; másként áll a mai életmóddal. Élünk a netán örökölt vagyonnal, mig benne tart, hadd szerezzenek gyermekeink majd magok. S a gyermekek ? tudva, hogy arra hivatvák, miszerint önálló háztartást is fognak vezetni, minden kiadást, melyet szülőik tesznek, felesleges pazarlásnak tekintik, csakhamar bizonyos idegenkedés áll szülő s gyermek közt elő, a családi kötelék tágul, a szeretet hidegül, s mi lesz a családi életből, melynek a hazát, a felebarátot áldozták fel ? egy családi élet, melyből a családiasság, a kölcsönös bizalom, a szeretet hiányzik. Az ily élet nem más, mint egy hosszú áldozat. Es mi mindennek oka ? Nem más, mint az elharapódzott önszeretet, mely mindent felejtet velünk. A pénznek, a vagyonnak, feláldozzuk hazánkat, felebarátunkat, családunkat, s önnönmagunkat is. Vajmi jó volna, ha szivünkbe vésnök egy zsidó bölcs szavait : „Az a gazdag, ki sorsával megelégedett," s mit nagyon helyesen Eötvösünk mond : „Csak azt birjuk, miről, ha kell, le tudunk mondani. Oly kincseknek, melyeket nélkülözhetetlennek tartunk, nem urai, hanem szolgái vagyunk. " Z. K B.-Csaba városának népmozgalmi kimutatása az 1877-ik évi juliushó 4-től szept. végéig. Született összesen 473, fiu 229, leány 244, ezek közt volt törvénytelen 7, ikrek 7 esetben. Házasult 20 pár. A halottak száma összesen 347. férfi 177, nő 170. Az életkort tekintve 0-1 évig 107, 1 -5-ig 122, 5—10-ig 4, 10—20-ig 20, 20—30-ig 15, 30-40-ig 14, 40-50 évig 11, 50-60 évig 20, 60 -70 évig 14, 7&-80-ig 11, 80 -90-ig 8, 90—100 évig 1. Oszszesen 347. A kórnemeket tekintve : Aggkór 4, agykérlob 8, agylob 6, agyvizkór 1, ászkor 6. agyszélhüdés 3, álhártyás-toroklob 1, béllob 8, börlob 2, bélvérzés l, bélsorvadás 1, brigthkór 1, bélhurut, 101, csuz 1, derme 2, eskór 1, gyermekek-álgörcse 14, görvély 3, gyomorhuiut 4, gümőkór 36, gutaütés 2, hányszékelés 1, hátgerincz-sorvadás 1, hörghurut I, hagymáz 19, holtszülött 10, hashártyalob 4, köszvény 3, melhártyalob 1, máj-elfajulás 1, májburony I, mirigydag 1. májsorvadás 1, pokolvar 4, rezgőrj 1, szervi-szívbaj 2, sorvláz 3, szélhűdés 2, nehézszülés 1, született-gyengeségben 27, toroklob 1, tüdőlob 4, tüdőlégeuy 7. tüdőszélhüdés I, végelgyengülés 6, vizkór 12, vértódulás 1, váltóláz 5, vérhas 16, víziszony I, öngyilkos lövés által 1, öngyilkos akasztás által 1, légesőbe akadt idegen test általi meJuladás folytán 1. Összesen 347. Ezek közül orvosoltatott 170. Törvényszéki bonczolat egy férfi hulláján vitetett véghez. Vallásra nézve: evangelikus volt 262, római kath. 66, reformautus 5, görög keleti 4, izraelita 8, nazarénus 2. Összesen 347. Kelt B.-Osabán októberhó 3-án 1877. Dr. ltéthy Pál, Dr. Bende Albert, városi t. orvosok. LEVELEZÉS. Szeghalom, oki. 3. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Békésmegyei Közlöny" f. évi 78-ik számában Szt.-An Írásról egy nem hivatalosan fogalmazott közlemény jelent meg, mely sok valószínűséggel, de annál kevesebb hűséggel tesz jelentést az itt lefolyt bizottsági tagok választásáról. Ugy vagyok ezzel a közleménynyel, mint az egyszeri nekibúsult vőlegény menyasszonyával, ki: egy kicsit púpos, egy kicsit sánta, egy kicsit pisze és egy kicsit nagyon kancsal, a többi aztán hibátlan volt. Az a közlemény is hibátlan, csak az nem való benne, hogy a választás titokban ejtetett meg, — s hogy Lehoczky plébános ur helyett én lettem volna megválasztva és végre arról sem tudok, hogy az érintett plébános urat óhajtotta volna a n p helyettem megválasztani, mivel ezen óliaj a választásnál nem nyilvánult. Az egész választási ügyre vonatkozólag — az igazsághoz hiven — következőkről világosítom fel közlő urat: A bizottsági tagok választására vonatkozó megyebizottsági határozatot a község f. évi szept. 22-én kapta s szept. 23-án szokásosan a templomok előtt ki is hirdettette. Tehát a választás a választó közönség kellő tudomására lett hozva. A választási elnök a fönt érintett megyei határozatot csak 24-én kapta ugyan kézhez, de ezért a választás fenakadást nem szenvedett. A választók részéről a választás iránt mi részvét sem nyilvánult ugy, hogy délig egyetlenegy választó sem jelentkezett, miről az épen kint levő járási szolgabíró ur is meggyőződött; délután 10 szavazat adatott be s ebből én 9-et, Lehoczki plébános ur pedig 1 szavazatot nyert. Ebből méltóztassanak következtetni ! Egyébiránt megyeszerte igy folyt le a választás, s ennek főoka az, hogy a megyének a választásra vonatkozó határozata rövid terminusa miatt formális-an meglepte a választókat — nem maradt idő a választó közönség érdekeltségének felrázására. Igy aztán sok helyt a választás ugy ütött ki, hogy némelyek érdekét nem el -githeté ki — miről én nem tehetek. Kész szolgája: Kreljsz Ferencz, jegyő. TÁVIRATOK. * Konstantinápoly, okt. 4. A lőporgyárnak a fölrobbanás által okozott kárát a hivatalos közlés 10,000 livrere teszi; két heti munka megsemmisült, több személy meghalt és megsebesüli. * Karlsruhe, okt. 4. Devrient Edvárd ma meghalt. * Kopenhága, okt. 5. A bir. törvényszék fölmentette Hall és Worsae volt kultuszminisztereket a Polkethingnek az uj színház építése körüli törvényellenes eljárás miatti vádja alól. A költségeket az államkincstár viseli. * Konstantinápoly, október 3. este. Eeuf pasát a balkáni hadsereg parancsnokává nevezték ki, s már Sipkábaérkezett; Szulejman pasa a dunai hadsereg parancsnokává neveztetett ki s már Rasgrádba érkezett; Mehemed Ali pasa hazahivatott. * Konstantinápoly, okt. 4. Tegnap Karsz vidékén Ani mellett nagy ütközet volt. Az oroszokat teljesen megverték, óriási veszteségeket szenvedtek. Mihály nagyherezeg személyesen vezényelt. Két orosz tábornok és számos tiszt esett el.