Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-09-16 / 74. szám
IV. óvfolynm. 1877. 74. s/iám. It.-Csaba, szeptember 1í>-á!i, ^^ j^ff E GY K Ö Z I • f^^ ^^^ Politikai, társadalmi, közgazdászati cs vegyes tartalmú lap. Mefijelenilt lietenkéut kétszor : vasárnap ós» csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-k;il együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt; évaegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok'-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 fit, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és Ltia.<Ió-lilva.tal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindé.i postahivatalnál 5 kros postautalvány nyal. Ilékésmegye uj beosztása. Rékésmegye bizottsága, a folyamatban lévő gyűlésen, :i a megyei hivatalok berendezése felett — ujabb kat évic határozott. Ez úttal leginkább a megállapított szolgabírói járásokra van megjegyezésünk. A küldöttség, a régi hat járást javasolta megtartani, azon hozzáadással, hogy minden járási szolgabíróhoz egy segéd-szolgabiró alkalmaztassák. A gyűlésben ettől eltérő két külön terv merült fel. Egyik szerint Gyoma Endrődnek a csabai, Tarosának a békési járásból kiszaldtásával, — tekintettel, hogy a községek, a csabai székhelytől vasúton menve másfél óra távolságban fekszenek s a Körös árjaival évenkint erősen küzködnek, külön, uj szolgabírói járássá alakitassanak. a csabai járás pedig, — eddig a gyulai járáshoz tartózó gy.-vári és Kétegyháza községekkel egészíttessék ki; — mig végre a békési járáshoz, — eddig a gyulai járáshoz tartozott Doboz és Gerlapóstelek puszta község adatván, a gyulai járás megszűnnék. Megyzendő, hogy a gyulai járáshoz eredetben tartozott, s ennek fökontingensét képezett Gyula városa, később rendezett tanácscsal látván el magát, arra nézve a szolgabíró feleslegessé vált. Sem az egyik, sem a másik, hanem egy harmadik terv lelt elfogadva. E szerint a gyomai járás, Gyoma Endrőd községgel felállíttatott, a gyulai járás Gyula nélkül, a csabai járás, Gyoma, Erdrőd nélkül, csupán Kígyós községgel szolgabírói járássá alakíttatott. Lesz tehát az eddigi hat szolgabírói járás helyett hét járás ; ugyanannyi fő, ugyanannyi alszolgabiróval és írnokkal. E szerint Csaba község, melyről a megyei küldöttség ugy emlékezett meg, hogy Csaba város helyesen keresztül vitt önkormányzata, a szolgabíró tiszti tevékenységét alig veszi igénybe, — csupán Kigyós községgel, egy külön szolgabírói járást képez. Gyula-vári, Kétegyháza és Gerlapóstelek pusztaközség, hasonlólag egy külön járást képeznek ; székhellyel Gyulán. Lucus a non lucendo. A szolgabíró a járáson kivül, Gyulán lakik, kinek ott semmi dolga, a járás pedig szolgabíró nélkül magára marad. Minek volt e járást megteremteni ? miért szókhelyei Gyulán ? miért nem hihetett, a Gyula nélkül csonkán maradt, — 4 községből álló gyulai járást, részben a csabai, részben a béhési járásokba olvasztani, valóban megfoghatlan. Avagy az állam pénzügyi állapotához képest ez még mindég olcsó közigazgatás ? Ama eszmére akarunk ez úttal reflektálni, mely a gyűlésen a rendezés körüli általános vita alkalmával felhozatott. E szerint előbb a községek lennének felszólitantiók, nyilatkoznának — nem lennének-e hajlandók törvényes jogukkal élve az önkormányzat és a közigazgatás magasabb érdekében magukat rendezett tanácscsal ellátni ? mi ha megtörténnék, a megye más járásokra lenne beosztandó s kevesebb szolgabíró alkalmazására, kevesebb költségre lenne szükség. Ha valahol az országban, ugy Békesmegyében ez eszme — hol Gyulán kivül, még legalább hat összesen 110,000 lelket számláló község találtatik, mely kifejlett ipara, kereskedése s erős értelmi osztálya mellett a rendezett tanács alakitilsára teljesen alkalmas ; sőt az ahhoz szükséges minden elemekkel, tiszti ügyész, mérnök, orvossal s értelmes jegyzőkkel már is rendelkezik, — egészen érett, csak a talaj hiányzik, hová ez eszme elvettessék. A községekben, melyekben az adminisztráczió rendszerének meghatározása elég hibásan ruhaztatott, miután az adminisztráczióhoz a döntő elemek nem értenek, — hol az anyag, a szel lemnek magától ki nem tér, — a talaj terméketlen. A megyékben tehát, mint az értelmiség központjában lenne holyn a helyes közigazgatás elvét gyakorlati érvényre juttatni. S ha a megyének a keresztülvitelre nincsen kényszerítő ha talma, ugy a községi talaj termékenyítésére, log" ilább szellemi erejével vállalkoznék. Békésmegye ez alkalommal nyíltan nézetet vallott. Nézete szerint a megye egy méhcsaládhoz hasonlít, mely! mesterségesen együtt kell tartani, hogy erős 0yen. A ki megyei ember létére a községe'" szabadítására törekszik, az öngyilkosságot követ-bl. Ha ezen őszinte nyilatkozat meg nem éljeneztetik, ugy az egy oly egyén magánnézetének vétetett volna, ki a megyét végczélnak, s oly égi testnek tekinti, mely a légkörben függetlenül — maga tengelye körül forog, s nem tekinti az állam és a községek közvetítőjének a megyét, melynek legnemesebb feladata épen az állam ós a községek életének egyiráuti önzetlen fejlesztésében kulminál. A hasonlat azonban a méhész-egyleti gyűlésben alig állhatott volna meg, mert az elméletnek nem csak kezdete, de folytatása is van ; folytatása a méhcsalád rajzásában nyilatkozik. De ha hibás volt a hasonlat, annál hibásabb volt annak alkalmazása. Ugyan is a községek, azzal, hogy maguk kebelében egy értelmes sőt állítanak a községi közigazgatás élére, ki a kifejlett viszonyokhoz képest az állami törvények és a kormány rendeleteinek tőle követelt végrehajtása mellett, aligha nem több szolgálatot tesz az államnak, a megyének, mint saját községének — korántsem szakadnak ki a megye kebeléből, s nem hogy gyöngítenek a megyét hanem a megye díszére és erősítésére tovább is a megye hatósága alatt maradnának. Igy azonban, hogy e hibás s a megyei uralom féltését kifejező nézet megeljeneztetett, és hogy az nyomban meg nem czáfoltatott, — a megye kifejezésénél veendő, annál inkább, mert az előterjesztetett javaslat figyelmen KÍVÜI hagyatott. Tisztázzuk a nézeteket, — mozogjunk kissé szabadabb szellemben — s igyekezzünk mielőbb elérni ama pontot, a melyről elfogult nézeteink termékeire visszatekintve, el kell mondanunk ama Á „Mésiegyei Közlöny" társzája. Az őrült grófnő. Meszely. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Chrisztó Miklós. (Folytatás.) Fentebb elbeszéltük, hogy Natáliának jobbra fordult sorsa, többé nem daczolt, engedelmeskedett, nem panaszkodott, mióta észrevette, hogy ez mind hiába való. De mit is használt volna panasza? Sohasem kapott más feleletet, mint : „Őrült vagy !" És ő nem akarta többé hallani e szavakat, melyek égető fájdalommal tölték el keblét. Almában sokszor vélte hallani e szavakat. Nem! nem! gondola, még nem vagyok örült. Csak ritkán beszélt az orvos- és ápolóval, kik — mióta nem szegült ellenük — szelídebben bántak vele. Néha előkelő urak jöttek szobájába latogatás végett. Hangosan beszéltek szép termete- s nemes vonásairól. — Ilyenkor felemelte fejét és mosolygott. Igy teltek az évek, miket ő nem számított; biztos volt benne, hogy itt kell meghalnia. Egy reggel szolga lépett szobájába, a ki vele valamit akart közölni; de erre nem talált szavakat. — Tudja, hogy mától fogva uj orvosunk lesz? Natália csodálkozva tekintett reá; mert ez alkalommal beszélt vele először mint okossal. — Igen, igen, az öreg ur felakasztotta magát, képtelennek hivén magát a további szolgálatra. Natália vállat vont. — Az uj orvos — folytatá az rpoló — iyen barátságos ember, kivel könnyebben beszélhet, mint az öreggel, a ki „igen" és „nem"-nél egyebet nem felelt. Csengetés hallatszott. — Itt van már, — mondá az ápoló, miközben eltávozott. Natália nem tudá magának megmagyarázni e férfi viseletét, várva válta az orvost. iz orvos — miként az ápoló mondá — barátságos és csinos kinézésű fiatal ember volt. Natáliát már a szoba ajtajában köszöntötte s kék szemeivel oly barátságosan nézett reá, hogy hosszú évek után Natália most kezde először remélni. Leült Natália mellé. — Asszonyom! szíveskedjék egy pár kérdésemre felelni. — Kérdezzen. — Neve? Natália aggályosan mosolygott. — Ha az ön helyén azon orvos ülne, a ki eddig járt hozzám, ugy azt felelném : 45. szám, azelőtt Turner Friderika színésznő, a ki nagyravágyása miatt szenved. — Kérem ugy feleljen, mintha életéből tiz évet kitörölt volna. — Akkor azt felelném, hogy : Sesso Natália grófné, egy gyalázatos boszu áldozata. — S kit vádol ön ezért? — Férjemet, ki egy csendes, barátságon életből kiszakított; elvakítva szülőimet aranyai s nevének fényével; azt az embert, a ki sohacem kívánt szerelmet, barátságomra nem számított és mégis azt akarta, hogy szivemet mások iránt elzárjam. Lapunk mai számához féUv melléklet van csatolva.